Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-13 / 241. szám

4 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1992. OKT. 13. Munkaügyi helyzetkép Most a mezőgazdaságon a sor Foglalkoztatási konferencia Regionális foglalkoztatásfejlesztés címmel kétnapos nemzetközi találkozót szervezett a megyéi közgyűlés hétfőn és kedden. A konferencia csak része egy korábban kezdődött és a jövőben is folytatódó együttműködésnek. A dán, osztrák, német és portugál vendégeknek - munkaügyi és gazdasági vezetőknek, foglalkoztatási tanácsadóknak - már régóta vannak kapcsolataik a megyével, és kqzpsen vesznek részt a Közös Piac most induló ECOS-programjában. Ennek célja a tapasztalatcsere, magyar mezőgazdasági, ipari, szociális, környezetvédelmi és munkaügyi szakemberek képzése tanulmányutakkal, cserelátogatásokkal. A konferencián hétfőn a regionális gazdaságfejlesztésről, a foglalkoztatásról és az aktív munkaközvetítő politikáról, Csongrád megye munkaerőhelyzetéről, á vállalkozásélénkítés lehetőségeiről, a privatizációról, és a mezőgazdaság struktúraváltásáról tanácskoztak a magyar és a külföldi szakemberek. A résztvevők ma szekcióülésekben folytatják munkájukat. A tegnapi sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy egy osztrák munkaügyi tanácsadó cég, az ÖSB vegyesvállalatot kíván létrehozni a megyében, mert úgy vélik, az új tapasztalatok mindkét fél számára hasznosak lennének.' A dániai Storstorms megye jelenlévő képviselői pedig azt jelentették be, hogy a Progress Alapítvány segítségével dán-magyar üzletember-találkozót rendeznek majd Dániában. ~ KG! Vámudvar Vásárhelyen A megnőtt kereskedelmi forgalomban már szűknek bizonyult a vámhivatal vásárhelyi területe, ezért nehéz és körülményes volt a munka. Tavaly a Primex Rt. elhatározta egy vámudvar megnyitását, amely a megyei és a helyi várnos'ok együttműködő támogatásával pi idén augusztusban megnyílt. -» Pályi Zoltán, a Primex Rt. vézérigazgató-helyeUese elmondta, hogy a kétezer négyzetméternyi területen szilárd burkolaton, fedett helyen kényelmesen elférnek a járművek, tarolásra alkalmas helyet biztosítottak. Az rt. a speditőr szerepét vállalva, elővizsgálja a szükséges okmányokat, kijavítja, illetve igény szerint elkészíti azokat, így a vámvizsgálat lényegesen rugalmasabban zajlik. A vámosoknak számítógépet biztosítottak, amely alkalmas arra, hogy majd a központi nyilvántartóba is bekapcsolódjanak. Nagy átalakulást él meg a magyar társadalom. Ennek látványosabb jelei a falvakban tapasztalhatók. Nem kevesebbről van szó ugyanis, minthogy ezekben a hónapokban, években dől el: mi lesz a magyar vidék sorsa, és a magyar történelem legnagyobb földrendezése hogyan is sikerül. Talán sokan emlékeznek még rá, hogy Magyarországon a jobbágyfelszabadítás idején szintén történelminek mondott átalakulással az ország földterületének 47 százalékát mozgatták meg, majd az 1945ös földreformkor a több százezer új földhöz juttatott az ország földterületének 26 százalékára tartott igényt. S bár alapjaiban változtatta meg a mezőgazdaságot, mégis kijelenthetjük, az 1945-ös földosztás is inkább politikai gesztus volt, semmint közgazdasági, agrárgazdasági ésszerűség. Bizony tízezrek sértődtek meg, akiknek nem jutott föld, és szedték a sátorfájukat, elindultak Bácsba, Tolnába, Baranyába, túl a Dunán, betelepültek az árván maradt sváb birtokokba, mert szülőföldjükön nem mértek nekik egy talpalatnyi földet sem. A megszületett, új törvények szerint most a földterület 70-80 százalékán új tulajdonba kerül a föld, igazi gazdája lesz végre. Ez is sejteti, hogy nem mindennapi átalakulásnak néz elébe a magyar társadalom, főként a vidék, a falvak