Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-09 / 161. szám

4 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁQ CSÜTÖRTÖK, 1992. JÚL. 9. Volt három szép napunk OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Vakáció Forró sugarait ontja a nyár, mindenhol becsukódtak az iskolák kapui, megkezdődött a nyári vakáció. Ezt a bűvös szót várta a sok diák és a nevelők is. Minden évben eljön Ígéretével, varázsával, szépségével a vakáció. De mennyi mindent rejt magában ez a szó! Pihenést, üdülést, kikapcsolódását, sőt sok helyen munkát is. Minden korszaknak megvan a maga különös és változatos vakációja. A történeti idők változtatják: voltak derűs, szép vakációk. Sok mindent rejt ez a szó: erdők hűvösét, patakok csobogását, vizet és rétet, falut és várost, tanyákat és várakat, játékokat és utazást... sokmindent adhat a nyár, az év legjobb évszaka a maga szépségével és varázsával, sokszor nyári záporaival s viharaival. Gyermekkorom vakációi nagyon szegények voltak, nem emlékszem rájuk szívesen. Minden szórakozásunk egy homokgödör, ahol homokvárakat építettünk. Rossz vakációk voltak ezek! De a felvidéki nyaralások felejthetetlenek voltak, amikor egy ideig ott laktunk. A havasi levelők levegőjét még most is érzem. A völgykatlanban megbújtak a faházak, köröskörül hegyek. Néha füstölgött, mint egy tűzhányó, párolgott az eső után; a hegyi patakok zuhogtak a völgybe. A nyár tündérmese volt ott. De mikor tanyára kerültem, az idők folyamán láttam a tanyai gyerekek vakációit. Sültek a földeken a jószággal, dolgoztak a felnőttekkel, szúrós kalászok között mezítláb jártak, feketére sültek a mezőkön. Láttam a városi gyerekek vakációit, akik szüleikkel vagy egyedül üdülni mentek folyó mellé, vagy a hegyekbe. Sok gyerek falun nyaralt a nagyszülőknél. A szegényebbek dolgozni mentek gyárakba, üzletekbe - de az is jó volt, mert a lényeg a szabadság. S mi van ma? Háború dúl, gránátok hullnak, fegyverek ropognak tőlünk délre. De vakáció van. Sokan indulnak messzi tájakra, külföldre, sokan most is dolgoznak, ha kapnak munkát. De jó is ez a vakáció! Addig, míg béke van. Legyen város, falu vagy tanya, de békés legyen a vakáció! Békét zengnek a harangok, békét intenek a bokrok a fák, a virágok. Rudisch Ferencné Az elnökökről szóló elnöki döntésről Szegeden, a Kábelgyárban jó szok'ás, hogy minden évben szerveznek a nyugdíjasoknak kirándulást. Egy-egy nyugdíjasra két-három évenként kerül sor, és mindig más tájakat nézhetünk meg. Június elsején 37 boldog ember gyülekezett a gyár előtt, örültünk egymásnak, és az előttünk álló három napnak. Először Kecskemétre utaztunk, megnéztük a szép belvárost, a Cifra-palotát, ellátogattunk a Kodály Zenepedagógiai Intézetbe. Ezután a Balatonfelvidékre vitt utunk, ahol a Kábel Művek üdülőjében várták kis csapatunkat. Ebéd után Herenden a porcelán készítésébe nyertünk rövid betekintést, majd a múzeumot néztük meg, azután Balatonfüreden sétáltunk. Sokunknak ismerős, de megváltozott képet mutatott Füred. Másnap reggel Keszthelyre mentünk, első célunk a FesA Hallássérültek Makói Csoportja ezúton szeretné megköszönni a Tisza Füszért vezérigagaztójának és a Boldog Nyár Alapítványnak, hogy térítésmentesen rendelkezésünkre bocsájtotta a Szeliditónál levő üdülőjüket junius 5-6-7-én. A Vezérigazgató