Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-01 / 154. szám

II. GAZDASÁGI MELLÉKLET SZERDA, 1992. JÚL. 1. Csődöt mondtak kicsik, nagyok 300-/ 240- / 180- / 120./ 60-/ m VáUalat • G-i társaság Szövetkezet 21 fő alatt 21-50 ' 51-300 (május végi állapot, létszám szerint) 300 fő felett Ez év májusában ugrásszerűen emelkedett a magyar cégbíróságok hivatalos lapjában, a Cégközlönyben közzétett csődeljárások száma. Míg az év első négy hónapjában összesen 381 jogi személyiségű gazdasági szervezet jelentett csődöt, addig számuk május hónapban 566-tal emelkedett, így a hónap végére már 947-re nőtt a csődeljárás alá vont szervezetek száma. Ezek fele gazdasági társaság (többsége kft.), s 34 százaléka szövetkezet. Létszámukat tekintve 38 százalék 51-300 főt foglalkoztató gazdasági szervezet, de viszonylag magas (30 százalék) a 20 főt és ennél kisebb létszámot foglalkoztató cégek aránya is. A Cégközlönyben közzétettek szerint csak igen kevés szervezetnek sikerült eddig eredményes egyezségi tárgyalást folytatnia, néhányan pedig élve a jogszabály adta lehetőséggel - kérték a fizetési haladék (moratórium) 30 napos meghosszabbítását. A nem átmeneti fizetőképtelenséggel küzdő cégeknél ez a lehetőség csak haladék a kényszerű felszámolásig. K.A. Kvóta és lefölözés A Földművelésügyi Minisztérium kész arra, hogy magyar baromfitermelők javaslatait meghallgassa és újra végiggondolják a közös piaci országokba irányuló exportkvóták, lefölözési kedvezmények elosztási rendszerét - mondta Vajda László főosztályvezető a Magyar Gazdasági Kamarában tartott konzultáción. Sikerként értékelhető, hogyha az agrártermékeknél nem is alakulhat ki szabadkereskedelem, a magyar hús- és baromfiexportőrök kedvezményekhez jutottak. E termékeknél báziskontingenseket állapítottak meg, amelyek évente 10 százalékkal növekedhetnek, míg a vámok és lefölözések három éven át, évi 20 százalékkal csökkennek. A baromfiexportőrök azonban kifogásolják, hogy egyes baromfitermékeknél a báziskontingensek alatta maradnak a korábbi évek exportjának. A lefölözési kedvezményeket a megállapodás szerint Magyarországnak nyújtják. Ám a gyakorlatban a Közös Piac negyedévente ír ki pályázatot az importőreinek lefölözési kedvezményekre. A pályázat eredménye nem nyilvános, így a magyar exportőr nem tud arról, hogy ki és milyen mennyiségre kapott jogosítványt. Ha mégis tudomására jut, akkor az alkupozíció erősségétől függ, hogy a magyar fél mennyit tud a kedvezményből vevőjével szemben érvényesíteni. Mint elhangzott, bonyolítja a helyzetet, hogy Magyarországon ez év második negyedétől az exportőröknek is folyamadniuk kell a lefölözéskedvezményes termékre szóló jogosítványért. Ez a rendszer azonban sem időben, sem a szállítói-vevői kapcsolatok tekintetében nincs összhangban az EK-beli rendszerrel. A magyar pályázat időben megelőzi az EK-ét, de egyeztetés nincs, így a baromfiexportőrök szerint az eladó és vevő nem igazán talál egymásra. Helmut Klemm, az EK illetékes szekcióvezetője is elmondta: a jövőben nem járható út, hogy az engedélyezést két különböző elv szerint kezeljék. Ebben a kérdésben Magyarország és a közösség között egyeztetésre van szükség. Felhívta a figyelmet még arra, hogy amennyiben az exportőr árai jelentősen a piaci ár alatt lesznek, az adott országnak joga van járulékos lefölözést alkalmazni. Elmondta még, hogy ez évtől - várhatóan novembertől - változás lesz az eddig automatikus és kedvezményes libahúsengedélyek kiadásában. Államadósság Az államháztartás felhalmozott hiányából eredő államadósság 1991 végére 1058 milliárd forintra nőtt, amihez hozzáadva a hivatalos forintleértékelések miatt a költségvetésre terhelt összegeket, a teljes belföldi államadósság 1835,9 milliárd forintot tett ki a múlt év végén. Ez nominálértékben a belföldi államadósság 35,3 százalékos emelkedését jelentette - állapítja meg a