Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-08 / 134. szám

4 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. JÚN. 8. Kedvezményes vakáció A napokban jelent meg az újságárusoknál a Szeged Magazin ötödik száma. A várostörténeti, kulturális és közéleti havilap írásainak jelentős részét a könyvheti programhoz igazította. Ízelítőt ad Kass Jánosnak könyvhétre megjelent minikönyvéből, közli Határ Győzőnek neki dedikált versét. Megszólaltatja Hubay Miklóst. Londonban nyilatkozik a Szeged munkatársának Határ Győző, a könyvcsinálásról vall Szántó Tibor. Pálfv Katalin spanyolországi útjáról számol be, mindenekelőtt a sevillai világkiállításon szerzett élményeiről. Márok Tamás amerikai impresszióit osztja meg az olvasóval. Interjú készült Szeged város 57. díszpolgárával, Péter László­val, megszólaltatja a lap a JATE két Széchenyi-díjas matemati­kusát, Tandori Károlyt és Leindler Lászlót. Békési Imre, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára a szelídség tartományairól, a tudomány csapdáiról, az értelmiségi tanár esélyeiről és eltorzuló nyelvünkről beszél. A Madárnak lenni átok, madárnak lenni ékes című írásában az e városból indult Dinnyés József „daltulajdonos" vall vándorlásairól, barátairól, ünnepeiről és „Nemes Szabad Király Szeged Városának Bánát felől való Tekintetéről". Olvasható két, egymástól teljesen különböző életút. Az egyiket Bruckner Miklós, a híres szegedi Bruckner kereskedő család Amerikában élő ivadéka meséli el, a másikat Misura Zsuzsa operaénekes rajzolja meg. Európa asszonya címmel tüntették ki a magyar származású Csilla von Boeselager bárónőt, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat létre; hozóját, aki életéről és munkájáról szól. Dr. Gaál Endre a Magyar Országos Le\ cltúrban bukkant rá azokra a Móra-kéziratokra, amelyek Móra szabadkőműves­ségéről vallanak. Folytatódik Bátyai Jenő Régi szegedi mérnökök sorozata és A kolozsvári magyar egyetem 400 éve című Szabó Tibor-Zallár Andor szerzőpáros dolgozatának első része olvas­ható. Apró Ferenc a Szegedi Szép Szó-ban ezúttal egy Békefi Antal-novellát mutat be. Lengyel András a tárca műfaját hatá­rozza meg s mellette mindjárt olvasható is Baka István, Darvasi László, Veress Miklós és Rigó Béla egy-egy tárcája. Két írás is felmutatja az eszéki pusztításokat. A könyv és folyóiratszemle mellett közli a lap Baka István, Katona Judit, Veszelka Attila, Árpás Károly és Jónás Csaba verseit. Schmidt Andrea fotói az épülő Kass Szálló színét és visszáját mutatják be, Nagy László Híd alatt című képsora pedig elnyerte a Szegedi Fotóklub negyedévi pályázatának díját. Jean-Poul, Gábor és Yves Mintha felszabadultam A senki földjén bitangolok" Végh Antal beszél új könyvéről Buda egyik legszebb részén, jó levegőjű zöldövezetben emelkedik többszintes háza. A negyvenkötetes író népes családjának ad otthont. A házigazda napközben egy pilisi faluban tartózkodik, llnyban gondozza a birtokára telepített almafákat és birkákat, teheneket. Csak korán reggel és este kilenc után lehet vele szót váltani. Ezúttal például arról, hogy új könyvvel rukkolt elő. Mindenkiről leszedi a keresztvizet, aki él és mozog Magyarországon. Az embernek olykor egész fiatalon kell megtapasztalnia, miyen keserű a beteljesületlen álom okozta csalódás. S az ifjúi kor esztendei egyébként is oly törékenyek. Ábrahám Gá­bor például mindent megtett, mégsem sikerült neki. - Ezer kilométert kerekez­tem hetente. Ha esett, ha fújt, fölültem, gyerünk. Évekig. Éppen a válogatás előtt estem. Nem is emlékszem semmire, a kórházban tértem magamhoz. Nagyon nehezére esik a tör­ténet fölelevcnítése. Öt éve még a dobogó legmagasabb fo­káról álmodott, hányszor, de hányszor csendült