Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-21 / 171. szám

Isztria Mindenféle híreket olvas, hall az ember fölbolydult korunkban, fölbolydult térségünkről. Például az Adriáról, valaha oly szeretett tengerünkről, viszonylag olcsó és gyönyörű nyaralásaink helyszíneiről. Egyik nap azt olvassa: üres a tengerpart, mégis, csillagászatiak az árak. Másik nap: valóban üres a part, fillérekért lehet nyaralni arrafelé. Mit tehet ilyenkor a magyar? Eszébe jut a közkeletű mondás a puding próbájáról és: nekivág, hogy személyesen is kipróbálja, hogy - a próba eredményeként - másoknak is segíthessen a döntésben. És, higyjék el, nem nehéz dönteni. Nyugat-Horvátország és Szlovénia állapotainak ismeretében legalábbis. Mert Isztrián a tenger változatlanul oly kék, mint valaha. Mert Nyugat-Horvátországban nyugalom van és - béke. Mert az ellátás, az árukínálat bőséges és hibátlan. Ami pedig az árakat illeti: nagyjából olyanok, mint a hazaiak. Azaz: olcsóbbak az utóbbi évek Adriáján megszokottnál. Mégis, bár a vendéglőkben egy vacsora vagy húsz százalékkal drágább, mint itthon, de egy sör önmagában körülbelül ugyanannyival olcsóbb. Aki pedig a boltban vásárol be, azt annyiért teheti meg nagyjából, mint itthon. Hogy akkor mit érezni arrafelé a háborúból? Tán annyit, hogy több a határállomás. Hogy útlevelet kérnek az időközben kiépített szlovén-horvát határátkelőkön is. Hogy itt tallér, ott horvát dinár a fizetőeszköz. És hogy térségünk nagy világjárói, a németek, kisebb számban autóznak arrafelé, mint megszoktuk. A külföldi rendszámok között sok az olasz, az osztrák, no meg a végre szabadon mozgó cseh és szlovák. Tanácsot - természetesen - nem szívesen adok. Legföljebb információt arról, hogy Isztrián béke van, csönd, nyár és nyugalom. A tenger, az Adria pedig változatlan. Kristálytiszta kékségében csillog a fehér sziklák között. Úgy fogadván az embert, mint valaha. Vagyis: álmai tengereként. Szávay István Cseh-szlovákia története (2. oldal) Konvoj Kamionos Kalózadó (5. oldal) Most jó lenni öngyilkosnak (7. oldal) Leégett az erdő rri ff luz Rúzsán A szegedi tűzoltók négy fecskendővel száguldottak a helyszínre. A riasztás 12 óra 58 perckor történt; az oltást 14 óra 22 perckor fejezték be. Mi történt közben? A Rúzsa határában lévő felsőcsorvai erdő 5 l/A, 52/A és 147/A jelzésű táblái égtek. A jelzések négy hektár, húszéves fenyőerdőt takarnak. Tulajdonosa a rúzsai Népszabadság Tsz. Húsz hektáron az aljnövényzet kapott lángra. Tulajdonosa a Dél-alföldi Fafeldolgozó Állami Gazdaság, Asotthalom. A tűzvész oka ismeretlen. Gyújtogatásra utaló körülményt nem találtak a hozzáértők. A területen nincs lakóház, erdészek sem dolgoztak az említett időpontban. Kirándulókat, személygépkocsizókat nem észleltek a terepen. A Rúzsai Népszabadság Tsz kára 800 ezer, az ásotthalmi Defag kára pedig mintegy 100 ezer forint. Magyarországon a dalai láma Ahol a szükség, ott a segítség? Nincs víz ebben a belvárosi KEDD, 1992. JÚL. 21., 82. ÉVF. 171. SZÁM Krimik, tragédiák, drámák — avagy mentős látlelet a szociális helyzetről ÁRA: 10,10 FT Egy asszony, egy eset Az elsősegélykérő telefonhívás attól a hölgytől érkezett, akinél a vérzőfejű gyereket hagyta az asszony, a másik nemsokkal később - a WC-s nénitől, aki gyanús eseményeket észlelt a Mars téri illemhelyen. Az elsőként megadott címre hiába száguldottak a mentők, a csecsemőnek érkezésük idejére nyoma veszett. A mentősök a szemtanúk elmondása alapján kezdték összerakni a történések mozaikjait. Három óra elteltével, egy Szeged-közeli községben leltek rá, az akkor már igen rossz állapotban levő anyára, akit szövődményes vérzéssel szállítottak a női klinikára, néhány órás gyermekét pedig a gyermekkórházba. Történt pedig, hogy a fiatalasszony a Mars téri WCben