Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-29 / 203. szám

SZALTÓ SZOMBAT, 1992. AUG. 29. Flushing Meadow előtt Connors elárulta: Előbb tanult, aztán játszott Flushing Meadow-ban elkészítették a héttőn kezdődő amerikai nyílt teniszbajnokság kiemelési listáját. A Grand Slam-sorozat idei utolsó állomása héttőn kezdődik, ós azon várhatóan a világ teljes élvonala rajthoz áll. A rangsor élén természetesen a világelsők szerepelnek, tehát az amerikai Jim Courier, illetve a jugoszláv Szeles Mónika neve olvasható majd a sorsolási tábla tetején. A legújabb hírek szerint a világ második számú teniszezőnője, Stefii Gráf problémákkal küzd. A németek kétszeres amerikai bajnoknője - idén már ki tudja hányadszor - fájlalja vállát, miközben vírusos fertőzés támadta meg. Ennek ellenére nem került szóba visszalépése Flushing Meadow-tól. Mint ahogyan Gráf, úgy a hazai közönség kedvence, Jimmy Connors is mindenáron pályára szeretne lépni. Az előjelek pedig nem éppen kedvezőek, hiszen szerdán combhúzódás miatt visszalépésre kényszerült az előversenyek egyikén, Commackben, azaz ki sem állt Michael Chang ellen a második fordulóban. A balkezes veterán játékos egyébként éppen a US Open ideje alatt, szeptember 2-án lesz 40 éves, amelyet előre megünnepelt. Tekintettel arra, hogy a nevezetes napon még remélhetően érdekelt lesz Flushing Meadow-ban, már egy héttel korábban partit rendezett rokonainak, barátainak. A még mindig fiatalos Jimmy (gy vélekedett életkoráról: „Ha kétfelé osztom az eddig eltelt 40 évet, akkor azt kell, hogy mondjam: az első 20 évben tanultam, a második 20-ban pedig játszottam a teniszt. Egyből fiatalemberré válok, amint teniszről van szó. Ezt az idényt még végigjátszom, jövőre viszont a 35 éven felüli veteránok között indulok" - közölte az ünnepelt, aki egyébként már tavaly is tett hasonló kijelentést... A hétfőn kezdődő amerikai nyílt teniszbajnokság kiemelési sorrendje: Férfiak: 1. Jim Courier (amerikai), 2. Stetan Edberg (svéd), 3. Pete Sampras (amerikai), 4. Michael Chang (amerikai), 5. Gorán Ivanisevics (horvát), 6. Petr Korda (csehszlovák), 7. Boris Becker (német), 8. Andre Agassi (amerikai). Nők: 1. Szeles Mónika (jugoszláv), 2. Stefii Gráf (német), 3. Martina Navratilova (amerikai), 4. Gabriela Sabatini (argentin), 5. Arantxa Sanchez (spanyol), 6. Jennifer Capriati (amerikai), 7. Mary-Joe Fernandez (amerikai), 8. Conchita Martinez (spanyol). Connors „papa" jövőre már veterán lesz Akiből hiányzik (?) egy kicsi... Beszélgetés Gréczi Gáborral futballról, háláról és 164 cm-ről Fotó: Gyenes Kálmán Nem tudom, megfigyelték-e már, hogy a kis (termetű) emberekre hamar ráfogják a „nagyok": X és Y azért ilyen gonosz (rosszmájú, kekeckedő, kiállhatatlan...) vagy éppen aranyos (bűbájos, segítőkész, jópofa...), mert „szegény csak 160 cm-re nőtt.". Nos, egy ideje - alighanem többszázadmagammal - egyre jobban tisztelek egy nem túl magas, a tinikortól mostanában elköszönt urat, akiről egy dolgot senki sem állíthat: azt, hogy semmi köze sincs a labdarúgáshoz. Igen, Gréczi Gáborra, a Szegedi Dózsa 20 esztendős irányító középpályására gondolok, aki a Békéscsaba elleni MK-meccsen, illetve a Dózsa-SZVSE rangadón hormonzavaros stoplik nélkül is társai fölé nőtt. Ennek a Szeged SC-ben nevelkedett, sokszoros serdülőés ifjúsági válogatott fiúnak kétségkívül tanulságos múltja van, amiről - isten látja lelkem - akkor is szívesen beszélgettem volna vele, ha az imént emlftett két összecsapáson egyike lett volna - a legmagasabbaknak... - Gábor, essünk túl rqjta, még itt, az elején: mennyi? -164... - Többnek látszol. 