Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-29 / 203. szám

SZOMBAT, 1992. AUG. 29. KÖLYÖK Szent István király és Imre herceg Országjáráson a kincskeresők Szeretünk utazni. Lehetőleg minél messzebbre, hiszen olyan jól el lehet dicsekedni ismerő­seink kérdéseire: „Hol voltál a nyáron?" Olyan helyet lehet mondani, amelyet nemcsák kilomé­terek ezrei választanak el tőlünk, hanem az Óperenciás tenger, vagy legalábbis az Atlanti-óceán. Es közben nyugtalanul tapasztalhatjuk, nem ismerjük hazánkat. Van, aki azt mondja, nincs is mit ismerni rajta, de ennek ellentmond az, hogy egy évben jóval több külföldi látogat el hozzánk, megnézni Magyarország szépségeit, mint ahányan egyáltalán mi vagyunk. A Kincskereső-tábor résztvevői beszámoltak nekünk arról, amit szülőföldjükön vagy hazai utazásaikon láttak. Ebből emeltünk ki néhány részletet, hátha követve a példát, ti is tollat ragadtok, és megírjátok nyári élményeiteket. /Leveleiteket továbbra is a Sajtóházba várjuk, a borítékra Írjátok rá: Kölyökoldal./ K. É. Az Őrségben minden más Első Vajk, azaz István, az Úr­nak 974. esztendejében született Keresztségben kapta az. István nevei. Jú és hatalmas király volt, bátor és erős vitéz, ki is a jókat ju­talmazta, de a bűnösöket irgalmatlanul megbüntette. Szent István éppen vadá­szaton lévén, déltájban el­szunnyadott. Álmában láto­mása volt, melyben kinyilat­koztatást vett, hogy a bese­nyők nagy titokban orszá­gára törni készülnek. Föléb­redvén tehát, nyomban lo­vas legényt szalajtott, riaszt­ván hadait, kik rendben megindultak a besenyők el­len, azoknak nagy megle­petésbe. Mikor a besenyőket meg­lepte, azok fejőket elveszít­vén megfutamodtak. Azon­túl pedig nem merték há­borgatni a magyarokat. A jó király midőn öreg lett, és már az élete alko­nyán járt, lázadás tört ki az ő országában. Rokona, Vá­szoly, látván, hogy a király mást választott az ural­kodásra, bosszút forralt az elméjében, és szövetkezett más három főemberrel, kiknek szabad bejárása volt a királyhoz. Eltökélte, hogy megöleti a királyt, és a trón­ra maga ül. Akkor az egyik főember tőrt rejtett köpenye alá, s belépett Szent István király ágyasházába, mikor az agg király, már rég ideje beteg lévén, éppen szunnyadozott. Ám az álnok ember kezéből kiesett a tőr, mert azt egy fényes angyal kiütötte onnét. Az álnoknak megremegett még a térde is, mikor a tőrnek pengé­sére a király nyugodalmas Imre álmából felriadott, és mondá néki módfelett szelíd hangon: - Ha Isten velünk, ki elle­nünk? A gyilkos pedig megszé­gyellette magát, és bocsá­natért esedezett. Szent István halála után igen sok csoda esett meg a koporsójánál, Székesfehér­váron, ahol is eltemették őt, Imre fia mellé, ki szintén szent hírében halt meg. Ha­lála után különös eset tör­tént a sírjánál. Élt akkoron Németországban valamely nagy bűnös ember, kinek neve Konrád. Ez az ember mindennémű fertelmes vétekben sínylődvén elment hetedik Gergely pápához. Meggyónván neki bűnét, feloldozást és penitenciát kért. A pápa igen elcsodál­l/n-»r»tt o-r rí Ki'ír»ninr>l/ no«\/ . .VX.WU ~ lOIIIWU . ivxyjr | ságán, és végezetül azt a penitenciát rótta ki, hogy bi­lincsbe verten addig kell jár­nia, míg valamely szent ér­demei miatt lehullanak róla a nehéz vasak. És pápai le­velet adott, melyben megírta minden bűnét, és mondá: ­Mostan pedig mégy mind­addig azon helyekre, hol szentek tetemei nyugosz­nak, és valahol a vasak rólad leszakadoznak, s le­vélből a bűneid kivakartat­nak. És tudjad meg: ottan a te bűneid megbocsáttatnak. Szertejárt akkor szegény bűnös ember sok szent he­lyeken, még Jeruzsálemben is, de irgalmat nem talált. Végezetül meghallván, hogy Magyarországon nagy és jeles csodák esnek, útnak eredt, és elérkezett Székes­fehérvárra. Ottan pedig egyenest a szent koporsó­jához járult, és igen buzgón imádkozni kezdett. És ím, megjelent előtte egy fényes alak, Szent Imre herceg, és mondá: eredjél a fiam sírjá­hoz, ő kieszközöli számodra az ég kegyelmét. És egy­szerre a bilincs szemei nagy zörgéssel, csattogással mind ízenként leszakadoz­tak róla. Akkor akik ott vol­tak, mind odasereglettek, és Konrád megmutatta a pápai levelet, ami teljesen üres volt, a bűnei megbocsáttattak. (Á Boldogasszony papucsa című könyvből) Gyönyörű tájakat lehet látni, amelyek néha olyan derűsek, szépek, mintha nem tette volna be ide is a lábát az ember. Pedig ve­szélyes még dicsérni is ezt a