Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-13 / 191. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. AUG. 13. (A szabadtéri-Carmen Micaeláját világsztár énekli; jóleső érzés leírni, hogy a nemzetközi klasszis - szegedi. S bár a világ egyre kisebb, a magamfajta vidéki zsurnalisztának mégsem adódik minden nap, hogy interjút készíthessen olyasvalakivel, akit a legtekintélyesebb világlapok sztárriporterei ostromolnak, és a spanyol királyi pár, meg Picasso fotósa, Jüan Gyenes kéri modelljének... Rossz lesz a portré, ha elfogódott a kérdező hajtogattam magamban a szakmám egyik alaptörvényét, izgalmam mégis csak Tokody Ilona kedves, közvetlen szavai után csillapodott:„Ne bolondozz, tegezz nyugodtan, magázódva nem lehet jót beszélgetni." - mondta a budapesti Művész presszóban, ahol randevút adott, még jóval a szabadtéri szezon előtt. Egy angliai és egy spanyolországi szereplés között töltött itthon néhány napot. Az interjú a Szeged című folyóirat júliusi számában jelent meg, előtte a kéziratot Madridba kérte, nem holmi sztár-allűr okán, hanem... De következzék itt, ami kimaradt a hetekkel ezelőtti beszélgetésből, s amit a tegnap esti próba után még megtudtam.) KULTÚRA 5 Itthon van Tokody Ilona! Micaela civilben, próbaszünetben valósulhatnak meg. De ha minden igaz, az idén karácsony táján bemutatja a magyar tévé a filmet. - Akkor mesélj a Carrerasszal közös turné folytatásáról. Úgy emlékszem, hogy a Lord Simon Howard yorki kastélyának parkjában felépített, 17 ezres befogadóképességű szabadtéri színház után németországi turné volt a tervekben. - Madridból valóban Németországba mentem, Wiesbadenben, Berlinben és Stuttgartban folytattuk a turnét. A berlini közönségtől tartottam, hiszen közismerten művelt, igényes operaértók. Képzeld el, hogy több mint egy órával tartott tovább a tervezettnél a koncertünk! Tizenkét ráadást kellett énekelnünk. Jóséval erre az alkalomra megtanultunk németül egy duettet a Víg özvegyből és Róbert Stolz A favoritjából egy számot, a „Te tudsz lenni a lelkemnek császára" kezdetűt. Gondoltuk, tekintettel kell lenni a nyári koncertek speciális közönségére... Nem tudom neked elmondani, micsoda elemi erejű bravózás tört ki, nem akartak leengedni bennünket a színpadról. A személyes sikeren túl azt is a berlini koncertnek köszönhetem, hogy Jósé Carreras, akinek augusztus elsejére meghívása volt Bécsbe, a Schönnbrunni kastély parkjában rendezendő koncertre, kicseréltette ennek a koncertjének a programját, hogy ott is ketten léphessünk fel... Aztán rögtön tárgyalni kezdtünk - de ezt már nem mondom el, tudod, a tervekről nem beszélünk... - Csak a szegedi közönségnek! - No jó. Koppenhágában lesz a következő koncertünk Jóséval, egy stadionban, ahol 30 ezer ember előtt énekelünk. (Az ügyelő Micaelát kéri a színpadra, a beszélgetést nem tudjuk folytatni. Pedig szerettem volna még megkérdezni, mit énekel vasárnap este a református templomban, a hagyományos Operagálán: mikor lesz az a Vitray-műsor a tévében, amelyben átveheti annak a kedves dunántúli rajongójának az ajándékát, egy eddig családi ereklyeként őrzött, értékes, ébenfából készült fuvolát, amelyet egy korábbi tévés fuvola-produkciója láttán ajánlott föl neki az illető... És hogy mostanában, tisztelete jeléül, melyik költő küldte el a művésznőnek a legújabb kötetét és ki írt verseket - hozzá? Hány ifjú tehetség jelentkezett, tanítaná a mesterségre, meg a színpadi varázslás titkaira? Kapott-e vajon Szeged valamelyik majdnem-kávéházában kapuccsínót? meg finom töpörtyűs pogácsát? vagy megsütötték otthon, az édesanyjával? Dehogy zavarom meg: Gail Gilmore-Carmennel beszélgetnek a színpad sarkában, jelenésre várva, a legtökéletesebb megértésben, otthonosan keverve három-négy nyelv szavait. Vidámak, könnyedek. Sztárok, akik egész pályafutásuk alatt keményen dolgoznak - a mi tapsainkért, örömünkre.) - Bevallom neked, hogy számomra nagyon fontos, mi jelenik meg rólam a szegedi újságokban. - Miért? Hiszen itt otthon vagy, ismernek. - Éppen ezért. Sok a barátom Szegeden, amolyan igaziak, akiknek adok a véleményére. Eddig nem okoztunk egymásnak csalódást. Azért is jövök örömmel Szegedre, bármikor, ha