Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-18 / 169. szám

Manczy válaszol Egyik olvasónknak mélységes meggyőződése - ezt esti sétáin tapasztalta - hogy a városban egyre több a kóbor kutya. És szerinte lassan fel kell hagynia ezekkel a sétákkal, ha nem akarja, hogy a kutyák megtépázzák. Nem tudom, hogy merre tetszik ezeket az esti sétákat tenni, de gyanítom, hogy nem a város szívében. Különben is, ha jól meggondoljuk, akkor a szívbe semmiképpen sem kerülhet kutya. Annyit azért ajánlanék, hogy mielőtt esti sétára indul, cserélje le azt a ruháját, amiben a macskáját dédelgette. így kisebb az esélye, hogy egy egész falka gyűljön össze ön után. „A fiam rockzenész akar lenni, és én attól félek, hogy a nagy hangerőtől megsüketül." Azt nem írta levelében, hogy hány éves a fia, de ha tíznél kevesebb, akkor még van remény, ugyanis ebben a korban legtöbben mozdonyvezetők akarnak lenni. Ha tíznél több, akkor próbálják ki a zeneiskolát, tudtommal a komolyzenétől Beethovenen kívül még nem süketült meg senki. Ajánlom a tubát. Várom további leveleiket, üdvözlettel: (manczy) — Met^nc OUSÓ&B, H* A konporeicr HASZ^Á'ícm , V"KV Aj FejőKerJ „A Vár helyén, a Víz után létesült parkot Stefánia Klotild Lujza Hermina Mária Sarolta (1864-1945) hercegnőről, II. Lipót belga király lányáról, József nádor unokájáról, Rudolf trónörökös feleségéről nevezték el. Férje halála után, 1900-ban Lónyai Elemér grófhoz ment feleségül..." (Péter László: Szeged utcanevei, 1974) Rudolf házassága nem túlságosan bizonyult szerelminek, nem valami hízelgően „a balga belga tehén "-nek nevezte. Azután következett a nagy szerelem Vecseca Máriával, és a házaspár teljesen elhidegült egymástól. Stefánia királyi hercegnő és férje egy alkalommal ellátogatott Szegedre A hercegi pár Oroszvárról érkezett Szegedre Glattfelder megyés püspök vendégeként. Vasárnap délelőtt megtekintették a várost, majd Stefánia főhercegnő férjével együtt részt vett az Emecana Szent Gellért-ünnepélyén... délután öt órakor az alsóvárosi iskolanővérek zárdáját tátogatta meg. Itt az iskola növendékei kedves háziünnepséget rendeztek. Különös érdekessége volt a látogatásnak, hogy éppen 50 esztendeje annak, hogy Ferenc József a tanyavidékről visszajövet, betért az alsóvárosi zárdaiskolába és ott megebédelt." (DM 1933. okt. 17.) Hála a rekonstrukció mérnök-alkotóinak, nagy gondot fordítottak zöldterületeinkre is. Belterjesen gondozott mintegy 100 hektár, külterjesen kb. ennek duplája. Minden városunkban lakóra - a játszótereket is ideszámítva - 20 négyzetméter zöldterület jut. Ez nem rossz arány, de lehetne jobb és gondozottabb is. (A városnak nincs főkertésze, pedig micsoda nevek sorakoznak ebben a sorban: Süvegh Mihályiéi Szabó Kálmánig és tovább, a Városi Mérnöki Hivatalhoz tartozóan.) A Stefánia kialakítását Kuklay Béla irányításává! Pecz Ármin (1820-1896) végezte, akinek a korabeli Magyarországon legnagyobb faiskolája volt, és több mint 240 kerttervet készített. Ezek nagyobb részét maga építette. Jeles szakíróként is ismert, több szakmai szervezetnek volt tisztségviselője. Szeged fái, parkjai születésüket egyrészt köszönhetik a korabeli főispánnak, Kallay Albertnek, valamint annak a kiváló erdőmérnöknek - Kiss Ferencnek - aki 84 évesen így írt a cserjéről: „Mivel nehéz megtelepülése miatt a belterjes erdőkultúra folytán mindig kisebb térre szorul - ezzel a tanulmánnyal akarok tőle elbúcsúzni. Ki tudja, lesz-e még valamelyik szaktársamnak kedve vele foglalkozni, és szereti-e még valaki olyan nagyon, mint én." A Stefánián a régi várnak egy maradványa, az egykori kioszk, ma várostörténeti de azért a neves ötórai teák az ötven- és negyvenéveseknek ma is szép emlékeket idézhetnek. Az épület előtti kis parktükörben ott áll Dankó Pista szobra, amely a nagy cigánykirályra emlékeztet 1912 óta. Valamikor Juhász Gyula álmodta ide szobrát, amely hála Segesdy Györgynek - átkerült a Béla utcából kitárulkozó térre, a Wodiáner-palota szemközti oldalára, és most már a Tiszát nézi. A Kass egy kis Monce Carlót is jelentett Szegednek, valamint egyenes lejáratot az úszóházakra, amelyeket elsőként a Regdon-családnak köszönhetünk. Itt aztán folyhattak a Kassból, a közvélemény birodalmából hozott vitatémák. Számos jeles, máskor jeltelen ember - inkognitóban megfordult a Kassban, még a megszálló francia főtisztek is annak idején. A Stefániát sokak szerették és szeretik Etetőnek nevezni, éppen a régi Kass Szálló és Étterem ilyen tartalmú küldetését felemlegetve. Az étterem főbejárata akkoriban a Stefánia felől volt, ahova „a régi jó békeidőben" be is lehetett hajtani. Aztán jött a villamos, az is megszűnt, és most csend van. A Stefánia csodálatos épületei: az egykori Vajda-palota (ma Sajtóház), a Müllerpalota (odébb tőle a Regdon-ház), az egykori kereskedelmi fiúiskola (Baumgarten Sándor tervei szerint, 1899-ból), az egykori régi Klauzál Gábor főgimnázium (ma Radnóti Miklós Gimnázium, szintén Baumgarten alkotása, áttelepülésekor a szegedi egyetem egy részlegének is otthona), és valahol a sort a Financiával zárhatnánk, amelyet viszont Bachó Viktor tervezett, és fel is építették 1898-ra. Volt itt egy mérnokobeliszk, amely sajnos az évtizedek harcában eltűnt az Arany János utca végződéséből. A szökőkutat se keressük napjainkban, viszont itt vannak azok a természettudományos értékű „kőgolyók", amelyekkel megint csak senki sem törődik. Sajnálnám, ha ezek is eltűnnének, mint azok a Pál-féle vasöntöde és gépgyárból kikerült öntöttvas korlátok, amelyeket még Ráday Mihály-i erényekkel is hiába keresnénk. A Stefániában sok jeles emberünk megfordult, és indított nemes gondolatokra. En most csak Somlyó Zoltán, a Szeged és Vidéke lap egykori munkatársát idézem, 1909-ből: „A Stefániára kijárok. A Stefániára, ahol nagy túlsúlyban van a nőnem, s hatóratájt leány, asszony mind elül, csak épp a hő nem." Bátyai Jenő Régi mániám... TÁRSASÁG* KULTÚRA* IFJÚSÁG •BŰNÜGY* SPORT Fotó: Nagy László A hét fotója Rinaiis fá/c Fotós kollégánk egy kánikulai nap délutánján, kezdődő enyhe napszúrása okán a Ligetfürdő férfi közös öltözője helyett a nőibe kereste nadrágját, vagyis az élet és a véletlen egyszerre produkálta ezt a felvételt. A hölgyek egyébként éppen a pancsi-parti középdöntőjére készültek, ahol a középtávú, uszony nélküli úszásban mérték össze képességüket. A legjobbak a Szegedi Nemzetközi Vásár vasárnapi szépségkirálynő-választás fináléjában is szóhoz jutottak. A hét híre Pofon New York, július 16. Majom akart