Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-17 / 194. szám

4 HIRDETÉS DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. AUG. 17. Tizenhét igen szavazattal Vásárhely is csatlakozott a Progress-hez Az augusztus 10-én megtartott vásárhelyi közgyűlésen a megjelent 24 képviselő közül 17 mondott igent arra, hogy a város csatlakozzon a Progress Alapítványhoz. A döntés nem kis jelentőséggel bír a megyei jogokkal rendelkező Hódmezővásárhely számára, s nemcsak azért, mert az alapítvány alaptőkéjéhez 2 millió forint készpénzzel kell hozzájárulnia. A felemelt kezek ugyanis ezúttal a kisvállalkozók jövőjét segítették. millió forintnak megfelelő támogatását. Ez utóbbi összegnek köszönhető, hogy az alapítvány üzleti tervet készíthetett, finn és'angol tanácsadókkal közösen. Ebben föltérképezték a megye kiaknázatlan gazdasági lehetőségeit, a jövőre, tehát a fejlesztésekre vonatkozóan pedig határozott elképzelésekkel álltak elő. Hódmezővásárhely közgyűlése a 2 millió forintos csatlakozással helyi fiókot alapíthat, amelynek fölszerelését (s a telefonvonalat) a Progress adja. Önálló kuratóriumot is fölállíthat, amely majd a kishitelek elosztásáról dönt. így nem Szegeden dől el, hogy Vásárhelyen ki a legérdemesebb a kedvezményes kamatozású kölcsönök fölvételére. A továbbiakkal kapcsolatban Hézer László né, a vásárhelyi közgyűlés pénzügyi ellenőrzési bizottságának vezetője - különben ó terjesztette a közgyűlés elé a Progress-hez való csatlakozás szándékát - elmondta: a következő közgyűlésen módosítani kell a költségvetést. A 2 millió forintot ugyanis valahonnan - föltehetően a felújítási keretből - le kell csípni. S hozzátette: a Progress nagy valószínűséggel vetélytársa lesz a tervezett vásárhelyi önkormányzati banknak. De ez előnyös a vállalkozóknak, hiszen ahhoz a céghez fordulhatnak hitelért, amelyik a legkedvezőbb feltételeket kínálja. FEKETE KLÁRA FOTÓ: SOMOGYI KÁROLYNÉ Nem e jámbor jószágok tehetnek arról, hogy mára kiment a divatból az egészséges táplálkozásba illő tejfogyasztás reklámja Kevesebb a tehén - mégis jut tej exportra A tejtermelés nagyságrendjét döntően a belföldi fogyasztás szabja meg. Az export szerepe a kisebb ingadozások levezetésére korlátozódik. A tej kiszállítása csak a határmenti térségekből képzelhető el. Megyénkből időnként a békebeli Jugoszláviába vittek belőle. A szállítható és raktározható vaj és tejpor a nemzetközi túlkínálat okozta nyomott árak miatt nem vonzó exporttermék. Talán néhány sajtféleség az, amely korlátozott mennyiségben, haszonnal értékesíthető. Az elszegényedés folyamata a tejtermék fogyasztás máig sem szűnő csökkenésével jár együtt, emiatt alakult ki az elmúlt időszakra jellemző relatív túlkínálat. Az árak emelésének kemény korlátja a fizetőképes kereslet hiánya, így a termelők kénytelenek minimális jövedelmezőséggel beérni. Ennek egyenes következményeként egyre többen hagynak fel a tehéntartással. Óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon közel járunk-e már a napi ellátást veszélyeztető termelési szinthez. A Csongrád Megyei Tejipari Vállalattól kapott információ szerint nálunk még nem. Ugyanis itt hagyományosan a helyi igényeket jóval meghaladó mennyiségben vásároltak fel tejet, s az országos kivitel tekintélyes részét bonyolították innen. Az apadó tehénállomány ellenére még mindig 42 százalékos az export arány. A mi környékünk az utolsók között kerülhet abba a helyzetbe, hogy a csökkenést a lakosság is érzékelje. A legyártott termékek aránya nagyban befolyásolja a gazdálkodás eredményességét. A vállalatnak sikerült belföldön is erősíteni a pozícióját, az első félévben az egy évvel ezelőtti értékesítéshez képest 10 százalékos a növekedés. Ujabb területeken vetették meg a lábukat, ugyanakkor a választék is bővült. A krémfehér sajt exportjában korábban tapasztalható szélsőséges hullámzás szűnni látszik. Az arab országokba évi 3300 tonna kivitele tűnik reálisnak. Kisebb tételben Amerikában is része a választéknak. Ide egy új lehetőség is megnyílt, a fogadtatástól függően 200-500 tonnányi, úgynevezett blokk Trapista sajt szállítható. Oroszországba 500 tonnányi Edami sajtot sikerült eladni, méghozzá fizető vevőnek. A vaj raktári készlete júliusra apadt le. Úgy tűnik, hogy e kedvező változások ellenére van annyi tejfelesleg, hogy legalább szeptemberig zsíros tejport is kénytelenek gyártani. Sajnálatos, hogy a déli szomszédainkkal még nem sikerült újjáéleszteni a hagyományos kapcsolatokat. T.Sz.I. Noha e lap hasábjain igen sokszor emlegettük már a Progress Alapítványt, nem árt az előzményekre újfent visszatérni. Már csak azért sem, mert a kisvállalkozásokat támogató alapítványhoz egyre többen csatlakoznak, tehát alaptőkéje - így lehetőségei is - naprólnapra növekszenek. A Progresst 1991. augusztusában alapították, kilencen, köztük a Csongrád megyei és a szegedi önkormányzat. A'2 alaptőke akkor 4 és fél millió forint volt. Időközben mind több cég, valamint önkormányzat (a csongrádi, a szentesi, a baksi, a deszki, a fábiánsebestyéni és a mártélyi) jelezte belépési szándékát, így mára a vagyon megközelíti a 11 millió forintot, a tagok száma pedig elérte a húszat. (Mellesleg az alapítók is megemelték az induláskori pénzösszeget.) A Progress azért született meg, mert a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (MVA), valamint a Phareprogram millióihoz csakis egy kisvállalkozásokat menedzselő, inkubátorházként működő „szervezet" férhet hozzá. A Progress, mint vállalkozói központ aztán kuratóriuma segítségével dönt arról, kinek szavazza meg a kedvezményes kamatozású hiteleket. Az alapítvány alig egyéves fennállása alatt sikeres pályázatokat adott be az MVA-hoz és a Phare-hoz, az elsőtől 10, a másodiktól 40 millió forintot kapott 1992-ben. Megszerezte továbbá a finn kormány (pontosabban a finn ipari és kereskedelmi minisztérium, valamint regionális alap) 13 Kamarai hírek Reklám és marketing A DMGK felsőfokú reklámtanfolyamot indít az 1992-93-as tanévben. Az oktatás során olyan felsőfokú képzettséggel rendelkező vezetővé válhatnak a jelentkezők, akik a magas színvonalú elméleti ismeretek birtokában képesek a reklámmarketing-kommunikációs munka területén sikeresen, hatékonyan irányítani a reklám tevékenységet. A felvételi követelménye érettségi. A tanfolyam időtartama 1992. szeptember 15-étől 1993. május végéig összesen 200 óra (heti két alkalommal, délutánonként). A részvételi díj 40 ezer forint. A tanfolyam végén a hallgatók s'zakdolgozatot készítenek. S különlegessége, hogy elvégzése beszámít a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola reklám szakára történő felvételnél, amennyiben a tanulmányi eredmény eléri a 4,5-es átlagot. A tanfolyammal kapcsolatban a részletes tájékoztatást Katona Ildikó szervező adja meg a Dél-magyarországi Gazdasági Kamaránál. A vidéki expóért Habár az 1996-ban megrendezésre kerülő világkiállítás központi helyszíne Budapest lesz, a Dél-magyarországi Gazdasági Kamara a regionális kamarákkal együttműködve arra törekszik, hogy az expo-val kapcsolatos vállalkozási lehetőségekről, továbbá az ország különböző területeinek felkészüléséről tájékoztatást adjon. Elképzelésük szerint az elkövetkezendő öt esztendőben a Budapesti Nemzetközi Vásárokat és szakkiállításokat használják fel arra, hogy a világ megismerje Magyarországot, naprakész információt kapjon rólunk. Első alkalommal az idén ősszel a BNV-n kerülne sor a debütálásra. A vásár fő szervezője a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara együttműködve a regionális kamarákkal, a vásár és az expo szervezőivel Expo info Centrumot működtet majd a Hungexpo K IV. pavilonjában. A DMGK 1992. szeptember 18-27. között már részt vesz a BNV K pavilonjában rendezendő kiállításon, s teriiletét felajánlja tagvállalatai és az önkormányzatok számára a világkiállítással kapcsolatos project-jeik bemutatására. A troli még tinédzser A századfordulót követően jelent meg a villamos, 1908ban három fővonalon. (Egy vonaljegy ára 12 fillér volt, és qzt a tarifát tartották 5 évig.) Érdekes megoldás, hogy a Tisza Lajos körúton belül Phőnix rendszerű síneket alkalmaztak. A szegedi villamoshálózat hossza fénykorában 20,5 kilométert tett ki. A helyi tömegközlekedésben már a húszas években megjelentek a sárga Fordautobuszok, a Gutenberg utcai Szabó és Társa cég vállalkozásában, majd a városi vezetés is létesített járatokat a környező településekre, pl. Szeged és Szpreg között (1926), főleg MAVAG gyártmányú eszközökkel. Az Ikaruszok csak az ötvenes évektől szolgáliák a helyi tömegközlekedést, és Szeged volt az első, ahol hazánkban megjelent elsőként a csuklós autóbusz. A trolibuszos közlekedés gondolata 1972-ben vetődött Fel, majd az illetékes szaktárca 1977-ben adott lehetőséget a tanácsnak trolibuszvonalak létesítésére. A kísérleti vonal építése az Odessza városrész és a Bartók Béla tér között, 2,3 kilométer hosszú szakaszon 1978 júliusában fejeződött be. Ekkor érkezett meg városunkba 9 db ZIU-9 típusú, egyenként 110 fő befogadóképességű szóló trolibusz. Az első szegedi trolibusz-vonalon 1979. április 29-én kezdődött a A szegedi tömegközlekedés néhány fontosabb állomása: a pest-temesvári postakocsijárat, amely városunkban is megállt, hetente kétszer. Azután következett az auslánder-féle vállalkozás, majd a több személyű bérkocsik, köztük Molnár Antal nyergesmesteré. Várospolgáraink 1857-tól utazhattak omnibuszon, amit 1884-ben a lóvasút szorított ki. Ez a közlekedési eszköz a múlt század negyedik negyedére olyan nagy forgalmat bonyolított le, hogy pl. 1884-ben utasainak száma meghaladta a 300 ezret. közlekedés, és azóta is fellépek valamelyikre, ahol az 5-ös vagy a 7-es (ritkásan a 9-esre) megáll, sajnos újabban elég sokat kell rájuk várni. Azóta Szeged tömegközlekedési arculata sokat változott, és a viteldíj is jóval több, mint kezdetben. (Forrás: Terhes Sándor: Omnibusztól trolibuszig. Szeged, 1979.) Tehát a mi trolink még tinédzser, csupán 13 éves, nem úgy a berlini, amelyet 1892ben létesítettek, felsővezetékes vonallal. A németek most köszöntik centenáriumát, a Siemens und Halske cég nagyszerű vállalkozását. Az első kísérleti trolibusz, amelyet egy vadászkocsiból építettek at, az áramot már felsővezetékből kapta, és mintegy tíz évig ^próbálkoztak vele, az akkor meg beépítetlen Kurtfürsterdamon. A motormeghajtású járművek csak nagyon lassan tudtak elterjedni, mert akkor még Berlinben is sok volt a lovas jármű. Berlinben is előbb áramvezető síneket alkalmaztak, de ezek veszélyeseknek bizonyultak, és a szuk utcákon a tömegközlekedési eszközök megjelenése sok nehézséget, a „lovasok" - nak számtalan bosszúságot okoztak. Azonban a Siemens und Halske cég sínhálózathoz nem kötött, villamos meghajtású buszai mégis nagy sikert arattak, a ragyogó kísérleti eredmények kapcsán. A trolibusz szeles körű elterjedése azonban még váratott magára, bár már az első próbálkozásnál kitalálták, hogy soros gerjesztésű egyenáramú motorokat kell alkalmazni. Ez a tömegközlekedési eszköz üzemköltsége a leggazdaságosabb. és ezt a nemetek már idejekorán igazolták. Nálunk az első járatot 1932ben, Óbudán indították, majd jelentős hálózatfejlesztésre került sor, főként 1962 után. BÁTYAI JENŐ