Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-20 / 145. szám

CSALÁDI MAGAZIN SZOMBAT, 1992. JÚN. 20. Divatos fazonok - a színeket mindenkinek saját fantáziájára bízzuk Praktikák Ezen a nyáron nyugodtan sutba dobhatjuk halovány, pasztellszínű, szolid holmijainkat. Merthogy eljött a színek ideje. Méghozzá a vad, határozott és szokatlan színeké. S ezek is a legkülönlegesebb összeállításokban jelennek meg. Mindenekelőtt a divatszínek; a fekete, a fehér, a cinóberpiros, az enciánkék, az égő napsárga, a levélzöld. Kiegészítő színként a püspöklika, az ibolyalila, a narancssárga, a ciklámen és a türkiz jöhet számításba. Na már most, ezek a színek nem egyenként, hanem a leggyakrabban együtt, egy öltözéken belül tűnnek fel. Akár úgy is, hogy az alapszínek mindegyike szerepel a textil mintázatában. A mintázat nem hagyományos csík, pötty vagy kocka, nem virág, nem ismétlődő mértani dísz, hanem kisés nagyméretű szabálytalan alakzatok halmaza. Amolyan kaleidoszkópminta. Egészen kicsiben és jó nagyban. Szabálytalan négyszögek, ellipszisek, három- és sokszögek. folyondárok, amorf alakzatok. Oly módon, hogy szinte meg sem különböztethető a textília alapszíne a mintákétól. Ha netalántán mégis egyszínű az öltözéken belül mondjuk a szoknya, akkor a blúz, a mostanság nagyon divatos blézer is egy színű, de tűzpiros szoknyához encián felsőrész, és sárga vagy zöld kabátka dukál. Ha csak egy darabból áll az öltözékünk vagyis ha ruháról van szó akkor a ruha gallérja, zsebpántja, öve és a gombjai vagy a szegőzése, tűzése készül más, igen élénk színből, azaz. színekből. Mert három színnél nem adják alább a divattervezők az összhangot. Hol rátett foltok, zsebek, elszórt, applikált pöttyök, sokszögek élénkítik az egy színű ruhát, hol pedig a fölé vett mellény, kiskabát teszi színessé. És ennek a színességnek még nincs vége. Megismétlődik a lábbeliken. Nem nagyon járnak már egy színű. pláne nem fekete, fehér, drapp cipőkben a manökenek a kifutón. Legfeljebb ciklámenbe, enciánkékbe, sárgába bújnak. De nagyon mutatósak a piros-sárga-kék-zöld kombinációjára építő, többnyire velúr- vagy vászoncipők, szandálok. Aki mégis a szolidabbat kedveli, az szürke-fehérpettyes, fekete-piros kockás, fehér-lila díszítésű szandált választhat. Miközben ezeket a színes, vad összeállítású modelleket méregdrágán kínálják már az elegáns üzletekben, jó ötleteket kaphatunk házi színezésre is. Láttunk például olyan kiskabátot, amelyiknek herrn fazonú gallérja négy színben pompázott. Más-más színű volt a zsebpántja, és négyféle színben játszottak gombjai is. Ezeket az ötleteket simán ellophatjuk. Az egy színű fekete, fehér, piros, sárga ruhát, blúzt, blézert könnyedén divatossá varázsolhatjuk néhány centi anyaggal, néhány színes gombbal. Egy fél óra munka és némi ötlet - s máris kiszínesedve léphetünk az utcára. KÁDÁR Ne akarjuk átnevelni! A lisztharmatgomba ellen dísznövényeknél ne használjunk vegyszeres permetezést. Célravezetőbb, ha radikálisan levágjuk a növényről a fertőzött részeket, és megsemmisítjük. A gombával fertőzött növényrészeket ne tegyük a komposztba, mert fertőznek, égessük el őket. Az évelő szarkaláb nemcsak júniusban virít, hanem a nyár végén is kinyílik, ha visszavágjuk. (Szélvédett, világos, de ne tűző napos helyre ültessük.) A gyepet nem szabad túl rövidre nyírni. A 6-7 centisre vágott pázsit hosszabb távollét idején sem perzselődik ki öntözés nélkül sem. Ha távollétünk, szabadságunk idején a fű nagyon megnőtt, ne egy nyírással vágjuk normál magasságúra. Ar a jó módszer, ha egyszerre legfeljebb 5 centivel kurtítjuk meg. A letermett borsót és babot ne szedjük ki gyökerestül. A növények gyökerén lévő nitrogéngyűjtő