Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-08 / 160. szám

SZERDA, 1992. JÚL. 8. :* 1I GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Mérnök, közgazdász, autókereskedő\ Nissan és kis Polski Meglehetősen sok vállalko­zónak van autókereskedése Szegeden, Csongrád megyé­ben, ugyanakkor jóval keve­sebb a számuk azoknak, akik új autók eladásával is foglal­koznak, hölgy pedig igazán csak elvétve akad közöttük. Orbán Ágnes, a Gemmax Kft. egyik ügyvezetője, aki a szegedi, Rákóczi téri egykori pártgarázsban ütötte fel a Nissan sátrát, ezen kevesek közé tartozik - ha nem az egyetlen. - Hogyan lesz egy hölgyből autókereskedő? - Végzettségemnek megfe­lelően évekig dolgoztam mű­szaki területen, üzemmérnök­ként, közben elvégeztem a közgazdaságtudományi egye­tem fővállalkozói szakát Buda­pesten. Az autókereskedést Bácsalmáson kezdtük, ez a vállalkozás azonban sikerte­lennek, a város túl kicsinynek bizonyult. A következő próbál­kozás már a szegedi Mars téren talált bennünket, ahol egy belga kereskedő segítségével vámszabadterületről árultuk a használt nyugati gépkocsikat. Ez jól sikerült, de nem ez volt az egyetlen foglalatosságunk akkoriban. Mint a legtöbb vál­lalkozás, mi is mindent kipró­báltunk, a divatáru kereske­déstől a megvalósíthatósági tanulmányig. - Ha meg nem sértem, mióta számítja magát komoly autókereskedőnek ? - Januárban egy amerikai cég pályázatára jelentkezve lettünk nagykereskedők, de a FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Orbán Ágnes: Nem neveltek kereskedőnek kedvező feltételekkel induló kapcsolatról kiderült, hogy az egyik legfontosabb feltételben, a szállítási határidőben képte­lenek tartani vállalásaikat. Az ígért 8-10 hétből nemegyszer ennek duplája lett, azóta elmaradtunk egymástól. Ma már csak a Nissan van, de ez is bőven kitölti az időnket. - Ki tud várni ennyit egy autóra, egyáltalán, lehet-e csoportosítani valahogy a vásárlókat? - Várni senki sem szeret, éppen ezért foglalkozunk a Nissan autók eladásával, ahol precízek a szállítók. A vásár­lók sokféleségéből nekem hár­mat sikerült határozottabban elkülöníteni. Az egyiknek a kereskedő segít választani, a másiknál a szomszéd vélemé­nye a fontos, a harmadik hatá­rozott elképzelésekkel érkezik. Természetesen ezek keve­redhetnek. - Mindig kis Polskival látom. Nem hitelrontás ez egy autókereskedőnél? - Az, de most már kivárom a nyolcszemélyes mikróbuszt, abba belefér az egész család. A lányom általános iskolás, a fiam negyedikes gimnazista lesz az ősszel. Jobban szeret itt lenni, mint a suliban, néha úgy kell elzavarni. Én nem örülnék, ha autókereskedő lenne belőle, inkább továbbtanulását tartom fontosnak. - Egy hölgy hogyan ad el autót, mondjuk férfiaknak? - Ha azok még a Nissanhoz is jobban értenek, mint én, akkor nehezen, de szerencsére nem ez a jellemző. Attól sem vagyok túlzottan boldog, ha bejön valaki és elkezd dicsérni egy másik márkát. Arra figye­lünk, hogy a határozott elkép­zelésű feleséggel érkező úrral inkább a társam, Szegvári Tamás tárgyaljon. Én esetleg elrontanám a boltot. - Általában milyen egy jó autókereskedő? - Nem biztos, hogy erre tudok válaszolni. Sajnos ben­nünket nem úgy neveltek, hogy kereskedők legyünk. Ha egy amerikai gyereknek azt mond­ják, hogy a nyerési esélye 1:9, tudja miről van szó, nálunk ez nem ilyen egyértelmű. Nem tudunk megfogalmazni egy rendes üzleti levelet, nem tudjuk mi az a váltó, pedig mindkettőt tanították már a múlt század végén is, mégpe­dig a negyedik osztályban. - Mit csinál, ha nem autó­kereskedik? - Pihenek, de sajnos nem túl aktívan. Pedig tudnék mit csi­nálni, hiszen általánosban me­gyei bajnok voltam sakkban, ifjúsági versenyeket nyertem pisztolylövészetben, kézilab­dáztam, az utóbbi két évben már csak az úszás maradt, az is egyre ritkábban. Kovács András Tőzsde Alacsony forgalom Az 1992. június 29—július 3-ig tartó tőzsdei héten árfo­lyamértéken 40 M Ft-os rész­vényforgalmat realizált a Bu­dapesti Értéktőzsde. A tőzsde­index az IBUSZ és a Fotex áremelkedésének