Magyar Nemzeti Bank nemrégiben, a Parlament részére elkészült beszámolója. Nincs helye a bundának A hétfő az erős napok közé tartozik a szegedi zálogházban, vagyis a zaciban. A hétfő meg a péntek. Ez, persze, nem azt jelenti, hogy egymást csépelnék az emberek a helyekért. Nem, itt nincs kiabálás, még morgás is alig. Vár mindenki türelmesen a sorára, a mozdulatok is rutinosak. Ki-ki az utolsó pillanatban veszi elő a láncot, a gyűrűt. Csak egy férfi teszi ki mustrára a portékáját, egy divatjamúlt rádiót, de hát hol is tartaná? A zsebében? - Forgalmunk 90 százaléka ékszer - mondja Miklós Józsefné, a Bizományi Áruház zálogfiókjának vezetője. - A maradék műszaki cikk, bunda, télikabát. Ezekből sajnos, átmeniteg korlátoznunk kell az átvételt, mivel kisebb raktárba költözünk át. Ha kiderül, mekkora az új helyiség befogadóképessége, talán megint a régi feltételekkel dolgozhatunk. - Bundából, rádióból csak a jó minőségűt veszik be? - Erre kényszerít egyrészt a helyszűke, másrészt az a szempont, hogy a három hónapos futamidő, s a további 30 napos türelmi idő elteltével el tudjuk-e adni. Hiszen raktáron nem maradhat semmi. - Egyre több zálogház nyílik az országban. Jó üzlet lenne az emberek elszegényedése, kiszolgáltatottsága ? - Ez nem így van. A zálogházak Mária Terézia óta a pénzzavarral küzdő embereket szolgálták ki. Mert aki egy százezer forint értékű ékszert behoz, az egyrészt annak a jele, hogy volt miből megvásárolnia, másrészt azé, hogy három hómap múlva ki is tudja váltani. FOTÓ: SOMOGYI KÁROLYNÉ A forgalom 90 százaléka ékszer. Rcndszersemleges zaci. - Ön szerint nem az elszegényedést méri, hogy egyre többen állnak sorban a Nádor utcaifiókban ? - A zálogház - a szegedi különben a húszas évek óta működik ugyanezen a helyen - mindig is jólmenő intézet volt, vagyis rendszersemleges. Nem szégyen ide járni, s a megfelelő üzletpolitikának köszönhetően nem is érzik magukat kiszolgáltatottnak az ügyfelek. Pontosan tudják, mit várhatnak, mennyit kaphatnak az ékszereikért. A napi piaci ár felét adjuk kölcsönként, s a kamat is napi: augusztustól például 2 százalékkal csökken, vagyis ennyivel kevesebbért válthatja ki a portékáját a „vevő". - Vannak-e állandó kuncsaftok? - Hogyne. A téli hónapokban sok a nyugdíjas - ők a rezsi kifizetését hidalják át a mi kölcsönünkkel. Van, akinek valóban kenyérre, megint másoknak folyékony kenyérre kell a pénz. De akadnak olyan visszatérő vendégeink is, akik például nyáron nem tudják hol tárolni a bundájukat, beteszik hát a zálogházba. Az állandó ügyfélkört például most nagyon izgatja, hogy mi ez a korlátozás, miért veszünk be kevesebb műszaki cikket. Eddig ugyanis nyugodt volt mindenki, hogy létezik egy olyan pénzforrás, amit mindenki mindenféle adminisztráció nélkül igénybe vehetett. A kölcsönnek értékhatára sincs. De egy 200 ezer forintos brillnél legalább három becsüs mond véleményt egymástól függetlenül, nehogy kínos helyzetbe kerüljön a BÁV, ha az ékszer a nyakán marad. A Nádor utpai zálogház, köznyelven zaci, 5 százalékos haszonkulccsal dolgozik. Hisz nem népjóléti intézmény. így az is az igazság része, hogy hiába jár oda kéz a kézben a szegény és a gazdag, mégsem a legvidámabb helyek egyike. FI FOTÓ: SCHMIDT ANDREA A házi az igazi. Alkupozíció Vendégsarok —• Szív Ernő kilenc áldozata - Na és mit akar ebből írni? - dőlt hátra székén a börtönigazgató. Nagydarab, kövér, de még fiatal ember volt. Egyszerű foglárként kezdte, aztán öt éve egydül akadályozott meg egy lázadást. így kezdődött a karrierje. - Riport - válaszolt Szív Ernő hírlapíró. - Na persze - mondta az igazgató és a nyilvántartásba nézett. - Rendben. A holnapi éjszakát együtt töltheti az illetővel. Semmit sem mondok róla, tudjon meg annyit, amennyit megtud. Mindenesetre nagyon veszélyes ember, nem véletlenül ítélték halálra. Szerintem, már ha kíváncsi a véleményemre, semmi