fel csak neki a Himnusz! Nem lett kerék­párbajnok az ifjúsági válo­gatott kerettagjából. Megvál­tozott az élete. A barátok ugyan be-bementek, látogatták betegágyán. Gábor mást várt. - Senkit nem okolok, biztos bennem volt a hiba. Hagyjuk. Fölhagytam az iskolával, mun­kát kerestem. Futó ötletből született a palacsintasütés. Sze­rintem nincs szegcdi srác, aki ne állt volna sorban a mi pavi­lonunk előtt. Tálasékkal szem­ben, a Mars téren árultuk. Tisz­tára olyanok lettünk, mint Chaplin a Modern idők című filmben. Próbálja meg egyszer­re tíz serpenyővel! Persze maradt némi köze a versenyzéshez. Tanácsokat adott, gyúrta a társak fáradt izmait. Csak sejtem, a pala­csintasütéssel töltött kimerítő napok jótékonyan hatottak. Elűzték a fájó álomképeket. Beletörődött, számára a pályán nem terem babér. De milyen rekord, az-e egyáltalán, a serpenyős teljesítmény? Két év alatt 6(X) ezer palacsinta... - Tavaly nyáron tettem egy francia túrát, én hittem volna legkevésbé, ha valaki azt mondja nekem, ősszel vissza­térek. Véletlenül alakult úgy. Három címet kaptam a köz­vetítőtől; Kanadába, Ameri­kába vagy Franciaországba mehettem. A nyári emlékek hatására döntöttem Közép­Franciaország mellett. Másnap megvettem a vonatjegyet, har­madnap Sainte Pierre Le Moustierben voltam. Nem messze e falutól. Le Vieux Jallotba tehenészt kerestek a farmergazdaságba. Csak azt tudtam, meg akarok felelni. A teheneket, mint minden városi gyerek, a mesekönyvekből is­mertem meg. Hallotta a gye­rekviccet: a kakaót barna színű bocik adják, a tejet meg a fe­hérek. A következő filmélmé­nyem pedig az Indul a bak­terház: a tehénpásztor kisfiú, vesszővel a kezében. A családok anyagi helyze­tének romlása miatt évről évre több gyermek tölti a nyári szünetet tétlenül otthon, vagy az utcán csavarogva. A szoci­álisan hátrányos helyzetű gyer­mekek számára kínálnak ala­pítványok, családsegítő köz­pontok - még a rossz anyagi körülmények között élőknek is megfizethető árért - kedvez­ményes nyári táborozási lehe­tőségeket. A Tabán Családsegítő Kö­zösségi Ház mindenekelőtt a Tarjánban és Rókus város­részben lakók szociálisan hát­rányos helyzetű gyermekeinek ajánlja rendkívül kedvezmé­nyes táborait: Az alsó tagozatosok részére szervezett szabadidős táborban - naponta reggel 8-tól délután 4 óráig - kézműves foglalko­zások, kirándulások, sportolás, sétahajózás szerepel a prog­ramok között. A tábor díja tíz napra mindössze 400 forint. A manuális készségfejlesztő kreatív kézműves táborba szin­tén alsó tagozatosok jelentke­zését várják, június 15-ig. Augusztusban díjmentes kor­repetálást szerveznek felső tagozatos tanulók részére, igény szerinti tantágyakból. A korrepetálásra június 30-ig lehet jelentkezni a Tabán Csa­ládsegítő Közösségi Házban (Keresztöltés utca 13., telefon: 26-636), ahol a felsorolt tá­borozási lehetőségekről bő­vebb felvilágosítást is adnak. A Dél-magyarországi Gyer­mek- és Ifjúsági Alapítvány üdülőtábort szervez a me­gyében élő, szociálisan rászuló gyermekeknek Szegeden, a Jean-Poul és Yves hama­rosan rádöbbenhetett, a magyar fiú nem egészen gyakorlott mozdulatokkal etet, almoz, talicskázik... Fogalma sincs, mi a teendő az istállóban, nincs bizalma a tehenekhez. - Láttam, észreveszik min­den rossz mozdulatomat. Tu­lajdonképpen két francia pa­rasztcsalád közösen működ­tetett gazdaságába kerültem, a tej biztosította számukra a megélhetést. Mit tehettem, igyekeztem, ahogy tudtam. Mi, hárman laktunk a tanyán. Jean-Poul és Yves teljes ön­ellátó életmódra rendezkedtek be. Már az első héten úgy éltem, ahogyan ők. Ösztönösen alkalmazkodtam. festői környezetben levő, Fürj utcai ifjúsági központban. A gyermekekkel pedagógusok, táborvezetők foglalkoznak, gazdag, változatos