Úrnak kívánunk jó erőt, egészséget, az Alapítványnak sok sikert. A Délmagyarország június 20-ai írása szerint „a városi önkormányzat elképzelése az, hogy a Hősök kapujának rendbehozatalával a II. világháborús katonák nevét is ott véssék márványtáblába." Jelzem, hogy ez nem az önkormányzat elképOlvasom az újságban, hogy nem érdemes vállalkozni, olyan terheket rakna a vállalkozókra. S közben azt látom, hogy nemcsak a városi panelnegyedekben, hanem a kis falvakban is egyre több magánüzlet nyílik, s vasárnap is lehet sok mindent kapni. Hallom a rádióban, hogy drága a benzin. S közben azt látom, hogy például Pesten, a Délitől a Keletiig csak lépésben tudnak menni az autók. Látom a tévében a munkanélküliség riasztó adatait. S közben fütyörésző elbocsátottakat látok (a végkielégítés, vagy a talált „mellékes"-ek miatt). Hihetetlen, de alkalmi újságterjesztésem alatt sok vidám (unatkozó?) társaságot láttam, nemcsak a kocsmák körül, de a házak előtt is. Olvasom egy pletykalap kirívó ízléstelenségét, hogy a „miniszterelnököt a választásokig tartják életben ", s egyébként pedig „fenn hordja az orrát" és elvesztette a népszerűségét. S közben Lakiteleken július 4-én azt látom, hogy körbejárja a falunapok tetics kastély. Amit láttunk, felejthetetlen élményt hagyott bennünk. Ebéd után irány Badacsony, ahol a látnivalók mellett a hegy levét is kóstolgattuk. Tihanyban az Apátsági templomot néztük meg, majd a Balaton panorámájában gyönyörködtünk. A harmadik napon Kiskunhalasra, a csipkemúzeumba látogattunk. Ezután élménnyel teli fáradt testünknek már csak egy jó fürdő hiányzott, amit Kiskunmajsán meg is találtunk. Fürdés után indultunk haza, vidáman, jó kedvvel, emlékünkben elraktározva a sok szépet. Köszönjük a szép három napot a gyár igazgatójának, a vezetőségnek, a dolgozóknak, hiszen jó munkájuk eredménye tette lehetővé az anyagiak biztosítását a kiránduláshoz. Kósa Ferencné Köszönjük a Tisza-parti Diszkont Áruház igazgatójának, Pintér István úrnak, hogy az ott vásárolt cukrot június 30-án az idős nyugdíjasoknak ingyen lakóhelyükre szállíttatta. A IV. számú Gondozási Központ dolgozói és lakói zelése, hanem egy elképzelés. Soós úrnak is elmondtam, az újságírónak pedig részletesen kifejtettem, hogy sem erkölcsösnek, sem ízlésesnek nem tartom, hogy az I. világháború hősi halottainak emlékezetére épített Hősök kapuja márványtábláit kiállítóit, kedélyesen beszél-? get velük, a gazdaköröktől még egy pohár bort is elfogad, a tömegből egyesek odarohannak hozzá, hogy megfoghassák a kezét, s a körülbelül 4000 ember jelenlétében elmondott beszéde előtt és után leinti a jelenlevőket, mielőtt az ünneplés vastapsba menne át. Olvasom 1990 őszén a Népszavában, hogy „megbukott a kormány". Most meg azt látom, hogy Kelet-Európa közel harminc országában egyetlen stabil kormány van: a miénk. Hallom tavaly a rádióban a nagy közgazdásznőt. hogy 60 százalék felett lesz az infláció. (A még „baloldali"-bbak százszázalékot jósoltak.) Amikor a valóságban 20 körül alakult, akkor meg másról kezdtek el beszélni. Minden idegenforgalmi szezon előtt nyilatkoznak a tévében, hogy mennyire viszszaesett a forgalom. Aztán év (amelyekre egyébként a 30-as években pénz hiányában nem kerúltek fel az I. világháború halottainak a nevei) most a II. világháború