köszönhe­tően 12 pontot emelkedett. A hét slágerpapírja egyér­telműen az IBUSZ részvénye volt. Az összes megkötött üzlet 47,3 százalékában ez a rész­vény volt az adásvétel tárgya. A papír iánti megnövekedett érdeklődés oka az, hogy most kerültek forgalomba a kárpót­lási jegyért vásárolt részvé­nyek. Az élelmes speku­lánsok a brókercégeken keresz­tül 65-70 százalékos árfolyam körül felvásárolták a kárpótlási jegyeket és az ÁVÜ által meghatározott 3:l-es arány következtében 2100-2200 forintért jutottak az értékpapí­rokhoz. Jelenleg megpróbálják az árfolyamnyereséget realizál­ni, tehát eladóként lépnek fel, így a további áresés sem zárható ki. Meglepő módon azonban ezen a héten majd 100 forintos árfolyamemelkedést mondhat magáénak ez az értékpapír. Okként két dolgot jelölhetünk meg. Mivel a részvény és kárpótlási jegy cserében a részvénytömeg 5 százaléka vesz részt, az árfo­lyamokra is csak korlátozott hatást gyakorol. A másik jelentős árfolyamstabilizáló tényező a Bécsi Értéktőzsde árfolyama, amely jelenleg is 97 forinttal magasabb, mint a budapesti. Ez kitűnő lehető­séget nyújt a brókercégeknek az arbitrálásra (részvények bécsi eladására), így itthon keresletet támasztanak a papír iránt, és ezáltal stabilizálják az árfolyamot. A hét másik nagy forgalmú papírja a Fotex volt, mint azt már korábban megszokhattuk. Ezen a héten az árfolyam­értéken számolt részvényforga­lom több mint 42 százalékát adta, amivel az IBUSZ mögött a második helyre szorult. A hét szenzációja az ÁVÜ azon bejelentése volt, hogy az OFOTÉRT privatizációjára kiírt pályázat győztese a Fotex lett. A holding egy nagy hagyományokkal rendelkező, országos hálózattal bíró nye­reséges vállalattal gyarapodott. Az 51 százalékos Fotex tulaj­doni hányad mellett 10-10 százaléka a dolgozók és a kárpótlási jeggyel rendelkezők tulajdonába kerül. A pozitív hír hallatára a részvény árfo­lyama 8 forintot emelkedett, és jelenleg 281 forinton található. További áremelkedés várható, mint a cég nyereségadatai is rendkívül kedvezőek. Hatalmas áresést kellett a Kontrax Irodatechnika rész­vényeseinek elkönyvelni. Bár az üzlet nagysága nem volt jelentős (csak 8 részvény sze­repelt), de a majd 40 száza­lékos árfolyamzuhanás már nem elhanyagolható. A tőzsde többi árfolyama viszonylag szilárd volt, kivételt ez alól csak a Hungagent részvénye jelenthetne. Pénte­ken, július 3-án 6,6 százalékos árfolyamemelést figyelhettünk meg. Ágoston Róbert Számháború, vagy statisztika? A KSH elnökhelyettese a púder nélküli valóságról - Az, hogy ma már nincse­nek lakat alatt tartott adatok. A piacgazdaság kiépülésével párhuzamosan nem csak a kormány és a közvélmény, hanem az üzletemberek is a statisztika felhasználói közé kerültek. Megszűnt az állam privilégiuma, hogy bizonyos adatokba csak meghatározott emberek láthatnak bele. - Egyszerre kapja meg a kormány és a sajtó ugyan­azokat az adatokat? - Gyakorlatilag igen. Az adatszolgáltatásban teljes az egyidejűség. A nyílt számok­nak viszont az a veszélye, hogy mindenki másként értel­mezi, citálja azokat. De ez már nem a mi dolgunk. - A hatalom tehát nem várja el a statisztikusoktól, hogy púderozzák a számokat. De vajon van-e szeme ahhoz, hogy olvasni is tudjon a szá­mok között? - A hatalomra került kormá­nyok a világ minden táján elő­szeretettel citálják azokat az adatokat a nyilvánosság elé, amelyek pozitív képet festenek a tevékenységükről. Ez nálunk is így van. Az ellenzék ugyan­abból a számoszlopból a nega­tív példákra vadászik, mert ez a dolga. A stitisztikusnak pedig az, hogy a valóságot tükrözze. - A KSH ma is állami cég. Ha úgy tetszik a mindenkori kormány finanszírozza. Illik hát nekik dolgozniuk... - Nyugaton is a kormá­nyokhoz kötődik a statisztikai hivatal. Nálunk inkább az a baj, hogy megmondják, ennyi pénz van, ebből kell dolgoz­nunk. Pedig fordítva kellene, meghatározni a feldatainkat és megadni hozzá a rávalót. - A közvélemény ma is gyanúsan figyeli a statiszti­kákat. cég tevékenységét reprezen­tatív felmérésekkel követjük