Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-13 / 191. szám

HARMÓNIA ÉLETMÓD MAGAZIN CSÜTÖRTÖK, 1992. AUG. 13. A házi kedvenc, legyen az kutya, macska, madár vagy egyéb kisállat, szabadságunk idején sem nélkülözheti a gon­doskodást. Viszont az sem jó, ha őmiatta marad el az utazás. Mint olyan sok dolognak, ennek a megoldása is a jó szervezés. A következő jó tanácsok macskatartóknak szólnak. Mot­tónk pedig: A macskák nem világjárók! Amikor a macskatulajdono­sok nyári terveiket szövögetik, arra kell gondolniuk, hogy a legtöbb cica - ellentétben csa­hos barátainkkal - nem szeret utazni. Ezért a legjobb megol­dás, ha a macska otthon marad. Csak akad egy rokon vagy jó barát, aki a kis dorombolót távollétünkben ellátja. Felkér­jük a macskafelvigyázót, hogy naponta legalább egyszer láto­gassa meg az állatot. Ilyenkor Utazni jó, de nem a macskának! persze ne csak enni és inni ad­jon a macskának, de egy kicsit foglalkozzon is vele! A macs­kaügyekben nem járatos macs­kagondozó számára ideális az etetéshez a konzerv macskatáp. A macskáknak szánt számtalan készétellel a macska és alkalmi gondozója is jól jár. Az előrelátó gazdi persze az utazás előtt két macskatoalettet is üzembe helyez és a szoká­sosnál nagyobb itatóedényt állít használatba. Ha netán egy­egy látogatás kimaradna, akkor sem" kerülhet kedvencünk szo­rult helyzetbe. A másik - a macskák által kevésbé díjazott megoldás -, hogy kedvencünket barátokhoz, vagy az erre szakosodott pan­zióba adjuk. A legtöbben ezt a lehetőséget végső esetre táto­gatják, hiszen a macska igazán jól csak az általa ismert, belakott térben érzi magát. A hosszabb egyedüllétek, a megbeszélt gon­doskodás mellett, sokkal kevés­bé zavarják a macskát, mint az idegen környezet. Persze, ha más választás nincsen, akkor legalább adjuk oda macskánkkal a panzióba kedvenc tárgyait, alvókáját, kosarát, tolettjét, játékait. És - minden eshetőség­re készen - hagyjuk meg az is­merős állatorvos címét, telefon­számát. Amennyiben semmiféle megoldást nem találunk, azért egyszer a macskánk is eljöhet velünk nyaralni. Ehhez kell először is egy zárható szállí­tókosár vagy műanyag szállító­láda, az útra friss ivóvíz és kül­földre oltási könyv, igazolandó minden szükséges oltás meg­létét, valamint pecsétes utiok­mány a lakóhely szerinti kör­zeti állatorvostól. Eresszünk meg egy telefonhívást a cél és a tranzit országok követségei­hez, hogy megtudjuk ott, mi­lyen oltások kellenek a határát­lépéshez. Autóban sohasem kószáljon szabadon a macska, hiszen az nemcsak az autó vezetőjét za­varhatja, de veszélyhelyzetben végzetes lehet kedvencünkre is. Erősebb fékezésnél megsé­rülhet, hisz olyan kicsi és véd­telen abban a rohanó, zajos gé­pezetben. S ha nem is sérül meg, váratlan helyzetben vagy a külső zaj okozta rémületében kiszámíthatatlan cselekedetek­re vetemedhet, s balesetet okozhat. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Hol barangolni olyan, mint a mesebeli kerek erdőn... Időt­len időkig lehetne menni a 28 hektáros, mintegy 900 növény­fajjal lépteinket csalogató, fény-árnyék játékaival, színe­ivel, madárhangokkal harmóni­át árasztó ősparkban. Elindulva az eredeti ligeterdőből megma­radt tölgyfáktól, a bejárati tisz­tásról rövidke sétával már szürkelombú duglászfenyő és fényeszöld kanadai selyemfe­nyők, mocsári ciprus, fehértör­zsű platán, kéktobozú jege­nyefenyők, malonyai tuják és ezüstfenyők, btbortölgy, gyer­tyán és juharfa, jezói cseresz­nyék, liliomfa és japánbirsek terelnek. Egyenesen a kilenc méterre szétterpeszkedő tövű, feljebb hat méteres törzskerü­letű szépséges hármasplatán­hoz, onnan pedig babérmegy­gyekkel, magyallal, boros­tyános