Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-01 / 128. szám

6 VÁROS És KÖRNYÉKE DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. JÚN. 1. Vakok találkozója Kulcsszó: a megtérülés Fázzanak a varjak? FOTÓ: SOMOGYI KÁROLYNÉ Vendég voltam a Rotary-klubban A postai holló mellé még egy fekete tollú madár került a szimbolikusan emlegetett szárnyasok közé: „ne fűtsünk a varjaknak!" - mondják sokan, az energiapazarlásra célozva. Még tavasszal írtunk a hódmezővásárhelyi távfűtőkről, akik kazánjukba a tüzelési viszonyokat javító szerkezetet építettek. Ennek hírére aláírások sokaságával megtámogatott levelek érkeztek a Szetávhoz, s számon kérték rajtuk, miért nem követik a hódmezővásárhelyi példát. A szegediek sem ültek ölbe tett kézzel: saját mérőműszereikkel a helyszínen mérték meg az átalakított kazán hatásfokát, s úgy találták, hogy semmiképpen sem tudja teljesíteni a híradásokban szereplő 12-15 százalékos gázmegtakarítást. Ehelyett legföljebb 0,2-0,6 százalékos hatásfokjavulást mértek, ami azért lényeges különbség... Az energiafelügyelet szakvéleményét is kikérték, s ott 1-3 A kisteleki Petőfi utcai általános iskola diákjai nemsokára szabadságra mennek. Kötve hiszem azonban, hogy bármelyiküket is foglalkoztatná a vakáció alatt, milyen lesz az új suli, amely a régi iskola, illetve a hajdani csapatotthon mellett épül. Annál inkább érdeklődnek a pedagógusok, a szülők, a városlakók, vajon megkezdődhet-e a tanítás szeptemberben a 25 millió forintot érő épületben. A Szegedi Távhőszolgáltató Vállalat főmérnöke, Szőcs Mihály azokról a fejlesztésekről tájékoztatott bennünket, amelyek a már most alig megfizethető távfűtés további drasztikus drágulását ellensúlyozzák. A cél - sajnos - most nem lehet többszázalékra becsülték a várható hatásfokot. A számítások szerint 15 százalékos energiamegtakarítás esetén egy éven belül térülne meg a szegedi beruházás. A kis mértékű hatásfokjavulás mellett a berendezés fölszerelése nem csökkentené, hanem növelné a költségeket. Vannak azonban más tervek, amelyeknek egy része már meg is valósult. Tavaly két kisebb, idén egy nagyobb kazánba építenek füstgázhasznosító berendezést. Működésének lényege, hogy a kazánból távozó füstgáz hőjét tovább Iskolanézőben Kisteleken Tóth Sándor, a városi önkormányzat műszaki ügyintézője szerint semmi ok az aggodalomra. A munkálatok jó ütemben haladnak, a házról már levették a zöld ágat, vagyis tető alatt a háromszintes bővítmény, a kivitelezés az utolsó szakaszához érkezett. Eredetileg két ütemben tervezhasznosítják, s ezzel a módszerrel 5 százalékos megtakarítást lehet elérni. Hogy ez a mennyiség minél nagyobb legyen, nagy teljesítményű kazánokat szerelnek föl a két éven belül megtérülő beruházást igénylő berendezésekkel. És egy másik terv: mintegy 5 ezer lakást érint az Északi városrészben és Makkosházán az az elképzelés, hogy az elosztó hálózatban változó tömegárammal kering a melegvíz. A változásból a fogyasztó mindebből semmit sem érzékel, a változás csak a „primer" rendszert, a hőközpont és a fűtőmű közötti szakaszt érinti, csökkentve a hálózati veszteségeket és a víz keringetéséhez szükséges energiát. E módszer már az ország több hőszolgáltató vállalatánál bevált, s a 20 milliós beruházás várhatóan két év alatt térül meg. NY. P. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA ték az új szárny átadását, a tetőteret csak később lakták volna be a gyerekek, de a helyhatóság végül is megváltoztatta az álláspontját: az idei teljes befejezés mellett voksoltak a képviselők. A szünidei hajrában a kőművesektől, az asztalosok, a festők, a fűtés- és villanyszerelők veszik át a „stafétát". Az épület kulcsa a kezükben. Három hónap múlva kell átadniuk Balogh László iskolaigazgatónak. GOMBOS A Vakok és Gyengénlátók Szövetsége harmadszor most Szegeden először szervezett egész napos vidám találkozót és vetélkedőt tagjai számára. Az ország minden részéből érkeztek a vendégek, többen négylábú, hűséges társaik, a vakvezető kutyák