Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-04 / 208. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1992. SZEPT. 4. Turisták, romok, menekültek A horvát tengerparton ez évben augusztus végén tetőzött az „eltolt" idény, s szeptemberre is szép számú turista marad Istrián. Emiatt a valódi utószezon arrafelé talán október elejére esik majd. A nyár első hónapjait a közeli háborútól tartók távolmaradása jellemezte. A szlovének és a horvátok idegenforgalmi médiakampánya kezdetben nem érte el a várt, külföldieket csalogató hatást. Csak miután bátrabb honfitársaik visszatértek, merészkedtek tömegesen a tengerpart felső szakaszára a főleg olasz, német, cseh és magyar ajkú, turisták. Az Adriát választók, bizonyára nem csalódtak: olcsób mint volt, Isztrián a háborúnak valóban semmi nyoma. Rijékát elhagyva, Zadar felé közeledve azonban már egyre kevesebb külföldi rendszámú gépkocsival találkozni. Biztonságot sugalló propaganda ide vagy oda, déli irányban egyre jobban érződik a front közelsége, egyre nő az idegen bizonytalansága. Zadarba a felrobbantott Maslenica hfd hiánya miatt, csak tengeri kitérővel, a Pag szigetre vivő Priznai komppal juthatunk. Mivel általában maguk a horvátok sem tudják pontosan megmondani, hol is húzódik a front, illetve azok az általuk rózsaszín övezetként emlegetett övezetek, a külföldi jobban teszi, ha nem tér le a tengerparti főútról. Sibenik külvárosainak egy részét a mai napig a krainai szerb fegyveresek ellenőrzik. Innen továbbmenni szinte őrültség. Trogirtól a valaha fényűző szállodák, a háború pusztításaitól megkímélt panziók mind az otthonaikat vesztett meneküllek átmeneti szállásaivá váltak. Kiadó szobát felkutatni csak „a vak tyúk is talál szemet" elvén lehet. Neumot elhagyva már egyre több romot látni, Slánotól pedig teljesen lakhatatlanná tett, tengerparti kísértetvároskákon át vezet az út a tenger gyógyszereiének becézett Dubrovnikig, s ott véget ér. Kupari, Milini. Cavtat megszállt terület, a szerb-montenegrtái hadsereg még nem vonult el a térségből. Dubrovnikért joggal aggódott a világközvélemény. A világ vezető politikai hatalmasságai pedig vagy nem lehettek, vagy nem akartak semmit tenni a város megmentéséért. A háborúi „egyelőre" túlvészelt helybelieknek fgy utólag egyre megy. Az UNESCO az 1979-es földrengést követően vette védnöksége alá Dubrovnikot, úgy tűnik, mindhiába. Büszkeségét azonban eddig, 1808-ban, csak Napóleonnak sikerült szószegéssel megtörnie. Falait azonban fennállása óta, a XX. század utolsó évtizedének kezdetéig senki nem vette ostrom alá. A Jugoszláv Néphadsereg szerbiai, montenegrói és hercegovinál önkéntesekkel 1991-ben szállta meg a dubrovniki járást. A felszabadítóként érkezett csapatok módszeresen, eszközeikben nem válogatva, felégették a környező falvakat, városokat, melyek valaha a volt Dubrovniki Köztársaság területi, gazdasági, és nem utolsó sorban gazdasági egységének részét alkották. Az agresszió következtében 20 ezren kényszerültek otthonaik elhagyására, megsemmisült a járás üzemi kapacitásának 75, a szállodai kapacitásának 60 százaléka. A' mezőgazdasági termelést a pusztítás lehetetlenné tette, 2500 otthon teljesen kiégett, több mint 5000 lakóház jelentősen megsérült. A rommá tett. felperzselt településeket kifosztották. Az előzetes felmérések szerint a szerb-montengrói fegyveresek mintegy kétmilliárd dollárnyi kárt okoztak. Dubrovnik városát három támadás érte, az utolsó, amely a középkori városrész megsemmisítésére irányult, mérhetetlen rombolást hagyott maga után. A 12 órás tüzérségi támadás kétezer lövedéket, gránátot, rakétát zúdított az óvárosra és környékére. A műemlék jellegű épületek 2,5 százaléka teljesen kiégett, egyötöd része súlyos, fele „könnyű" sérülést szenvedett. A romok eltakarításán túl az újjáépítés eddig nem kezdődhetett meg, csupán az állagmegóvásra