népe. S ebben a páratlan, világtörténelemben egyedülálló kísérletben, hogy egyben a régi tervgazdálkodást a piacgazdálkodással váltjuk fel, vannak előrevivő, meghatározható jegyek, mozgások, és vannak természetesen olyanok is, amelyek a társadalmi feszültséget tovább gerjeszthetik. Országszerte zajlanak a földárverések. A törvény szerint 1993 március végéig minden kárpótlásra jogosultnak földhöz kell jutni. Csakhogy a társadalmi átalakulás nem ilyen egyszerű, hogy bármelyik falu határában kimérjük a licitálásra váró táblát. Ugyanis törvényes útja-módja van mindennek. Magát a kárpótlást, a hajdan sérelmet szenvedettek, meghurcoltak, javaiktól megfosztattak sebeit, részleges kárpótlását négy törvény, míg a szövetkezetek átalakulását három törvény szabályozza. Éppen azért, hogy újabb igazságtalanságok, sértések és sértődések ne történhessenek! Nehezíti a helyzetet, hogy napjainkra az agrárágazat és az élelmiszeripar, -feldolgozás válságba jutott. Csőd hátán csőd, csak a veszteség halmozódik. Márpedig ez nemzeti ügy, az ország valamennyi lakosára tartozik, mert itt a föld mindig is többet jelentett, mint más népeknél. A földnek itt különleges értéke volt ezer éve, s van: dehogyis termelőeszköz, értékelőállítási módozat, lehetőség csupán. Sokkal több annál. Töméntelen szenvedéssel, vérrel és verejtékkel adózott ez a nép földjéért, évtizedes kuporgatásokkal, hogy egy-egy kicsi parcellát ragaszthasson végre magának! Hogy meglegyen a mindennapi betevő falat, s jusson majd a gyerekeknek, az unokáknak is, ha megterem rajta annyi! A föld itt maga volt az évezredes várakozás. A magyar sors. Történelmünk egyik szomorú tanulsága éppen az, máig szóló üzenete: eddig még sohasem sikerült ebben az országban a földkérdést igazságosan megoldani. Bármilyen földrendezés, földosztás, földreform vagy nagybirtok-parcellázás volt, az mind-mind a politikai csatározgatások szellemében született. A legfőbb érték: az ember és a szülőföld viszonya, egymásrautaltsága soha nem játszott szerepet. Gondoljunk csak Nagyatádi Szabó István, gróf Károlyi Mihály földosztó elképzeléseire, a tanácsköztársasági birtokmozgatásokra, a vitézi földek osztogatásaira, a különböző uradalmakban való parcellázgatásokra, sőt a sokáig oly becsben tartott 45-ös földosztásra is. A földre éhes parasztságot itt mindig becsapták, megalázták és kiszipolyozták. Azoktól is elvették a tulajdont, akiktől pedig dehogy kellett volna: gazdag parasztok, középparasztok, tanyásgazdák, vállalkozó középosztály, parasztpolgárok, de azzal szintén megcsúfolták, hogy nem mindenkinek mértek földet. Akkor is így várták a földet! S akiknek mégis jutott az ingyenföldből, azok az újföldesek hiába fogták önmagukat, családjukat az eke elé, hamar rá kellett döbbeniük, a politika játékszerei lettek, hiszen rövidesen más nótára messzire űzettek a földjeikről, s még hálásak is lehettek a sorsnak, ha börtön helyett a bánya, vagy az ünnepelt ipar kenyeret lökött a kezükbe. Ezeket a mának üzenő igazságtalanságokat hogyan is tudnánk abszolút igazságosan végre megoldani? Ez itt a lecke. Hiszen jól emlékszem, az 1945-ös földosztás után akkora áldozatot hozott az ország, hogy talán példa nélküli: hány meg hány falu volt, ahol évekig kukoricamálén, görhén éltek, mert a kevés búzamagot elszórták a földbe, és a hasukon koplalták meg a jövendőt. Pedig a kukoricából készült falatokból sem jutott elég. Ma - remélhető - a földre, a gazdálkodásra várók-vágyók nem képesek és nem is akarnak, nem is fognak ennyi áldozatot hozni. Pedig nem a föld veszített értékéből, hiszen ez a valójában egyetlen nemzeti kincsünk, bár mindent megtettünk értékvesztéséért, most sincs még