Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-18 / 143. szám
6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. JÚN. 18. Levegőt! Miközben olvasható a DM június 11-i számában, hogy a SZOTE diákjai kerékpáros felvonulással hívják fel a figyelmet a káros gépjárműforgalomra, ugyanakkor a SZOTE klinika kertjében meg lehet fulladni a benzingőztől és a zajtól. Egyszerűen érthetetlen, hogy mentőn, taxin (aki a beteget szállítja) és olyan kocsikon kívül, amely az alapellátást szolgálja miért engednek be egyetlen személyautót is a klinika Lapunkban május 30-án Történet az élet vizéről címmel megjelent írásunkra a következő véleményt kaptuk: A Somogy megyei önkormányzat ajánlására, az anyagi fedezet biztosításával, kórházunkban felszerelésre került ez év májusban a Hemotradc által forgalmazott vízminőségjavító készülék, mely az úgynevezett Pi-vizet állítja elő. Tekintettel arra, hogy ennek sem közömbös, sem pedig a reklámokban említett előnyös hatásáról meggyőződve nem vagyunk, a készülék leírása a természettudományos megalapozottságú magyarázatokkal teljes mértékben adós marad, ezért csak önkéntes vállalkozókon, ellenőrzés mellett Az utóbbi időben sokat beszélünk és hallunk a rendőrség munkájának milyenségéről és a rendőrök rátermettségéről, intelligenciájukról. Ezeket a dolgokat általában a negatív oldalról közelítjük meg. Én azonban szeretnék egy intelligens és rátermett rendőrről szólni. Röviden az eset: Június 8-án 20.30 óra között a Retek utcában mentem haza a feleségemmel. Ez idáig rendben is volna. Én azonban kerékpárral mentem és a feleségemet a csomagtartón vittem. A rendőrségi autó a Retek utcai parkolóban állt. Mikor a rendőr észrevette. Újszegeden, a Marostői és a Bérkert utca kereszteződésénél levő buszmegállónál (az élelmiszerbolt mellett) szoktam felszállni a 7l-es autóbuszra a városba befelé menet - sok környéken lakóval együtt. Ez a busz ritkán jár, ezért nagyon jó szolgálatot tett az a két beépített pad. amelyeken évek óta ülve tudtak várakozni öregek és fiatalok. Néhány hónappal ezelőtt sajnos, mind a két pad eltűnt. Ez akkor történt, amikor az élelmiszerbolt és a buszmegálló közötti zöld területet deszkakerítéssel körbekerítették. Nem tudom, hová tették a kiásott négy betongyámot és a két-két fenyőfa ülőkét és kertjébe? Az intenzív osztály alatt nap mint nap pöfögnek a Trabantok és más autók! A klinikakert arra kellene, hogy szolgáljon: a járóbetegek sétálgathassanak a friss levegőn! Igazán kár bármilyen környezetvédelmi akciót szervezni, mikor a saját házuk táján van a legnagyobb káosz! - írja egy volt bennfekvő beteg hozzátartozója a SZOTE rektorának címezve levelét. (Név és cím a szerkesztőségben) alkalmazzuk ivóvíz céljából a terméket. Fél év után vállaltuk az ártalmatlansági vélemény kiadását, ha ennek akadálya nem merül fel. Betegeken humán jellegű tervezett vizsgálatra nem került sor. Megjegyezzük, hogy az amúgy vasban gazdag és kissé zavaros ivóvizünk a készüléken való átfolyatás után krisztálytisztának tűnik, semmilyen kellemetlen illatot vagy egyéb tulajdonságot nem vesz fel, ami miatt dolgozóink körében rövid idő alatt meglehetős népszerűségre tett szert. Dr. Andrásofszky Barna a Somogy Megyei Tüdő- és Szívkórház igazgató főorvosa. Mosdós hogy a feleségem