programot szerveznek nekik. A tábor június 15-től augusztus 14-ig kilenc héten keresztül heti turnusokban fogadja a 7-14 éveseket egész Csongrád me­gyéből. A ötnapos táborozás­hoz - napi ötszöri étkezéssel ­mindössze 500 forintos hozzá­járulást kérnek a szülőktől, a többi költséget az alapítvány fedezi. További információi Szegeden, a Deák Ferenc utca 29. szám alatt kaphatnak az érdeklődők. A Bice-bóca Alapítvány több mozgáskorlátozott egye­sület támogatásával szervezi meg mozgássérült gyermekek és családjuk közös üdülését. A június 20-tól 30-ig tartó tábor Szolnokon, a tiszaligeti tu­risztikai és szabadidőköz­pontban lesz. Részletes felvi­lágosítást a követekező címen, illetve telefonszámon kaphat­nak: 2601. Vác, Köztásaság u. 7., T: 27/12-155. A szegedi Mentái Munkakö­zösség Sátoraljaújhelyre szer­vez kedvezményes tábort június 30-tól július 13-ig 8-10 éveseknek. Szarvasra viszik ­júli 15-től 10 napos turnusok­ban - úszó-és vízitáborba azokat a 6-12 éveseket, akik hajlamosak a légúti betegsé­gekre, és ugyancsak Szarvas ad otthont augusztus elején a 6 napos látásjavító-szemtorna tábor résztvevőinek. A Mentái Munkaközösség címe: Szeged, Eszperantó u. 1., Telefon­száma: 62^24-824. volna... A szótár lapozgatása túlsá­gosan körülményessé tette a beszélgetést. De szavak nélkül megértette Gábor, családtag lett és nem alkalmazott. Együtt kávéztak kora reggelenként, hatkor már etettek. A „városi gyerek" fölvette a falusi tem­pót: sorja lett a gondos kimért mozdulatoknak, megszűnt a trágya orrfacsaró bűze, szóba elegyedett a jámbor tehe­nekkel. - Simogattam, lapogattam őket, közben beszéltem hozzá­juk. Hát éppen csak nem vála­szoltak. Addig azt hittem, csak a filmekben van ilyen. Ahogy telt az idő, a régi énem mind­inkább nevetségessé vált. Jaj, csak hozzám ne érjen, mert összepiszkol..., meg a vissza­taszító istálló - a harmadik emeleti városi lakásból ilyennek véli az ember. Minden olyan érthető és egyszerű lett, meséli tovább Gábor. Délelőttönként a nyers, kemény férfierőre volt szük­ség, a napok második felében könnyebben éltek. Apródon­ként megtanulta, nem folyatja a csapot, míg szappanozza a kezét - drága a víz Francia­országban is -, megtanulta, hogy az embereknek beszél­niük kell egymással, hogy a külsőségek mikor fontosak, mikor elhanyagolhatóak... - Mi értelme volt e fél évnek? Megismertem önmaga­mat, az élet teljesebbé vált számomra. Jean-Poulék vég­telenül jó emberek. Egysze­rűek, tiszták, józan fejűek. Míg velük éltem, közben mintha felszabadultam volna. Új, teljesen más életstratégiát szereztem. mTE! - Amikor a háza elé érkez­tem, átellenben, a drótkeríté­sen kórházi köpeny foszlányai ötlöttek szembe. Az éjszaka meglépett valaki? - Gyakran szöknek az el­mebetegek. Engem nem zava­rnak. Húsz éve lakunk itt, a Lipótmezőn, megbarátkoztam a jelenlétükkel. - A magamfajta újságíró, aki nem idegenkedik a bom­basztikus megfogalmazástól, adhatná az új Végh Antal-kö­tetnek azt az alcímet, hogy Lipótmezei töprenségek? - Félrevezető lenne. - Nincs szüksége diliflep­nire, hogy kimondja a véle­ményét? - Nincs. - Szókimondó írónak tart­ják, aki nem ismer se istent, se embert. -Én Isten- és emberhívő vagyok. A szókimondásra mindkettő érdekében vállal­kozom. - Eddig sem úszta meg bírósági ítéletek nélkül, most milyen következményre szá­mít? - Arra például, hogy tovább nő köztem és bizonyos sze­mélyek között a távolság. Ahogy a Föld elsivatagosodik, úgy magányosodom el én is. - Igaz-e, hogy már utolérte az új kötetében bíráltak hosszú keze? -Igaz. - Igaz-e, amit fél füllel hallottam, hogy az egyik ter­jesztővállalat főnöke lelkese­dett a kéziratért, néhány nap múlva mégis megkérte önt, hogy írja át az