elismert, nyilvántartott értéke, csak később, a kárpótlás után. Az ember viszonya változott hozzá. Miért és hogyan? Elsősorban azért, mert az elmúlt negyvenvalahány esztendőben a hajdani, önálló életre, küzdelemre nevelődött parasztemberek tökéletes bérmunkássá szelídültek. Nemcsak a gazdálkodás gondját-baját hagyták a közösre, a helyettük intézkedők kényére-kedvére, de felelősségére is, hanem az önmaguk kockázatáról, felelősségéről is elfeledkeztek, mondván: csinálom, amit parancsolnak a szövetkezetben, de tartsanak is el érte. Szakismerete megkopott, termelőeszközeinek se híre, se hamva, vállalkozókészsége hányszor, de hányszor kibicsaklott, s azt is felérte ésszel, ebben az országban a mezőgazdaságból tartósan nagy profitot elérni mostanság csak keveseknek sikerülhet. jMiért emlékeztetünk erre? Amíg az új termelési szerkezet, a vegyes tulajdonú gazdaságok, az igazi farmergazdaságok megteremtődnek, bizony nem lesz diadalmenet a magyar paraszt sorsa. Rogyasztóan nagy az önálló gazdálkodás kockázata, de legalább akkora a varázsa is. S akinek még ereje lenne, nemcsak nosztalgiája, az alig kap hitelt, a kamatok az égbe rúgnak. Kiszámíthatatlan a piac, ráadásul nincs megállás, a soros munkákat mindig el kell végeznie. Nincs magántulajdon nélküli piacgazdaság. És a gazdaságos, versenyképes, többszektorú termelésben nem a hangos pártérdekek fontosak, jóval inkább a föld és az ember jövendőbeli viszonya. Senkinek nem érdeke ebben a hazában a pusztítás, annál inkább az előrelátás, az eszközrendszer megteremtése. A holnap magyar mezőgazdasága vegyes tulajdonú lesz, ahol is az új tulajdonos zöme bérbe adja, kínálja birtokát a nagyüzemeknek - amelyek a gépek és a termelési eszközök többségét megtartják -, és az életképességet a piac dönti el. A mezőgazdaság problémája az egész ország gondja. A falu az ország megtartó ereje. Ma már nehéz különválasztani a falut a várostól, és kell, hogy a falvak lakosságmegtartó képessége tovább növekedjen. Hiszen itt az újabb veszély, a város nem bírja felvenni a munkanélkülivé vált százezreket. A változások korát éljük. Kárpótlási igényt 830 ezren nyújtottak be. Az első kárpótlási törvény alapján összesen 38 millió aranykorona területet jelöltek ki a jogosultaknak. Meggyorsul a folyamat is. Ám az már nem tudható, hogy valójában hányan kérnek, vesznek földet, s azt sem, hogy hányan akarnak önállóan, magángazdaként boldogulni. Senki sem rest fülű, tudja jól, ma még nem érdemes pénzt fektetni a gazdálkodásba, mert a jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzetben az nem fizetődik ki. Akinek viszont lesz kitartása, évek múltán jobbra fordul(hat) az ágazat és a földművelő sorsa, annak beválnak a számításai. Lassú és ellentmondásokkal igen-igen terhes ez az új honfoglalás. Mégis, a mienk. Éppen a parasztember tudja leginkább, hogy bizony, a nosztalgia nem elég az életben maradáshoz, a piros cserepes tanya és a hozzávaló néhány hektár, az ősi juss ábrándja már oda, s az is a természet rendje, ha olykor aszály veri el a termést, az évi küszködés hasznát. Nincs olyan év, amikor minden sikerül. Csak a remény teljes. Most a remény virágzik. Sz. LUKÁCS IMRE A megye munkaerőpiacán érzékelhető feszültségek tükrözik a gazdaságban tapasztalható negatív tendenciákat. Az előrejelzett, de elma1 radt gazdasági fellendülés okai nemcsak a relatív tőkehiányban, hanem a tőkehatékonyság csökkenésében is tapasztalhatók. A GDP a tárgyévben tovább csökken, s ez valamennyi gazdasági ágra jellemző. Negatív tendenciák jellemzőek a belföldi felhasználásra, a fogyasztásra és a beruházásokra egyaránt. A beruházások számának lényeges volumenű, a munkaerőpiac feszültségeire