165-nek „saccoltalak". Nagyon rossz? - Fene tudja... Már megszoktam az „alacsonyságot". Érzem, hogy akik ismernek, szeretetből mondják nekem: „Kicsi", meg „Törpe", meg... - Akik pedig haragszanak rád, „leégimeszelőznek". De nem ez a lényeg. Hanem a futball. Amikor kezdted, szerintem még a labda terelgetett téged... - Tény, hogy már nyolcévesen sem emlékeztettem Magic Johnsonra, de azért befértem a SZEOL AK Sl-be, egészen pontosan, Polyvás Dániel együttesébe. Először jobbszélsőt játszottam, de a serdülőben Möszmer Jenő bá' „kiszúrta",, hogy a középpálya valahogy jobban fekszik nekem. Az ifiben Portörő Gábornál is „irányítgattam" a többieket. Túl rosszul nem mehetett, hiszen a serdülő* és az ifjúsági válogatottban is komolyan számoltak velem - a Ziegler-féle társasággal beutaztam Európát - , sőt a „sorstársak" (Lipcsei, Szabados, Halmai, Bekő, Kasik, Szilveszter, Szőnyi neve talán ismerősen cseng) megválasztottak csapatkapitánynak. - Van egy mondás, mely szerint vakok között... Oké, csak tréfáltam... Biztosan feltűnt neked, hogy azok a srácok, akiket felsoroltál, egytől egyig az NB l-ben futballoznak... - Igen, csak én lógok ki a sorból. És persze Csányi Józsi, a másik szegedi. Nekem jutott az NB ll-ben két meccs Patakinál, és kettő Kovács Ferencnél. Aztán elfelejtettek. Köztünk szólva: egy kicsit talán Feri bácsi lelkén is szárad, hogy nem kezdte meg a fiatalítást időben, tehát akkor, amikor már mindenki „tutira" vette, hogy a Szeged SC felkerül az első osztályba. - Az 1990/91-es idényben te csupán a tartalékcsapattal készülhettél... - Az egy „komolytalan vállalkozás" volt, hiszen általában csak 6-8 ember edzett, és szinte senkit sem érdekelt a tartalékbajnokság, az ott játszó focisták sorsa. Sajnos Szalai Istvánt sem... A kiesés, pontosabban a nyári szünet után összehívtak bennünket, és közölték, hogy ki marad a klubnál és kinek „muszáj" mennie. Orosháziéknak nem kellettem, azt mondták: „hiányzik belőlem egy kicsi". A mai napig sem tudom, hogy ezt a magasságomra, vagy a tudásomra értették... - Ezután mintha megtorpantál volna. Most nem a „lelassult növési folyamatra" célozgatok... - Elkeseredtem. Láttam, hogy olyanok is kerettagok lettek a Szeged SC-nél, akik nem jobbak nálam. Ekkor éreztem először, hogy ha 5 éve elhunyt édesapám még élne, talán másként is alakulhattak volna a dolgaim. Ő valahogy mindig átsegített a holtpontokon. Édesanyámnak, akivel azóta „egyedül" élünk, úgyszintén rengeteget köszönhetek, nélküle nem is tudom, mi lenne velem?... - Tavaly nyáron három egyesület is „bejelentkezett" érted, te pedig a Szegedi VSE-t választottad. Miért? - A Tápé és a Dorozsma is invitált, és végül azért választottam az SZVSE-t, mert a régi csapattársak közül Demeter. Paksi, Krajczár, Illyés, Kun T„ Puskás, Simon és Pikó is ebben a feljutásért harcoló megyei I. osztályú gárdában játszott. Fél év után Lóczi István rákérdezett, hogy lenne-e kedvem a Dózsában, azaz NB Hibán focizni. Hát, volt... - A tavaszi szezon végére „be is illeszkedtél" új csapatodba. Ez az ősz viszont már a „kiugrásé" lehet... - Jól érzem magam a Hunyadi téren. Tetszik, hogy nem a klasszikus (2 gyors emberre épülő) kontrajátékot erőltetjük, hanem a labdaszerzés után igyekszünk a középpályát gyorsan és „kollektív meglódulással" átlépni. Csalódnék, ha nem végeznénk az első hat között. - Őszintén: szívesen visszatérnél a Szeged SC-be? - Elméletileg ehhez csak egy hívó szó kell (hiszen kölcsönjátékos vagyok), ám igazán boldogan csak akkor mennék, ha valóban szükség lenne a játékomra. A tanárképző főiskolán még két hosszú évem van hátra, és 1994-ig nem is tervezek különösebb változást az életemben. Tudom, hogy a jövő - Magyarországon is - a félprofi futballé, tehát a többségnek előbb-utóbb munka mellett kell majd edzenie és játszania. - Amióta az egyik riportalanyomra megharagudott valamelyik edzője, mert kifelejtette a nevét a „nyilvános köszönetre méltók" sorából, mindig megkérdezem beszélgetőpartneremet: az említetteken kívül tartozol-e még hálával valakinek? - Igen. A Radnótiban Wirth tanár úr volt az osztályfőnököm, és neki tényleg hálás lehetek.. Réthi J. Attila A Szegeden megalakuló WAKO lASKF-nek köszönhető Az ifjú kick-boxosok is EBés vb-érmekért harcolhatnak Labda nélkül Gyenes Kálmán felvételei Azt mondják, a kick-box is egyike a magyar