sikerült pénzt és időt szakítania a • város önkormányzatának. Dubrovnikban végre ismét van víz- és áramszolgáltatás. Az életfeltételek a háborús viszonyokhoz mérve „normálisnak" mondhatók. Egyre több elmenekült polgár tér vissza a városba. A szerencsésebbek nejlonfóliákkal pótolják az ablaküveget, a hiányzó tetócserepeket. Dubrovnikban azonban több az egykori, ma romos luxuslakosztályokban, vendégszobákban meghúzódok száma. A túlélők többsége idegenként bolyong városában, a vila örökség részeként jegyzett Dubrovnikban. KÉP És SZÖVEGIVARGA IVÁN Megkérdeztük a szakértőket Szerb szonda - magyar türelem - A néhány napon belül történt kétszeri szerb berepülés csupán a véletlen müve volt, vagy tudatos provokáció? - Véleményem szerint nem volt véletlen, bár kétségtelen, hogy hasonló esetek előfordulnak másutt is, például a svájci-osztrák határon, háromévente egyszer... Ilyen háborús viszonyok között azonban a légtérsértések kiváló alkalmat nyújtanak a másik félnek arra, hogy megvizsgálják: miképpen reagál a határ túloldalán a katonaság, a határőrség. Honnan, milyen eszközökkel méri be a magyar légvédelem a berepülő gépet; változtatják-e a helyüket? Egyáltalán, regisztrálják-e a légtérsértés tényét? A nagyobb problémát mindig az alacsonyan berepülő gép okozza - a szóban forgó két eset közül az egyik ilyen volt -, hiszen a radar egy bizonyos távolságon túl ezt nem észleli. - Hogyan vizsgázott a magyar légelhárltás szerb szemüvegen át nézve? - Ez olyan kérdés, mint amikor a rendőrség azt mondja: a felderített bűncselekmények bizonyos részét megoldották... Elvileg tehát lehetséges, hogy alacsonyan szálló repülőgép átjut és kijut anélkül, hogy észrevennénk, ugyanakkor remélem, hogy a gyakorlatban ez most, amikor igen erősen figyel minden magyar katonai és határőrizeti szerv erre, nem fordul elő. A sokakat nyugtalanító, Tiszasziget-Szeged-Röszke légterében immár nem először történt eseményekről, nevezetesen az egyre gyakoribb szerb (kisjugoszláv?) határsértés katonapolitikai vetületeiről Póda Jenő szegedi honatyát, a Parlament honvédelmi bizottságának titkárát kérdeztük. - Azon kívül, hogy déli szomszédaink fel akarták mérni hadseregünk reakcióidejét és reakcióképességét, van-e ezen eseteknek politikai üzenete is? - Igen. Egyrészt a vajdasági magyarokat kívánják megfélemlíteni azzal, hogy - bár az nem „harcterület" - rengeteg gép repül el nap mint nap fölöttük, s közülük néhány „áttéved" Magyarországra. Másrészt, mivel magyar oldalról a regisztráción és a diplomáciai, katonadiplomáciai lépéseken kívül semmi nem történik, azt a képzetet próbálják bennük kelteni: a „magyarok gyengék", adott esetben nem lehet rájuk számítani... S üzenet volna ez a határon inneni magyaroknak is: „csak semmi ugrálás, nálunk háború van, egy kis magyar határmenti csetepaté nekünk ezer közül egy-" - Miért nem végez a magyar légierő hasonló, Kis-Jugoszlávia fölötti „szondázó" berepüléseket? Lelőnék őket? - Valószínűleg igen. Az ő logikájuk más; nem beszélve arról, hogy kapóra jönne nekik, ha a magyar részről történő „határrevíziót", „fenyegetettséget" fgy bizonyíthatni vélnék. - Tehát kényszerpályán vagyunk. - Igen. - A hasonló szerb provokációkra tehát a jövőben is csak diplomáciai, s nem katonai választ adunk. - Ameddig valóban csak provokációról van szó, igen. SANDI ISTVÁN Szeded fölött az ég (Budapesti tudósítónktól.) Budapesten nyugodtnak látszik a Szeged fölötti ég. Erdélyi Lajos alezredes, a HM sajtószóvivője szerint, akit tegnap késó déluán értünk el telefonon, a szegedieknek - legalábbis katonai szempontból nincs mitől tartaniuk. - A légtérsértések általában elkerülhetetlenek - mondta a HM szóvivője. - Magyar gépek is megsértik olykor más országok légterét, és igaz ez sajnos fordítva is. A legutóbbi gép Kis-Jugoszlávia felől érkezett Szeged fölé, hogy milyen