kíséretében. Felvétehlünk Újszegeden, az Ady kollégiumban készült a találkozóról. Papi embertől kaptam a meghívást, aki másik társával ugyancsak tagja a klubnak, ezt a föltevést azonnal ki kellett zárnom. Örömmel mondtam igent a hívogatóra, legalább belelátok egy olyan szervezetbe, amelyről eddig még ködös dolgokat se tudtam. Egyet fizet, kettőt kap akcióba kerültem bele, mert az aktuális ülésük éppen a Hittudományi Főiskolán volt. Arról is keveset tudtam. Zárt testület a Rotary-klub, aki tagja akar lenni, azt előtte jól megnézik. Kiterjedt nemzetközi hálózathoz tartoznak, többnyire pénzemberek a külföldi tagok. Karitatív tevékenységéről ismert a klub, a hozzávaló pénzeket is a külföldi szervezőktől kapják. Része a regulának, hogy a hetenként rendszeresen tartott összejövetelek kétharmadán föltétlenül jelen kell lenni, aki ezt nem teszi, önmagát zárja ki. Ha külföldön jár valaki, köteles kapcsolatba lépni az ottaniakkal, legalább látogatás erejéig. Ha ennyire zárt közösség, természetesen nem maradhatott titokba, hogy én is ott vagyok. Az elnök elsőként jelentette be, megnevezve azt is, akinek a vendégeként lehetek jelen. Az is szabály, hogy minden héten valaki előadást tart. Mivel most a Hittudományi Főiskolán voltunk, természetes, hogy az egyébként is tag Sávai János prefektus mondta el a püspökség messze múltba nyúló történetét, beleértve a Szeminárium történetét és jelenét is. Az is elő van azonban írva belső rendtartásukban, hogy tagjaik nevezetes évfordulóit számon tartsák, előbb MMMMHHHHMHHMMMHnMMM Rotary-klub? Szinte semmit nem tudok róla. Ez jutott eszembe, amikor baráti meghívást kaptam. Belenéztem az Új Magyar Lexikonba, összes pótkötetébe, a rotaryfúrásról találtam szócikket, de a klubról egyetlen szó sincsen benne. Nagyon nem kedves lehetett az előző rendszer előtt, ha ennyire távol tartották tőlünk. Az Idegen Szavak Szótárában viszont azt találtam róla, némi nemű szabadkőműves beütések is vannak benne. tehát gratuláltak a közelmúltban ezüstmiséjét tartó prefektusnak: 25 évvel ezelőtt szentelték pappá. Ez se illene a szabadkőművességhez! Izgalmas és érdekes volt mindvégig az előadás, telve megfontolandó tanulságokkal, mi most csak a Szeminárium jelenéről hallottakat foglaljuk össze, erősen tömörítve. Azokban a bizonyos kemény időkben, például 1952-ben, hatvan papjelölt vol, most, amikor az előadó szavai szerint divatba jött az egyház, mint karácsony előtt a mákdaráló, ötvenöt szeminaristájuk van. Igaz, az elnyomatás tartósításával harminc alá csökkent a létszám, de talán a divat, mint szintén fenyegető tényező, nem hoz ilyen mélybe süllyedéseket. Ugyanolyan „ordító oroszlánok" a növendékek, mint bármelyik másik tanintézet hallgatói, ugyanúgy kedvelik a hangos muzsikát, és ezen nem is akarnak hivatalosan se változtatni. Bár a legfelső emelet, amelynek könyvtárában hallgattuk szavait, hölgyek számára tiltott terület - a klub egyetlen női tagja alkalmi felmentést kapott a tilalom alól -, az alsóbb szinteken természetesen lányok és asszonyok is megfordulnak. A hitoktatóknak szervezett levelező oktatás keretében szinte az egész országból jönnek. És ha elcsábulna valaki a leendő papok közül? Veres Péter szavai jutnak eszembe - csak az romlik, ami romlandó de ezt is félre kell tennem, mert még csak romlásnak se tekintik. Jobb, ha előbb derül ki valakiről, hogy mégsem való erre a pályára! Egyébként pedig normális emberi kapcsolatok kialakítására törekszenek, de jónak tartják, ha hitből erednek a kapcsolatok. Régtől fogva nem szentfazekakat akarnak nevelni. Felvételnél első szempont a tudás, de legalább ennyire fontos a személyi alkalmasság is. Mindkettőre egyformán figyelnek a tanulmányi idő alatt. Számos kérdésben firtatták a résztvevők az intézet belső életét, úgy vettem észre, kendőzetlenül őszinte feleleteket kaptak. Érdekességként hatott, hogy a szomszédos országok magyarlakta területeiről is érkeznek növendékek. Bár magyarok, nyelvi nehézségeik vannak az első időkben, hiszen többnyire a befogadó ország nyelvén szerezték ismereteiket. Kivételek talán az Erdélyből érkezők. Évkezdéskor rendszeresen székely dialektustól hangos az intézet: a többiek is őket utánozzák. H. D. Fehér-tói pasztell... Bodzaillat. Settenkedve jön túlnan a nagyfeketéről, a róna küldi nyári üdvözletét a tónak. Kavarogva az ezüstfa édese is utána szökik. Bolondító illatok! Csak a pipacsok, búzavirágok parázsló szemei bujkálnak továbbra is a búzamezők közt, ha végigszalad rajtuk a szél. Emléktábla-avató Fehér-tói június, a nádutak közt függőcinege hangja kísér, készül már a művészi kis bakancsfészek. A nád muzsikál, s mindent elrejt, mintha féltené madárlakóit! A gémes nádasában kiskócsagok, nagykócsagok, vörösgémek, bakcsók és selyemgémek kék tojásai lüktetnek, pattannak. Kanalasék messze a tórendszer északi sarkában elkülönülten telepedtek meg. A Beretzk Péter Madárvártán is „nyüzsgés" látszik, pesti gininanisták táboroznak. Fényképezik a tojásrakó teknősbékát, magnetofonra veszik föl a tücsökmadár energikus pirregését, kukkerral figyelik az etető barkóscinegéket. Szokatlan a városi diákoknak a tavi élet, a tó világa nem úgy mutatkozik meg az ember előtt, mint a hegyek, vagy mezők élőlényei. Ott kibontja látványosságát a rét, a virágos tisztás, a patakmeder. Itt mindent elrejt, rejteget a nagy szelíd vizű „szögedi tó" nádasa! A nagy víztükör néha csobban, ponty fürdik, szürkegém halászgat. Szúnyogok és szitakötők versenyt táncolnak, s a kék égen fehér gomolyfelhők jönnek a Tisza felől. Még messze van a vihar, zápor, s legföljebb délutánra jön meg, ha megjön, s nem akad el a Tiszánál. Valami csöndes, mocsár illatú várakozás bujkál a fehérzsázsás utak fölött. Kedves, barátságos, békességes fiókancvelő csöndes-nyüzsgés ez... Csak a Koromszigeti „madárhögyön" erősödik föl néha a lárma. A nagykilátóból erős nagyítású kukkerral lehet nézelődni, szemlélődni. Kotló dankákat, totyogó tarka fiókákat rejt a sziget zöld szőnyege. A sirályok társas lények, a repcetáblák fölött is csapatosan gyűjtik a bogarakat. Vidámkodva lebegnek, örvénylenek. Mivel a sirályok nem egységesek a fészeképítésben, kotlásban, érthető, hogy már jócskán akadnak kikelt csöpörödő fiókák. Rétihéja lopva lebeg a telepük fölött... Az egész sirályfalu fölkerekedik... Fehér felleg, éles, csérogó hangon kavarogva vágják, csapják a ragadozót. Messze lebeg már a héja, de még zúg a méltatlankodó sirálykoncert, velük lamentálnak a csérek is. Fél órába is beletelik, míg újra visszaáll a rend, megindulnak az etető sirályszülők a szatymazi cseresznyések felé... Bogárral, pirosló gyümölccsel tömni kell a sárga torkocskákat. A fú közt tücskök serege ébredezik, nád közt unkabékák danásznak. Péter bára, a madarászra és bölcs emberre gondolok... ilyentájt kedvenc csónakútja volt a sirálysziget. Hetente vizitálta, gyűrűzte a dankákat, s itt a madarak közt élte meg életének örömteli óráit... Sirálypár kering fölöttem, hangjuk különös lengeteg... lehet, hogy Péter bá't látják, messzetúnt madármesék felhőcsónakosát... a mai Fehértó pasztell szirmai közt... CSIZMAZIA GYÖRGY Évi rendes közgyűlését tartotta szombaton délelőtt a Szegedi Tanítóképzőt Végzettek Baráti Köre a volt tanítóképző intézetben, a jelenlegi Csonka János Gimnázium és Szakközépiskola épületében. Ez alkalommal avatta fel Gyulay Endre szcged-csanádi megyéspüspök az intézet hajdani, országos hírnek és szaktekintélynek örvendett igazgatója, Becker Vendel emléktábláját. Az egykori igazgatót, akit politikai okokból távolítottak el állásából 1946-ban, az önkormányzati testület, a közgyűlés a májusi ülésén hozott határozatával rehabilitálta és a kormány mellett működő rehabilitációs bizottság is posztumusz erkölcsi elégtételt nyújtott a magyar népiskolai oktatásért, a tanítóképzésért sokat tett paptanárnak. Az 1934-ben végzett volt növendékek megkoszorúzták a két világháborúban hősi halált halt hajdani tanítóképzősök emlékművét is. Az iskolában kiállították a tanítóképzős relikviákat.