szegéllyel futó csator­nán átkelve az arborétum dí­széhez: a fénylő, nagy tisztá­son álló, cirka 250 éves óriás kocsányos tölgyhöz. Ami Euró­pa egyik legszebb botanikus kerti látványossága a nyír- és vörösfenyő-csoportok szegé­lyezte terében, oldalán észak­amerikai feketedióval, hatal­mas mocsári ciprussal, vörös­fenyők „függönyével". A már­már mesebelien vénséges és A 250 éves óriás A magyar Alföldre telepített világszigettől, a szarvasi arborétumtól alig pár kilométerre, Tiszakürtön Európa egyik legszebb ősparkja várja a testben­lélckhcn felüdülni vágyókat. A Tiszazug árterében az ősclemek törvényeit tiszteletben tartva alakította ki a szarvasi Pepi-kertet alapító Bolza József gróf Kürtre nősült Péter fia és József unokája. A tiszatáji természetességet összesimítva a különböző világtájak természeti csodáival, monumentális részletekkel lenyűgöző látványt nyújtó „rengeteget" teremtettek. óriás tölgy mellett szinte szem­telenül fiatal a park legöregebb duglászfenyője, s kicsi a távo­labb posztoló 80 esztendős virginiai boróka, pedig vörös­lő, foszladozó kérgű törzsének kerülete több, mint 3 méter, koronaátmérője 12 méter. Az. óriások birodalmának további uralkodója egy gyö­nyörű tiszafa, ami 16 méteres átmérőjű lombsátrat terít a sétálóra, hogy alóla liképve majd délfrancia juhar, perzsa­fák, kolorádói ezüstfenyők, 18 méter magas kínai óriásfenyő felé vegye útját. Haladva to­vább kínai susogófa, fehér kér­gű platánok alatt, gyönyörűsé­ges örökzöldek - babérsom, borbolyafélék, ostorménfák, magyal - között az egykori Bolza udvarházhoz. Miben 1974-től 84-ig fafaragó alko­tótáborok voltak, s ezek hagya­tékaként jópár szép szobor, pad, gyermekjáték maradt díszére a növénykertnek. (Kö­zöttük például Vas Csaba mű­vészeti értékként jegyzett közel hat méteres, szépséges nő­alakja, a Niké. Horpácsi Imre bölcs méltóságú Pipázó pász­tora, Nagy Kristóf négyméte­res leány és fiú babái.) Az öregparkon túl most „vénülnek", formálódnak lát­ványossággá a hatvanas-het­venes években telepített csá­szárfák, selyemakácok, gumi­szilek, mamutfenyők, tölgyfák, terebélyesedik velük (mitegy 60 hektárosra) az ország leg­nagyobb gyűjteményes parkjai közé a tiszakürti botanikus kert. A természet csodája: itt, a' közelünkben. Szegedtől mind­össze 85 kilométerre, egy ki­rándulóidőnyire. Időtlen ki­kapcsolódás, feltöltődés, meg­újulás lehetőségét kínálva... Szabó Magdolna „Bús düledékeiden Husztnak romvára..." Vízi úton az Európa-házba Bármilyen hihetetlen is: a peresztrojkának köszönhető, hogy két esztendeje már Kár­pátaljáról indulhatnak el a Nemzetközi Tisza-túra részt­vevői. A folyó egyik szegedi szerelmesének, Kállay György­nek régi vágya teljesülhetett ezzel: feleségével és kislányá­val - előzetes helyszíni tapasz­talatgyűjtés és gyűrött-kopott térképek böngészése után ­tavaly ő is nekivágott a roman­tikus vízi útnak. Tapasztalatai­ról, múltidéző élményeiről, a Tisza menti népek összefogá­sának lehetőségeiről akkor beszélgettem vele, mielőtt a rekkenő hőségben elindult volna az idei XXV. nemzet­közi rendezvény előtúrájára. - Korunkbeliek és a fiata­labbak közül igen kevesen lát­hatták saját szemükkel Kárpát­alját. Emlékszik az első mara­dandó élményre, amely a vidéket megpillantva szíven üti az embert? - Mikor átkeltünk a határon és elindultunk Tiszaújlak, Nagyszőlős, Huszt és Bustya­háza irányába, csodálatos lát­vány tárult elénk. Az egykori ugocsai síkságból, a Tisza-hát­ból fokozatosan fölénk maga­sodó Fekete-hegy sötét, vulka­nikus tömbje jelezte, hogy megérkeztünk... Mint egy mesebeli óriás, ott strázsált a Tisza máramarosi völgyének bejárata