halottainak neveivel róják tele. Hiszen az elsők sem voltak rosszabb hősök - teszem hozzá immáron. Elmondtam, hogy én azt tartanám jónak, ha az önkormányzat külön, kifejezetten a II. világháború halottainak emlékére állítana emlékművet. A kultúrális és közművelődési bizottság június 22-ei ülésén hosszas vita után az én véleményem (és Balogh László véleménye) nyomán döntött úgy, hogy a közgyűlésnek egy önálló II. világháborús emlékmű felállítását javasolja, továbbá, hogy az önkormányzat hirdessen pá; lyázatot az emlékmű megalkotására. Megjegyzem: „sajnálatos, hogy minden születő szervezet a város pénzéből akarja a maga emlékhelyét megvalósítani..." mondtam. Ez nem csak az emlékhelyekre igaz, hanem általában. És valóban nem is ez a probléma. De nem lenne helyes több kisebb emlékműre önkormányzati pénzt adni, amikor napirenden van az önkormányzat által felállítandó emlékmű. Belátom, hogy ezen a ponton félreértettem a Bajtársi Szövetség szándékát. Azt hittem, hogy ők mint Bajtársi Szövetség akarnak emléket állítani. Egyébként kérésüket (a 20-ai írással szemben dokumentáltan összeg megjelölése nélküli kérés) a kulturális bizottság is így értelmezte, és a közgyűlésnek 100 ezer forint odaítélését javasolta a Kulturális Alap terhére. Erről a támogatásról a Szövetség még nem kapót tértesítést, mert a közgyűlés csak július 2-ai ülésén dönt a Kulturális Alapra érkezett pályázatokról. A cikkben említett elutasítás egy ezt megelőző kérésnek szólt, amelyben a Szövetség saját működéséhez kért támogatást. Ennek fényében úgy gondolom, nem igaz, hogy szűkmar-? kúak a bizottságok. Továbbá a kulturális bizottág 1 millió forintot szavazott meg a Kulturális Alap terhére a Hősök kapuja rekonstrukciójára, és további 5 millió forintot kért a pénzügyi ellenőrző bizottág céltartalékából ugyanerre a célra. Információim szerint a PEB elnöke a rekonstrukció céljára 2 milliós támogatást végére - a dollárbevételi csúcs után - nagy lesz a csend. Szinte sikk panaszkodni, hogy „minden mennyire drágul". S ha hirtelen felsorolok néhány árcsökkenést, (például rádiók, tévék, videók, számítógépek, egyes külföldi utak, időnként a piacok, egyes diszkontokban az élelmiszerek és az ottani áruk többsége), kész a válasz: igen, mert nem bírták megfizetni. Szóval mégis vannak árcsökkenések? A korábbi évtizedek során a gyerekek is fújták, hogy a konvertibilitás milyen jó lenne. Amikor viszont kezdett megvalósulni, a Magyar Hírlap „nyolcadik csapás"-nak nevezte. Egye fene, elviselem, hogy minden van forintért. Tavaly sok tősgyökeres városit hallottam a hírverést visszhangozni, hogy sok a búza, nem bírják eladni. Megkapó volt a másokért való aggódás. Az idén (már ismét) „nem vet a paraszt" volt hallható, aztán aszály sújtotta javasol a bizottságnak, a II. világháborús emlékmű megvalósítására pedig 3 milliót. A fentieknél sokkal sajnálatosabb, hogy a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének egy magát meg nem nevező (vélhetően) tagja az első írás nyomán érzéketlennek bélyegez. Olyannak, aki nem tudja felmérni annak a nemzeti és hazafias érzésnek a súlyát, amely Soós Sándort lelkesíti. Tudatom, hogy fel tudom mérni. Éppen ezért tettem meg azt a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének a segítésére, amit megtettem. Persze helyettük