Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-17 / 194. szám

HÉTFŐ, 1992. AUG. 17. A polgármester szívügyei BELÜGYEINK 3 Először arról, hogy Lippai Pál polgármester mit tekint szívügyének, ebben az elviselhetetlen hőségben milyen „ügyeken" dolgozik, mit tekint a legsürgetőbb tennivalójának. - Négyszer annyi kérelem érkezett a polgármesteri hivatal szociális irodájához, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Megdöbbentő, de tény: 27 ezer segélykérelem futott be az önkormányzathoz. Éppen az előbb beszéltük meg a tennivalókat az iroda vezetőjével. A legutóbbi polgármeteri fogadóórán megjelentek többsége lakásügyben fordult hozzám. Ez egy másik olyan terület, ahol egy megoldott gondra számos megoldatlan „ügy" jut. Az idegenforgalmi csúcsidényben foglalkoztat a város emlékhelyeinek sorsa. Szorgalmazom, hogy - szerintem - a Belvárosi temetőben épüljön ki a város katonahalottainak méltó emlékhelye. (Az emlékpark és az emlékmű helyéről a közgyűlés jogosult dönteni.) Sürgetőnek tartom a Tisza parton a vízi bástya rendbehozatalát. Javasoltam a városfejlesztési bizottságnak, hogy a vízi rondellára vagy a volt tanácsköztársasági emlékmű helyére kerüljön (az én gyerekkoromban még az Árpád téren álló) Országzászló. Az egészséges ivóvízellátást a vezetékhálózat minél teljesebb kiépítésével azonosították a korábbi években. így - más folyóparti városokhoz hasonlóan - elmaradt a szennyvízelvezetés és szennyvíztisztítás. A csatornahálózat a város 40, a lakosság 60 százalékát fogja át. De már az első és második vízadó réteg is szennyezett. Utódainkra nem hagyhatunk egy olyan várost, ahol a legalsó vízadó réteg is FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Igen, szerelemről lesz szó. A polgármesternek „a Város" iránti vonzalmáról. Annak is pillanatnyilag legérzékenyebb pontjairól. Kiindulópontunk, hogy a polgárok annyit hallhattak már a Torony allatti ilyenolyan csatározásokról, hogy unottan és már közömbösen siklanak át a „városházi kötélhúzást" taglaló sorokon. Ezért most legyen szó a szívügyekről! szennyezett. Nem halogathatjuk a szennyvíztisztító megépítését, a csatornahálózat kiegészítését. Ezt kiemelt feladatnak tartom, az önkormányzati és az országgyűlési képviselők segítségét kérem a gyors megoldáshoz, a kormánytámogatás elnyeréséhez. Óriási jelentőségűnek tartom a város szempontjából az úgynevezett „harmadik körút" megépítését. Jelenleg a nagykörút forgalmát terheli, a város levegőjét szennyezi a Nagylak és Röszke irányába tartó, vagy onnan érkező kamionsereg. Naponta 300300 kamion dübörög át a városon. Ha az egykori Jugoszlávia területén normalizálódik a helyzet, akkor a kamionok kétharmada a röszkei határállomáson kel át. A kamionforgalom ezen része elkerülné Szeged belső részét, ha megépülne a Kossuth Lajos sugárutat, a Kálvária sugárutat és a Szabadkai utat összekötő „harmadik körút". A város érintett területein a kisajátítás elkezdődött, tárgyalunk az egykori kötélgyár épületének kihelyezéséről is. A beruházás költségeinek egytizedével, 25 millió forinttal a közlekedési tárca is segít. Ha minden a terveink szerint halad, akkor két éven belül elkészül ez a szakasz. A Belváros gépjárműmentesítését is szívügyemnek tekintem. Többször tárgyalt erről a közgyűlés, a városfejlesztési bizottság, a Délterv