hívnak és engedi a programom, mert itt érzem, hogy szeretnek, büszkék rám, és biztos lehetek benne, hogy őszinték hozzám. A szemembe mondják a dicséretet, de ha kell, a bírálatot is. A konziban, ahol tanultam - ugye nem kell mondanom, hogy a legtöbbet Berdál Valikától -. most is a gyerekkori becenevemen szólítanak, mégis érzem a respektust is, azt a fajta tiszteletet, ami a szakmában kijár, ha az ember teljesít... Ugyanezt a számomra örömteli kettősséget, a már-már hozzátartozói szeretetet és az elismerést vélem kiolvasni a járókelők szeméből. Mi tagadás, szívesen sütkérezem benne. - Az idei szabadtéri szereplésed előtt beszéltünk arról a fantasztikus sikerről, amit a hűvösnek tartott angol közönségnél értetek el - a Jósé Carreras-szal közös koncerten. Azután utaztál Madridba, a Trubadur Leonóráját énekelni. Jól emlékszem. hogy Verdi-szerepben is mutatkoztál be a spanyol fővárosban? - Méghozzá éppen tíz évvel ezelőtt, 1982-ben. Azóta járok vissza, már amolyan tiszteletbeli tagnak tekintenek a színházban, de azt nem gondoltam volna, hogy a spanyol operabarátok is számontartják az első szereplésemet. Elképzelheted a meglepetésemet, amikor a Trubadur-előadás után egy fényes ünnepségbe csöppentem, ahol abból az alkalomból köszöntöttek, hogy egy évtizede léptem -föl először náluk. Sajtókonferenciát is rendeztek az alkalomra, amelyen a fotósok gyűrűjében vehettem át egy igazán kellemes ajándékot: két személyre szóló meghívást egy spanyol tulajdonú nemzetközi hotellánc w < bármelyik szállodájába, bármilyen időpontban. Úgyhogy vakációzhatok akár a Bahamákon, ha egyszer lesz egy szabad hetem... És ez még nem volt minden. Jüan Gyenes fotomodellnek kért és nyilatkozott rólam a készülő portréfilmem számára. A stáb már felvette Domingo és Carreras intelligens tenorral osztozni lehet a játék felelősségén, ami nagyon jó dolog, egy gyengébbnél enyém az irányítás. Malagnini hihetetlenül intelligens, ráadásul erős személyiség, pontosan tudja, mit akar. Vállalja a küzdelmet Carmennel, ezért én is teljes erőbedobással küzdök. - Hogyan jellemezné Carment? - Azt hiszem, Carmen teljesen normális személyiség, nincsen benne semmi furcsa. A mai nők valószínűleg sokkal jobban értik őt, mint az előzó generációk. Mert a mai nők nem fogadják el, hogy a férfiak FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ rólam szóló nyilatkozatait és most itt forgatnak Szegeden, a szülőhazáról és Micaeláról. - Mikor láthatjuk a filmet? - Meséltem a múltkor neked, milyen babonás vagyok, igazából csak arról beszélek szívesen, ami már megtörtént; a tervekről azért nem, mert félek, hogy nem FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ mondják meg nekik, mit tegyenek. Hiszen ők is dolgoznak, dolgozniuk kell. Ugyanakkor azt akarják, hogy a férfiak legyenek férfiak, minden körülmények között. Ha azt látják, hogy egy férfi térdre esik előttük, nem tudják tisztelni többet. Carmen személyisége ebben a tekintetben sokkal közelebb áll hozzánk, mai nőkhöz. Carmen számára elvész Don Jósé, amikor az térdre esik előtte. És mit kezdjen egy olyan kapcsolattal, amelyből hiányzik a tisztelet? - Közel ált ez a saját személyiségéhez ? - Nagyon közel. Csak It^^BMMMMHNMNNNMNNNNHHMNNHHMMI azokat az embereket tudom tisztelni, akik az én szintemen vannak. A többiekkel nem is szeretek együtt lenni, mert nem tudok kommunikálni velük. - Jobban is kedveli az ilyen Carmen-féle szerepeket? - Igen. Legnehezebben azokkal a szerepekkel boldogulok, ahol gyenge nót kell játszanom. Santuzzával például nagyon sok bajom volt, nem az énekléssel, hanem azért, mert állandóan térden kellett csúsznom és könyörögnöm kellett. Kundry a Parsifalból, Ortrud a Lohengrinből és a Lady Macbeth a kedvenceim, mert mindannyian erős személyiségek, olyanok, mint én vagyok. Nem gonosz nők, csak féltékenyek és éhesek. Éhesek a hatalomra és a szerelemre. - A Carment énekelni nehezebb vagy játszani? - Zeneileg a Carmen nem nehéz. A szerepformálás viszont nagyon, mert rendkívül SULYOK ERZSÉBET sokfélét kell játszani, állandóan változni kell, kislányból nővé, bájosból féltékennyé. - Amikor játszik, időnként úgy csinál, mint egy macska. - Felkészüléskor