Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-18 / 143. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. JÚN. 18. A HELYZET 7 Nacionalista és nukleáris káosz Szabadcsapatok törhetnek az országra Mint matematikus kijelent­hetem, Magyarország akkor lesz biztonságban, ha az or­szágba áramló tőke eléri azt a kritikus tömeget, amelyért a Nyugatpak már érdemes ag­gódnia. Mert hazánk biztonsá­gának igazi garanciája nem a külpolitika vagy a fegyveres erő, hanem stabil gazdaság. Pick Róbert főhadsegéd, a köztársasági elnök katonai irodájának vezetője tegnap este a Liberális Klubban azt is kijelentette, hogy a környező országokban nem körvonala­zódtak olyan politikai célok, amelyek megvalósítására ezek az országpk hadseregeik Ma­gyarország elleni mozgatását irányoznák elő. Nincs kizárva azortban a szomszéd országok­ban kormányaiktól független szabadcsapatok szerveződése és ezek révén határincidensek provokálása - például magyar­országi határmenti falvak megrohanása. Ezek a kormá­nyok így eszközként is hasz­nálhatnák ezt az irreguláris erőt az ottani magyar kisebb­ség elleni fellépés megalapo­zására. A délszláv nacionalista káoszban egy esetleges ame­rikai intervenció sem hozná meg a kívánt megoldást: inter­veniálni ugyanis pusztán légi­erővel nem lehetséges, a szá­razföldi beavatkozáshoz pedig felvonulási terep-szükségel­tetik, s Magyarország - vesz­tére - könnyen belekevered­hetne a konfliktusba. Nemzet­védelmi koncepciónk egyéb­ként már használja az ellen­csapás fogalmát, vagyis ag­resszió esetén nem csupán a védekezésre és a tárgyalásos rendezésre koncentrálnánk, hanem a hadsereg megkísé­relné a megtámadásunk előtti állapot erővel történő visszaállítását. A világpolitika legfőbb veszélyforrásaként Pick Róbert a keleti nukleáris káoszt jelölte meg. Száznál is több Cserno­bil-típusú monstrum dolgozik a volt Szovjetunió területén, ahol megszűntek a zárt váro­sok, az atomtudósok szétszó­ródtak, a közös nukleáris ar­zenálból a muzulmán köztár­saságok is részesedtek. Fennáll a veszély, hogy Algériától Iránig egy többszáz milliós iszlám birodalom alakul ki, amelynek nagy hatótávolságú rakétái Washingtontól Moszk­váig fenyegethetik a világot. 57 Tiszavirág- akció A brazíliai Környezetvédelmi Világkonferencia jegyében akciót indítunk a tiszavirág élőhelyének felkutatására, virágzásának megfigyelésére. A tiszavirág nemcsak a Tisza szimbóluma, hanem jelzi a víz minőségét, a folyóban bekövetkezett ökológiai változásokat is. A tiszavirágzás látványos, egyedülálló jelenség Európában, de egyre ritkább a környezet változása miatt. Erről a titokzatos állatkáról szeretnénk az ismereteinket bővíteni az élőhelyének, a virágzásának és a lárváinak megfigyelésével. A tiszavirág júniusban vi­rágzik, amely eltarthat néhány napig. Arra kérünk mindenkit, hogy figyelje a folyót és a következő adatokat rögzítse: a hely neve, folyamkilométer, virágzás időpontjai és mértéke (néhány darab, kevés, sok, tömeges). Figyelem! Ha nem volt virágzás, akkor várjuk a le­velet, mert ez is fontos szá­munkra! Érdemes megkérdezni a Tiszát jól ismerő embereket, hogy hol és mikor látták utol­jára. A tiszavirágzás leírása mel­lett a horgászokat még arra kérjük, hogy szedjenek ki lárvákat és a következőket jegyezzék fel: hely, folyam­kilométer, a báger átmérője, a kiszedett minták száma, a bennük talált lárvák száma és minden egyes lárva testhossza milliméterben. Külön