Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-03 / 130. szám

II: GAZDASÁGI MELLÉKLET 'F*I%>SZERDA, 1992. JÚN. 3. Megállíthatatlan csökkenés 200 Itt) 100 Tanyavilág? Bács Békés Csongrád 1990 1980 1970 Nagy múltra visszatekintő, sajátos telcpü­pésforma az Alföldön az évtizedek óta pusztuló tanyavilág. A külterületeken élő népesség az elmúlt évtizedben is rohamosan csökkent, annak ellenére, hogy a '80-as években már nem szü­lettek kifejezetten a tanyai életformát korlátozó, visszaszorító intézkedések. Csongrád hosszú ideig, Bács-Kiskun után, az ország második legnagyobb külterületi népességű megyéje volt, 1990-rc azonban Pest megye elébe került. A legutóbbi népszámláláskor a megye 37 ezer lakosa, a népesség 8,5 százaléka élt külte­rületen. A tanyavilágban élők száma 10 év alatt 20 ezer fővel csökkent - számítások szerint ­cgyharmarmadrészt a születéseket meghaladó halálozások folytán, kétharmadrészt elvándor­lásból. Az évtizedek óta tartó és főként a fiatalabbakat érintő elvándorlás megváltoztatta, eltorzította a külterületi népesség korstruk­túráját: a külterületen élőknél jóval kisebb a szülőképes korban levő nők aránya, és így a népszaporulat, ugyanakkor magas az idősek aránya, és ebből következően a halálozás. A tanyai életvitelt feladók jelentős része településen belül marad, a falu belterületére költözik. Jól mutatja ezt a folyamatot, hogy a községek népességének általános csökkenése mellett a leginkább tanyás térségekben a belterületi népesség számottevően nőtt. Az 1990-es népszámláláskor 15 településen élt ezernél több lakos külterületen. A legtöbb tanyai lakos Balástyán található. A népességhez mérten a tanyai lakosság aránya 2 községben ­Balástyán és Csengelén - haladja meg a 60 százalékot a tíz évvel korábbi 13-mal szemben. Klonkai László (KSH) A pittsburgi példa Inkubátorházak, ha összefognak Két ország vállalkozói úgy találhatnak a legkönnyebben egymásra, ha a két ország vál­lalkozássegítői egymásra ta­lálnak. A Talont Kft. tavaly óta működik együtt a pittsburgi SPEDD elnevezésű nonprofit szervezettel, mely inkubátorház formájában segíti az ottani kezdő vállalkozókat. Az együtt­működés célja az, hogy magyar és amerikai cégek egymásra találjanak, akár azért, hogy vcgycsvállalatot hozzanak létre, akár csak azért, hogy keresked­jenek. A SPEDD harminc ma­gyar céget választott ki a partnerkereséshez, ezek közül hat szegedi. A cég képviselője, Jang H. Kim azért látogatott nemrég a városba, hogy „meg­vizsgálja" a kiválasztott vállal­kozásokat, és tapasztalatai alapján keressen számukra amerikai üzletfelet. Ittjártakor a magyarokkal való együttmű­ködésről beszélgettünk. - Tavaly kéthetes szakmai látogatásra hívtuk Pittsburgbc azokat a magyar, vállalkozásfej­lesztésben érdekelt társaságokat, akik tagjai a Vállalkozói Inkubá­torházak Szövetségének. Azóta szoros kapcsolatot tartunk fenn, és közösen kidolgoztuk a part­nerközvetítő programot. Sikerült támogatást szereznünk az ameri­kai kormánytól és egy amerikai magánalapítványtól. Az. ameri­kai kormányzat támogat minden olyan kezdeményezést, amely a kelet-európai országokkal való gazdasági együttműködésre irányul. A SPEDD eddigi gaz­dasági teljesítménye alapján választotta ki Magyarországot. Az együttműködés gyakorlati megvalósítását úgy képzeljük el, hogy a tájékozódás és a meg­felelő