nem óhajtok megtenni semmit. Á múlt év nyarán keresett meg Soós úr, hogy a segítségemet kérje. A közgyűlés hamarosan 20 ezer forintot szavazott meg és utaltatott át a Bajtársi Szövetség számlájára, hogy a Temesvár mellett volt hadifogolytáborban elpusztult ezrek emlékére a Szövetség kopfaját és feszületet állíthasson. ígéretet tettem arra is, hogy biztosítunk gépkocsit a szállításhoz, valamint a város vezetéséből felkérek valakit, hogy a megemlékezésen vegyen részt. Soós úr a múlt heti interjúja előtt keresett telefonon, és elpanaszolta, hogy nem kerültek a helyükre a feszületek és a kopjafa. Kért, hogy segítenék abban, hogy létrejöjjön Temesvár vezetésével a kapcsolat a megemlékezés érdekében. Tisztelettel jelentem, hogy a kapcsolat első láncszemét kikovácsoltam, és remélem, hamarosan tárgyalni lehet konkrétumokról is. Lehet, hogy valamit félreértettem. Lehet, hogy én már nem tudok úgy lelkesedni, mint az a generáció, aki megjárta a háború poklát. Mégis remélem, hogy tisztelt Anonymus úr már nem gondolja rólam azokat, amiket első felindulásában gondolt. Végül egy vallomás. Én soha nem érettem egyet Magyarország II. világháborús szerepével. Ma is azt vallom, hogy Magyarország nemzeti céljait soha nem valósíthatja meg a 2. magyar hadsereg doni harcaival. Azonban a harcterekre hajtott, vagy önként, nemzeti felbuzdulásból berukkolt, hősként vagy nyomorultul elpusztult katonák emlékét soha nem állt szándékomban megsérteni. Roboz István az el nem vetett gabonát, most meg szép, és feltehetően elegendő a termés. Sebaj, majdcsak valamiből kevés terem, s lehet a hiány-ösztönöket felbirizgálni - lazán elfelejtetve, hogy a jelentős dollártartalékból bármit lehet(ne) venni. Látom a tévében, hogy kár ügyet csinálni a médiákból, meg különben is, ott van az elzárógomb. S közben úgy rémlik, hogy olyat hallottam, hogy „a sajtó hatalom". S egy extrém hír a múlt héten, egy hír hatására: kínaiak megvertek bangladesieket, mivel másutt azok megettek (!) egy kínait. Szóval közöljünk csak bárhol bármit, akár igaz, akár nem? Távol álljon tőlem, hogy a nehézségek létét tagadjam, s csak a jó hírek közlését várjam. De ha a kilátástalanságot sulykoló médiák ellenére próbálok a szememnek (is) hinni, s bízom abban, hogy a pozitív jelenségek fognak erősödni, ugye nem én vagyok a kellemetlenkedő? Kelemen Gábor Megdöbbenéssel vettük tudomásul a Magyar Köztársaság Elnökének döntését, hogy a Miniszterelnök úr előterjesztése, majd az Országgyűlés kulturális bizottsági döntése után nem hajlandó a televízió elnökét, Hankiss Elemért valamint a rádió elnökét, Gombár Csabát tisztségéből felmenteni. Göncz Árpád indoklásában többek között - a sajtószabadság védelmére hivatkozott. A tévében és a rádióban a köztársasági elnök azt a látszatfüggetlenséget akarja fenntartani, amely látszatfüggetlenség Mármint arra a pillanatra, amikor a Csongrádi sugárút végén levő városhatárt jelző táblát kitegyék az Algyő felé menő vasúti töltésig? (Körülbelül 400 méter!) Már régebben is sokunknak bosszúságot okozott ez a kis közúti szakasz, például mikor a közlekedési rendőrök az ATI pálya után leálltak és a szerencsétlen kismotorosok (Babetta, Romét stb.) fizethettek, ha nem tettek bukósisakot a Hosszútól-? tés útig. De van még bosszúság bőven! Mert ha valaki fölszáll