Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-03 / 130. szám

SZERDA, 1992. JÚN. 3. 1% GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Mindig örültem a piacnak! (Fotó: Somogyi Károlyné) Répási Zoltán üzletvezető: ne csúsztassuk be a szépen csomagolt hússzelet alá a mócsingot!" A Répási - csak így emlegetik legtöbben Szegeden. Répási Zoltán az Expressz ABC üzletvezetője a szegedi kereskedelem egyik legismertebb alakja. Amolyan „fenegyerek" a szakmájában, aki nem csak ismeri a mesterség csínját-bínját, de arra is futja energiájából, hogy mindig valami újdonsággal rukkoljon ki. Nem is csoda, hogy a Csongrádi sugárút végére sokan még a Belvárosból kiruccanak egy-egy hé végi bevásárlásra - a Répásihoz. - Húséges típus vagyok. Tíz éve még csak a falak álltak, amikor idekerültem üzletveze­tőnek. Amit csak lehetett, a saját szájízem szerint alakí­tottam ki az üzletben. - Kitől tanulta a mes­terséget? - Hatvankettőben kerültem a Kossuth Lajos sugárút és a Francia utca sarkán álló kis üz­letbe tanulónak, Király József keze alá. Akkoriban jól ment a bolt, ma meg be kellett zárni ezt az üzletet, mert nem akad rá vállalkozó. - Mit tanulhatott a keres­kedelemből a hatvanas évek­ben, amikor a semmit kellett elosztani a vevőknek? - Sokat. Nekem az tetszett, hogy Király úr már akkor mert vállalkozni. A narancsot pél­dául művészet volt beszerezni. Nálunk viszont volt. igaz, csak darabolva, sikerült beszerezni a füszérttól, de narancs volt az is... - A piaci viszonyokba már ott belekóstolhatott. Az ABC előtt ma is megtűri a piacot. Emlékszem, a kollégái egye­nesen elzavarták az árusokat a boltjuk elől, amikor Répási Zoltán idecsalogatta őket. - Örülök annak, hogy itt a piac. Mindkettőnknek jó üzlet ez. Aki zöldségért jön, az is beugrik hozzánk, aki lisztet vesz, az is méret egy kiló almát • odakinn. - De a boltban is árulnak zöldségei-gyümölcsöt! - Az egészséges konku­rencia mindenkinek jót tesz. Ráadásul nálunk nem csökkent a zöldségforgalom. Figyelem­mel kísérjük a nagybani piacot, s megpróbáljuk legalább egy kicsit kordában tartani az árakat. - Aki bejön az Expresszbe azt mondja, ez már szinte a nyugat! A legdrágább extra élelmiszerek, vegyi áruk, cso­koládék sorakoznak a polcokon. Ilyen gazdagok lennénk? - Minden igényt ki kell szolgálni. Ma már megerő­södött egy gazdag réteg, ame­lyik igényli a 170 forintos lek­várt. De azt látjuk, hogy akad­nak, akik a kenyérrevalót is úgy szedegetik össze a pénztár­ca mélyéről. - Abban is egyedülálló az Expressz, hogy a felvágottakat, húsokat is nyugati módon kínálják a vevőknek. Annak idején néhányan berzenkedtek is ez ellen, mondván', az előre csomagolt árut majd nem veszik meg a vásárlók, mert drágábbak. - Először is nem drágábbak. Ha a tíz deka szalámiba bele­mérjük a papírt, az is három­négy forintba kerül. Mi leg­feljebb annyiban térünk el a szokástól, hogy külön kiírjuk, mennyibe került a csomagolás. De itt inkább a bizalom a fon­tos. Hogy ne csúsztassuk be a szépen csomagolt hússzelet alá a mócsingot, mert amelyik vásárló csalódik, az nem fog legközelebb előre csomagolt árut venni. - Hét éve éjszakáról éjsza­kára is kinyitnak! - Az országban mi voltunk az elsők ezzel az ötlettel. De a dolog éppen fordítva működik, mint a látszat. Mi azelőtt is itt voltunk éjszakánként, az áll­ványokat ugyanis akkor töltjük fel áruval. Miért ne szolgál­hatnánk ki a vevőket is köz­ben. Ennyire egyszerű az egész. - Sosem gondolt arra, hogy önállósítsa magát? - De. Próbálkoztunk már a kollégáimmal, hogy megve­gyük ezt az ABC-t. De a pri­vatizáció során másként alakult a helyzet. Egyébként tagja vagyok egy kft.