Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-01 / 128. szám

VK-pontszerző nemzetközi kajak-kenu verseny fi magyar csapat a Dunapack Kapával, Csipás agy Hondával távozott Petrovics Bélának még egy bizonyítási lehetősége van Szeged Belvárosában, a Dugonics téren, kitűnő étterem található, ahol már sok híresség megfordult a világ minden tájáról, és Szegeden először vezették be a dobókockajátékot. Örömünkre, nagyon sok sportoló is volt már éttermünkben. Ö/i volt rrteír vfzndéfgilnlc? Kisbojtár vendéglő. Szeged, Tisza L. krt. 77. Tel.: 26-962. Nyitva: mindennap 11-23-ig. SPORTJA A DELM AGYARORSZAG KFT. MELLÉKLETE Kajak négyesünk ezúttal is verhetetlennek bizonyult Óriási érdeklődés, mind a nézők, mind a résztvevő sportolók oldaláról, ragyogó idő, nagyszerű versenyek, kitűnő magyar szereplés ­távirati stílusban talán így foglalhatjuk össze a szegedi Gróf Széchenyi István-pályán megtartott háromnapos nem­zetközi kajak-kenu versenyt, amely a Világ Kupa-pontokért, s immáron másodszor a sportág nagy szponzorának, a Dunapacknak a kupájáért folyt. A szövetség vezetői - dr. Boldizsár István elnök és Fü­lek}' András főtitkár - pénteken még bosszankodtak azon, hogy mennyit kérnek a pálya bérle­téért, de ahogy teltek az órák, s egyre több magyar sikernek örvendezhettünk, úgy párolgott el a haragjuk. Az első napi három aranyat az ezerméteres távokon eggyel megtoldották a piros-fehér-zöld színek képvi­selői, igaz, a második napra már nem jutott ezüstérem, de a bronzból ugyancsak kettőt akasztottak a magyar verseny­zők nyakába. Váradi Márton, a Szőke Tisza Ifjúsági Hajósegylet edzője hívta fel a figyelmemet, az új magyar „kenukirály­jelöltre", Pulai Imrére, aki véleménye szerint tavaly Párizsban a vb-n mint egy zabolátlan csikó úgy térdelt a hajóban, most pedig szinte összenőtt vele. így nem csoda, ha maga mögé utasította az egész nemzetközi mezőnyt. Bohács Zsolt, a versenyszám eddigi elsó számú hazai műve­lője csak ennyit mondott a „trónfosztóról": - Csak én tudom, hogy mekkora formában van, az edzéseken nap mint nap ér­zem. hogy mekkora a sebes­ségkülönbség köztünk... A magyar sikereket elérők többsége a Honvéd verseny­zője, a két sikerkováccsal, Hotorán Györggyel és Török Jánosnéval néhány szót váltot­tunk az előretörés „okáról". - Először is visszautasítom azt a vádat, ami az egyik itteni lapban - nem az önökében ­megjelent, miszerint mi aka­dályozzuk meg Petrovics ki­jutását az olimpiára. Ez egy­szerűen nevetséges, hiszen válogatón ki kell harcolni a részvételt. Ami a sikereink titka, olyan nincs. Szüulban már jól ment a verseny­zőinknek, mostanra pedig az a fiatal gárda beérett. * Vajda Vilmos, a magyar válogatott szövetségi kapitánya alig győzte fogadni a gratu­lációkat, de szakított időt arra is, hogy röviden értékelje a szegedi versenyt: - Tavaly a teljes világ­bajnoki műsorral 12 arany­érmet nyertünk, most az olim­piai számokban hetet gyűjtöt­tünk be. Azt hiszem, nem kaptunk a nemzetközi mezőny­ről, hiszen nem voltak itt az orosz, az amerikai és a svéd versenyzők, akik közül egy­kettő elcsíphet jó helyezést. Tetszett Gyulay, Kőbán, Pulai teljesítménye. Kár, hogy a németek kajakkettőse az utolsó pillanatban visszalépett. Ami Petrovics Béla szerep­lését illeti, az Olajbányász versenyzője betegsége miatt nem tudott elindulni az első olimpiai válogatón, ezért Angyallal lehetőséget kapott, hogy bizonyítsa fomáját. Sajnos, K-2 ezer méteren a duó Rohan az idő! - jutott eszem­be az egykori sláger, amikor megláttam a kocsijánál pakolá­szó, egykor bohémságáról is híres Csipes Ferencet, egy pöt­tömnyi „hölgy" társaságában. - Egyszer mindenki megko­molyodik, én sem vagyok ki­vétel - mondta, miközben autó­jába invitált a sportág egén üs­tökösként feltűnt olimpiai és világbajnok