Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-22 / 223. szám

X W Na, jó... ..., hiába bizonygatnánk, hogy nem. A város fölött berregő, röpködő helikopter szombaton délután tényleg a „madarat" kereste. Üldözik? Ugyan már... Biztos, ami biztos, most is a rendőrséghez fordultunk. - Ismerjük a tényállást - tájékoztatott dr. Szőke Péter, városi rendőrkapitány, a „jómadarak" kiváló szakértője -, bár az eset a maga nemében példátlan. Mert közismertek a szarkák: az üzemiek, újabban pedig a boltiak. Vagy itt van például a „búvós vöcsök" és a búbos banka. Nyáron sárga taréjt viselnek, fejükön teljes hosszában. Fészket csövekben vagy a híd alatt raknak - ide búvnak. De ne feledkezzünk meg az útszéli „vándor keselyűkről" sem. Előszeretettel fosztogatják a baleset miatt elhagyott járműveket. Aztán a „szegedi kakukk". Más fészkébe rakja tojásait, amikor ráébrednek, hogy a fióka nem a „mi kutyánk kölyke", akkor lesz ám háztömbi süvöltő. A hím ordítva rohan a tojó után, nevén nevezve azt. Rengeteg a szemtelen nagyvárosi veréb.A gerlicék a kamionparkolóban turbékolnak előszeretettel. A foglyok a Mars tér könyékén igencsak elszaporodtak. Különleges madarak a „harkályok", éjszaka kopogtatnak elhagyott hétvégi házak ajtaján. De említhetnénk az elhagyott fészkekbe önkényesen beköltöző csiripelőket is. Tipikusan szegedi jelenség az a varjúfajta, amelyik többet károg, mint kéne. Nos, az a madár, amit maguk keresnek, az a nyilvántartásunkban nem szerepel. Tehát nem „jómadár", hanem jó madár - így a rendőrkapitány. Jó madár? Jó tollú madár? A kettő ugyanaz? A kapitány véleménye után holnap 218 olvasói levelet közlünk. Megpróbáljuk...