pozitívan ható változásai a belföldi befektetők részéről nem tapasztalhatók. A pénzpiaci hitelkamatlábak az év közbeni csökkenések ellenére még mindig magasak. Az „olcsó pénz" hiánya, a piac szűkülése, az elérhető alacsony profitráta, a gazdaságban tapasztalható bizonytalan mozgások is a befektetések ellen hatnak. Ehhez társul a gazdaságpolitika ellentmondásossága és következményei. A megyei munkanélküliségi ráta 1991. szeptemberben 5,3 százalék volt, 1992 szeptemberben 10,7, ez 0,2 százalékponttal magasabb az előző hónapnál. A regisztrált munkanélküliek száma 370 fővel, az ellátásban részesültek száma 98 fővel emelkedett. (Szegeden 223 fő, Hódmezővásárhelyen 31, Makón 102, Szentesen 50, Kisteleken 17. Mórahalmon 14 fő a növekedés, Csongrádon 36 fő a csökkenés. Ez utóbbi a szüreti munkák indulásának eredménye.) A növekedési ütem lassulása mögött két tényező együttes hatása érvényesük A mezőgazdaságban foglalkoztatottak számára a szezonális munka hatása még érzékelhető. A mezőgazdaság helyzetét a megyében is a nagymértékű bizonytalanság jellemzi a tulajdonviszonyok rendezetlensége, a kárpótlási törvény végrehajtásának elhúzódása, a mezőgazdaságot sújtó aszály miatt. A fenti tényezők együttes hatásaként a mezőgazdaságban a munkanélküliek számának növekedése várható. Az állami gazdaságoknál különböző privatizációs eljárások vannak folyamatban. Hódmezővásárhely térségében a gazdaságok a további működést különböző társasági formákban tervezik folytatni. Csongrád körzetében a privatizáció az árveréssel indult. A munkaközvetítő szerveket szeptemberben 44 ezer 736 fő kereste fel, 2897 fővel többen mint az előző időszakban. Szeptember hónapban a pályakezdők jelentkezése lelassult, 162 fő új pályakezdő regisztráltatta magát. A munkából való „kiszorulás" az állástalanság - következtében ezen korosztály szakmai ismereteit az elavulás veszélye fenyegeti. Szakmai ismereteiket az átképzési tanfolyamok elvégzésével mégfelelő szakmai színvonalon tudják tartani, vagy olyan területre átképezni magukat, mellyel elhelyezkedési esélyeik javulnak. A Megyei Munkaügyi Központ által szervezett tanfolyamokon 238 fő munkanélküli átképzése került megszervezésre, ebből 157 fő szeptemberben lett beiskolázva, 7 átképző tanfolyamra. Szeptember hónapban munkanélküli ellátásba kerülők megoszlása nemzetgazdasági áganként, az utolsó munkahely nemzetgazdasági ága szerint: iparból 37,5, építőiparból 5,7, mezőgazdaság és erdőgazdálkodásból 14,2, közlekedés és hírközlésből 14,2, kereskedelemből 13,3, vízgazdálkodásból 0,5, egyéb anyagi tevékenységből 2,4, egészségügyi, szociális^ kulturális szolgáltatásból 5,6, közösségi, közigazgatási, szolgáltatásból 17,2 százalék. Augusztushoz viszonyítottan lényeges változás Kistelek térségében tapasztalható. A baksi (Sandra) Kft. jelentett be 10 fő takarító és 100 fő kubikus állást. A megyében 100 fő munkanélküli ellátásban részesülőre 5 bejelentett betöltetlen álláshely jut. A bejelentett betöltetlen álláshelyek számában az előző évhez viszonyítottan 44,1 százalékos a növekedés, míg a munkaviszony nélküli álláskeresők aránya 100 százalékkal növekedett. A növekedés arányainak vizsgálatánál lényegesen többet mutat a volumenek változása. 1992 szeptember hónapban Szegeden 3 vállalat 47 fő, Csongrádon 1 gazdálkodó szervezet 30 fő, Hódmezővásárhelyen" 1 gazdasági társaság 40 fő, Szentesen 2 vállalat 109 fő - összesen 226 fő - vonatkozásában jelentett be szeptember, október és november hónapokra létszámleépítést. Játékunk e heti kérdése. 