kajakozó, akivel hároméves kislánya társasá­gában cseréltünk gondolatot. Miután kényelembe helyeztük magunkat, mi másról, mint Barcelonáról beszélgettünk. - Még nem dóit el végle­gesen, hogy melyik számokban indulok az olimpián - így a 25-szörös magyar bajnok. ­Kutatjuk, hol van nagyobb esélyem? Ha például párosban látszik reálisabbnak az arany­érem, akkor a négyes mellett természetesen ebben a számban ülök hajóba. Az ötszáz párosban és ezer négyesben, a válogatók alapján, mindenképpen ott leszek, vitatott viszont, hogy az egyes vagy az ezer páros közül melyik legyen a harmadik hajó­egység. - A szegedi verseny tapasz­talatai? - Mindenki az olimpiára ké­szül, ezért a formák most még ^zi le vannak „fojtva". A kép ha­sonló az eddigiekhez, gyengéb­ben megy mindenki, mint tavaly, vagy korábban, senki sem árul el semmit. A hangulat kitűnő, igazán jól érezzük magunkat, még úgy is. hogy ekkora érdeklődéstől kísért rendezvénynek kissé szúk a hely. Ez azonban semmit sem von le a nagyszerű esemény értékéből. lebecsülendő teljesítmény. Miközben lemérhettük a hazai versenyzők formáját, betekin­tést nyertünk, hol áll az olimpiai felkészülésben a nem­zetközi mezőny. Többen meg­kérdezték tőlem, volt-e olyan, aki szerintem „visszafogta" magát. Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, ilyet nem lát­tam, mindenki azt nyújtotta, amire most képes. Százszá­zalékos képet azért mégsem nem került a döntőbe. Ezzel még nem vágták el a Barce­lonába vezető útat, hiszen két hét múlva, az országos bajnok­ságon még megpróbálhatják a lehetetlent a Csipes, Ábrahám és a Rajna. Bártfai kettősök ellen... A sport kicsit háttérbe szorította a Háromnapos Város elnevezésű szórakoztató ren­János mesteredző, exszövet­ségi kapitány. Az egykori aranykovács az 1988-as olim­pia óta nyugdíjasként éli napjait, de nem tétlénül. Jelen­leg az iráni szövetség felkéré­sére ott végez szakértői mun­kát, amikor pedig versenyen indulnak az ázsiai ország kajak-kenuzói, mintegy szövet­ségi kapitányként irányítja őket. - Többek között azért vagyok Szegeden, hogy meg­nézem a mieinket, kíváncsi vagyok a magyar csapatra ­utalt jelenlétére. - A válo­négyes fölött, amely korábban mindig verte őket. Mindent egybevetve azt tudom mo­nani, ami olimpiai szereplé­sünket illeti, optimista vagyok! Végül a San-Team magán­vállalkozás, hasonló nevű versenyszámáról kell szót ejteni. A találmány „tulaj­donosa" és kitalálója Hovanecz János. A nemzetközi prondon először bemutatkozó magyar találmány óriási közön­ségsikert aratott. Nyolc kajak dez vényt. Sávolt Mihály tói, a főszervezőtől kértünk gyors mérleget a vállalkozásról. - Nézzen csak a parkolóba, vagy a vízpartra - a látvány önmagáért beszél: rengeteg autó, s ember. Úgy érzem, a tavalyinál sikeresebb lett ez a vállalkozásunk, pedig nagyon sokan próbáltak keresztbe ­vasárnap reggelre például ellopták az autóm négy kerekét - tenni. Szerencsére, a gye­rekek és a kiskereskedők mellénk álltak. Programunkban a főszerepet a gyereknap játszotta, s hogy mennyire valósultak meg elképzeléseink, azt az egész ország láthatta a tv jóvoltából. Összegezésként csak azt tudom mondani: kár, hogy a szegedi vállalatok még min­dig nem tudják: a sport rek­lámhordozó... Illusztris vendégek is meg­jelentek a Dunapack Kupán, Schmitt Pál is tiszteletét tette a Maty-éren szombat délután. - Ezt a napomat is, mint minden hétvégémet, az olimpia jegyében töltöm - indokolta jelenlétét a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. - Délelőtt Békéscsabán voltam, ahol egy nagyon jó hangulatú olimpiai szellemi vetélkedő zsűrielnö­keként vettem részt. Miután Szeged a szomszédban van, mi sem természetesebb, hogy eljöttem a versenyre. Köteles­ségemnek érzem, hogy én is itt legyek és buzdítsam sporto­lóinkat, akik a