szépséget, hátha valaki elolvassa, és akkor megint többen lesznek azok, akik idejönnek kocsival, tábor­tűzzel füstölni, szemetelni. De talán nem is a fegyel­mezetlen turista a legves­zélyesebb, csendesebb haj­nalokon ágyúszót is halla­nak az érzékenyebb fülűek. Az utakon meg bárki láthat menekülteket. A legjobb sátorfelverő hely Hegyhátszentjakabon van, a Vadása tó közelé­ben. A táj „fővárosa" Őri­szentpéter. Temploma a jáki mellett egyik legszebb ro­mánkori emlékünk. Innen le­het Rockenbauer Pál kék­túrájának vonalát követve felfedezésre indulni, és eljutni olyan falvakba, mint a két utca metszéséből fel­épült Ispánk. Rácz Attila Ercsi táborozásom Éjjel nem jött álom a sze­memre, kimentem a sátor­ból. Az esti tábortűz füstje még tétován keringett. A szemben lévő domb furcsán nézett rám, mintha azt akarná mondani: - Vigyél el, vigyél el in­nen akárhová, kérlek! Ezen elgondolkodva bal­lagtam vissza a sátorba, s kis idő múlva elaludtam. Zvelihár Norbert Debrecen Kéj orejt\ /ánj sek L-K VÁR (A N 1 L°J \ //! IY\ (A N IS SS A hitvita - bukovinai népmonda nyomán ­A török időkben a szegedi alsóvárosi templomot a katolikusok és a reformátusok közösen használták. Amikor a katolikusok megerősödtek, sürgetni kezdték a refor­mátusokat, hagyják el a templomot, mert az egyedül a katoli­kusoké, senki masé. De a reformátusok csak nem engedtek, és ebből parázs vita tá­madt. Ugyan ki dönthetné el ezt a vitát? Az, aki a legerősebb: a szegedi basa. A basa pedig nem vette tréfára a dolgot: megvizsgálta a vitatko­zókat, vajon melyik ismeri jobban a vallást. Felállítja egymással szemben a katolikusat, a reformátusokat, és kezdi kérdezni őket: - Hány evangélista van? - Négy - azt mondják a reformátusok. - Nem igaz, uram, mert öt van - feleli egy ravasz barát, aki túl akart járni a reformátusok eszén. Kérdi erre a basa a baráttóll: - Melyik az ötödik? - Hát Mohamed - mondja erre a barát. Olyan jól eltalálta, hogy a basa mindjárt kitiltotta a reformá­tusokat a templomból, és odaítélte egészen a katolikusoknak. Azóta is a katolikusoké a szegedi alsóvárosi templom. Ezzel a rövid mondával egy újabb pályázatot szeretnénk elin­dítani. Szívesen fogadunk tőletek szegedi és Szeged környéki történeteket, mondákat, melyeket borítékban küldjetek be a Sajtóház címére: Szeged, Stefánia 10. Beküldési határidő: szeptember 30. Megfejtések-nyertesek Az augusztus 15-ei képrejtvény helyes megfejtése: hagyma, Ráktérítő, postafordultával, felekezet. Nyerteseink: Ertsey Gábor, Szeged, Gutenberg u. 28.; Ifj. Csilllk László, Szeged, Madách u. 2. II/5.; Papp Tamás, Szeged, Alföldi u. 4/A; Dornstadter Attila és Tamás, Sze­ged, Vajda u. 22/A; Beregszászi Dalma és Ádám, Szeged, Takaréktár u. 2. Angol rejtvényünk megfejtése: chain 'lánc'. Nyerteseink: Sódar Emese, Szeged, József A. sgt. 8.; Fodor Zita, Szeged, Dankó Pista u. 14. fszt. 2.; Szónoky Judit, Szeged, József A. sgt. 58.; Zádori Dénes, Bordány, Zákányszéki u. 10.; Soós Aranka, Bordány, Móra Ferenc u. 18. Gratulálunk! Nyereményeteket postán juttatjuk el hozzátok. Angol rejtvény A múltkori feladványhoz hasonlóan ezúttal is csak körülírással adtuk meg a magyar meghatározásokat. Feladat a teljes rejtvényháló kitöltése, amelynek végén „kijön" a keresztbe írt ráadás-szó is. Határidő: szep­tember 2. • o • • • • • o • • • • • o • • • • • o • • • • • o • • • • • o • • • • • • lyuk a hegyoldalban • dolgozó ember D nyílászáró • állítólag tőle származunk • a holdba repül • ép testben ép... A bölcs bagoly A tudós bagolyné tojt egy kis utódot, de az nem lett okos, sőt inkább ütődött. Atyja, a nagy hírű egytemi dékán sokat bosszankodott lüke ivadékán. Hasztalan unszolta: - Magolj, fiam, bagoly! Hiába korholta, intette, kőikét ez csak untatta. Utálta az egyetemet, órák alatt legyet evett. Nem csoda hát, hogy a halálmadár vizsgán csak ücsörgött és pislogott pislán. - Huss! Rivallt rá az elnök-akadémikus. - Szálljon egy házra, és borítsa gyászba! - Jó! - mondta a buta bagoly, holott azt sem tudta, miből lesz a halott. Rászállott a legelső viskóra, és ott csücsült bóbiskolva. Jobbat nem talál, ki mindent végigpásztáz, mert ez volt a temetői gyászház. így lett a nagyerdő legostobább baglya, a Huhogányos Akadémia tagja. Kedves olvasóink! Romhányi József mókás versével kívánunk nektek vidám iskolakezdést, és a tanulás mellett sok-sok szabadidőt! r

Next

/
Thumbnails
Contents