a sándorfalvi buszra, ezért a kis szakaszért is fizetnie kell, hiába a kombinált, vagy összvonalas buszbérlet. Sehol a városban nincs ilyen igazságtalan tarifa-? határ! Olvasom a DM június 23-i számában; A mentő menne az éjszakai beteghez című írásban, hogy: „Megszűnne az éjszakai inspekció a Szentháromság úti rendelőben, s a Szilágyi utcai mentőállomáson működne -..." íme, itt a jó példa, hogy igen is lehet „gazdálkodni" az egészségügyben az ellátás hatásfokának emelése érdekében. Szerintem gazdaságtalan ez az ügyeleti struktúra és funkció, ami már régóta mőködik, és ezen tehetetlenségi nyomatékkal tovább gördülő gyakorlatot egyszer meg kell állítani és át kell szervezni. Ha van kórház-rendelőintézeti egység, ami jól működik, miért ne lehetne mentőintézet-ügyeleti egység is? Azaz minden egy helyen működne! Van már - igaz, csak a fővárosban - úgynevezett mentőegyértelmű pártpolitikai célokat szolgál. Emellett a tévé és a rádió adásai döntő többségükben nem az ország gyors átalakulását szolgálják, hanem azt a műsorstruktúrát. amelyet az Aczél-i kultúrpolitika hozott létre. Meggyőződésünk, hogy Göncz Árpád ezen döntése az elnöki hatalom kiterjesztése mellett, pártpolitikai célokat is szolgál, ezért ez a döntése nem méltó egy, a pártokon felülemelkedni is tudó államférfi számára. Az MDF Csongrád megyei választmánya Sérelmes az is, hogy a hetvenes évektől fizettük a községfejlesztési hozzájárulást, az összes kiskerttulajdonos és egy utat nem voltak képesek kohósalakkal feltölteni. A Hosszútöltés útra gondolok, amely a sándorfalvi utat és a Pihenő utcát köti össze. Kérdéseim az önkormányzathoz: 1. Mikor teszik ki a helységjelző táblát a vasúti töltésig? 2. Mikor lesz ezen a kis szakaszon kerékpár-, gyalogosút, mert esős időben nagyon balesetveszélyes a gépkocsik mellett közlekedni? 3. Mikor töltik fel legalább kohósalakkal a Hosszútöltés utat a Pihenő utcáig (volt Vasút utca)? R. I. kórház, ahol az első kivizsgálást szokták elvégezni. Ez a mechanizmus igen gazdaságos is lehet, de magam azt tartanám a legpraktikusabbnak, hogy a mentőkórházakat igen jól tudnák helyettesíteni az intézetek, a kórházak, ezzel feleslegessé válna a mentőkórházak létesítése. Az ügyelet, a fekvőbeteg intézet, mint szakmai és műszeres háttér és a szállítás egy irányítás alá kerülne, ezzel az ellátás minőségi színvonala emelhető lenne, nem szólva a visszaélések nagymértékű visszaszorításáról. Végre szervezetileg is kimozdul az egészségügy a holtpontjáról a betegellátás jobb és gazdaságosabb érdekében! Azaz, mindnyájunk érdekében! Dr. Veress Sándor Többek figyelmébe! A Tisza Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet tagjai közül többen nem tartják egyértelműnek azt a tájékoztató levelet, melyet a közös költség emelésével kapcsolatban kaptak a szövetkezettől. Ezért annak elnökét. Tolnai Imrét kértük pontosításra. Tőle tudjuk, hogy a költségek április elsejétől emelkedtek, de akinek az OTP-nél van átutalási betétszámlája, csak június elsejétől fogja érzékelni a megnövelt terhet. (A takarékszövetkezeti számlatulajdonosoknak maguknak kell az emelt költség fizetésére megbízást adniuk.) Köszönetek A világháború halottaiért Szegeden lesz II. világháborús emlékmű Hihetek a szememnek? Remek gazdaságossági ötlet is! Meddig kell várni?