baktériumok nagyon fontosak, hasznosak a talaj számára. A hullott gyümölcsöt szedjük fel a fák alól, nehogy szaporodási lehetőséget nyújtson a kórokozóknak, a kártevőknek. Az üvegházakban hatékony kártevőcsapda, ha egyegy, fagyapottal teletömött, lefordított virágcserepet teszü nk a növényágyakra. Belemásznak a tetvek és fü Ihemászók. Nyáron általában tartunk a lakásban pár szál virágot. A szűk szájú vázák tisztítása nem egyszerű feladat. Fortélya van: a vázába forró vizet kell önteni egy kanálnyi ecettel, majd nyers rizsszemeket beleszórni és jól összerázni. Tökéletesen tisztítja a virágostartót. Mostanában sokat kellett használni az esernyőket, nem árt megtisztítani azokat a rájuk rakódott szennyeződéstől. Az ernyőt tegyük ecetes hideg j/ízbe tíz percre, azután nyissuk ki és puha kefével dörzsöljük át a selymét. Zuhannyal öblítsük le és kinyitva szárítsuk meg. Nyáron több por száll a virágok leveleire a lakásban. Ha a növények nagy leveleit glicerines, puha ruhával átdörzsöljük nem rakódik rájuk a por. A melegebb hónapokban a konyhában a sör úgyszólván mindig kéznél van. Ám nem csak „üdítőital". ízletesebb és könnyebb lesz a párizsi bundája, ha a tojásba egy kevés sört keverve panírozzuk a húst. A maradék sült hús pedig úgy lesz zaftos, ha fóliába csomagolva sütőben melegítjük fel. S ha netán megégetjük vele a nyelvünket vegyünk gyorsan a szánkba egy darabka vajat, az enyhíti a fájdalmat. Mindnyájunk, de főleg gyermekeink életét is védő, környezetkímélő közlekedésre passzív és aktív lehetőségeink is vannak. Passzív, ha nem ott cserélünk olajat, ahol nem látják, hanem ahol a fáradt olajat fel is tudjuk fogni, és a kannáját károsanyag-gyűjtőbe tudjuk eljuttatni. Ha ott vásárolunk olajat, ahol a fáradt olajat regenerálásra, vagy begyűjtésre át is veszik. Ha az elhasznált akkumulátort gyűjtőhelyen adjuk le, vagy az újat ott vesszük meg, ahol a régit felelősséggel átveszik. Ha a kocsit még vízzel is csak ott mossuk, ahol a mosóvíz nem juthat a talajba, hanem csak a szennyvízcsatornába. Mert még a tiszta vízbe is jut a karosszériáról, motorról olaj, benzin, vegyi anyag, hát még a mosószeresbe. Az aktív környezetvédelem legfontosabb eszköze a takarékos vezetés. Nem csak a természetet, de a pénztárcánkat is védi. íme, néhány lehetőség: Úgy tervezni az utakat, hogy minél kevesebbszer kelljen majd megállni, fékezni, „Megy a nagymamához," Sok családban ez a vakációzó gyerekek „programja". S egyben a generációs problémák kiütközésénck lehetősége, vagy éppen a kényeztetés alkalma. Hogy a kettő közül melyik a rosszabb, a mindent tiltó, kritizáló, a gyereket a saját nagyszülői normáiba belekényszeríteni próbáló magatartás vagy a mindent megengedő, agyondédelgető, azt nehéz lenne megmondani. Talán egyformán rossz... Mint ahogy rossz a vakációzó unoka túlzottan szabados viselkedése vagy magára kényszerített „illedelmességc" is. Mindmind konfliktusok forrása. Pedig ez a néhány hét telhetne kellemesen is. Csak „közös nevezőre" kellene jutni nagyiknak és unokáknak rögtön az elején. (A gyerekek szüleinek segédletével.) Higgyék el, nem lehetetlen! Az az alapja, hogy kölcsönös jó szándékkal, egymás tiszteletben tartásával közeledjenek. Egyik fél se tételezze fel a másikról, hogy az eleve nem érti meg őt, korlátozni vagy zavarni akarja. Ne próbálja saját szokásait, ízlését, kedvteléseit a másikra erőltetni, s azzal kifordítani azt a sajátjaiból. A „békés együttélés" apróságokon múlik - és tolerancián, alkalmazkodáson. Mondjuk, azon például, hogy az idős emberek koránkelő szokását ne akarják „átvinni" a szünetben végre nagyokat aludni vágyó gyerekre, s ne zavarják fel hajnali hatkor. Vagy éppen