sikersportágaknak. Igazolásul seregnyi (felnőtt) Európa- és világbajnoki érem szolgálhatna, ha egyesek netalántán kétségbe vonnák ezt az állítást. De nem teszik. Még a küzdősportok esküdt ellenségei sem. Ők legfeljebb azt hajtogatják: jó, jó, nyernek ezek a kick-boxosok (Katona, Hugyecz, Tóth, Rácz...) sok mindent, de az olimpián (még mindig) nem bizonyíthatnak, sőt az utánpótlásra sem figyelnek oda igazán. Mert képzeljék el, hogy a tizenéves tehetségek részére ebben a sportágban nem rendeznek világversenyeket! Nos, a szegedi Combat „D" SC elnökhelyettese, a magyar szövetség utánpótlás bizottságának vezetője, Fekete Péter, munkatársai és versenyzői (így például Szabó Gábor edző és Tóth István vb-ezüstérmes kick-boxos) „egyetértésével" elhatározta, hogy mielőbb változtat ezen az áldatlan állapoton. Hogy miért és miképpen, azt a közelmúltban egyértelműen megfogalmazták a combatos „újítók"... Fekete Péter, a Combat „D" SC elnökhelyettese: - Jó tíz éve létezik már a WAKO, a legnagyobb nemzetközi kickbox szervezet, amelynél többet egyetlen más szövetség sem tett a karate népszerűsítéséért. Azonban az utánpótlással - úgy értem, „külön" - a WAKO sem foglalkozott. Ezért a fiatal kickboxosokat minden ország próbálta „házon belül" képezni ós versenyeztetni. Az utóbbi időben itthon és külföldön is egyre világosabbá vált: az ifiknek és a junioroknak is sokat jelentene, ha erős nemzetközi mezőnyben, korosztályos EBés vb-érmekért valamint -címekért, magyarul a nagyokhoz hasonló elismerésért küzdhetnének. Úgy érzem, egy olyan sportágnak, amelyik az olimpiai „részvételért" harcol, minden szinten szélesítenie kell a hátterét. Német, osztrák, francia kollégákkal beszélgetve megértettem, hogy a WAKO mellett egy másik szervezet létrehozására a határokon túl is igény van. Nem sokáig haboztunk - léptünk. Ennek köszönhető, hogy szeptember 5-én Szegeden tartja alakuló ülését a WAKO IASKF. azaz a fiatal kick-boxosok érdekeit képviselő szövetség. Az új szervezet amely reményeink szerint városunkban nemzetközi irodát is működtet majd - egyebek között „megtervezi" az utánpótláskorúak világversenyeit és a közös edzőtáborokat, szorgalmazza a szakembercserét, és ügyel a sajtóval való kapcsolattartásra is. Dr. Leyrer Richárd, a magyar szövetség elnöke támogatásáról biztosított bennünket, sőt a német Harald Rögnerhez hasonlóan már felajánlást is tett. Természetesen reménykedünk abban, hogy a város és a megye is segíteni tud, és mi is keresünk majd szponzorokat. December elején már „telt házas" Európa Kupát akarunk rendezni Szegeden, és erről az eseményről a leendő támogatóknak már most szívesen adunk felvilágosítást a 64-822-es (Feketéné), illetve a 27-999-es telefonon. Szabó Gábor, a Combat „D" SC edzője: - Szeretnék eloszlatni egy félreértést: mi nem akarunk kiválni a WAKO-ból, hanem egy olyan - a nemzetközi szövetségek mellett funkcionáló - szervezetet próbálunk „felépíteni", amelyik eltünteti a sportág fehér fbltjait. Hívunk és várunk minden magyar és külföldi mestert, aki hajlandó tenni az utánpótlásért, és kész kapcsolatait felhasználni a „szent ügy" érdekében. A Szabadi Istvánhoz, Berta Adriennhez, Sastin Zoltánhoz hasonló őstehetségek megérdemlik, hogy jövőre (talán éppen Szegeden?) EB-aranyért, 1994-ben pedig már VB-címért versenyezhessenek! Tóth István, a Combat „D" SC vb-ezüstérmes kick-boxosa: - Nagyon hiányzott már egy olyan szervezet, amelyik - közvetve, persze - sikerélményekhez juttatja a 16-17 éves titánokat. A nemzetközi porondon a fiatalok „megemészthetik" a másféle bíráskodást, és közel a húszhoz nem úgy mozognak majd a felnőttek között, mintha korábban egy „másik" sportágat űztek volna... A semi contact szabályrendszere garancia a sérülésmentességre, vagyis a tizenéveseket saját korosztályukban sem „verhetik agyon". Csak azt sajnálom, hogy én már kinőttem az ifik és a juniorok közül... R. J. A. Terdelőrajt - már a focipályán is?! Ennek semmi köze sincs a szerelemhez...