-nek, amelyik megvette a Boldogasszony sugárút és Vitéz utca sarkán lévő boltot. Márciusban nyi­tottuk meg a Start ABC-t. - Répási Zoltán újra startol? - Nyughatatlan ember va­gyok, mindig valami újat ke­resek. Egy kereskedő egyéb­ként sem ülhet a babérjain. Rafai Gábor Kevés a sok Kupa Mihály tó! hallottam nemrégiben, hogy „Csak az adósságunk és az emberi erőforrásunk sok, minden más kevés ebben az országban. " Arról nem beszélt a miniszter, hogy az emberi erőforrással, azaz a dolgozókkal szembeni adósságunk hogyan aldkul mostanában, s annak ki fizeti majd meg kamatos kamatját. A munkanélküliek számának meredek emelkedése, a (még) dolgozók jelentős részének vegetálása, a rájuk nehezedő terhek súlyosbodása „szói" minderről. Am ezeket a „szavakat" mintha nemigen hallanák, értenék, akiknek kellene. Érvényesül a jut is, marad is reflexe: az, hogy amiből bőven van, azt lehet pazarolni. Vagyis: gazdaságátalakító cselekményeink többsége abban áll, hogy „karcsúsítunk", dolgozókat küldünk el a veszteségesnek vélt munkahelyekről, fel- (sok esetben le- és el-)számolunk cégeket, illet\>e „értékesítjük", azaz eladjuk, amink van. Arról, hogy ezen a kiárusításon mennyi lesz majd a veszteségünk, egyelőre nem illik beszélni. A veszteségesen termelőktől szabadulni kell, nem vitatom. De nem feltétlenül úgy kellene, nem csak úgy lehetne, hogy újabb veszteségeket termeljünk általa. A munkanélküliek serege - ha egyre csak növekszik, s nem tudjuk később sem bevonni az értékteremtésbe ­veszteséget hoz. Nem csak azt, hogy a (még) keresőknek el kell tartani őket, hanem a „felesleges ember" pszichózist is. Aminek romboló, személyiségleépítő - vagyis a munkaerőforrást emberi mivoltában gyengítő - hatását mintha nálunk nem kalkulálnák sehová. Pedig van, számolni kell vele! A sokáig munka nélkül maradók lelkileg is sérülnek, a bizonytalanság, az eltartottság, a feleslegesség, a perspektívátlanság érzése kikezdi őket. Ha nincs számukra elérhető, új munkahely ígérete, nem látszik kiútnak az úgynevezett átképzés sem. A munkahely htján holt tőkévé váló mesterségbeli tudományokkal rendelkező, a kiszolgáltatottság érzésével pszichésen meggyengített emberi erőforrások sokasodnak most nálunk, pedig éppen a megbízható tudásúakra, a megújulni képesekre, az önbizalommal tervezni, termelni képesekre lenne szükség. Félő, hogyha ennek az ellentmondásnak a feloldásával adósak maradunk, kamatos kamattal kell majd fizetnünk érte - jó sokáig. Az a gyanúm, nem vagyunk annyira gazdagok, hogy ezt megengedhetnénk magunknak. Szabó Magdolna A hivatal és az egérfésülés Előny az adózónál (3.) - Kiket vizsgál az adóhi­vatal, és hogyan választják ki az ellenőrzött személyeket, vállalkozásokat? - Az APEH vizsgálata ter­mészetesen nem teljes körű, nem terjedhet ki minden adó­alanyra. Zömmel olyan vállal­kozásokat vagy magánszemé­lyeket nézünk meg közelebb­ről, akiknél a számítógépes lekérdezés valamilyen prob­lémát jelez. Igaz viszont, hogy bizonyos köröket, ahol na­gyobb jövedelmekkel lehet számolni, sűrűbben ellenőr­zünk. Emellett kötelesek va­gyunk például a megszűnt vállalkozásokat is adószem­pontból lezárni. - A vizsgált esetek mekkora hányadában tapasztalnak vala­milyen szabálytalanságot? - Az esetek több, mint felé­ben. Vagy többet, vagy keve­sebbet vallanak be ügyfeleink, de jelentős az adminisztratív szabálysértések száma is. Ez akár néhány forintos eltérésből is következhet. - Az adózás komoly dolog, zsebre megy. Épp ezért nem mindegy, hogy mennyire ért hozzá az állampolgár. Mi az eddigi tapasztalata? - Sok még a tanulnivaló. Amikor mi az adózókkal talál­kozunk, ők többnyire saját maguk járnak el, az ügyvédi képviselet még nem jellemző. Ha viszont jelentős összegek forognak kockán, rögtön „jog­tudó" emberhez vagy adó­szakértőhöz fordulnak. - Sorozatunk előző részei­nek tanulsága szerint tőlük igen jó tanácsokat kapnak. Azok alapján pedig simán lesöpörhetik az adóhivatalt! - Nem kell azért minket félteni. Az említett esetek azt példázták, hogy mennyire ne­héz helyzetet jelenthet szá­munkra a bizonyítási kényszer. Ránk is kötelező az ártatlanság vélelme. Azaz, amíg nem tudjuk bizonyítani a szándékos jövedelemeltitkolást, az adó­csalást, addig az „adózónál az előny". A pénzügyi jogban is lassan ugyanaz érvényesül, ami a jog más területein. Ez szerintem jó dolog. Még akkor is, ha a jelenlegi adóeljárási szabályok tőlünk minden kétséget kizáró bizonyítást követelnek. Erre volt példa a papucsosok esete, amikor is évek múltán csak közvetett módon tudtuk állításunkat alátámasztani. Más kérdés, hogy ehhez még nincs meg minden eszközünk. így az a becslési módszer, ami a szak­mának egyértelmű, a bíróság számára nem az. - A világ egyetlen részén