szerelvényre szállni a New York-i metró egyik állomásán. Amikor a közelben álló metróalkalmazott ez ellen kifogást emelt, a majom hatalmas pofont kevert le neki, sőt meg is karmolta az arcát. A különös történetről az AP szerint a New York-i metró egyik vezetője számolt be szerdán. Elmondta, hogy kedd este a 34. utca és 7. sugárút kereszteződésénél egy majom és gazdája ballagott lefelé a metróállomás lépcsőjén. Amikor a forgóajtóhoz értek, a metró egyik alkalmazottja közölte, hogy majmoknak szigorúan tilos szerelvényre szállni. A majom gazdája ezt tudomásul vette, és el akart indulni visszafelé. Nem így Cheetah, a majom. Az okvetetlenkedő alkalmazottat felpofozta, és háromszor felkarmolta arcát. A sértettet a legközelebbi klinikára szállították, ahol tetanuszoltásban részesítették. (MTI) kiállításnak helye. A megmaradt téglák lehet, hogy II. Szolimán és Ráday uralma alatti időkről is tanúskodhatnának. A Stefánia egyik éke a színház impozáns épülete, amely lezárja az eklektikus palotasort, s átvezet az egykori Angol-Magyar Bank székházán (később megvásárolta a szegedi Kereskedelmi és Iparkamara, s itt ipartörténeti múzeumot alakított ki, amelynek napjainkra sajnos se híre, se hamva) keresztül Lechner Ödön egyik gyönyörű ornamentikájú alkotásához, a volt Deutsch-Wolfházhoz. Vele szemben ott áll az újulófélben lévő egykori jó öreg Kass, a maga méltóságával, a millenniumot is idézve. A korábbi bérlő, id. Kass János alapította ezt a csodakomplexumot, Steinherdt tervei szerint felépítve, az egykori fatelep helyén, majd 1911-ben Baumhorn Lipót, a nagy zsinagógatervező munkája szerint bővítették. Az európai rangú és igényű, városunknak első igazán nagyszerű vendéglátóipari szakembere igen változatos élet kialakítását biztosította a szegedi polgárnak. Itt működött több társadalmi és szakmai egyesület, a különböző kis és nagy asztaltársaságok, amelyeknél észelevenítő életet éltek a Nagyváradról ide átránduló Fráter Lóránd, Engel Lajos, a nyomdász (minden idők legjobb szegedi napilapjának, a Szegedi Naplónak gazdája, aki a Bába-örökséget vette át). Volt itt klub, Nyilasy-terem, zónázó, cigányzene, színház utáni Kass-i élet (főleg Sziklai Jenő színidirektor „királysága" alatt). A szegedi bálaknak ez volt a legjobb helye, hiába próbáltak vele konkurálni Juránovicsék (a Tisza Szálló bérlője). Kass János kitüntetett szorgalommal szolgálta a szegedieket, olyannyira, hogy talán ennek a hivatásnak is köszönhette életét, mert nem utazott el Angliába 1912-ben, hogy utasa lehessen a Titanicnak. Bár fia, aki akkor ott tanult és dolgozott, minden okmányt megküldött számára. A Kass valami csodálat és fogalom volt Szegeden. Az alapító halála után (1928), a Hungária-korszakban is rangot jelentett ide járni. Tulajdonosai és fenntartói mindig ki tudták találni, hogy a különböző korok hangulatának és felkészültségének megfelelően milyen műsorokkal szórakoztassák a vendégeket. Az ötvenes évek elejéig minden csütörtökön fővárosi művészek: Holéczy-együttes (Horváth Jenő dalainak legjobb előadói voltak), Szenthi Edit, Tót Regina művészetében gyönyörködhettek. Azután jött a 40 esztendő félretaposott, kificamodott és agyondögönyözött korszaka, Erzsébet szobra a Stefánián (Fotó: Nagy László)