a kerékpáron velem utazik, kinyitotta az ajtót és mosolyogva, udvariasan közölte, szabálytalan, amit cselekszem. Ugyanis csak 12 éven aluli személyt szállíthatok kerékpáron. Ezt „viccesen" úgy közölte: „Sokan leszünk azon a kerékpáron". Köszönöm a törzsőrmester úrnak az emberséges és maximálisan udvarias figyelmeztetését. A következőkben nem fogok újra szabálysértést elkövetni! Bízom abban, hogy ezután is csak ilyen segítőkész rendőrökkel találkozunk. Pap József Szeged támlát. Nem vagyok híve a falra, kerítésre írásnak, de hetek óta olvasható a fentebb említett új deszkakerítésen: „Jogász úr, kérjük a padokat visszavinni!". Hogy a felszólítás jogos-e vagy csak rágalmazás, nem tudom. Nekünk, idős embereknek nagyon hiányzik a két pad. Nem tudom, ki az illetékes az ügyben, a Volán, a polgármesteri hivatal, a városgazdálkodás - ezért fordultam a szerkesztőséghez. Kérem segítségüket, melyért előre is köszönetet mondok a környékbeli lakosok nevében is. (Név és cím a szerkesztőségben) A Szegedi Nyugdíjas Pedagógusklub május 5-én kirándult Öttömösre. Szervezője és vezetője Nagy József kartársunk volt, aki korábban hosszabb ideig tanított az öttömösi iskolában. A megrendelt autóbusz műszaki hibája miatt több mint kétórás késéssel indultunk, így az öttömösi gyerekek üdvözlő műsoráról lemaradtunk. Ok már - nem győzve várni ránk - kimentek az erdőbe „madarak és fák napját" ünnepelni. A község vezetői - élükön a polgármesterrel, a plébánossal, az iskola igazgatójával és helyettesével - igazi magyaros vendégszeretettel fogadtak. Megismerkedtünk a község történetével. Ezt követően végigjártuk a szép, rendezett, tiszta települést. Folyóvíz mindenütt bevezetve. A község végén, egy kis emelkedőn, dr. Magyar Imre és feleségének szép síremléke látható. Magyar Imre még az első világháború előtt vásárolt itt - viszonylag olcsón - dél felé egészen Szabadkáig kiterjedő birtokot, amely akkor még néhány tanya kivételével hatalmas pusztaság volt. A síremlék közelében Magyar Imre fiának, az Afrika-kutató Magyar Lászlónak - aki itt született - a szegedi Hemmert János készítette fém domborműve látható, kopjafa stílusú keretbe foglalva, /iz igazgatóhelyettes ismertette Magyar László munkásságát. A múlt század közepén - miután hajóstisztként Dél-Afrikától Kelet-Indiáig bebarangolta a fél világot — a Kongó folyó középső szakaszának mellékfolyóit, illetve ezek forrásvidékeit kutatta. Utazásain rengeteg anyagot gyűjtött, főleg a néprajzi vonatkozásúak nagyon értékesek. Gyűjteményét hatalmas ládába csomagolva sikerült Magyarországra eljuttatnia. Későbbi gyűjteményei, amelyek után már az angolok is érdeklődtek, de amelyeket Magyar László kizárólag hazájának ajánlott föl, már nem érkeztek meg. Az Ópusztaszeren lévő Öregek Napközi Otthona ez év május 19-ére a Duna-kanyarba kirándulást szervezett a falu nyugdíjasainak. Felejthetetlen élményben volt részünk. Ezúton mondunk köszönetet Ópusztaszer község önkorTörzsi belviszályok következtében - pótolhatatlan veszteség ez a tudomány számára! megsemmisültek. Ezután fölkerestük a helybeli iskolát, amely minden korszerű pedagógiai igényt kielégít. Jólesett ilyesmit látni, mert bizony közülünk nyugdíjas pedagógusok közül - annak idején nem ennyire jól fölszerelt iskolában kezdtük meg