előtt, elzárva előlünk a rövidke utat. Kerülővel le­ereszkedve a völgybe nem mindennapi kép fogadott: a Huszti-kapu felől, a hajdani ugocsai síkra kikanyarodó fo­lyó és egy ötven méter magas dombocska tetején a Nyaláb­várromjai... - Milyen benyomást tettek önre a települések? - Leromlott utak, roskatag városok. A hámló vakolatú há­zak közt azonban virágosker­tek, szőlőlugasok árulkodnak az ott élők igényességéről. Láttunk felújított templomokat, műemlékeket, de láttunk ke­resztje vesztett és lelakatolt templomokat is. - Történelmi emlékekben is bővelkedik ez a vidék. - Táborhelyünkön, a Tala­bor torkolata és a Tisza közti marhalegelő szélén vertük föl sátrainkat. A túlparton a csak­nem 600 méter magas Visk várhegy nézett farkasszemet velünk. A látványban köze­lebbről is gyönyörködhettünk, miután a család a hagyomá­nyos tiszai halászladikkal vég­re vízre szállt. Ezenkívül igen sok magyar történelmi emlék mellett haladtunk el. Rám Huszt vára volt a legnagyobb hatással. - Bús düiedékeit továbbra is eszi az enyészel? - Kölcsey nevezetes látoga­tása óta 167 év telt el... A rom­vár ma is épp oly kegyvesztett, mint annak idején. - Tud valami bővebbet a vár múltjáról? - A legenda szerint Szt. László rakatta le alapjait, való­színű azonban, hogy 1318 után építették, első várnagya bizo­nyos Zólyomi Macska Domo­kos voll. A vár vesztét nem az idő múlása okozta, hanem egy 1766-os tragédia. Egy júliusi iszonyú égiháború villámcsa­pásai zúzták, égették kőhalom­má! Még a környező épületek is a tűz martalékává váltak. A vár azonban még így romjai­ban is a Tisza-völgy legépebb és legszebb környezetben fönnmaradt építménye. Akár a budai Várhegyről, innen is csodálatos a kilátás: magával ragadó a Máramaros­völgy, a Huszti kapu, a környe­ző hegyek, a Máramarosi havasok látványa. - Gondolja, hogy ezért a képért odazarándokolnának a magyarok, akár Visegrádra ? A távolság innen Szegedről kö­rülbelül a duplája! - Meggyőződésem, hogy ez a vidék - a vár és a város szép­sége, kedvező fekvése miatt ­nyugat felől a Máramaros völ­gyén át a Kártpátokba tartó turizmusnak központja lehetne, amely megközelíthető vízi úton is, és amely egyben csat­lakozna az Európa házhoz ve­zető utakhoz is. Huszt mint a gyepüvidék védvára betölt­hetné a kulturális örökség vé­delmét is. Hiszem, hogy Sze­geden is lennének vállalkozók, főként diákok, egyetemisták, akik önként tennének is azért, hogy a „bús düledékek" a kü­lönböző anyanyelvű népek összefogásának szimbólumává is váljanak. Tavaly efféle gon­dolatok foglalkoztattak, míg hazafelé tartottunk a Tiszán, és ezekkel a gondolatokkal in­dulok el ismét Huszt vára felé... Ch. Á. Útra fel! Ki-ki vegye sátorfáját, niég nem késő! Bő két hét kínálkozik arra, hogy a vakációból legalább néhány napot a megszokott környe­zettől távol töltsön el a család. A természet csodákra képes! Sétáljunk csak egy kicsit a zöldben, magunk mögött hagyva a megszo­kott utcák zaját, idegőrlő gondolatainkat, s máris úgy érezzük, szinte újjá születtünk. A mozgás, a friss levegő, az esztétikus kör­nyezet valósággal kitakarítja belőlünk a hónapok alatt fölgyülemlett „mérgeket", s ha még új, szellemi izgalmakban is bővelkedik egy-egy kirándulás, élményekkel gazdagon könnyebben megőrizzük erőnket, nyugal­munkat, az olyannyira vágyott harmóniát. Összeállításunkkal talán tippeket is adunk azoknak, akik eddig még nem döntötték el, nekivágjanak-e egy hosszabb-rövidebb útnak az idei nyáron. Tiszakürt igazán nincs a világ végén, egy Tisza menti túra pedig gépkocsival se lehet megvetendő vállalkozás. A Óriások birodalma Barangolás a tiszakürti arborétumban

Next

/
Thumbnails
Contents