nyomon. Ez a minta is képes valós képet adni a gazdaságról. Az a baj, hogy a kisszerveze­tek sokszor nem állnak velünk szóba, nem küldik vissza a kérdőíveinket. - Pedig él még a tájékozta­tási kötelezettség. - De mi nem akarunk hiva­talt játszani. Meg kell értetnü nk a gazdaság szereplőivel, nekik is alapvető érdekük, hogy információt adjanak és kapjanak egymásról. Remé­lem, hamarosan megszületik a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvá­nosságáról szóló törvény, amely végre tisztavizet önt majd a pohárba. - Sokan attól félnek, hogy az önök birtokába került adatokat más célra is fel lehet használni. - Ez nem így van. Az in­formáció nyilvános, de egyedi, személyre szóló adatot nem adunk ki. A feldolgozás után meg is semmisítjük. Nincs ok a félelemre. - A feketegazdaság egyéb­ként sem szolgáltat adatokat! - Sokszor számon kérik rajtunk, hogy ebből a szférából miért nincsenek viszonylag pontos adataink. De konszo­lidált gazdaságokban serrí tud­ják felbecsülni, hogy a feketeü zletek milyen részt tesznek ki. Az ENSZ nem véletlen hozott most létre egy olyan munka­csoportot, amelyik megpróbál­ja definiálni és felderíteni a feketegazdaságot. Rafai Gábor Aratás: idén is fáradtságos, embert próbáló lesz Az államtitkár optimista Túljut a fordulón az agrárágazat Péter-Pál ünnepével - hagyományosan ­megkezdődött a termés betakarítása a szántóföldekről. Milyen aratásra számít az államtitkár? - érdeklődött a Falutévé riportere a Földművelésügyi Minisztériumban. Sárossy László, a tárca politikai államtitkára válaszolt a kérdésre. - Azt hiszem, hogy szakítanunk kell az aratáshoz mindig hozzá kapcsolt, sablonossá vált jelzőkkel. Azzal, hogy nehéz, fáradságos, embert próbáló, habár ez minden évben, így az idén is jellemzője a betakarításnak. Az igazi próba most nem ez, hanem hogy azok a rémhírek - igenis, rémhírek! - amelyek az utóbbi időkben szárnyra kaptak: hogy parlag a fél ország, hogy aszály miatt itt semmi termés nem lesz, meg hogy veszélyben az ország kenyere, - ezek egészen biztosan megdőlnek! Biztos vagyok abban, hogy az aratás végeztével felsóhajthat majd az ország, s látni fogja, hogy biztosítva van az ez évi kenyerünk. Nagyon bízom abban, hogy a termelők jövedelme, nyeresége is meglesz. - Tehát lesz kenyérnek való. Az agrárágazat jövőjét azonban sok más tényező is befo­lyásolja, például a törvényhozás. E téren mire számíthatnak a gazdák? - Ez az év mindenképpen fordulópont a magyar mezőgazdaság számára. Hiszen év végére a tulajdonviszonyok egyértelműen rendeződnek, be fog fejeződni a szövetkezetek átalakulása. Éppen a legutóbbi elfogadott törvény alapján felgyorsulhat a kárpótlási folyamat. A Parlament - remélem -, hogy alaposan megvitatva, de rövid időn belül el fogja fogadni az agrárpiaci rendtartás törvényét és ebben az évben még sor kerül a földtörvény módosítására. Továbbá szeretnénk néhány szakmai-ágazati törvényt is a honatyák elé vinni. Nevezetesen, az állattenyésztési, a vadászati és az erdőtörvényt. Én úgy vélem, hogy ezeknek a törvényeknek a meghozatalát követően az ágazat egy lényegesen nyugodtabb, a mostaninál sokkal kevésbé zajos esztendőt kezdhet majd 1993-ban. - Nincs átlagember. Két véglet alakult ki nálunk a sta­tisztikusokkal szemben: vagy szentírásként kezelik azt, amiről mi azt állítjuk, hogy ez csak egy tudományos modell, vagy egyszerűen semmibe­veszik, amit állítunk. - Sokan kifogásolják, hogy a nagyvállalati rendszer össze­omlásával párhuzamosan a statisztika nem képes követni a kisebb gazdálkodók tevékeny­ségét. - Ez nem így van. Csak a módszer változott. A sok kis Az emberi história során a hatalom mindig szerette volna tudni, hányadán is állnak a dolgok. Kis túlzással szólva ebből fejlődött ki a statisztika tudománya. A hatalom és a statisztika ilyen vagy olyan viszonyban, de mindig szorosan kapcsolódtak egymáshoz. Dr. Lendvai Jánostól, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettesétől azt kérdeztük, mi változott az elmúlt két esztendőben?

Next

/
Thumbnails
Contents