azon, hogy az este sokáig tévéző unoka ne bömböltesse a készüléket, ha a nagyiék korán pihenni térők. S ne ordíttassa a magnót se egész nap (legfeljebb fülhallgatóval), vagy ne unatkozzon látványosan, kifejezésre juttatva, hogy az öregek neki nem jelentenek társaságot. Nagyszülei viszont engedjék kortársai közé játszani a gyereket, ne tiltsák le minden kedvtelését és kezdeményezését. Ne féltsék, ne dédelgessék „majomszeretettcl". Az igazi törődést viszont vegye észre és köszönje meg a gyermek. Ne aggassanak rá anyagi erejüket meghaladó extra cuccokat a nagyszülők ajándékul; az unoka pedig ne követelőzzön. S ne turkálja, ne szólja le a nagymama főztjét. A mama viszont ne akarja beletömni azt, amit nem szeret, nem bír megenni a gyerek. Citálhatnánk még sok-sok FOTÓ: GYENES KÁLMÁN hasonlót. Megbeszélés, egyeztetés, belátás, jó értelemben vett alku kérdése az, hogy a lehető legzavartalanabb legyen a szünidőben a két fél viszonya. Amin persze kívánatos „őrködnie" a harmadik félnek: a gyerekek szüleinek. Segíteniük kell áthidalni a nemzedékek közötti szakadékot. Nem elég, nem lehet letudni az iskolás szünidőtöltési gondját azzal, hogy „Megy a nagymamához!" Sz. M. Eső után... A várva várt, de erősen „túlméretezett" eső károkat és kórokat is okozott a kertekben. Ezen a hét végén (már ha az időjárás engedi) igyekezzünk ebből minél többet eltüntetni. Mindenekelőtt a gombás betegségek, a peronoszpóra, a lisztharmat ellen védekezzünk, permetezzünk. (A csalánleves permetezésről legutóbbi tanácsainkat olvasva egy baktói kiskertes olvasónk további információkat kért a módszerről. íme: a levet lehetőleg napon nőtt, virágzása előtt szedett csalánból készítse; az alapléhcz öt liter vízbe 8 dekát tegyen és két-három hétig erjessze. Szűrés és ülepítés után kb. hússzorosára hígítva permetezhet vele. Az erjesztéskor keletkező bűzt elűzheti, ha a levet felkeverve zeolitot vagy mészkóport ad hozzá.) Nagyon fontos, hogy az esőverte, rolhadásnak indult eperszemeket, málnát, rihizlit leszedjük - s jó mélyen ássuk el, megelőzendő a szürkerothadás elterjedését. A kirepedt cseresznyszemeket is azonnal szedjük le. Mégpedig „szabályosan": szárával együtt! Még nincs késő arra sem, hogy az őszibarack- és almafák túl sok terméséből leszedjünk. „Könnyebbítsük meg" a fákat, mert a túlzott megterhelés miatt nem jutnak a gyümölcsök elég tápanyaghoz és nem tudnak rendesen kifejlődni. Sőt a fát is legyengítik és nem lesz ereje a jövő évi termörügyeket kifejleszteni. gyorsítani. Ha 10 százalékkal hosszabb, de kapcsolgatások nélküli, a maximális fordulat kétharmadával megtehető utat választunk, a fogyasztás 10 százalékkal kisebb lesz, mint a rövidebb, de kapcsolgatós úton. Minél rövidebb ideig szívatózni, időben felkapcsolni, sorompók előtt a motort leállítani (míg elmegy a vonat), a kerékkipörgetós indulást a versenyzőkre hagyni - mindmind számottevően csökkenti a fogyasztást, s vele a károsanyag-kibocsátást is. A viharok tépte szőlőt tegyük rendbe, kötözzük fel. Lehetőleg úgy, hogy a levelek a fény felé álljanak és ne préselődjenek szorosan egymás mellé. A sérült bogyókat, fürtöket távolítsuk el a tőkéről. A veteményesből pedig szedjük fel a kirepedt karalábét, retket. A gyors fejlődésnek indult sárgarépát, petrezselymet érdemes most még egyszer megritkítani, a nedves talajban ezt kevésbé sínylik meg a maradó növények. A nedves földbőt a gaz is könnyebben kijön, gyökerestül húzzuk ki. A talajt pedig okvetlenül lazítsuk meg a vetemény körül villás kapával, hogy „levegőt kapjanak" a gyökerek. A „levegőztetést" a fű is igényli, nyírjuk meg a sok esőtől hirtelen megnőtt gyepet. (Vágás előtt tövestül kihúzgálva belőle a gyomokat.)