egyik fejezetet? - Igaz, de nem egy, hanem három. - Három fejezetet? - Három terjesztő. - És hány fejezetet írt át? - Egyet sem. - Igaz-e, hogy az egyik terjesztővállalat vezetője szintén belelkesedett, de hivatali főnöke megmagya­rázta neki: ha szerződést köt önnel arra a könyvre, amely­ben állami tisztségben lévő politikusokat is bírál, akkor az állásával játszik? - Igaz. - Ilyen előzmények után van, aki terjeszti az új Végh Antal-kötetet? -Van. - Kicsoda? - Aki éppen erre jár. - Hogyhogy? - A szervezett könyvter­jesztés ma romokban hever. De vannak vállalkozó szellemű emberek, akiknek szóltam. Bízom a kötetemben. Ha híre megy, hogy mi van benne, akkor a könyv szinte önmagát terjeszti. - Miért, mi van benne? - Nem olvasta? - De, olvastam, csak éppen az ön megfogalmazásában szeretném hallani. - Az van benne, ami a cí­mében. Hogy ma is az boldo­gul, aki a hatalmasságok ölébe ül és dorombol nekik. Az a hangulat van benne, amiben az emberek élnek, köztük én is. Bizonytalanság, kiábrán­dultság, talajvesztettség. - Az első két fogalmat ér­tem, a harmadikat nem. Ön mindenét elveszítheti, lehet bizonytalan, kiábrándult, a földhözkötöttsége azonban élete végéig megmarad. El­végre gazdálkodásból él, s bizonyára a parasztíró-minő­sítés ellen sem tiltakozik. - Az a legtragikusabb, hogy a magyar mezőgazdaság összeomlás előtt van. Tegnap beszélgettem egy kertész­emberrel, s megdöbbentem, mert olyanokat mondott, mint­ha már olvasta volna a könyve­met. Ez a parasztember tavaly négyszáz mázsa paradicsomot szántott be a földbe, miközben a munkások 20-30 forintért jutottak egy kiló paradicsom­hoz. Én meg a hetvenötezer forintos teheneimet tizenöteze­rért vittem a vágóhídra. - Ennyit kapott az államtól? - Kaptam? Tehenenként hatvanezret vesztettem. S ak­kor mondjam, hogy nem va­gyok talajvesztett. - Kötetének névmutatója pikáns látvány, hozzávetőlege­sen négyszáz név szerepel benne. Négyszáz sértődött olvasóé. - Ön is sértődött? - Igen, mert csak egyszer említ, akkor is semleges szö­vegkörnyezetben. A többieknél milyen reakcióra számít? - Még nagyobb sértódött­ségre. És nem a semleges szövegkörnyezet miatt. - A szöveget átnézette jo­gásszal? Az esetleges pörök miatt kérdezem. - Én már többet tudok, mint ötven jogász. Felajánlom min­den sértettnek, hogy ne is men­jen bíróságra, ítéljen el ő maga. Ha pénzbüntetésre ítél, kifizetem. Ha börtönre, le­ülöm. De a pofámat nem fo­gom be. - Ha fentebb stílű irodalmár volna, ezt úgy mondja, hogy nem fogom be pörös számat. - Jó, akkor írja így. - Ezek szerint fentebb stílű irodalmár? - Fentebb stílű a rosseb. Mindnyájan ugyanazt a sárt dagasztjuk. -És a nyakunkig ér? - Már a szájunkig. - Könyvéből az derül ki, hogy éppen két szék között, a földön tartózkodik. Hogy érzi magát a senki földjén ? - Kifogástalanul. Ez a hely­zet nem szokatlan számomra. Én tízéves korom óta a senki földjén bitangolok. Az egész életem bozótcsörtetés volt. Most szerettem volna szeretni a hazámat, de nem engedik. - Kik? - Akik kisajátítják maguk­nak. - Kik sajátítják ki? - Akik kisajátították Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Nagy Lászlót. Akik megszabják nekünk, hogy kik lehetnek magyarok és kik nem. - Elkeseredett? - Csodálja? - Az kétségtelen, hogy legjelentősebb vállalkozása, az Új Idő Kft. kivérzett, talán úgy is mondhatom, hogy megbu­kott. Hónapok óta alig publi­kált valamit. Mintha begör­csölt volna. Kiírta végre magá­ból a keserveit? - A görcs oldódott vala­melyest. Tudok dolgozni. - Érdemes volt ezt a könyvet megírnia? - Ha a gatyámat kéne ráfi­zetni, akkor is megjelentetném. ZÖLDI LÁSZLÓ FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Gábor és a bicikli

Next

/
Thumbnails
Contents