különöset nem fog tapasztalni. Olyan lesz ennek az embernek az utolsó éjszakája, mint a többi. Sivár, oktalan, semmitmondó. Úgy végzik ki, mintha egy követ vetnének a mélybe. Ismerem az ilyen típust. Azon a hajnalon kiáltást se fog hallani. Szív Ernő hírlapíró kézbe vette az engedély ropogós, frissen pecsételt papírját, és az igazgatóra mosolygott. - Köszönöm - mondta. - Este visszajövök. És Szív Ernő estére visszajött a börtönbe, hogy együtt töltse utolsó éjszakáját egy halálra ítélt gonosztevővel, akiről mit sem tudott, akit nem ismert még. Hűvös feketén kongott a börtön épülete, csattogtak a rácsok, innen-onnan kiáltások hallatszottak. Valaki sírdogált. Itt-ott ütögették a rácsokat. Néhol imádkoztak is. Szív Emő lassan félni kezdett. A foglár, aki melletet haladt, csöndes volt, mogorva. Mintha Szív is bűnöző lett volna. Hátul, az utolsó folyosónál, a 202-es cella előtt álltak meg. Az őr szó nélkül nyitotta az ajtót. Odabenn csönd, izzadságszagú félhomály. A sarokban kicsi, madárfejű ember olvasgatott. Meglátta Szív Emőt, lerakta a könyvet és elmosolyodott. - Nocsak - mondta. Csattant a zárka ajtaja, egyedül maradtak. A madár fejű még mindig mosolygott. - Szóval pályatárs. - Az - mondta Szív Emő. - Magát is hajnalban, pajtás? Szív Enó, hírlapíró nagyot bólintott a riport érdekében. - Aztán magát miért? - kérdezte a madárfejű. - Izé...bankablás, túszok - improvizált hirtelenjében Szív. - És magát? - Az anyósom, a feleségem, a menyem, a Géza, a Pista, a Jóska...ez eddig csak hat - a madárfejű az ujjain számolta. Eltűnődött. - Na ki is volt a hetedik?...Ja, a Grúber Raffael. - Megcsóválta a fejét - A Grúbert mindig elfelejtem. Szív Emő csak bámult. - Miért, mi van velük? - Hogyhogy mi? Hát ennyi volt. Kámpec. Nyista. - Őket mind? És mivel? - Szív Ernő beleborzongott. -Általában kőfejtő baltával. Mondjuk, a menyemet patkányméreggel. A Grúbert meg vasvillával. Szíven szúrtam. Nem is fájt neki. A szalmában aludt még. És magának mennyi? - Mi mennyi? - Hát hány a hulla? Gondolom, volt tűzpárbaj is. Vagy a túszokat nyírta ki? Néha a túszok nagyon szemetek, úgyhogy nem csodálnám. Ideje, hogy egyikünk végre rendbe szedje őket. Legalább mi, tisztességes gyilkosok tartsunk össze. Szóval? - Hát igen - akadozott Szív Ernő túszokat is, rendőröket is, izé,... meg egy békés járókelőt is. A madárfejű lelkesen felkiáltott. - Na végre, hogy egy békés járókelőt is! Ó hát mennyire felzaklattak engem mindig a békés járókelők! Csak mennek, bambán, mint a birkák! Hogy szerettem volna csak egyszer egy békés járókelőt kinyiffantam! Jól van. Most megkapták ők is. Szóval mennyi? - Mi mennyi? - Hát hány hulla is maradt utánad, pajtás? - Izé...éppen kilenc. A madárfejű hirtelen olyan baljósan nézett, hogy Szív Emő beleremegett. Szóval kettővel lehagytál - mondta sötéten a kicsi ember. - Akkor már nem érdemes, hogy kinyírjalak. - Micsoda?! - Mert ha mondjuk, te csak nyolcat nyírsz ki, hát akkor én még kinyírhatnálak ma éjszaka, és akkor egál lenne, vagyis nekem is nyolc, dc mégis én győznék, mert én téged is kinyírtalak. Nagy mázlista vagy te, pajtás! -Én is azt hiszem - mondta Szív Ernő, miközben úgy dohogott a szíve, mint valami túlfűtött kiskazán. - Na aludjunk! - fordult a fal felé a madárfejű - Végtére is holnap hajnalban korán kell kelni. Többé nem szólt Szív Ernő hírlapíróhoz, aki magába roskadva ült a priccs szélén. Alig valamivel hajnal előtt elszundított. Nem vette észre, hogy hangtalanul nyílik a zárka ajatja. Finoman megrázták a vállát. - No jöjjön, gyilkos bankrabló úr! - Micsoda? - Szív félájultan támolygott a sötét alakokkal. - Kik maguk? - Nem mindegy az magának. Inkább azt mondja meg, mi az utolsó kívánsága. Nem mintha tanácsot akarnék adni, de általában sültcsirkét kémek. így mentek, Szív Emő és a foglárok a sötét, moccantalan épületben. DARVASI LÁSZLÓ AMIT MAR MEGSZOKTUNK...