Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-10 / 188. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. AUG. 10. Boszniai mindennapok: szétlőtt gépkocsik roncsai között játszanak a gyerekek Szarajevóban. Katonai beavatkozás Boszniában? Thatcher fegyverszállítást javasol Thatcher szombaton a CNN tv-nek nyilatkozva kijelentette: a bosnyákoknak fegyvert kell adni, hogy megvédhessék magukat, s az ENSZ-határozat­nak módot kell teremtenie katonai erő alkalmazására a brutálisan gyilkoló szerbek ellen. Belgrádnak néhány na­pos határidőt kell szabni, hogy kivonuljon Boszniából, s ha ennek nem tesznek eleget, be kell vetni a légierőt - még­pedig a NATO részéről. - A szerbek kommunisták, és még több területet akarnak Boszniá­tól - de nem engedhetjük meg, hogy az agresszor győzzön: Szerbiának vissza kell térnie Margaret Thatcher volt brit kormányfő javasolta: szállítsanak fegyvert önvédelemre a bosnyákoknak, és adjanak ultimátumot a szerbeknek a Boszniából való kivonulásra. Amennyiben annak nem tesznek eleget, bombázni kell a Belgrádból jövő katonai szállítmányokat. George Bush amerikai elnök egyidejűleg ismét határozottan elutasította az ilyenfajta lépéseket, és megismételte: a cél pusztán olyan ENSZ-határozat, amely a segélyszállítmányok katonai biztosítására ad lehetőséget. eredeti határaihoz - hangoz­tatta. George Bush elnök a nap folyamán vezető kül- és katonapolitikai tanácsadóival tárgyalt a helyzetről Maine állambeli nyaralójában. Sajtó­értekezletén megismételte, amit már pénteken mondott: az amerikai politika célja olyan határozat az ENSZ Biztonsági Tanácsában, amely lehetővé teszi katonai erő alkalmazását is a Boszniába küldött segély­szállítmányok védelmében. Bush újólag világossá tette, hogy a véleménye szerint „igen bonyolult, összetett helyzetben" nincs szó ame­rikai, vagy más szárazföldi csapatok bevetéséről, hiszen ­úgymond - Boszniában nincs gyors, könnyű megoldás. A beavatkozás a harcoló felek összekeveredése, a földrajzi körülmények miatt Vietnam­hoz hasonló zsákutcába ve­zetne - mondotta. Bush elutasította Thacher javaslatait, beleértve a bosnyákoknak való fegyverszállítást. Francia segély a baranyai menekülteknek Négy tonnányi segélyszállítmányt hozott szombaton a Baranya megyei településeken befogadott horvátországi menekülteknek a Secours Populaire Francais. A francia karitatív szervezet aktivistái - alkalmazottak, postások, tanárok - Pierre Mo­reau főtitkár vezetésével Pé­csett, Harkányban, Máriagyű­dön és Mohácson személyesen adták át a menekülteknek a francia Loiret megyében össze­gyűjtött - két és fél tonnányi élelmiszerből, nyolcszáz kiló­nyi egészségügyi és tisztálko­dási szerből, negyed tonna gyógyszerből, ruhákból, mat­racokból, iskolaszerekből és gyermekjátékokból álló ­segélyt. A két francia kamion szállítmányának tartalmát a Baranya Megyei Közgyűlés és a megyei Vöröskereszt által végzett felmérés alapján állí­tották össze a menekültek szükségletei szerint. A Secours Populaire Fran­cais szombati segélyszállít­mánya már a tizedik volt ta­valy augusztus óta, amikor megindult a horvátországi me­nekültek áradata Magyaror­szágra, s néhány hét leforgása alatt számuk hatvanezerre nőtt. Kurucsai Csaba, a Baranya Megyei Közgyűlés alelnöke köszönetet mondott a mene­kültek ellátásához nyújtott folyamatos segítségért, s re­ményét fejezte ki, hogy a Loiret megyei segélyszervezet­tel való együttműködés a délszláv béke megszületése után is fennmarad, s a kap­csolat a régiók Európájához vezető testvérterületi együtt­működés alapja lehet majd. Hangsúlyozta, hogy a Bara­nyában befogadott menekültek ellátását a magyar kormány áldozatvállalása és a hazai ka­ritatív szervezetek hatékony együttműködése mellett a külföldi segélyek tették lehe­tővé. A Secours Populaire Fran­cais saját segélyeinek Baranya megyébe történt szállításán kívül júniustól közreműködött az UNICEF és az Európai Közösség Horvátországba küfdött ötszáz köbméternyi