jutal­mazzuk azt, aki 4%-os forma­iinban konzerválva címünkre lárvákat küld el. A megfigyeléseik és más információik eredményét cí­münkre várjuk (Tisza Klub Környezetvédő Társadalmi Szervezet, 5001 Szolnok, Sza­páry u. 19., Pf.:148.) A beérkezett adatokat ma­gyar és amerikai tudósok dolgozzák fel és az eredmény­ről a napi és a szaksajtóban be fogunk számolni. Ezért minden adat fontos számunkra, kérjük értesítsenek másokat is erről az akcióról. Minden résztvevőt megju­talmazunk. Kérészvirágos cím­ke, kitűző, plakát és könyvek vannak a jutalmak között. Iskolák, egyesületek, szakkö­rök számára megküldjük a tiszavirágról szóló tanulmányt is. Az MTV segítségével televíziós film készül. Kérjük, járuljanak hozzá a Tisza élővilágának védelmé­hez! Dr. Hamar József ökológus, elnök MOMÁS Jármü­és Műszaki Kereskedelmi Részvénytársaság 1114 Budapest, Hamzsabégi út 37. Új helyen, megújult választékkal várjuk kedves vásárlóinkat! BOLTUNK A MARS TÉRRŐL A GOGOL U. 11-13. SZ. ALÁ KÖLTÖZÖTT. A MOBILITÁS JÁRMŰ- ÉS ALKATRÉSZ DISZKONT ÁRUHÁZ kínálatában - kerékpárok - motorkerékpárok - kerékpár-alkatrészek - Skoda-, Dacia-, Polski FIAT-alkatrészek - karosszériaelemek 47-féle európai autótípushoz - ápolási felszerelési cikkek, tartozékok - gumiáruk - varrógépek. Minden vevőnknek árengedmény! Nyitva: hétfőtől péntekig: 8-16.30-ig, szombaton: 8-11.30-ig. VELÜNK NEMCSAK HALAD, VELÜNK MEGÉRKEZIK! Marhatolvajok Tápén Csokinak hült helye maradt Attól féltem, Takács Lajos a hátát mutatja majd. Hagyják őt békén, van elég baja. De a tápai gazdának már elszállt az indulata. Helyzetértékelésében keserű lemondás: némelyik ember aljasabb, mint a fekete­kávé. S egyre több van belő­lük. Mégis, mit lehetne tenni? - Kértem a rendőröket, adjanak fegyvertartási enge­délyt. Ilyen világot élünk. Oda kell pörkölni a disznóknak. Nézem, ezt komolyan gon­dolja? Képes lenne lesekedni? Hisz nem vadászatra termett ő sem, ahogyan senki közülünk. A Tápét Algyővel összekötő út szélén beszélgetünk - kis pihenés a permezetés közben. - Látja, ez forgalmas út, az olajosok jönnek-mennek, ál­landóan. A bikáim ott legelnek a húsüzem előtt. Az ottani dolgozók ismernek, nem szól­va az éjjeliőrről. Kell ennél biztonságosabb hely? Aligha. Csoki-Bubusnak mégis hűlt helye maradt egy reggelre. Szelíd jószág volt. Elkötötték, átvezették le, a túloldali nádasba, a bokrok takarásába. Körbe hajtották egy fán, míg egészen föl nem tekeredett. - Hozzáértő ember műve. Nem először csinál az ilyet, ­így a kárvallott gazda. ­Előbbb a gégéjét vágta el, hogy ne ordítson, szegény. Kifolyatták a vérét. Esztendős borjú volt, jó három mázsás. A Duna-parton megtalálta a Csatornázási Művek köz­pontját, jelentkezett a sze­mélyzeti osztályon. Megdöb­bent, amikor a megszabott fizetés alsó keretösszegét ajánlották - mintha meg­sejtették volna, hogy minden­képpen el kell fogadnia az állást. Borsos megpróbált vitatkozni, de csak egy szá­zassal tudta feljebb alkudni a járandóságát. Leadta a mun­kakönyvét, magában elha­tározta, hogy az első adandó alkalommal továbbáll. Végig­ment a felvétel szokásos állomásain, átadták neki a munkásszállóra szóló beutaló cédulát is. Egy hatágyas szobában helyezték el - kérésére nem­dohányzók között. Az épületet a Csatornázási Művek tartotta fenn, de a helyek egy részét kiadta más üzemeknek, szer­vezeteknek. Borsos szobatár­sai között vidékről feljött építőmunkások, kémény­seprők, sőt