részletesen kidolgozta a tennivalókat, de oly apró lépésekben halad az autók kiszorítása a Belvárosból, hogy a. város polgára nem sok változást tapasztal. Ezért most megbíztam a városüzemelési irodát: átfogó, határozott intézkedési rendszert alakítson ki, mikor melyik utcából tiltjuk ki a gépjárműveket. Ezzel párhuzamosan a városi kerékpárút-hálózatot teljessé kell tennünk. Meggyőződésem ugyanis, hogy az infrastruktúra kiépítése előfeltétele annak, hogy a Nyugat szóba álljon velünk. Az itt élők, a turisták és a befektetők számára is vonzóvá kell tenni „szerette városunkat", Szegedet. ÚJSZÁSZI r FAK a svédasztalnál Valahol a kijevi pályaudvar környékén volt a nyolcvanas évek elején a moszkvai magyar kolónia boltja. Főleg kajával kereskedett a szaküzlet, aminek létét semmi nem árulta el. Laktanyaszínűre mázolt faajtó, mögötte pedig Duna-Tisza áldott gyümölcsei, némi felárral ugyan, mert kamionban zötyögtek Pesttől a forradalom fővárosáig. Azóta is ez a magyar bolt jelképezi számomra a szovjet életet. Ahol például nincs kereskedelem, hanem van helyette „a lakosság ellátása", ami a sorbanállás, ma pedig már az éhezés fedőneve. És ilyen helyen sose kell kínálgatni, reklámozni az árut, kirakattal csábítani a vevőt. Nem az árunak kell megkeresnie vásárlóit, hanem ők igyekeznek, hogy tűzön-vízen át, kúszva, szaltózva, rohanva az áruhoz jussanak, újabb napokkal, hetekkel tolva ki az éhenveszés határait. Fogadás volt az elmúlt napokban az egyik moszkvai szállodában. A szálloda jó, egy szoba kétszáznegyven dollárba kerül naponta, és senki se mondaná meg, amíg nem néz ki az ablakon, hogy nem New Yorkban, hanem Moszkvában hajtotta álomra a fejét. Bár az éjszaka folyamán viszonylag gyakran c'sörög a telefon. Vékonyka, közepes angolságú hangok kérdezik, kell-e lány? Vajh ki lehet az, melyik szűzies életű fundamentalista arab országból, aki ilyenkor - látatlanban! - azt mondja: kell. Mert ha kell - a telefonszámból meg lehet tudni a szobaszámot is - a lány, kire nem vigyáz ma már komszomol, elindul fölfelé. Jövedelméből itt is, ott is leadja a sápot, hogy engedjék. És ha beengedték, csak ekkor derül ki, szőke vagy barna, karcsú vagy kétszáz kiló, zsenge moszkvai pipi, vagy gulágot megjárt, szikkadt csataló. A jövedelem alacsony és ez mindenen látszik. Az orosz parlament épületétől - ahol tavaly augusztusban Jelcinék barikádozták el magukat - kétszáz méterre az utca közepén női a gaz, a házak fala rohad, kisebbnagyobb bűnözők csellengenek. Jól jön a fegyveres testőr is. Nem drága. Ötven-hatvan dollár egy fegyveres testőr havi bére... És már ez is duplája az átlagjövedelemnek. A leninizmus vége: a legjobb moszkvai szakmunkás ereje és alkotóképessége megvehető havi harminc-harmincöt dolláért. De térjünk vissza a fogadásra, amit a kitűnő moszkvai szállóban egy amerikai cég szervezett. A részvételi díjat is Amerikába kellett átutalni, s köztársasági felsővezetők vannak jelen a FAK országaiból. Meg nyugati és tengerentúli üzletemberek. Ahogy a fogadás megkezdődik, a FAK emberei - most mondjam azt, hogy az oroszok - körülállják az összes svédasztalt. Félterpeszben, kissé széttartott könyökükkel pontosan összeérnek. Közéjük nem fér senki. És egyenletes ropogás hallatszik, mintha termeszhangyák támadták volna meg a Mezsdunarodnaja gosztyinylcát. És amíg