partnerek kiválasztása után a magyar fél nyáron Ame­rikába utazna, és ott dolgoznák ki az együttműködés részleteit. - Mit tudott megállapítani eddigi vizsgálódása során? - Eddig hat magyar vállal­kozást ismertem meg; a közös bennük az, hogy a vezetők min­denütt rendkívül energikusak, készek az együttműködésre. - A vállalkozói inkubátorház a legutóbbi időkig nálunk isme­retlen fogalom volt. Mi a lé­nyege ennek a formának? - A SPEDD helyiséget és infrastruktúrát, technikai szol­gáltatásokat biztosít kis, kezdő vállalkozásoknak. Fontosságát és hatékonyságát Pittsburg gaz­dasági fejlődéstörténte bizo­nyítja a legjobban. Ez a terület az acéltermelésből élt, a hetve­nes években rendkívül nagy volt a jelentősége Amerika gazdasági életében. Később az acélter­melés jelentősen visszaesett, jelentős kihasználatlan kapacitás maradt, és természetesen nagyon nagyra nőtt a munkanélküliség. Keczer Gabriella FAK Az Ost-West Business üzleti találkozó hétfőn este azzal ért véget, hogy 26 FAK-vállalat és 13 magyar cég új vegyesvállalat-ala­pító okiratát írta alá. Az Astra­Center Kft. - amelyet majd Szege­den jegyeznek be - törzstőkéje 15 millió forint, s egyelőre zárt alapí­tású. Amint megkezdi működését, részvénytársasággá szeretne ala­kulni, s majd befektetőket is keres. Készpénkímélőfizetési kultúra A Dunabankon már nem múlhat - A világon a pénzforgalom kilencven százaléka bankszám­lapénz, és csak a maradék a cash. A magyar ösztöndíjjal Ameriká­ba oktató kollégámat a tizenéves diákok nézték sajnálattal, hogy hitelkártya híján a dollárokat számolta. Mi teljes körű szolgál­tatást úgynevezett full service-t szeretnénk nyújtani partnereink­nek, vagyis, az üzletember mind vállalati, mind privát ügyeit megoldhatja bankunknál. - A konkurencia azt mondja, hogy drága a Dunabank, ugyan­akkor sokan elismerik, mindig van hitel. - Lehet, hogy az élvonalba tartozunk a hitelkamatokat illetőan, de a betétekre is maga­sabb százalékot tudunk fizetni. Amit biztosan tudunk, az a gyors, bürokráciamentes ügyin­tézés. A többi szolgáltatásban a bank filozófiája az, hogy a készpénzforgalmat a minimális­ra korlátozza. A folyószámla­A Dunabank már akkor sem volt kifejezetten visszafogott, amikor fél országot teleplakátolta lábnyomaival, miszerint az óriások ideje lejárt. Most egyszerűen azt mondja, hogy a hitelkártya és a magánbankszámla összekapcsolása a pénügyi kultúra csúcsa. Dr. Oláh Jánost, a Dunabank Rt. szegedi fiókjának igazgatóját a szerénység mögött meghúzódó szolgáltatásokról kérdeztük. vezetés egy szokványos banki művelet, nálunk viszont a hitelkártya és a magánbank­számla segítségével ugyanabban a pénzintézetben megoldható a személyes szükségletre szolgáló készpénzforgalom is. - Részletezné ezt? - Ha a Dunabankkal például egy magánszemély áll kapcso­latban, szinte a teljes házi pénz­forgalmát megoldhatja készpénz nélkül. Egyrészt rendszeres vagy eseti kifizetéseire - közüzemi szolgáltatások díjai, biztosítás stb. - átutalási megbízást adhat a banknak, valamint erre a szám­lára érkezteti jövedelmét. Más­részt a magánbankszámlához kapcsolódó hitelkártyával szinte minden vásásrlást meg tud ol­dani. Benzinkutak, Csemege-üz­letek és Centrum áruházak, szál­lodaláncok és éttermek mellett sok magánüzletben is elfogadják hitelkártyánkat. Devizaszámla­tulajdonosainknak