munkásságunkat. A jó hangulatban elköltött ebéd alatt szivélyes felköszöntők hangzottak el. De vendéglátóink lelki táplálékról is gondoskodtak. A község modern templomát a plébános úr mutatta be, miközben rövid áhitaton is részt vehettünk. Egy szegedi vonatkozású építménnyel is találkoztunk. A régi szegediek még emlékeznek begavári Back Bernát malomtulajdonosra, aki az országgyűlés felsőházának is tagja volt. Egy vadászat alkalmával véletlenül saját 35 éves fiát lőtte le. A baleset helyszínén kápolnát emeltetett fia emlékére. A közeli Pusztamérgest is felkerestük. Utunk természetesen a pincegazdaságba vezetett. A gazdaság emberei sem voltak szűkmarkúak. Négyféle bort ízlelhettünk meg, majd ki-ki kedvére vásárolhatott. A vendégszerető gazdaságból emelkedett hangulatban távoztunk. Visszatérve Öttömösre vendéglátóink még az útravaló pogácsáról sem feledkeztek meg. A fehér asztal mellett még egyszer összejöttünk egy kis beszélgetésre. Szívélyes búcsú után hazatérőben csak egyetlen fájó gondolat nem hagyott nyugton. Az iskolapadokban egyre több az üres hely. Néhány évtizeddel ezelőtt még ezer fölött volt a község lélekszáma. Ma ez pontosan 87 1 főt jelent. A telkek, a házak, a kertek szaporodtak. De lesznek-e az elkövetkezendő évtizedekben elegendően a gyerekek, akik szüleik, nagyszüleik munkáját folytatni fogják? Máriaföldy Márton mányzatának a lehetőségért; az ÖNO vezetőségének, dolgozóinak a szervezésért és az autóbusz vezetőjével együtt tanúsított figyelmes gondoskodásért. A nyugdíjasok nevében: Soós Istvánná Én egy polgármestert ismertem, akkor még iskolás gyerek voltam: Somogyi polgármester úr volt. Róla nevezték el az új munkástelepülést Szegeden, a körtöltésen kívül - Somogyitelepnek. 1948-ban változott meg a település neve Petőfiteleppé. Az új név avatásán jelent voltam rézfúvós zenekar is volt. Az emléktábla ma is létezik - a Gábor Áron utcai óvoda bejáratánál. Nagyon szürke már, én sem, a fiatalok sem tudják elolvasni. Jó lenne a megtisztítani, a betűket olvashatóvá tenni. Farkas Mihály volt (Somogyi) petőfitelepi lakos Ismét a tiszta vízről Az intelligens rendőr Hiányoznak a padok OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Szegediek Öttömösön Felejthetetlen kirándulás Katonaélet - Svájcban (Az alábbi sorok szerzője Svájcban él; a közismerten semleges ország hadseregéről szerzett tapasztalatai a magyar honvédelem kérdéseiről folyó hazai vita kapcsán időszerűek lehetnek.) Vad ordítozással kevert énekszó harsan fel a svájci város utcáján. Katonaruhás férfiak igyekeznek hátizsákkal, fegyverrel a vasútállomás felé. - Örülnek ugye, hogy leszerelnek, hazamehetnek? kérdezi tájékozatlan magyarországi ismerősöm. - Dehogyis! - világosítom föl. - Nem leszerelnek, inkább bevonulnak. 20-tól 50 esztendős korig ugyanis minden egészséges svájci férfi katona. Évente be kell vonulnia meghatározott időre katonai szolgálatra. Utána hazamegy, leveti az egyenruháját, beteszi a szekrénybe a fegyvere mellé, amelyet szintén odahaza őriz a következő bevonulásig. Svájc hadserege fennállása óta még nem került szembe külső ellenséggel. Fegyverét is csak egy alkalommal használta sztrájkoló, tüntető svájci munkások ellen. Jelentősége azonban rendkívül fontos az állam társadalmi életében. A munkások, alkalmazottak