felségjelű volt, azt nem tudjuk. A légtérsértést az minősíti, hogy elismerik-e, elnézést kérnek-e miatta? A két héttel ezelőtti berepülést elismerték és elnézést kértek. A legújabbat még nem ismerték el. Mindennek ellenére különleges, megélénkült légi tevékenységről nem tudunk beszámolni. - Előfordulhat, hogy barcsi mintára végiggéppuskázzák Szegedet? - Képtelen feltételezésnek tartom. A jelzőrendszerünk méri a berepüléseket, ha egy gép túl alacsonyan száll, akkor a jelzőrendszer figyelméből kikerül. Ilyenkor a határőrség jelzi az eseményt. - Telepítenek-e Szegedre légvédelmi repülőgépeket? - Nem. Tavaly november közepén a két ország légvédelmi és repülési főnökei megegyeztek, hogy a határtól tíz kilométeres sávban tartózkodnak a légi tevékenységtől. Az egyezséget betartják, és azóta forródrót is működik a két fél között. Nem látom esélyét annak, hogy bármi érhetné Szegedet... NATO-csapatfölajánlások A NATO tagállamai szerdán megállapodásra jutottak, hogy csapatokat és szállítási, illetve távközlési jellegű segítséget ajánlanak fel az ENSZ-nek a boszniai segélyszállítmányok megvédésére. A 16 tagállam nagyköveteinek tanácskozása után Manfréd Wörner NATO-fótitkár közleményt hozott nyilvánosságra, melyben leszögezte: a szövetségesek támogatni kívánják az ENSZ-fennhatóság alatt zajló boszniai segélyakciót, s a szállítmányok megvédését célzó katonai terveket hamarosan az ENSZ, illetve az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet elé terjesztik. A közlemény nem tér ki a NATO által felajánlott katonai alakulatok nagyságára, de NATOforrások szerint a szövetségesek meglehetősen kis létszámú, mintegy hatezer fős erőt bocsátanának a világszervezet rendelkezésére. (A NATO illetékesei több változatot is kidolgoztak a segélyakciót támogató erók létszámáról, s mint a Reuter írja, a különböző tervek közül ez tartalmazta a legalacsonyabb létszámot.) Igaz, a múlt héten a Nyugat-európai Unió már felajánlott 5000 katonát - ám mivel az Unió tagállamai egyben a NATO tagjai is, a hírügynökségek * szerint egyelőre nem világos, hogy a két terv hogyan viszonyul egymáshoz. Wörner egyébként kijelentette, hogy a NATO üdvözölné más országok hozzájárulását is - amit a Reuter úgy értelmezett, hogy a főtitkár nyilván a kelet-európai országokra célzott. Tőkés László királyhágómelléki református püspök és Nicolae Corncanu temesvári ortodox metropolita ismét nehéz napon találkozott. A szerdán éhségsztrájkba kezdett Tőkés Lászlót információink szerint tegnap máris számos román közéleti személyiség kereste föl Temesváron, hogy kifejezze rokonszenvét, együttérzését és támogatását a püspöknek. Nála járt például az Ellenzéki Demokrata Konvencióban részt vevő Polgári Szövetség tíz vezetője és Nicolae Corneanu temesvári görögkeleti metropolita. Ő javasolta, hogy hétfőn a temesvári református templomban tartsanak ökumenikus istentiszteletet, amelyen híreink szerint részt venne Sebastian Kreuter temesvári katolikus püspök és Neumann Ernő helyi rabbi is. Ezt megelőzően azonban vasárnap várhatóan Tőkés László maga hirdet igét a református templomban. Ami az ügy sajtóvisszhangját illeti, tegnap hosszú interjút készített Tőkés Lászlóval - a/ ellenzék iránti szimpátiával köztudottan nemigen vádolható - bukaresti tévé. A vezető bukaresti lapok - például a Romania Libera, az Adevarul - állásfoglalásaikban kiállnak a püsípök mellett, kivéve egyet. Az Azi című kormánylapot. A temesvári református templomban különben rengetegen imádkoznak csoportosan, nemzetiségre és felekezetre való tekintet nélkül: románok, magyarok, németek, ortodoxok, katolikusok, baptisták. Elhangzottak javaslatok arra nézve, hogy tömegesen csatlakozzanak Tőkés László éhségsztrájkjához, erről azonban a püspök egyelőre lebeszélte őket. Hétfőn ökumenikus istentisztelet Temesvárott? Tömeges rokonszenv Tőkés László iránt