American Express-csekket árusítunk, in­kább ezt vigyék magukkal kül- . földi utazásaikra, mint a kész­pénzt. Általában is ajánlhatom mindenkinek a készpénz helyett Dunabank-hitelkártyával, átuta­lási megbízással, American Ex­press-csekkel járja a világot, (x) Kóbor kapcsolatok A DMGK ügyvezető igazga­tója, dr. Horváth Lajos szerint a cégbíróság nem ad át informá­ciókat a kamarának. Egyrészt azért, mert számítógépes rend­szere meglehetősen elavult, másrészt, mert ebből a tevékeny­ségből ma még bevételre sem tehet szert. Jó ötletnek tartja ugyanakkor azt az elgondolást, hogy - amíg nincs kamarai törvény - az önkormányzatok a helyi adókat fizető vállalatokról, vállalkozókról szóló informá­cióikat juttassák el a gazdasági kamarához, együttműködési megállapodás keretében. A regionális kamara saját tagvállalairól pontos adatbá­zissal rendelkezik, olyannal, amelyik tartalmazza a cég el­nevezését, vezetőinek nevét, telefonszámát, a termékek fel­sorolását, az export-import piacot, valamint a privatizációs terveket. Emellett a szegedi székhellyel működő kamara is rendelkezik a regionális kamarák által közösen megvásárolt KSH­és SZÜV-programokkal: az első több mint 40 ezer hazai vállalat alapadatait, a második a további kiegészítő információkat tar­A Dél-magyarországi Gazdasági Kamara támogatja a cégek kötelező kamarai regisztrációjával kapcsolatos elképzeléseket. A regisztrálási díj kifizetése ugyanis jelentéktelen ahhoz a haszonhoz képest, ami a cégismertetésből, a vállalkozásnak egy számítógépes rendszerben való szerepeltetéséből származik. talmazza. Mindegyiknek közös vonása azonban, hogy nem teljes, például a neve mellett semmi egyéb információ sem szerepel. Szegeden jelenleg a meglévő adatbázis alapján angol nyelvű cégismertető készül, amely az adatok mellett rövid kiegészítő szöveget is tartalmaz. Hogy mennyire szükség lenne egy ilyenre, azt bizonyítja: a BNV ideje alatt a DMGK meglévő idegen nyelvű prospektusait pillanatok alatt szétkapkodták a külföldiek. A DMGK híres határmenti kapcsolatairól, nincs olyan szomszédos város, ahol ne lenne jelen. Együttműködési szerző­dést írt alá az aradi, a temesvári kamarákkal, a napokban pedig Nagyváradon szervez termék­kiállítást. A közeljövőben Jal­tába indul a dél-alföldi delegá­ció, hogy az ukránokkal is föl­vegye a kapcsolatot. Régi a barátság a veronai olasz-magyar, továbbá a steyermarki és a wiéner-neustadti kamarával, alakulóban az együttműködés a franciaországi bresti és nizzai kamarával. Szegeden különben egymásnak adják a kilincset a külföldi, s főleg kereskedő, semmint beruházó érdeklődók, de ezek inkább kóbortkapcso­latokon alapulnak - fogalmazott meglehetősen sajátosan dr. Horváth Lajos. Sikerélménnyel tölti el a regionális kamarát, hogy a Barter című magyar, dc orosz nyelven megjelenő lapban közölt hirdetését követően sok ajánlatot kapott még a Közép-Volga tájé­káról is, főleg vegyesvállalat­alapítási szándékokkal kapcso­latban. Fekete Klára •Vendégsarok —• Szív Ernő és a másfél millió dollár Dehogy is emlékezett már Vilmus­kára. Ugyan miért is emlékezett volna a káromkodós, cigányverő, rumra szokta­tott nagynénire, aki egy nap elhagyta az országot, és legközelebb csak két év múlva hallottak felőle. Állítólag fele­ségül ment egy Las Vegas-i félvér kaszi­nótulajdonoshoz. 