környékbeli rend­őrök is akadtak. Délidőben csak egy lakót talált otthon; egy ötven év körüli, láthatóan nem szoba­tiszta, mocskos ruházatú férfi ült a sarokban. A benyitó takarítónő elmondta, hogy az illető valaha a csatomázásnál dolgozott, de egy agyhártya­gyulladás után megzavarodott és le kellett százalékolni. Családja nem volt, szociális otthonban sem tudták elhe­lyezni, így ott maradt a szálláson, udvart söprögetett, segített a konyhán. Borsos borzongva nézett rá és be­húzta maga után az ajtót, szerette volna átkérni magát egy másik szobába, de egye­lőre nem találtak neki szabad ágyat. Körülnézett az épületben, de hiába kereste a kollé­giumban megszokott testgya­korló-termet és a klubszoba Lekanyarították a két hátsó combját, de föl ám, egészen a bordákig. A többi nem kellett. Vagy nem volt idő szétbontani. Negyvenezer forintot vittem a dögtelepre. Takácsné, mint az asszo­nyok általában, gyakorlatias. Azt mondja, több ballagási ebédre is futhatta a száz kiló húsból. Jó pörköltet főztek biztos... Tápén nem ez az első Moldova György húslopás. Az utóbbi években valósággal odaszoktak a mar­hatolvajok. De visznek azok minden jószágot. Fényes nap­pal benn az egyik utcában két bárányt tuszkoltak volna a Mercedes csomagtartójába. Rájuk szóltak, elmondták őket mindennek úgyhogy eliszkol­tak a flancos autóval. S mi történt? Kis idő múltán két autó jött vissza. Vasvillákat vettek elő, önérzetből. Még hogy eltévesztették a birkákat, ugyan! A téeszből egyszerre több tehenet is elhajtottak volna. Próbálkoznak a kör­nyékbeli tanyákon is. Mintha ennek igazolására: Trabant lassít mellettünk. Szé­lék tudakozódnak, tényleg Takácséké volt-e a lemészárolt bika. Ahogy Szél gazda iga­zolást nyer, nagyot ká­romkodik. - így aztán olcsó a drága hús - fortyog tehetetlen dü­hében. - Hová jutunk? Nálunk is jártak már a betyárok. Arról kérdezősködtek, van-e eladó lovunk. De ez csak ürügy. - Hát, egyik este meg mit látok! - Veszi át a szót fia. ­Éppen a teheneket hajtottam be, amikor két kocsi kanyaro­dott le a bekötőútra. Sötét volt, nem vettek észre. Kikapcsolták a lámpákat, aztán gyerünk. Előre, hátra, előre, hátra, vagy négyszer, ötször. Vigyorogva tördösték az autókat. Majd fizet a biztosító! Az ilyenek is veszélyesek ám. Úgy lapultam mint a nyúl! Hallgattam mint a sír. Szótlanul szívjuk a ciga­rettát mi is. Az égen megint felhők tornyosulnak, újabb nyári zápor készülődik. Ránk is férne egy nagytakarítás. MAG EDIT A félelem kapuja 43. rész sem látszott alkalmasnak rá, hogy behúzódjon oda fü­zeteivel és könyveivel. Új környezetet kellett kialakítani magának. Visszament holmijáért a Keleti pályaudvarra. Eszébe jutott a látvány, mely érke­zésénél fogadta a csarnokban, és egy hirtelen ötlettel be­nézett a mozgópostásokhoz, megtudakolta, hogy kaphat­na-e alkalmi munkát az éj­szakai rakodóknál. A kiren­deltség vezetőjének szüksége volt kisegítő munkásokra, már másnap éjszakára berendelte, egy műszakra négyszáz forin­tot ígért, Boros elégedetten tért vissza a szállóba. Kipakolta a holmiját, a fémszekrény ajtajának kihaj­lított sarkai jelezték, hogy a tolvajok már többször is meg­próbáltak hozzáférni a benne őrzött tárgyakhoz. Borsos egy vas keresztpántot rakott a kétoldalt felhegesztett fülekre, pénzét és igazolványait egy kis táskában az inge alá csúsztatta. Este korán lefeküdt, sze­rette volna kipihenni magát, de szobatársai még