élelmiszeradományának eljuttatásában is. A királynő balesete zátonyra futott az amerikai partok közvetlen közelében, bár révkalauz irányította. Az utasokat két óriáskomp­pal szállították a partra. Ők állítólag jókedvűen élték meg az incidenst, mivel a hajótár­saság vigasztalásul ingyen szolgált fel szeszes italokat. A II. Erzsébet királynőről elnevezett 66 ezer tonnás luxushajó 1800 utasa és ezer főnyi személyzete szerencsé­sen úszta meg pénteki bale­setét. A hajó - amely utolsó a nagyok közül, amelyek még rendszeresen közlekednek Európa és Amerika között ­Dolgavégezetlenül Leszállt az űrrepülőgép Szombaton, közép-európai idő szerint a délutáni órákban Floridában leszállt az Atlan­tisz. Az amerikai űrrepülőgép hét utasával lényegében dolga­végezetlenül tért vissza nyolc­napos útjáról: nem sikerült elvégezni a nagy érdeklődéssel várt áramfejlesztési kísérletet az űrben. Az amerikai-olasz együtt­működéssel hosszú éveken át előkészített tervek szerint az űrrepülő 20 kilométer hosszú, vékony rézkábelen vontatott volna maga után egy kis méretű műholdat. A mágneses térben mozgó vezték 5 000 Volt feszültségű áramot ter­melt volna, utat nyitva a hosz­szú távú űrutazások energia­gondjainak megoldásához. A vezetékből azonban csak néhány száz méternyit sikerült legombolyítani, az amerikai gyártmányú szerkezet minden ízben kudarcot vallott. Szomália Esély a túlélésre? Szomáliában esély nyílik a külföldi segélyszállítmányok eljuttatására az éhező lakosság­hoz. Az ENSZ különleges helyi megbízottja a napokban elérte, hogy az egymással harcoló polgárháborús felek támogassák egy olyan nemzet­közi csapatkontingens tevé­kenységét, amely biztosítja az élelmiszerek továbbítását a szenvedő Szomáliáikhoz. A szomáliai katasztrófa a szakértők szerint máris elérte a hírhedt 1984-85-ös etiópiai 'éhínség méreteit. Akkor a szomszédos országban több mint egymillióan haltak éhen. Az élelmiszerek hiánya és a polgárháború az elmúlt idők­ben már naponta 500 ember­életet követelt Szomáliában. Ha nem érkezik azonnali gyorssegély, a következő he­tekben elérheti akár az egy­milliót is az éhezés miatti ha­lálesetek száma - nyilatkozta Nairobiban Bemard Koucher francia egészségügyi miniszter kétnapos szomáliai látogatás aután. Nemzetközi szakbizottságot Bős ügyében Interjú Jozef Moravcikkal - Én személy szerint na­gyobb hangsúlyt helyeznék annak fontosságára, hogy a nemzetiségeket érintő kérdé­sekről tárgyaljunk: ezért is kezdeményeztem már egy olyan szakbizottság létreho­zását, amelynek az lenne a feladata, hogy az európai mér­céhez viszonyítva bírálja el a nemzetiségek kérdését - jelen­tette ki az MTI-nek adott pozsonyi interjújában Jozef Moravcik, a csehszlovák szö­vetségi kormány külügymi­nisztere. Arra a kérdésre, vajon ebbe a bizottságba a nemzeti­ségek politikai képviselőit is be kívánják-e vonni, azt válaszolta, hogy a bizottság konkrét személyi összetéte­lének részleteit a közeljövőben fogják tisztázni. - Véleményem szerint a csehszlovák-magyar kapcsola­tok csakis a közös érdekek szempontjai szerint alakulhat­nak. Ilyen alapvető érdek az európai betagolódás, ezért na­gyon áldásos lenne, ha a vi­segrádi folyamatot akár hár­masban - Csehszlovákia eset­leges kettéválása esetén akár négyesben - erőteljesen fel­gyorsítanánk. Ez hatékonyan tudná segíteni a kérdések tisz­tázását, s kedvezően közelítené egymáshoz az eltérő vélemé­nyeket. E viszony alapkér­désének tekinthető a bősi erőmű körül kialakult helyzet, illetve a Szlovákiában élő nemzetiségek helyzetének megítélése - mondotta. A bősi kérdésről szót ejtve újfent hangoztatta, hogy a mindkét fél számára elfogad­ható megoldás a nemzetközi összetételű szakbizottság be­vonásának lehetőségében kí­nálkozik. Szerinte a nemzet­közi szakbizottság döntését mindkét fél méltányolja. - Magam is ezt szeretném, ezért derűlátó vagyok - je­gyezte meg. A szövetségi külügyminiszter úgy véleke­dett, hogy a nemzetiségeket és a bősi erőmű sorsát