ugyanis a hadseregben is közkatonák, a főnökök, igazgatók ott is tisztek, a gyártulajdonosok, bankárok pedig a magasrangú tisztek egyenruhájában feszítenek bizonyítva a népnek a világ megváltoztathatatlan rendjét, amely szerint az úr a pokolban, illetve a hadseregben is úr, az alkalmazottnak pedig ott is a meghunyászkodás, a feltétlen engedelmesség a kötelessége. Ezt az „örök" igazságot már az iskola is tanította, a hadsereg pedig évről évre ismételve igyekszik belesulykolni a polgárok tudatába. A kisember azonnal elveszíti a személyiségét, amint magára ölti a mundért. Többé nem Meier segédkönyvelő vagy Müller csatornatisztító, hanem egy névtelen katona, akinek társaságában szombat délután büszkén lépkednek a lányok. Akinek szabad az utcán ordítozni, ismeretlen nőknek hangos szóval trágár ajánlatokat tenni, a vonat ablakából részegen üvöltözve borosüvegeket hajigálni. Mindezeket civilben, odahaza a falujában, a városban sohasem tehetné meg, mert bekísérné a rendőr, kirúgnák az állásából. Katonaként azonban elnézik neki, de csak a kaszárnya kapujáig. Ott ugyanis megint várja a főnök, aki tiszti egyenruhájában még nagyobb tekintélyt követel magának, mint a polgári életben. Néhány hét után újra kezdődik a hétköznapi polgári élet, ahol már nem lehet tombolva garázdálkodni. Ézért ujjong magából kikelve a svájci polgár, amikor bevonul katonának. A kaszárnyában azt is elismétlik neki, amit már az iskolában is a fejébe vertek, hogy hazája szabadságát, függetlenségét és a világ legtökéletesebb demokratikus rendjének fennmaradását egyedül az ó fegyvere biztosítja. Ezt évtizedeken át el is hitte. Csak az utóbbi időben kezd kételkedni ebben az „örök igazságban". Főleg a fiatalabb nemzedék gondolkodik másképp, az idősebbek mélységes megbotránkozására. 1989-ben egy antimilitarista csoportosulás népszavazásra bocsátotta a kérdést, hogy legyen-e a jövőben Svájcnak egyáltalán hadserege. A szavazó polgárok több mint egyharmada a hadsereg felszámolása mellett döntött. A nem várt eredmény megdöbbentette az államtanácsosokat. A hadsereg ugyan maradt, de elhatározták, hogy létszámát csökkentik. Az utóbbi hetekben ugyanez a csoport félmillió aláírást gyűjtött egy népszavazás érdekében (50 ezer is elegendő lett volna!), amelyen a polgárok fogják eldönteni, hogy szüksége van-e a svájci hadseregnek milliárdokba kerülő modern harci repülőgépekre. Svájc a jelek szerint kezd felébredni Csipkerózsikaálmából. A fiatalok is szeretnek ugyan ordítozni, de úgy vélik, minek ehhez mundérba öltözni. Meg lehet csinálni civil ruhában is a diszkóban. Vezényi Pál Emlékezés Családi események Szegeden Házasságot kötött: Keresztúri-Tóth Attila és Maszlag Erika Etelka. Dr. Fcdor István és dr. Berecz Zsuzsanna, Farkas Tamás és Faragó Zsuzsanna, Magyar Gábor Péter és Nyilas Éva, Forró Csaba és Papp Mária, dr. Hajnal Ferenc János és Szabó Julianna, Kcrcsztúry János és Dobó Alexandra Beáta, Káity István és Csókási Zsuzsanna, Csikász Lajos és Wolf Viktória, Tóth Gábor és Pap Borbála Csilla, Takács Ferenc és Hatvani Tünde, Daka Zsolt és Elekes Katalin Erika, Jani Zoltán és Szabó Zsuzsanna Éva, Kosóczky Árpád György és Balla Edit Mária. Pompár László Zsolt és Koza Éva, Lajkó László és Oláh Ildikó Anna, Szász László és Balogh Emese, Szirovicza