Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-10 / 213. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. SZEPT. 10. KULTÚRA 5 Éhségsztrájk Utópia á ia Orwell Az ELSŐ nap: Mezőfalvy Mihály kormánypárti képviselő bejelenti: éhségsztrájkba kezd s mindaddig folytatja, amíg az alkotmány szellemében fel nem mentik a rádió, valamint a televízió elnökét. Mint elmondta, hosszú vajúdás után tette meg ezt az elkeseredett lépést, mert ha a valaki, hát akkor ő szereti és becsüli a magyar népnek ezt a szokását, hiszen köztudott, már a honfoglalás útvonalát végigettük. A MÁSODIK nap. Maczkó Klárika független képviselő is éhségsztrájkba kezd. Maczkó Klárika szerint Mezőfalvynak, aki korábban helyettes KISZ-titkár volt, nincs morális alapja éhségsztrájkolni, ezért ő a jézusi nép támogatásával addig folytatja váteszi harcát, amíg Mezőfalvy azt abba nem hagyja. A HARMADIK nap. Mihály Mihály az ötvenhatos magyarok szövetségének elnökségi tagja jelenti be éhségsztrájkját. Mint a sajtótájékoztatón elmondta, ha valakinek kizárólagos joga, morális alapja van ebben az országban éhségsztrájkolni, hát az semmi esetre sem Mezőfalvy vagy Maczkó Klárika. Különben is, neki hang- és fényképes bizonyítéka van arról, hogy Mezőfalvyt titokban, a hajnal szürke leple alatt, rendre megeteti az anyósa. Legutóbb pacalt, magyaros mákos kalácsot és két szem szilvát vitt neki. A NEGYEDIK nap. Statisztikai felmérést végeznek, melyből kiderül, az éhségsztrájkoló magyar politikusok száma elérte a százat. A jubiláló Tépés Tamást megható ünnepségen köszöntik. Az ÖTÖDIK nap. Fickó József, a kormánypárt elnökségi tagja felszólítja az egész pártot, a magyar népet, sőt, név szerint magát a miniszterelnököt is, rögvest csatlakozzék az éhségsztrájkhoz. A miniszterelnök válasza egyelőre nemleges. Mint elmondta, kioktatni még saját pártjától sem hagyja magát, s bízzák csak rá, ha majd eljön az ideje, ő is csatlakozni fog. A demokrácia azt is jelenti, mindenki akkor eszik, amikor akar, még akkor is, ha nem enni momentán hazafiasabb cselekedet. A HATODIK nap. Miklósfalvy képviselőnek könyve jelenik meg: Hős vagyok-e, vagy csak nagyon bírom az éhségsztrájkot? címmel. Elkapkodják. A HETEDIK nap. Fényes László kisgazdaképviselő a parlamentben interpellál az Esti Egyenleg ellen. Az éhségsztrájkoló Vad Lajos képviselőtársukkal készített riport azt a látszatot keltette, miszerint Vad Lajos kövér, egyenesen puffadt, valamint ostoba, mint a föld. Elég azonban a Híradó riportját megnézni. Ott Vad Lajos arca igenis beesett, szemei lázban égnek, szenvedélyes, és szellemességét a néhai Szabó Dezső is megirigyelné. A NYOLCADIK nap. Szakadás, elvi meghasonlás az éhségsztrájkolók között. Egyes éhező vidéki képviselők felvetik, sokkal könnyebb pesti társaiknak, ahol a szmog, a rossz levegő amúgy is étvágytalanná teszi az embert. Egy szintúgy éhező budai képviselő a zöldövezetből vág vissza: őt csak ne irigyeljék, százhalombattai, ózdi és tatabányai képviselőtársai. Különben is, etikai vizsgálatot kezdeményez Bogumil József ellen, aki ugyan szintén éhségsztrájkol, de parlamenti ebédjeit, nagy húsokat, mártásokat és ínycsiklandozó salátákat rendre az ellenzék tagjai között osztja szét. A KILENCEDIK nap. A Vasárnapi Újság rádióműsorban Hurka Frigyes leleplezi a televízió műsorpolitikáját. Amióta folyik az országos éhségsztrájk, azóta látványosan megnövekedett az ételreklámok száma. Különösen felháborító volt a Friderikusz-show élőben közvetített zabálási versenye, ahol élő csirkéket, libákat és sárga pihés kiskacsákat ettek két pofára a versenyzők. A TIZEDIK nap. Zacsesz Emil leleplező tanulmánya az Agyar Lórum című hetilapban. Amióta tart az éhségsztrájk, az országban titkos disznóvágások, valóságos öldöklések folynak. A böllér szerepét, sábeszdeklivel a fején, hatalmas és véres haleffel a kezében, rendre a villogó tekintetű köztársasági elnök