elrágható anyag van az asztalokon, addig a „fák" nem mozdulnak. Azok a nyugatiak és amerikaiak, akik ilyet még nem láttak, döbbenten állnak, s lassan belenyugszanak, hogy éhesek maradnak, és amíg kaja van a tálakon, addig itt üzletről, gazdasági együttműködésről, segélyekről nem tárgyal velük senki. A világforradalom gyermekei ozsonnáznak. ZELEI MIKLÓS Visszautasított vádak Az utóbbi napokban több alkalommal súlyos vádak hangzottak el, amelyek az Erdélyi Világszövetség Magyarországi Szervezetét szélsőségesnek, ultranacinalistának, sovinisztának és irredentának minősítették. Kreczinger István és Okos Márton, a szervezet elnöke és elnökségi tagja ezeket a rágalmakat megalapozatlannak, célzatosnak tekinti, és teljes egészében a leghatározottabban visszautasítja. KÖZÉLETI NAPLÓ MA A MUNKÁSPÁRT (MSZMP) Csap u. 62. szám alatti pártházában 16-18 óráig ingyenes jogi tanácsadást tart. A SZOCIALISTA PÁRT Irodáján Szegeden (Tisza L. krt. 2-4. I. em. 123. sz.) 15-16 óráig dr. Bálint János ügyvéd ingyenes jogi tanácsadást tart. JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT az SZDSZ Földváry u. 3. szám alatti irodájában, 16-17 óráig. Tartja dr. Pesti Gábor ügyvéd. Nagylaki kesergő Elet a tíz kilométeres sorban Szegedi szenzáció Új gyógyszer az AIDS ellen? Biztató szakaszához érkezett az a magyar-amerikai kutatómunka, amely - remélhetőleg - hatékony gyógyszert ad a világnak az AIDS-betegek gyógyításához. FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN Nagylaki tájkép - csata után... A washingtoni Food and Drug Administration sejtbiológiai osztályának vezetője, a szegedi születésű Aszalós Adorján és a szegedi SzentGyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem mikrobiológiai intézetének társp'rofesszora. Molnár József - valamint munkatársaik - néhány évvel ezelőtt figyeltek fel egy olyan vegyületcsoportra, amely gátolja a vírus kötődését a szervezetben. A két professzor akkor határozta el, kutatásokat kezdenek az AlDS-vírus kötődésének megakadályozására. A vegyületeket a szegedi intézet küldte Washingtonba, hiszen ott a vizsgálati lehetőségek a világon a legmodernebbek. Az első eredmények már igen biztatónak bizonyultak. Aszalós Adorján - aki a Magyarok Világtalálkozójának meghívására érkezett hazánkba - és Molnár József vasárnap az MTI szegedi munkatársának érdeklődésére elmondták: eddig négy vizsgálatot végeztek humán Iymphocitákkal, s az eddigi eredmények szerint reménykedhetnek abban: az AIDS szempontjából újfajta vegyületcsoport, a clórpromazin származék meggátolja a HIV-vírus kötődését a T4-es sejtekben. így az AIDS kórokozója, bejutva a szervezetbe, nem tud megtelepedni és szaporodni. Aszalós professzor óvatosan fogalmaz, mondván, a világban mintegy 20 ezer szakember kutatja korunk pestisének ellenszerét, s eddig még hatásos gyógyszert nem fejlesztettek ki. A magyar-amerikai együttműködés eddigi vizsgálatait folytatni kell: a jelenlegi utolsó, preklinikai fázisban azt vizsgálják az amerikai intézetben, hogy az új vegyület milyen dózisban alkalmazható káros mellékhatások nélkül. Ennek eredménye szeptemberre várható, amennyiben pozitív lesz, szabadalmaztatják. Ezután kezdődhetnek meg a klinikai vizsgálatok. Egy gyógyszer kifejlesztése általában 10 évet vesz igénybe. Tekintettel az AIDS gyors terjedésére és