István és Molnár Anna, Szabó Zoltán és Bali Mónika, Fodor Ferenc Dezső és Rehák Nikoletta Ilona, Kovács Lajos és Rózsa Aranka, Nagy István és Csillag Erika. Született: Ballek Endre Szilveszternek és Benkovics Irén Margitnak Zita, Tamás Attila Zoltánnak és Oláh Mártának Bence, Takács Gyulának és Tandari Piroska Erzsébetnek Szabolcs, Balogh Róbertnek és Papós Borbálának Miklós, Magyar Zoltánnak és Makai Gyöngyi Irénnek Kitti, Kiszin Kálmán Attilának és Szűcs Katalinnak Ádám, Kohlmann Ferenc Péternek és Kelemen Marta Beatrixnek Márta, Daka Mártonnak és Kocsis Máriának Alexandra, Szabó Gyulának és Bothy Valériának Roland, Gyuris Istvánnak és Márton Borbálának Bence, Szakái Istvánnak és Puskás Rózsának István, Zádori István Antalnak és Hódi Ilonának Vivien, TatárKis Attilának és Török Zsuzsannának Anett, Nagy László Máténak és Hódi Marianna Erikának Nedda Marianna, Bálint Sándor Pálnak és Sinoros-Szabó Zsuzsannának Bence, Siprikó Sándornak és Petrányi Ildikónak Zsolt, Farkas Józsefnek és Forczek Rózsának Alexandra, Hódi László Sándornak és Ceglarska Elzbieta Barbarának Timea, Újvári Józsefnek és Budai Arankának Péter, Csorba Antalnak és Dobó Ágnesnek Brigitta, Bánfi Ferencnek és Krizsán Erzsébetnek Zoltán, Tóth Tibor Árpádnak és Jójárt Teréziának Gergő, Sztancsik Zoltán Jánosnak és Folytán Mária Katalinnak Andrea Brigitta. Vidács Jánosnak és .Deák Ildikónak Dávid, Papdi Imrének és Polonkai Ceciliának Nikolett, Ujszászi Jánosnak és Sörös Tünde Gabriellának Dániel, Mátyás Sándornak és Bozóki Máriának Martin, Kertai János Bélának és Kinyó Zsuzsannának Nóra, NemesNagy Antalnak és Molnár Erikának Ágnes, Szilágyi Sándornak és Sziráczki Mária Zsuzsannának Sándor, Szelepcsényi Zoltánnak és Ábrahám-Tandari Ágnesnek Zsolt, Juhász Jánosnak és Kószó Zsuzsannának Gergely, Borbély Ferencnek és Németh Ágnesnek Ferenc, Barhács Istvánnak és Kiss Andreának Eszter, Fehér Róbert Józsefnek és Maróti Ildikó Juliannának Bianka, Pusztai Zoltánnak és Sávai Zsuzsanna Katalinnak Timea, Aigner Zoltán Miklósnak és Kisagócsi Ildikónak Dániel Zoltán. Meghalt: Gál Lajos, Kószó Istvánné Solymosi Vilma, Molnár Tamás, Börcsök Károlyné Kiri Mária Etelka, Kószó Jánosné Börcsök Ilona, Pónusz István, Diós Pálné Kovács Anna, dr. Kiss Sándor, Romics Béla, Bencsik Sándorné Kovács Verona, Gábor Szilveszter, Kovács Erzsébet, Szécsi Istvánné Fodor Mária, Zsikai Dezső, Grób Frigyesné Szabó Erzsébet, Mucsi István, Csala Szilveszterné Balla Rozália, Juhász Ferencné Takács Terézia, Vajner Lajos, Pilikán Ferenc, Mészáros Lászlóné Ocskó Viktória, Horváth Imréné Benkő Róza, Béres József, dr. Gregorich Mária, Győrfi Sándor Lukács, Balog Lajosné Farkas Jolán, Csurgó Mihályné Fogas Eszter, Molnár Erzsébet, dr. Bordács Istvánné Sándor Eszter Margit, Peták Péter, Lőrincz Ákosné Balázs Ida, Nagy János, Ráckevei Károlyné Fonád Piroska, Mikula Lajos, Erdei József Gyula, Török János, Mangó Zoltán Dávid, Győri Imréné Mészáros Margit, Szabó Gyula, Boda Istvánné Konkoly Erzsébet, Mátyás László János, Porzó István Antal, dr. Buzási Géza Károly, Bárkányi István, Ancsányi József Jánosné Sajti Mária Magdolna, Fekete Antal, Somogyi Attila Ernő, Terhes Györgyné Kéri Ilona, Gémes László, Varga József, Csiga Lajosné Dadai Ilona, Rácz I^nácné Farkas Rozália.