vállalja. A vérengzés mögött Soros György álL aki nem csak a magyar főrabbinak és magyar zsidószervezeteknek juttat a disznóhúsból, de Tel Avivnak, Libanonnak, sőt a televízió és a rádió vezetésének is. Minden mindennel összefügg, de mi kibogozzuk a szálakat, vonja le végül a konklúziót. A TIZENEGYEDIK nap. Újabb statisztikai felmérést tesznek közzé. Az ország immár egymillió állampolgára éhségsztrájkol. A népjóléti miniszter visszautasítja az ellenzéki vádaskodást, miszerint eme számadat kilencven, de inkább kilencvennyolc százaléka csakis azért csatlakoztatható, mert egyszerűen nincs mit ennie. A TIZENKETTEDIK NAP. Az Agyar Lórumban megjelenik Hurka Frigyes tanulmánya. Címe: És ez csak a kezdet. DARVASI LÁSZLÓ Kanadai rektor Szegeden - Amikor öt évvel ezelőtt elfoglaltam a vezetői széket, a főiskolán teljesen hagyományos képzés folyt, szinte semmilyen kapcsolatuk nem volt a várossal és az üzleti élettel - kezdte mondandóját Mary Hofstetter, a kanadai Sheridan College rektora azon a beszélgetésen, amelyre a város vezetői hívták meg a szegedi felsőoktatási intézmények első embereit. Azóta nagyot változott a világ Kanadában, ma már az oktatás azt tekinti legfontosabb feladatának, hogy jól képzett szakemberekkel lássa el a gazdasági társaságokat, mindig az üzleti élet igényeinek megfelelően. A növekvő munkanélküliség miatt az oktatási intézményeknek és azok hallgatóinak is rendkívül fontos, hogy a gazdaságban jól használható tudásra tegyenek szert. A vállalatok pedig belátták, csak úgy lehetnek versenyképesek, ha jól képzett munkaerőt foglalkoztatnak. Ezért az utóbbi időben jobban hajlanak az oktatás támogatására. Mary Hofstetter beszámolt arról, hogy a helyhatóság kezdeményezésére nemrég létrejött egy testület, melynek tagjai a város vezetői, az oktatási intézmények rektorai, dékánjai és az üzleti szféra képviselői. Ez a testület folyamatosan vizsgálja a gazdaság igényeit, ennek megfelelően alakítják ki a tanterveket, a képzési programokat. A Sheridan főiskolán nemrég új képzési formát vezettek be, amelyben a hallgatók a tanév egy részét elméleti stúdiumok elsajátításával, a többit a tanultak gyakorlati alkalmazásával, ipari vállalatoknál töltik. A kísérlet mind a gazdasági társaságok, mind a hallgatók tetszését megnyerte, mert a munkaadók kipróbálhatják leendő alkalmazottaikat, a főiskolások pedig könnyebben találnak munkahelyet. A Mary Hofstetterrel folytatott eszmecsere után mind a város, mind a felsőoktatási intézmények vezetői azt mondták; hallottak néhány hasznosítható ötletet. KG Ötéves program indult A Dél-Alföld természeti értékeiért Talán egyetlen nagyobb közép-európai tájegység sem változott annyit az elmúlt ötszáz év alatt, mint a magyar Alföld. Ezekben a változásokban egy kicsit viharos történelmünk is tükröződik. Az egykori kiskunsági erdős puszták és a nagyobb folyókat követő ártéri ligeterdők a török korban és az az utáni háborúskodások során szinte teljesen elpusztultak. Helyüket puszták és nagykiterjedésű mocsarak foglalták el. Kivételt ez alól csak a Gödöllői-dombvidék és egyes csapadékosabb peremterületek jelentettek, ahol az erdők képesek voltak természetes felújulásra. Az 1600-as évekre igen találó az a megállapítás, miszerint „Kecskeméttől Szegedig egy óriási közlegelőt kell elképzelnünk". Szeged város kiskunsági részeit Vedres István még 1825-ben is méltán hasonlíthatta „Arábia sivatagjaihoz". Az 1784-85-ös, II. József korabeli felmérések térképszelvényein jól nyomon követhető a másodlagosan kialakult pusztai és mocsárvilág. A fásítás megkezdése is erre az időszakra datálható. Elég csak Mária Terézia és II. József (sok szempontból még ma is megszívlelendő) erdőrendtartási rendeleteire utalni. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN A múlt század közepétől intenzívebbé váló homoki erdősítések és folyószabályozások alakították ki Alföldünk mai arculatát. Ennek jellemzője egyre inkább a természetes vagy a természetközeli élőhelyek elszigetelődése, izolátummá válása. Ebből adódik, hogy az esetek többségében csekély bolygatás is jóvátehetetlen károkat okozhat. Különösen igaz ez a kultúrhatásoknak leginkább kitett Csongrád és Békés megyékre. Ökológiai folyosó híján az ilyen izolátumok tömeges fölszámolása számos növényés állatfaj végleges eltűnését eredményezheti a Dél-Alföldről. Sajnos, e területek növényés állatvilága ma még kevéssé ismert. így előfordulhat, hogy olyan növény- és állatfajok (elsősorban rovarok) pusztulnak ki véglegesen, amelyek tudományos leírása még meg sem történt. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Újszegedi Helyi Csoportja és a Móra Ferenc Múzeum természettudományi osztálya ötéves program keretében 1992-ben megkezdte a Dél-Alföld eddig még nem védett, természetes vagy természetközeli élőhelyeinek szisztematikus felmérését. Munkájukat a Bács-Kiskun Megyei Környezetvédelmi Alapítvány és a Csöngrád Megyei Önkormányzatokért Alapítvány segítette eddig. A felmérés továbbfejlesztéséhez elengedhetetlen lenne, hogy a lakosság is támogassa munkánkat. Kérjük, hogy aki tud környezetében eddig nem védett, de általa védendőnek tartott területekről, az értesítsen erről bennünket. Érdekelne bennünket minden védendőnek ítélt öreg fa, facsoport helye. Amennyiben létezik ezekhez vagy a már védett fákhoz kapcsolódó legenda vagy valós történés, az is. Amennyiben valamely magán- vagy jogi személy méltónak tartja vázolt programunkat arra, hogy anyagilag támogassa, várjuk jelentkezését. Címünk: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Újszegedi Helyi Csoportja, 6701 Szeged. Pf.: 708. Felcsíki táncok A Katolikus Ifjúsági Iroda szervezésében ma este 7 órakor „A halálba táncoltatott leány" című balladafeldolgozás látható, felcsíki táncokkal. Előadó: Brassó-Bolonya Ijfúsági Táncegyüttese. Táncmester: Bogyó Károly. Koreográfia: Bogyó Gabriella, Szalai Zoltán. Helyszín: a Károlyi Kollégium nagyterme (Kossuth L. sugárút 72/B). Szegedi Műhely A Somogyi-könyvtár újjáéledő folyóirata az 1991. évjelzéssel jelent meg, egyetlen 1-4. számba gyűjtve negyedévenként esedékes füzeteit. (1992-ben is - utoljára ugyanilyen összevont számot tervez megjelentetni Gyuris György szerkesztő.) A '91/1-4. jelzésű szám változatos anyagot tartalmaz. Lázárné Bozó Klára Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások c. könyvének jegyzeteit elemzi. Ezek egyaránt fényt vetnek a derék piarista szegedi kapcsolataira, gondolkodásának felvilágosult elemeire csakúgy, mint oktatói szenvedélyére. Thékes István Király-Kőnig Péter zeneszerző és zeneiskolaigazgató életútját járja végig gondolatban a rosseggi bölcsőtől a szegedi díszsírhelyig. Dolgozatából most ismerhetjük meg összefoglalóan a szegedi zenei oktatás első igazi művelőjének, művészi megalapítójának tevékenységét. Az Adalék rovatban Palásti László a Szegeden előforduló Laping családnév eredetéről értekezik. Fejér Gábor a makói és a szegedi árvizet megéneklő népi verses históriák változatait hasonlítja össze. Rendkívül érdekes a Fenyvesi István által közölt leírás a szőregi csata lefolyásáról, melyet egy ott jelenlévő orosz őrnagy jegyzett le és közölt egy szentpétervári újságban 1858-ban. Mai tanulságai is vannak a szegedi színházi életről közölt Vajda János-cikkeknek, melyeket Bene Kálmán tett közzé, míg Bátyai Jenő családtörténete a Winklerekről minden Szeged története iránt érdeklődő figyelmére igényt tarthat. Mától, Szőregen Somogyi Károlyné fotókiállítása "VHi jjU jnr M 1 U> 1 PPPFll • M MÉlralpiMl^MB H ^ W> k J § f C W HT PPv i -iT i9S * ffltli B ;|l Í#jgj§'!'' ™ ; f £ . * j I jfjí WM HS • llE.,:»: m U JLi i^H így látom én őket címmel ma délután 6 órától Somogyi Károlyné fotókiállítása látható Szőregen, a Tömörkény István Művelődési Házban. A kiállítást Pálfy Katalin újságíró nyitja meg.