tanulmányoztam a macskákat, mert Carmen éppen olyan. A kutyák elfogadják a parancsot, ha hfvod őket, jönnek, de egy macska soha. Egy kutya mindent megeszik, amit elé raknak, akkor is, ha belebetegszik. Egy macska csak azt eszi meg, ami ízlik neki, és csak annyit, amennyi jól esik neki. A macskák pillanatról pillanatra változnak. Ha valami nem tetszik nekik, égnek áll a szőrük, fújnak, azután egy perc múlva kedvesen dorombolnak. Carmen is fgy változik mindig, amikor nem éri el, amit akar. Nincs annál rosszabb, mint egy olyan Carmen, amelyik végig egyforma. KECZER GABRIELLA Gail Gilmore Washingtonban született és New Orleansban nevelkedett. A Parsifal Kundryjaként debütált és szerzett nemzetközi hírnevet, ebben a szerepben mutatkozott be - Peter Hofmann oldalán - a new york-i Metropolitan-ben is. Carmenként a veronai Arénában alakított címszerepéért lett világhírű, ezúttal Jósé Carreras-szal. Az Aida Amneriszével és a Machbeth Ladyjével aratott sikert Frankfurtban, Németországban és a Trubadúr Azucenájával Zürichben, Svájcban. Interjúnk a szegedi Carmen próbáin készült, ahol a méltán világhírű mezzoszopránban igazi egyéniséget ismerhettünk meg. - Kész Carment hozott Szegedre. Találkozik-e saját szerepfelfogása a rendezői elképzeléssel? - Késve érkeztem Szegedre, mert az édesapám nemrég halt meg. Ezért rendkívül kevés időnk maradt a próbákra. A rendezővel abban állapodtunk meg, hogy megcsinálok néhány dolgot, amihez ó ragaszkodik, egyébként teljes a szabadságom. Természetesen a Don Jósét éneklő Malagninivel is egyeztetni kellett az elképzeléseinket. A haláljelenettel kapcsolatban azt kérte, hogy mivel ő az utolsó erőfeszítésével öl meg engem, ne kelljen küzdenie, üldöznie, maradjak mellette, és ő rámzuhan, ezzel belelök a tőrbe. Én pedig azt kértem tőle, hogy mindig maradjon a közelemben, hogy szinte tárgyként használhassam végig. Erre azért van szükség, hogy a közönség természetes jeleneteket láthasson. A rendezővel egyébként még beszélni fogok, mert a múltkori próbán eszembe jutott valami, ami már régóta foglalkoztat. A Carmen arról szól, hogyan vergődik és omlik össze Don Jósé az érte vetélkedő nők között. Ezért a nőknek több kapcsolatuk kellene, hogy legyen egymással az előadásban. A JoséMicaela kettőst szét kellene rombolni azzal, hogy Carmen is jelen van. Pusztán a jelenlétéről van szó, szerintem fontos, hogy lássa - és a nézők is lássák, hogy látja - hogy itt van egy másik nó. És ugyanígy Micaelának is látnia kell Carment. - Hogy tetszik a keretjátékmegoldás, hogy az egész előadás az arénában játszódik? - Remek ötletnek tartom. Szabad téren nagyon nehéz megoldani a helyszínváltást. Veronában énekeltem Carment, az előadás ott hajnali háromig tartott az átdíszletezés miatt. A lendületet nem lehetett végig tartani, az előadás végére a közönség és a szereplők is nagyon elfáradtak. Jó ötlet olyan helyszínt és díszletet választani, amelyik kisebb változtatásokkal minden jelenethez megfelel. Egyébként is jó szabad téren előadni ezt az operát, mert a Carmen alapvetően szabad téren játszódik. - Veronában Jósé Carreras oldalán Carment. Ő milyen Don Jósé volt? - Carreras végtelenül kedves, nyugodt ember. Borzasztó nehéz volt feldühíteni abban a jelenetben, amelyben meg kell ölnie engem. Végig bosszantanom kellett a negyedik felvonásban, hogy végül elég mérges legyen. - Különbözőképpen alakítja Carment a különböző tenorok mellett? - Igen is, meg nem is. Maga Carmen, a karakter mindig ugyanolyan; egy nő, aki tudja, mit akar, de nem mindig éri el. A különböző partnerek mellett a különbség abban van, hogy ki viszi az előadást. Egy Világsztár az arénában Carmen szerepében: Gail Gilmore i ^^ j^BNp; SZENZÁCIÓS flJfiNLfiT! NYÁRI VÁSÁR A SZEGEDI RUHAGYÁRBAN. Csak 1 hétig a TERMELŐI ÁRBÓL 30% ENGEDMÉNYT fiDÜNK A KÖVETKEZŐ TERMÉKEINKRE: Női op-art blézerek, szoknyák, halásznadrágok, bermudák, színes nyári kosztümök, fiú, lányka és bakfis ISKOLAKÖPENYEK, egyes férfinadrágok, -öltönyök. EZT NE HfiGYJfí KI! Rendkívüli alkalom kis- és nagykereskedőknek is. TEHÁT TALÁLKOZZUNK 1992. aug. 10-14-ig mindennap 9-12,12.30-17 óráig a SZEGEDI RUHAGYÁRBAN (Kossuth L. sgt. 72., bejárat az ebédlő felől).