éjféltájban is jöttek-mentek, csapkodták az ajtókat, felgyújtották a villanyt. Nem akart már az első nap veszekedésbe keve­redni, megpróbálta elterelni a gondolatait, egy idő után azonban elunta az álmatlan heverészést. Felkelt, az asztal­ról elvett egy újságot és ke­resett valamilyen helyet, ahol nyugodtan olvashatna. Egy félig nyitott ajtó mö­gött fény égett, Borsos arra­felé indult. A szobát erede­tileg gyengélkedőnek használ­ták, de a két ágyon betegek helyett kártyások üldögéltek, az asztalnál egy öregember demizsonból nyersszagú törkölypálinkát mért: - Iszol egy felest? Valódi kisüsti. A fiú bólintott, elfordult és kivett egy húszforintost a nyakában hordott zacskóból ­hogy a többiek ne vegyék észre, úgy tett, mintha a zsebéből szedné elő. Az ital inkább csak ürügy volt, hogy a jelenléte ne keltsen gyanak­vást, a forma kedvéért a szájához emelte a poharat, aztán leült egy sarokba. Az egyik társaság fájert játszott, a másik huszon­egyezett, az ő csatájukat figyelte. Az ágyat takaró pokrócon halomban feküdtek a százasok, egy-egy buliban egy havi átlagfizetés kétsze­rese is gazdát cserélt. Borsos nézte az arcokat, érthetetlennek találta, hogy a játékosok szinte indulat nélkül veszik tudomásul a nyerést vagy a vesztést, bár külse­jükből nyilvánvalóan látszott, hogy nem veti fel őket a pénz. Csak arra gondolhatott, hogy ezek az emberek már végleg kiszakadtak családi kötelé­keikből, egész környeze­tükből, és rég feladták a re­ményt, hogy változtathatnak a sorsukon. Néhány ezer forint nem hozhatja helyre az éle­tüket, annyi pénzt sohasem tudnának összeszedni, hogy lakást vehessenek. Borsos töprengve ivott egy kortyot, ismét fel kellett fognia, hogy az ó lába előtt ugyanaz a szakadék tátong, és csak idő kérdése, hogy hasonlóvá váljék a társaihoz, de elterelte gondolatait. Elálmosodott, abban reménykedett, hogy a szobájában már lecsillapodott a jövés-menés, aludni indult. Másnap reggel hatkor je­lentkezett kijelölt munkahe­lyén, a Boráros téren. A művezető kikérdezte, hogy mihez ért, mikor megtudta, hogy építőipari technikumba járt, egy kőművesmunkát vég­ző brigádba osztotta be. Be­öltözött, felvette a sárga mun­karuhát, a derékig érő gumi­csizmát és a kesztyűt. Beállt a leszálló csoportba, óvatosan lépkedett a lejáró aknáiba épített csigalépcsőkön. Borsos életében először járt lent a csatornában, attól félt, hogy rosszul lesz a szagtól és a látványtól, önkéntelenül összehúzta magát, de alig érzett valami bűzt, arra gondolt, hogy a csatorna­rendszert megfelelő módon szellőztetik. A lépcsőn leérve körül­nézett, fejük fölött hat-nyolc méteres magasságban az út­testbe beékelt rácsok résein pászmákban esett be a fény, a látvány a tankönyvekben lá­tott történelmi festmények megvilágítására emlékeztette Borsost. Burkolótéglákat és habar­csot pakoltak egy fémcsónak­ba, elindultak vele a Körút, alatti vonalon, a keskeny oldalsó padkán lépkedve kö­téllel húzták maguk után. Bor­sos félt, hogy gumicsizmája megcsúszik az iszaptól síkos járdán, és beleesik a szelvény folyókájában rohanó szenny­vízbe, tudta, hogy a társai nehezen emelnék ki. A biztonság kedvéért néha meg­érintette a fölverődő sárral beborított falat. Egy elága­zásnál letértek és egy mellék­ágon folytatták az útjukat, a szelvény alig volt magasabb egy méternél, csak erősen meggörnyedve lehetett köz­lekedni benne. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents