Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-17 / 194. szám

HÉTFŐ, 1992. AUG. 17. A HELYZET 5 Nehéz „szülés" Orvosigazgató kontra nőgyógyászat Megosztott világunkban önmagában is különös, ezért figyelmünkre méltó, ha egy munkaközösség - történetesen egy kórházi osztály - mutat példát az összefogásra. A műit héten kapott nyilvánosságot lapunkban az a konfliktus, mely a szegedi kórház orvosigazgatója és az intézmény szülészetinőgyógyászati osztálya között amiatt keletkezett, hogy dr. Szabó Elek osztályvezető orvost felettese felmentette 1988 óta betöltött állásából, mert pályázatot akar kiírni. Ugyanakkor megbízta az osztály vezetésével. A kórházi osztály hét dolgozója meghívott a cikk megjelenése után. hogy a számukra különös eset hátteréről tájékoztasson, illetve osztályvezetőjük alkalmasságát érvekkel erősítse meg, mivel az orvosigazgatónak módja volt döntését a nyilvánosság előtt indokolni. Az osztályvezető főorvos 1988 márciusában került a kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályának élére, méghozzá pályázattal. Azóta olyan ambícióval dolgozik, hogy ma már európai színvonalú gyógyítómunkával szolgálják Szegednek és környékének egészségügyét. A vállalatokkal és üzemekkel együttműködve új műtőtraktussal, őrzó részleggel, ambulanciával, vizsgáló- és szülőszobai helyiséggel gyarapodtak. Új eljárásokat sajátítottak el (például a laparoscopiás műtéti technikát), melyekkel a modern gyógyítást megalapozták. Vagyis: annak ellenére, hogy az egészségügy országszerte gazdasági gondokkal küzd, fejlesztések elakadnak, a gyógyító munka feltételeit a kor színvonalára tudta emelni. Ez nem sikerült volna, ha nem vesznek részt rendszeresen tudományos tanácskozásokon, ha nem végeznek tudományos kutatásokat a tornyosuló napi feladatok mellett, ha nincsenek benne a hazai és a nemzetközi tudományos élet vérkeringésében. Amikor az osztály élére került dr. Szabó Elek, voltak súrlódások közte és a munkatársak között, de azóta ezek elsimultak; emberi, etikai és szakmai magatartásával példát mutat mondják beosztottai. Olyan főnök, aki igazságosan és humánusan dönt a szakmai és egyéb - olykor családi - problémák megoldásában is. Ha bonyolult esetek fordultak elő. éjjel vagy bármikor, órá bármelyik munkatársa számíthatott, ez nagy biztonságérzetet ad a fiatalabb pályatársaknak mind a mai napig. Ez az osztály egyben a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem oktató osztálya. Az orvostovábbképző egyetem a külföldi orvosok szakorvosképzésével bízta meg az osztályt. Amikor Szabó Elek főorvos mögé egységesen fölsorakoztak munkatársai, akkor az előbbiekben felsorolt szakmai és emberi tényezőket vették figyelembe. Hangsúlyozzák, leváltásában nemcsak szakmai karrierjének kettétörését látják, hanem egy gyógyító közösség munkájának semmibevételét. E kemény szavak mögött ott bujkál a félelem is. „Mi lesz velünk?" Ha ez a dolog megtörténhet az osztályvezető főorvossal, akkor miért ne történne meg bárkivel, aki itt dolgozik? A beszélgetéskor a félelmet jól érzékeltem. Az orvos, a nővér, az ápoló érdekvédelme a padlón. Ez köztudott. A konfliktus nem oldódott a mai napig. Az orvosigazgató ragaszkodik a pályázathoz, a „megméretéshez". Az osztály pedig szeretné, ha maga választhatná meg vezetőjét, ha mint gyógyító közösséget komolyan venné a kórház választott vezetője és természetesen a társadalom is. Úgy érzik, erkölcsi hitelük, szakmai tekintélyük csorbul ebben a munkaügyi vitában. Ugyanis azok a „szabálytalanságok, szakmai hiányosságok", melyre az orvosigazgató utal, nem szakmai fórumok vizsgálatának eredményei, hanem kellően meg nem alapozott vezetői vélemény. Az illetékes szakmai szervek elé ilyen jellegű ügyek nem kerültek. Jóllehet, az osztályon végzett munkáról a kötelező jelentésekből rendszeresen tájékozódnak. Ez az osztály dolgozóinak summázott véleménye. Valójában többről van itt szó, mint legyen-e a pályázat vagy sem. Az egészségügy általános válsága - irányítása és finanszírozása - húzódik az ellentétek mögött. A kívülálló, a beteg, a hozzátartozó és valamennyien ezért vagyunk nyugtalanok. Nem szeretjük a nyugtalan kórházat. * Újból megkérdeztük dr. Hampel György orvosigazf

atót: változott-e álláspontja? ikerülhet-e kompromisszummal zárni az ügyet? Megtudtuk: a korábban elmondottakat; nem óhajtja kiegészíteni. Augusztus 24-e utan konzultál a szabadságáról hazatérő dr. Kovács László professzor úrral, a szakmai kollégium vezetőjével... Ezek szerint: addig a kórházban a helvzet változatlan. B. Gy.Gy. Asotthalmi „tűzfészek" A meggondolatlanság szikrái Az égő erdő látványa még a televízióban is elborzaszt. A félelmetes lángok olykor megfékezhetetlennek tűnnek. Az igazán elszomorító mégis az, amikor kedvenc kiránduló vagy pihenőhelyünk területén szembesülünk az üszkös facsonkokkal. Az idén sajnos kijutott az erdőtüzekből. A Dél-Magyarországi Állami Erdőgazdaság igazgatójával. Széli Istvánnal, és a tűzvédelemmel megbízott munkatárssal, Vágó Mihállyal próbáltuk meg sorraszedni a tényeket, azok lehetséges összetevőit. Az erdőgazdaság területén Csongrád és Békés Megyében - az idén 13 erdőtűzhöz riadóztatták a tűzoltókat. Ebből 9 az Ásotthalmi Erdészet területére esett, 3 a kisteleki körzetben, s egy Gyula környékén pusztított. A felperzselt terület meghaladja a 14 hektárt. A becsült kárérték milliós nagyságrendű. A tűzoltók egyik esetben sem leltek a tűz okozójára, illetve a konkrét okra. A sajátos körülmények azonban alkalmat adnak néhány következtetés levonására. Az ásotthalmi körzet 6 ezer hektárnyi erdejének kétharmada esik az igen veszélyeztetett kategóriába, mivel lakóhelyhez közel eső, utakkal szabdalt fenyvesekből, parkerA gyermekcsoportok kirándulását csak szigorú őrizet mellett engedik dőkből áll. Az emberi meggondolatlanságra, felelőtlenségre utaló jel, hogy a szirénázás a természet csendjét kilencszer munkaszüneti napon verte fel. Felmerül a kérdés, vajon az erdők gazdái megtettek-e minden tőlük telhetőt a váratlan esetek elhárítására. Széli István erről tömören így összegezte véleményét: - Az erdész számára az erdő szent dolog, s magától értetődő, hogy igyekszik megvédeni. De nem tudja, ha az arra járók nem vigyáznak. Egy eldobott csikk hosszú évek munkáját teheti tönkre. Egyébként a szárazság miatt március 9-én elrendelt tűzgyújtási tilalomra az utak mentén, tűzrakó helyeken táblák figyelmeztetnek. Az erdészek folyamatos ellenőrző körútjai azzal egészültek ki, hogy a veszélyes hegeken tűzvédelmi őröket állítottak, s hétvégeken megerősítették a szolgálatot. Bejelentett kirándulásokat csak gyermek csoportoknak engedélyeztek, s azokat is szemmel tartották. Ezeket az alkalmakat sikerült is megúszni. Máskor viszont... Amikor e sorokat írtam, végre eleredt a régen várt, a „gyújtóst" is áztató eső. Ha folytatása is lesz, akkor csökkenhet a veszély. A természet megtette az elsó lépést, most már mi útonjárók. kirándulók vagyunk soron. T. Sz. I. Szeretnek bennünket a hollandok Az elsó félévben összesen 12 millió 594 ezer külföldi látogatott Magyarországra, ugyanakkor 5 millió 608 ezer magyar állampolgár utazott határainkon túlra. Ezek az adatok lényegében megegyeznek a tavalyi év hasonló időszakában regisztráltakkal, bár a külföldi látogatók száma kismértékben, azaz 1,1 százalékkal visszaesett. A legtöbben a jugoszláv utódállamokból érkeztek, szám szerint 2 millió 903 ezren. Romániából 2 milló 670 ezren, Ausztriából 2 millió 242 ezren, Csehszlovákiából 1 milló 470 ezren látogattak Magyarországra. A legnagyobb mértékben a Hollandiából érkezettek száma növekedett, körükben 35,6 százalékos emelkedést regisztráltak, őket a délszláv országokból érkezők követik 31,6 százalékkal. Gépkocsiátalány és adózás Lassan fél éve, hogy szigorodtak a gépkocsi hivatali használatáért a dolgozóknak nyújtott gépkocsiátalány elszámolásának feltételei, de még mindig sokan érdeklődnek a részletek iránt. A változás lényege, hogy a módosított adótörvény szerint a gépkocsi után kapott költségtérítés jövedelemnek számít, ami után adózni kell, feltéve, ha az állampolgár nem kíván élni a költségelszámolás lehetőségével. Az egyik következménye ennek, hogy jogszabály már nem korlátozza a kifizethető gépkocsiátalány felső határát. Az átalánnyal szembe állítható költségelszámolás alapja az útnyilvántartás, amelyet mindenkinek magának kell vezetnie. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell az utazás időpontját, célját, a felkeresett üzleti partnerek megnevezését és a legrövidebb úton megtett kilométerek számát. Ez akár egy sima kockás füzet is lehet, amit senkivel sem kell hitelesíttetni. Ennek alapján számolhatja el a magánszemély az üzemanyag költségét és ez alapján oszthatja meg egyéb költségeinek a hivatalos és a magánhasználatra eső részét. A költségelszámolás felső határa az átalány címén kapott éves összeg. Az üzemanyag-költségek elszámolásának legegyszerűbb módja az 60/1992. kormányrendelet által engedélyezett átalányelszámolás. Ez köbcentiméterenként meghatározott átlagfogyasztás szerint állapítja meg az elszámolható üzemanyag mennyiségét, 100 kilométerenként 8 és 10 liter között. Erről nem kell számla, a felhasználáskori üzemanyag árat lehet figyelembe venni. Az Adó és Ellenőrzési Értesítő Közlöny és az Adó című lap is közli az árváltozásokat, az ÁFOR árai szerint. A fenntartási költségekből a hivatalos használat arányában elszámolható a biztosítások, a gépjárműadó, a javítás, a karbantartás és az amortizáció. Ezeket a költségeket azonban számlával kell igazolni, illetve az adó esetében a befizetési bizonylattal. Kell nekünk szennyvíztisztító? Veszélyben az ivóvíz! - Arról nem is érdemes beszélni, hogy szükséges-e lakott területen csatornát építeni - mondja dr. Kováts Gábor. A korábbi (tegyük hozzá: elhibázott!) politikai döntések eredménye, hogy amíg igyekeztek a településeket száz százalékosan ellátni vezetékes ivóvízzel, addig elmaradtak a csatornázási munkák. E káros folyamatot átmenetileg el lehetett viselni, mivel a hatás nem jelentkezett azonnal. A szikkasztó, ülepítő rendszerek egy ideig elvitték a szennyvizet. Csakhogy egyre inkább akadozik ez a módszer, mert talaj elzsírosodása miatt nem folyik el a víz, s árvizes időben gyakran jelentkeznek úgynevezett „fakadóvizek," de még szárazság idején is sok helyütt magas a talajvízszint. - Mely szegedi területek veszélyeztetettek elsősorban? - Túl hosszú a sor: Újszeged. Alsóváros, Rókus, Tápé. Baktó, Szőreg, Algyő, Szentmihály, Kiskundorozsma... Természetesen csak településrészeket kell ide érteni. A zár építésű szikkasztók is megoldást jelentenének", csakhogy az állampolgárok gyakran kijátszák a szabályokat, és kiverik a zárt falat - résen át elszivárog a szennyíz, így viszont a háztulajdonosnak ritkábban kell szippantóautót hívnia. Mondanom sem kell, hogy ez milyen rövidlátó szemlélet. A város alatt egyre nő a talajvízszint, s az Alföld más területein az is előfordult, hogy házak dőltek le egy-egy „szenny vízpúpon." Szegeden 20-22 millió köbméter szennyvíz termeAz alföldi települések jó része „szennyvízpúp" hátán helyezkedik el, s a talajvízszint egyre emelkedik. Dr. Kováts Gábor, az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője úgy véli: nem tudhatjuk, mikor kerülnek veszélybe a városunk alatt húzódó vízadó rétegek, amelyekből - egyelőre! - kiváló minőségű ivóvíz nyerhető. lődik évente, ennyit engedünk három ponton (a déli átemelőnél, Újszegeden és a klinikáknál) a Tiszába. - Egyes nézetek szerint azért fölösleges nekünk tisztítómüvet építenünk, mert északról úgyis szennyezetten kapjuk a Tiszát. Erről mi a véleménye? - Teljesen téves gondolkodás! Egy lassan már lejáratott fogalomra, a sokat emlegetett „európaiságra" szeretnék hivatkozni. Ha továbbra is csak szűk országhatárok között gondolkodunk, akkor semmit sem lépünk előre. Arról nem is szólva, hogy déli szomszédaink - az ismert történelmi helyzet miatt - egyelőre még eltűrik azt a vízminőséget, amit rájuk engedünk. De ez nem lesz mindig így. És ha mi nem teszünk valamit, akkor milyen erkölcsi alapon vonjuk felelősségre a Tisza felsőbb folyásánál szennyezőket, vagy éppenséggel a románokat, akik a Marost piszkítják különösen kirívó módon? - Sokan attól is félnek, hogy megfizethetetlenek lesznek azok a víz- és csatornadíjak, amelyek magukban foglalják majd az új üzem megtérülési és működési költségeit, valamint a profitot, amelyből a későbbi fejlesztéseket fedezik. - Ez igen érdekes kérdés, mert jelenleg az ellátatlan területek lakói kérik a csatornázást, s ebben saját maguk (ún. „önerős" módon) részt is vesznek. Csakhogy az utcájukon kívül, a főgyűjtő megépítésére - amely nélkül nem működhetnek a kisebb csatornák - már sokkal több pénz kell, ez pemi ^ig meghaladja az egyes csatornamű-társaságok erejét. Ráadásul a számítások szerint építési hozzájárulás címén szennyvízköbméterre vetítve körülbelül annyit fizetnek az „önerősök", mint amennyi a Krüger kalkulációjában szerepel. Egységes díjrendszerrel egyszerűbb, igazságosabb teherviselés alakulna ki. - Meddig bírja még el a talaj az elszikkasztott szennyvizet? - Veszélyes folyamat zajlik alattunk. Szeged arról híres (szemben az ország sok területével), hogy olcsó és kiváló minőségű ivóvize van, amelyet nem kell tisztítani. A dr. Kaszab Imre professzor úr által is említett mérések szerint azonban a talaj vízszennyeződés egyre nagyobb (itt jegyzem meg, hogy tavaly az Ativizig segítette a mérések folytatását, idén viszont már mi sem tudtuk őket támogatni, pedig igen fontos lenne megbízható, tudományos adatokkal rendelkeznünk a későbbiekben is). A kis mélységre ásott kutak vízminősége már most rossz, s nem tudni, mikor éri el a szennyezett talajvíz a 200-250 méteres vízadó rétegeket. Komoly bajba kerülhetünk, ha nem rendezkedünk be időben a hosszú távú védelemre! Ezért sem szabad sokáig halogatni a csatornák és a tisztítómű megépítését. NYILAS PÉTER