szülte meg negyedik gyermekét, majd rövid megőrzésre ismerősére bízta, s míg az a mentőért telefonált, az anya visszatért, és szó nélkül tovább állt, vagy inkább menekült. Hiszen pontosan az volt a célja, hogy maradjon minden titokban, rejtőzködve élhesse életét egyetlen, neki megmaradt gyermekével. Hogyan képzelte? Nem tudni. Tán az őrült anyai vágyak vették el józan eszét, amikor úgy hitte ezt az utolsót titkon megszülheti, s megtarthatja magának. Mert a többit, az előző hármat elvették tőle, hisz se lakása, se munkája, se párja, semmije sincsen. Száraz hivatalossággal fogalmazva: a szociális körülményei nem alkalmasak gyermek nevelésre. Nem kellett sokáig az emlékezetében kutatnia a mentőfőorvos-asszonynak, dr. Simon Mariannak azért, hogy megindító történetet meséljen illusztrálásképpen, mi mindent lát, milyen élethelyzetekkel találkozik a mentős, ha magyar. Ez a szomorú végű törénet a legutóbbi napok „termése", de jószerével mindennapra jut egy-egy lélekborzasztó eset. A pénztelenség esztlelenségre ragadtat - A helyzet katasztrofális, az utóbbi időben megkétszereződött azoknak a hívásoknak a száma, amikor csőlakókhoz, elképesztő helyen és körülmények között élő kiszáradt, összefagyott, kiéhezett emFOTÓ: SCHMIDT ANDREA berekhez szólítanak bennünket. Sajnos, mind több a normális élettérből kiszorult ember - vallják egybehangzóan a mentőorvosok és mentőtisztek, akik tapasztalataik alapján talán a legalkalmasabbak lennének arra, hogy elkészítsék a város és környéke szociális térképét. Ezen a térképen bejelölhetnék azokat az albérletek, ahol egyetlen szobában lakik 3-4 család, ahol függöny választja el az „önálló" élettereket, s ahol képtelenség ütközések és testi-lelki sérülések nélkül elviselni a közös légtérben élő idegent. - A Kárász utcán sétálók nem is képzelik, hogy a belváros szívében, a színesre festett házfalak, milyen lakásokat, milyen nyomorokat rejtenek. Koszlepte romlakások tucatjai (Folytatás a 3. oldalon.) A XIV. dalai láma hétfő délelőtt Magyarországra érkezett. Oszentségét államfőknek kijáró biztonsági előkészülettel fogadták Ferihegy 2-n. - Amikor először jártam itt, Magyarország még kommunista állam volt, de már akkor is határozottan éreztem a szabadság vágyának erős atmoszféráját - mondta a dalai láma a repülőtéren rendezett sajtótájékoztatóján. Hozzátette: a szabadság nem jelenti valamennyi probléma megoldását, de lehetőséget teremt - emberi kitartással és kezdeményezőképességgel - a bajok leküzdésére. Egy újságírói kérdésre amelyet a komunista rezsimek bűnöseivel kapcsolatban tettek fel - a dalai láma kijelentette: szeretné, ha a megbocsátás szelleme kerülne előtérbe, de meggyőződése, hogy a jövő érdekében a „negatív erők" ellen mindenkor fel kell lépni. lakásban. A tágas folyosóról a szobába lépve a szegedi Széchenyi tér fáinak zöld koronája látszik. A fapadló megremeg, ahogy a troli fékez. A bejárati ajtótól balra az egyetlen gáztűzhely, s fölötte néhány polc jelenti a konyhát. Jobbra a falra merőlegesen állított szekrénnyel elrekesztett kuckóban egy mosógép, azon egy gyerekkád. Ez lenne « fürdőszoba. Az ebédlőasztalként is szolgálatot teljesítő íróasztalon vékony porréteg. Látszik, hogy ma már takarítottak, de most, kora délután élőiről lehetne kezdeni a portörlést. Egy szegedi szükséglakásban vagyunk. Az 5 éves kisfiú és az anyukája már több mint két éve lakik itt. - A szomszéd lakásba kell bebocsátást nyernünk, hogy vízhez jussunk - magyaráz mentegetőzve Mária. - Többnyire rokonoknál, ismerősöknél oldjuk meg az alapos tisztálkodást, a nagymosást. Ez persze nem mindig megy. Ha a gyerek beteg, akkor biztosan itthon kell intézni a dolgot. Amikor bárányhimlős volt a (Folytatás a 3. oldalon.) FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