érintő kérdéseknek döntő befolyásuk van a csehszlovák-magyar viszony alakulására. Kifejezte meggyőződését, hogy a ma­gyar fél is megtalálja az elő­remutató megoldást. Jozef Moravcik a hét végén Pozsonyban megtartott nerfi­zetközi sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a szlovák-ma­gyar kapcsolatok kedvező alakulását várja Vladimír Me­ciar szlovák miniszterelnök szeptemberre tervezett buda­pesti látogatásától. A miniszter találkozott a szlovák parlament ellenzéki pártjának képvi­selőivel, így Duka Zólyomi Árpáddal, az Együttélés alel­nökével és a Magyar Keresz­ténydemokrata Mozgalom elnökével. Bugár Bélával is. A megbeszélésen a külügymi­niszter azt a nézetét képviselte, hogy a kisebbségi mozgalmak fontos szerepet tölthetnek be az ország külügyi kapcso­latainak továbbfejlesztésében. A magyar koalíció képviselői arra emlékeztették, hogy a kisebbségek mozgalmai csak akkor tudnak megfelelni ennek az elvárásnak, ha az őket érintő kérdésekben a jövőben nem nélkülük akarnak dönteni. A volgai tokhal, amelynek az ikrájából készítik a kaviárt, manapság számos veszéllyel kénytelen szembenézni. A legnagyobb gondot talán az egyre vakmerőbb orvhalászok okozzák: minden tizedik halat ők emelik ki a folyóból. Ezenkívül a városok és a különböző üzemek által a vízbe ömlesztett nagy mennyi­ségű szennyezőanyag, vala­mint a sok duzzasztógát okozta alacsony vízszint is a halál­lomány csökkenését idézik elő. Ráadásul most már a politika is fenyegető tényezővé lépett elő. Az egykori Szovjetunió fel­bomlása alapjaiban rázta meg a Moszkva és Teherán által évtizedekig támogatott kaviár­kartell működését, amely biztosította az ikrafeldolgozó iparág védelmét és a magas nyugat-európai árak fenntar­tását. A Kaszpi-tenger korábban Irán és a Szovjetunió belten­gerének számított. Ez az a víz, ahol a világ tokhalállo­mányának csaknem 90 százalé­ka él. Innen indulnak el évről­Nem kell mindig kaviár? A Kaszpi orvhalászai A Volga-folyó deltájának halászai között létezik egy közmondás: a kenyér lehet fehér vagy barna, de a kaviár csak fekete. A Kaszpi-tengerbe ömlő folyó torkolatánál, amikor elfogy a mindennapi kenyér, az ott élők bizony evőkanállal fogyasztják ezt a különleges táplálékot. A New York-i Manhattanben megrendezett előkelő koktélpartikon a kaviárt drága inyencfalatként szolgálják fel - itt hétköznapi eledel. évre a több méteresre is meg­növő halak, hogy a Volgában ívjanak. Ma már azonban nemcsak Irán és Oroszország, hanem Azerbajdzsán, Türkmenisztán és Kazahsztán is a tó partján fekszik. Egyszeriben mindenki elégedetlenné vált a korábban a szovjet hatóságok által megvont határokkal. - Korábban egyik köztársa­ság sem kért többet a neki juttatottnál, mivel bármit is termeltek, az úgy is a központi kormányhoz került, nem pedig a köztársaságokhoz - mondja Vlagyimir Ivanov, az Asztra­hanban működő Kaszpi-tengeri Halászati Kutató Intézet igaz­gatója. Ugyanakkor hozzáteszi: - Mára lényegesen megválto­zott a helyzet, mert mindenki több halat akar fogni. A volt Szovjetunió szétesé­sével az orvhalászok is elsza­porodtak. Hasonlóan száraz­földi bűnöző társaikhoz, a megváltozott viszonyok között ők is könnyen kijátsszák a hatóságokat. Néhány orvhalász nemcsak a 15-18 éves, ivásra érett példányokat fogja ki, hanem a fiatal halakat is. Má­sok pedig a hatalmas fogás után csak az értékes ikrát viszik el, a nagy testű halakat hagyják a parton megrohadni. Az orvhalászok zsákmányá­ból származó kaviár nagy része a moszkvai feketepiacra kerül, ahol fél kilogrammos mennyi­ségért körülbelül 15 dollárt kérnek. Nyugaton ugyanakkor a minőségi kaviár ára az unciánkénti (28 gramm) 50 dollárt is elérheti. Az elmúlt évek fogásai alapján nem túl biztatóak a kilátások a jövőre nézve. Ami pedig az orvhalászok megíté­lését illeti, Ivanov kifejtette: ­Az orvhalászok a társadalom ellenségei. Most halászati engedélyek kibocsátásával próbálunk úrrá lenni a rák­fenén.

Next

/
Thumbnails
Contents