veszélyességére, ez az idő négy évre rövidülhet. A szegedi professzor, Molnár József azzal egészítette ki a hazánkban vendégeskedő - eddig már sok hazai kutató fejlődését menedzselő amerikai kollégája tájékoztatóját: amennyiben a további vizsgálatok hasonlóan pozitív eredményt hoznak, nem kizárt, hogy 1996-tól magyaramerikai szabadalomként megkezdődhet az AIDS gyógyszerének alkalmazása. A magyar oldal Talán a legkritikusabb pontja a magyar oldalnak Nagylak falu helyzete, s előbbutóbb ebbe beleértendő lesz Magyarcsanád, Apátfalva és Makó. Nagylak utcái ugyanis zsibvásárra hasonlítanak. Az ott élők tűrőképességét valószínűleg az alkalmi kereskedés lehetőségei meghatározzák. Ezt azonban hosszabb távon nem lehet kritériumnak tekinteni. A magyar határőrök és vámosok munkájáról hangsúlyozzuk: alkalmi átkelésről van szó - nyugodtan állíthatjuk, hogy szervezett, és a lehetőségekhez mérten operatív. Talán a kamionforgalom gyorsításánál tehetnének valamit, ezt azonban a partner, a román fél fogadóképessége is meghatározza. A személyforgalmat ugyanis igyekeznek gyorsan lebonyolítani, ily módon a „senki földjén", a két határállomás között torlódnak fel a személygépkocsik. Az ottani állapot a legforgalmasabb Cserepes sori napot idézi; csencselők, valutázók és árukínálók tömege környékezi meg a személygépkocsikat, s az oda települt pavilonok, bazárok és kávézók nyugati áruk mellett, kétes eredetű élelmiszereket kínálnak. Boldog az, aki nem kényszerül ottani bevásárlásra. Ugyanis a várakozás óráiban, főleg ha gyermekkel indul a nagyvilágnak az ember, sok esetben ráfanyalodik a balkáni kínálatra. A román fél Megoldatlan egyrészt a közúti viszonyok miatt, másrészt a vámhatósági vizsgálat okán a folyamatos személygépkocsi forgalom. Hét közben Nagylak romániai község túlsó felén állt az autósor. Elvétve volt köztük magyarországi rendszámú; többségük romániai, illetve németországi volt. A török vendégmunkások szünidő utáni rohamának csak jelképes részét adták, mégis négy helyen számoltunk meg fütykösökkel, botokkal és egyéb ütőalkalmatosságokkal felszerelt csoportokat, akik az előrelopakodókra „vadásztak". A román határőrök próbálták fékezni az indulatokat, míg ott voltunk, sikerrel. Éjszaka folyamán . azonban kiszámíthatatlan a tömeg hangulata. Nem is csoda, ha az ilyen tortúra után átjutott gépkocsivezető a magyar közutakon balesetet okoz, vagy szenved. A román vámosok a turisztikai és menetrend szerint közlekedő autóbuszok utasait egyenként szállították le és ellenőrizték motyójukat. A nagylaki állomásra érkező személyvonat legalább 1000-1200 embert „terített" egyetlen járatával az átkelőhelyre - a gyalogosok egy-két csomaggal Nagylakra, Magyarcsanádra, Apátfalvára tartanak, ahol virágzik az árucsere, hiszen a román állampolgárok üdítővel, rágógumival és sok esetben friss kenyérrel megrakottan térnek vissza. A polgár órái A sorbanállás lélektanáról valaha Páskándi Géza, Erdélyből áttelepült magyar író írt egy egyfelvonásos színművet. Kitűnően érzékeltetve, hogy a kiszolgáltatottak előbb-utóbb egymás ellen fordulnak. Felnagyítva a helyzetet, valós történelmi szituáció .képzetét és képletét jelképezi Nagylak. Mintha a románok és magyarok, a közemberek, a polgárok elvesztegetett órái arányában alakulna a politikai libikókán a két ország közötti viszony is.