sem fizetnek szívesen adót a polgárok. - Angliában, ha egy adó­ellenőr egy étteremben feljegy­zéseket készít, azt a bíróság elfogadja. Nálunk nem. Ott ráadásul több százéves hagyo­mánya van az adózásnak, s erre minden módon próbálták rábírni az embereket (akár még az adósok börtönével is). Nagy bűnnek számít az adócsalás, s egy életre lehetetlenné válhat az, akit ebben „megcsípnek". Nem véletlen, hogy viccesen az adóhivatalt mondják a leg­nagyobb erőnek Nyugaton. A1 Caponét gyilkosságért nem tudták elfogni, az adósok vi­szont börtönbe csukatták őt. És még egy adalék az adózási morálhoz: a virilisták. Ok azok, akik a legtöbb adót fize­tik például egy városban. Meg­becsülik őket, szavuk és becsü­letük van. Jelentős adójuk fe­jében több joguk van a köz­ügyek intézésében. Azaz, érde­keltek az adóbevallásban. Ez a forma egyébként Magyarorszá­gon is létezett egykoron... Szóval, egy fejlett országban adott a# adózás jogszabályi háttere, sőt a közmegítélés sem ilyen elutasító. - Azt mondják, megnő a könyvelők ázsiója. - Igen, egy jó könyvelő biztonságot ad minden vállal­kozásnak, és jó az államnak is. Csökken ugyanis az adóel­lenőrzés szerepe, mivel a könyvelő a személyes presztí­zse miatt is igyekezni fog pontosan dolgozni. Tudnia kell, hogy ráadásul négy év múlva minden társasvállalko­zásnál kötelező lesz okleveles könyvvizsgáló alkalmazása. Ez a szakma fel fog értékelődni. - Már most is jobban meg­éri egyéni vállalkozóként pénz­ügyeket intézni, nem? - Ha arra céloz, hogy több kollégám elhagyta az adóhi­vatalt, akkor talált a kérdése. Tudomásul kell venni, hogy ezen a területen is piaci viszo­nyok uralkodnak. Amit ma csinálunk, kellő jogszabályi háttér és társadalmi egyetértés híján, nos, az néha pusztán csak egérfésülés. Ráadásul nem túl sok pénzért. Aki viszont itt, az adóhivatalnál ki­tanulta a szakmát, az maszek­ként jelenlegi jövedelmének többszörösét érheti el. <De bukhatja is: nemrég egy cég­vezető a szemem láttára adta át könyvelőjének a bírság miatti 300 ezer forintos számlát, mert az illető hibázott.) Aki itt marad, az vagy megszállott, vagy bízik abban, hogy előbb­utóbb megfizetik a tudását. Van erre remény, hisz Nyuga­ton is a rendőrt, az igazság­szolgáltatás embereit és az adószakembert fizetik meg igazán. Nem jó az, ha a lángos­sütőnek sokkal több a jöve­delme a miénktől. A tudást értékén kell megfizetni. Egyet­ért velem? • (Vége.) Vass István Péter A hirdetés sajátos, táblás formáját válasz­totta Újszegeden, a Fő fasor végén épített la­kásainál a Délépítő Kft. Az alapterület 40 és 90 négyzetméter, az ár 1,3 és 3,5 millió forint 4 J m' Fotó: Enyedi Zoltán között váltakozik. A tetszetős épületekben található vegyes falszerkezetű, egyedi fűtésű lakások vásárlásához „szocpol" és egyéb tá­mogatás is igénybevehető. Több az üzlet — kevesebb a vásárló Óriási lendületet vett a me­gyében a kiskereskedelem privatizációja. A boltok szá­mának szaporodása mellett a magánszféra megjelenése is minőségi változást - válasz­tékbővítést, érzékelhetően intelligensebb kereskedelmi kultúrát - jelent. A megyében - az ön­kormányzatok adatai szerint ­1991 év végén több mint 5,5 ezer bolt működött. Számuk másfélszerese az egy évvel korábbinak. A boltok közel 60 százaléka működik egyéni vállalkozás keretében, számuk egy év alatt megkétszerező­dött. Az üzletágak közül egyelőre a kisebb alaptőkét kívánó, de viszonylag maga­sabb keresletre számító élel­miszert és ruházati cikket for­galmazó boltok száma gyara­podott legnagyobb számban. Életképességük - a többivel együtt - a jövőben igazolódik. A boltok számának ilyen nagyarányú növekedése mel­lett a kiskereskedelmi forga­lom egy év alatt közel negyed­ével csökkent és jócskán el­marad az országos átlagtól is. A megyék közül Csongrádon kívül csupán Baranya és Győr-Moson-Sopron megyék­ben maradt el az idei első negyedévi folyóáras forgalom az előző' évitől. Mindhárom megye igen nagy külföldi be­vásárlóforgalmat bonyolított az előző években. Az ez évi csökkenés oka a hazai kereslet mérséklődése mellett a lénye­gesen kisebb bevásárlóturiz­mus. Donkáné Verebes Éva KSH BETETSZAMLAKONYV-KEZELES 3 P*ST, BÁNK

Next

/
Thumbnails
Contents