felkészülés utolsó és legnehezebb fázisát élik. - Az idő rövid, ám a benyomások ilyenkor talán még mélyrehatóbbak, mint egyébként... - Pontosan így van! Tudo­másom szerint ez a mieinknek nem válogató, hiszen még lendületből dolgoznak. Nincs formafelfuttatás, mégis szép eredményeket érnek verseny­zőink egyéni és más egysé­gekben is, aminek szívből örü­lök. Különösen a lányoknál látszik, hogy nagyon együtt vannak, gyümölcsözik a sok munka. Mindezek bizako­dással töltenek el Barcelona előtt... * Vagy ilyen, vagy olyan minőségében, de elmarad­hatatlan vendége a maty-éri rendezvényeknek dr.Parti Kőbán Rita jelenség! Ahol megjelenik, utánozhatatlan mo­solyával, kedvességével azonnal magával ragadja környezetét. Szombaton délután éppen a női kajak négyes eredményhirdeté­sére készült társaival, amikor a gartulálók valósággal gyúrót vontak köréje. Türelmesen vár­tam soromra, mígnem egy óvat­lan pillanatban sikerült elragad­nom hódolóitól. - A mostani volt első ötszá­zunk az idén. nagyon az elején tartunk, de azért, ugye, nem vol­tunk rosszak? - kacsintott csit­ris csibészséggel. - Kezd össze­szokni a négyes, de a mostaninál - ebben biztos vagyok! - sokkal többet tudunk. Van egy kis előnyünk ellenfeleinkkel szem­ben, nagyon remélem, ezt tartani tudjuk mindvégig.. Belülről úgy éreztem egységesek vagyunk, nem tudom, kívülről is így látszott? Megnyugtattam, a parton szurkolóknak is ez a véleménye, különben meg a célba érésüket kísérő üdvrivalgásból is lemér­hető, mennyire örült a magyar tábor sikerüknek. - Bízom, ez az eredmény is hozzájárul ahhoz, hogy tisztázza a vitás kérdéseket. Bár hozzá­tenném, hiába voltam tavaly is a legjobb egyes, mégsem ért semmit a szavam... Bizonyíta­nunk kell, mert még mindig ott lebeg felettünk Damoklesz kardja, még lehet változás, közbejöhet valami... Remélem, csak rendkívüli esemény — betegség, sérülés - változtathatja meg a négyest. Úgy gondolom, ha valamennyien hozzuk az egyesben mutatott formát, a négyessel sem lesz gond. Jómagam az egyest nagyon szeretném, a négyest is, de pá­rosban is jó lenne indulni... Hajtani fogok érte! gatott, hogy úgy mondjam, majdnem ugyan azokból a nevekből áll, mint négy évvel ezelőtt, és nagy örömömre többen is nagyon sokat fej­lődtek. Rettentő nagy élmény volt számomra a női négyes győzelme afölött a német négyes vágott a 3x3 ezer méteres távnak, amelyet 100 méteres parton futás tett színessé, a kettesek verse­nyében már csak 15 páros maradt, végül harmincan ér­keztek egyesben a célba. (Folytatás a 3. oldalon.) A Tisza partjáról elszárma­zott, ám magát mindig szegedi­nek valló világbajnok Bohács Zsolt is a Maty-ér vendége volt. A szálfatermetű kenust - aki nemrég mondta ki a boldogító igent az ugyancsak szegedi Altmayer Anitának - ifjú felesége mellől szólítottam el pár percre, hogy a közelgő olimpiáról váltsunk néhány szót. - A csapatba kerülési esé­lyünk az ezer méteres kettesben nagyobb, ebben a számban még lesz egy válogató, ezért társam­mal, Leikep Gusztival erre a távra koncentrálunk. Felkészü­lésünk jól sikerült, úgy érzem, jó formában is vagyunk. Remélem, a szerencse sem pártol el tőlünk, mert bizony kenuban óriási szerepe van a szélnek. Az elsó válogatónkon például kifogtunk egy olyan széljárást, amelynek következményeként elsüllyedt a hajónk, nem tudtunk bizonyí­tani. Hátrányos helyzetbe kerül­tünk, de szerencsére, Fadd­Domboriban, a magyar bajnok­ságon, és Duisburgban lesz alkalmunk megmutatni, való­jában mire is vagyunk képesek. A Dunapack Kupáról így vélekedett. - Szuperverseny minden tekintetben, akik számítanak a sportágban, mind itt vannak. Nekünk azért is jó ez, mert számunkra nem válogató, csu­pán rutinverseny a mostani erőpróba, így feltérképezhetjük, riválisaink hol is tartanak.

Next

/
Thumbnails
Contents