8. Mit jelent a tűzött garnitúra? a) Bizonyos távolságban belülről behúzott és gombokkal díszített bútorok b) Lukacsos c) Különböző díszítő elemek „tűzött technikával" kerülnek a bútorra. Levelezőlapon küldött, összegyűjtött válaszaikat, valamint lakásberendezéssel kapcsolatos, bármilyen kérdésüket, problémájukat szívesen várjuk személyesen, vagy írásban a Becker-Bayer Bútorüzletben (Szeged, Mars tér „M" pavilon. Telefon: 62/321-911.). Korábbi kérdéseinket szintén megtalálják a bolt fenti címén. Ne feledjék, a november 5-i sorsolásunkon az vesz részt, aki 10 helyes megfejtést gyűjt össze és küld el a Becker-Bayerhez. Október 1-jei sorsolásunk nyertesei: Örömmel tudatjuk, hogy az országos fődíj nyertese is szegedi, így 3 díjazottunk van Szegeden és környékén: I. díj: Kovács Lászlóné 6791 Szeged-Dorozsma, Felszabadulás u. 70 000 forint értékű bútor II. díj: Benczéné Metenka Erzsébet 6723 Szeged. Gát u. 20 000 forint értékű styl tv-állvány III. díj: Szabó László 6750 Algyő, Bartók B. u. 3500 forint értékű iparművészeti dohányzóasztal Sorok az otthonról Szövetes garnitúrák Hetvenezres fődíj Dorozsmára Előző jelentkezésünkkor a bőr ülőgarnitúrákról volt szó. Ismertettük azok előnyeit és hátrányait. A szövetes garnitúrák színében sokkal nagyobb a variációs lehetőség. Vásárláskor a következő szempontokat érdemes figyelembe venni: ma már a külföldi szövetes garnitúrák anyaga megfelel azoknak a követelményeknek, melyeket elvárunk tőle. Könnyen tisztítható, mérsékelten kopásálló, színét alig vagy egyáltalán nem veszíti el. Mindez abból adódik, hogy anyaga nagyobbrészt polyészterből, kisebbrészt pamutból készül. Rendkívül széles a szín- és formaskála, ezért nagyon kell ügyelni arra, hogy a szőnyegekkel, parkettával, burkolatokkal, szekrényekkel harmonizáljon garnitúránk. A kevésbé megvilágított lakásba a világos tónusú garnitúrákat ajánljunk, míg tágasabb, jól megvilágított szobákba a sötétebbek is nagyon dekoratívak. Elhelyezésnél a legfontosabb szempont, hogy ne legyen útban, illetve meghitt sarkot tudjunk vele kialakítani. Ettől eltekintve tehetjük a szoba közepére is, ha a méretek és a közlekedés megengedi. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy kényelmesen rálássunk a televízióra, ajtókra, ablakokra. Az ülőgarnitúrák különböző magasságúak, ha az ablak elé tesszük, ügyeljünk az ablak nyithatóságára. A különböző méretek lehetővé teszik, hogy alkalmazkodjunk a szoba méreteihez és a lakók számához. Nagyobb családoknak ajánlott, de mindenhol egyre kedveltebb forma a sarokgarnitúra, mely tovább bővíthető 1-2 fotellal. Javasoljuk, ha szövetes garnitúrát vásárolnak, válasszanak fával kombinált bútort, amely nemcsak esztétikusabb, de tartósabb is. A fabetét különleges eleganciát ad a bútornak. A garnitúrák megválasztásánál győződjünk meg a minőségi tanúsítványról. Ezen szerepel, hogy mennyire szívja be a vizet, hogyan tisztítható, milyen a teherbírása. A bőrrel szemben a szövetgarnitúra azért érdemel több figyelmet, mert kevésbé fülled be, ha tartósan benne ülünk. Igaz, hogy rövidebb az élettartama, mint a bőrnek, de esetleges újra kárpitozása kisebb anyagi ráfordítással, egyszerűen megoldható. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a szövetminőséget vizsgáljuk meg a vásárláskor alaposan. A sűrűbb, keresztszövésű anyag tartósabb, a vékony szálú, fényes műselyemfelületű garnitúrák anyaga hamarabb kiritkul. A tűzött (bizonyos távolságban behúzott és gombokkal díszített) ülőbútornál félő, hogy a tűzés ellazul és elveszti a tartását a garnitúra. Ha a garnitúra szennyeződik, ajánlatos a foltot bő vízzel fellazítanij—majd kimosni. Ezenkívül ajánlott a kárpittisztító gép, ami semleges hatású vegyszerrel könnyen és gyorsan távolítja el a szennyeződéseket. (A következő részben a szekrényekről lesz szó.)