1956 karácsonyára még küldött egy lapot. Ki tudja, miféle erők terelgették a Szív család postalá­dájáig a néger trombitásokat és bendzsó­sokat ábrázoló képeslapot, melynek hátoldalán mindössze ennyi állt: „Azt üzenem nekik, hogy b...ák meg! A ti szerető Vilmuskátok." Eltelt vagy negyven év, mintha csak egy nyomasztó, másnapos délelőtt lett volna. Borongós nyár eleji napon jött a következő üzenet. Egy végrendelet ro­pogós másodpéldánya volt az, amelyben az állt, hogy Vilmuska minden ingó és ingatlan vagyonát kedvenc unokaöccsé­re, Szív Ernő hírlapíróra hagyja. És ez annyi mint másfél millió dollár. Nettó másfél millió. Szív Ernő cirka öt percig szótlanul nézte a papírt, aztán odatá­molygott a nyitott ablakhoz és üvölteni kezdett. Lent, a homokozóban felkun­cogtak az óvodások. Szív Ernő hírlapíró igazából soha nem akart gazdag lenni. Mindössze szép mondatokat akart, azt persze telhetet­lenül, határtalan mennyiségben, de azért ez a képtelen fejlemény még őt is kihozta a sodrából. Másfél millió dollár! És nincs ember, aki ne tervezne nyom­ban. Szív Ernő is tervezni kezdett, éppen úgy, ahogyan gondolkodott, kapkodva, szertelenül, engedve, az improvizálás könnyed csábításának, mert hiszen ismerte magát, a sok apró dolog között előbb-utóbb úgyis fölsejlik a vezérlő értelem vörös fonala, melyre úgy füzetnek föl napok, ízek, kedvek és újdonsült szokások, mint durbincsok, sügérek, naphalacskák a gyerekek da­míljára. ...Szivarokat fogok venni. Fehér kro­kodilbőr cipőket. Kell mellényke, cso­kornyakkendő lilában, feketében. Se­lyemingek. Selyemsálak, szélkönnyű ingek Firenzéből. Sétabot! És kibékülök a nyelvtanárommal. Könnyűeket eszek, pirítóst lágy tojással, ikrát, sonkasze­leteket, melyeken átdereng még a naplemente fáradt fénye is. Délutánon­ként alszom majd, álomtalanul, éberen, novellasorokat és az ebéd utáni kapu­cínert ízlelgetve. Minden hajnal a ba­rátom lesz. Megoldom a könyvtartozá­saimat. Megtanulom a borok ízét. A vasúttól örökjegyet veszek. Lesz be­járónőm, titkárom, kertészem. Szegfű­szeget, mentát, negrót hordok zakóm belső zsebében. Hangversenyekre járok, második sor ötös szék, Szív Ernő hírlapíró széke. Páholy bérlet... Hohó, kérem, lapot is alapítok! Hetilap lesz, finoman ellenzéki, szellemdús, tele krokikkal, glosszákkal és kardhegyfi­nom karcolatokkal. Színész Béláé lesz az esszérovat. Vérző Gyöngyvéré a kritika. Bakó András bíbelődjön a verssel. Régi László majd a novellák után kapdos. Én a pénzt utalom. Egy szonett háromezer forint. Egy flekk pontosan kétezer-ötszáztíz forint. Ha valaki szellemes publicisztikában bi­zonyítja, miért jó a kormány, tízezer forint! Ugyanez nagatíve, mert hiszen bírálni könnyebb, most meg pláne az, kétharmada. Lesznek akácillatú, földne­héz nagyriportok nyolcezerért. Könnyez­tető életképek ötezerért. Lesznek... Szív úr, haló Szív úr, ébredjen, ké­rem! A női hang óvatos volt, mégis hatá­rozott. Szív Ernőnek tömény orvosság­szagot érzett. Kloroform! - Szív úr, minden rendben van. Ki­tűnően sikerült. Szív Ernő hírlapíró nem merte ki­nyitni a szemét. Csak hörgött fölfelé, halkan, kétségbeesetten. - Úgy kikaptuk a rakoncátlan bélda­rabkát, drága Szív úr, hogy nyoma is alig maradt. Fenyvesi doktor úr üdvözli. Azt üzeni, holnap már az ablakig is elsétálhat. Darvasi László PJSTA AM/T MAR MEGSZOKTUNK...

Next

/
Thumbnails
Contents