Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-18 / 143. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. JÚN. 18. A HELYZET 7 Nacionalista és nukleáris káosz Szabadcsapatok törhetnek az országra Mint matematikus kijelenthetem, Magyarország akkor lesz biztonságban, ha az országba áramló tőke eléri azt a kritikus tömeget, amelyért a Nyugatpak már érdemes aggódnia. Mert hazánk biztonságának igazi garanciája nem a külpolitika vagy a fegyveres erő, hanem stabil gazdaság. Pick Róbert főhadsegéd, a köztársasági elnök katonai irodájának vezetője tegnap este a Liberális Klubban azt is kijelentette, hogy a környező országokban nem körvonalazódtak olyan politikai célok, amelyek megvalósítására ezek az országpk hadseregeik Magyarország elleni mozgatását irányoznák elő. Nincs kizárva azortban a szomszéd országokban kormányaiktól független szabadcsapatok szerveződése és ezek révén határincidensek provokálása - például magyarországi határmenti falvak megrohanása. Ezek a kormányok így eszközként is használhatnák ezt az irreguláris erőt az ottani magyar kisebbség elleni fellépés megalapozására. A délszláv nacionalista káoszban egy esetleges amerikai intervenció sem hozná meg a kívánt megoldást: interveniálni ugyanis pusztán légierővel nem lehetséges, a szárazföldi beavatkozáshoz pedig felvonulási terep-szükségeltetik, s Magyarország - vesztére - könnyen belekeveredhetne a konfliktusba. Nemzetvédelmi koncepciónk egyébként már használja az ellencsapás fogalmát, vagyis agresszió esetén nem csupán a védekezésre és a tárgyalásos rendezésre koncentrálnánk, hanem a hadsereg megkísérelné a megtámadásunk előtti állapot erővel történő visszaállítását. A világpolitika legfőbb veszélyforrásaként Pick Róbert a keleti nukleáris káoszt jelölte meg. Száznál is több Csernobil-típusú monstrum dolgozik a volt Szovjetunió területén, ahol megszűntek a zárt városok, az atomtudósok szétszóródtak, a közös nukleáris arzenálból a muzulmán köztársaságok is részesedtek. Fennáll a veszély, hogy Algériától Iránig egy többszáz milliós iszlám birodalom alakul ki, amelynek nagy hatótávolságú rakétái Washingtontól Moszkváig fenyegethetik a világot. 57 Tiszavirág- akció A brazíliai Környezetvédelmi Világkonferencia jegyében akciót indítunk a tiszavirág élőhelyének felkutatására, virágzásának megfigyelésére. A tiszavirág nemcsak a Tisza szimbóluma, hanem jelzi a víz minőségét, a folyóban bekövetkezett ökológiai változásokat is. A tiszavirágzás látványos, egyedülálló jelenség Európában, de egyre ritkább a környezet változása miatt. Erről a titokzatos állatkáról szeretnénk az ismereteinket bővíteni az élőhelyének, a virágzásának és a lárváinak megfigyelésével. A tiszavirág júniusban virágzik, amely eltarthat néhány napig. Arra kérünk mindenkit, hogy figyelje a folyót és a következő adatokat rögzítse: a hely neve, folyamkilométer, virágzás időpontjai és mértéke (néhány darab, kevés, sok, tömeges). Figyelem! Ha nem volt virágzás, akkor várjuk a levelet, mert ez is fontos számunkra! Érdemes megkérdezni a Tiszát jól ismerő embereket, hogy hol és mikor látták utoljára. A tiszavirágzás leírása mellett a horgászokat még arra kérjük, hogy szedjenek ki lárvákat és a következőket jegyezzék fel: hely, folyamkilométer, a báger átmérője, a kiszedett minták száma, a bennük talált lárvák száma és minden egyes lárva testhossza milliméterben. Külön jutalmazzuk azt, aki 4%-os formaiinban konzerválva címünkre lárvákat küld el. A megfigyeléseik és más információik eredményét címünkre várjuk (Tisza Klub Környezetvédő Társadalmi Szervezet, 5001 Szolnok, Szapáry u. 19., Pf.:148.) A beérkezett adatokat magyar és amerikai tudósok dolgozzák fel és az eredményről a napi és a szaksajtóban be fogunk számolni. Ezért minden adat fontos számunkra, kérjük értesítsenek másokat is erről az akcióról. Minden résztvevőt megjutalmazunk. Kérészvirágos címke, kitűző, plakát és könyvek vannak a jutalmak között. Iskolák, egyesületek, szakkörök számára megküldjük a tiszavirágról szóló tanulmányt is. Az MTV segítségével televíziós film készül. Kérjük, járuljanak hozzá a Tisza élővilágának védelméhez! Dr. Hamar József ökológus, elnök MOMÁS Jármüés Műszaki Kereskedelmi Részvénytársaság 1114 Budapest, Hamzsabégi út 37. Új helyen, megújult választékkal várjuk kedves vásárlóinkat! BOLTUNK A MARS TÉRRŐL A GOGOL U. 11-13. SZ. ALÁ KÖLTÖZÖTT. A MOBILITÁS JÁRMŰ- ÉS ALKATRÉSZ DISZKONT ÁRUHÁZ kínálatában - kerékpárok - motorkerékpárok - kerékpár-alkatrészek - Skoda-, Dacia-, Polski FIAT-alkatrészek - karosszériaelemek 47-féle európai autótípushoz - ápolási felszerelési cikkek, tartozékok - gumiáruk - varrógépek. Minden vevőnknek árengedmény! Nyitva: hétfőtől péntekig: 8-16.30-ig, szombaton: 8-11.30-ig. VELÜNK NEMCSAK HALAD, VELÜNK MEGÉRKEZIK! Marhatolvajok Tápén Csokinak hült helye maradt Attól féltem, Takács Lajos a hátát mutatja majd. Hagyják őt békén, van elég baja. De a tápai gazdának már elszállt az indulata. Helyzetértékelésében keserű lemondás: némelyik ember aljasabb, mint a feketekávé. S egyre több van belőlük. Mégis, mit lehetne tenni? - Kértem a rendőröket, adjanak fegyvertartási engedélyt. Ilyen világot élünk. Oda kell pörkölni a disznóknak. Nézem, ezt komolyan gondolja? Képes lenne lesekedni? Hisz nem vadászatra termett ő sem, ahogyan senki közülünk. A Tápét Algyővel összekötő út szélén beszélgetünk - kis pihenés a permezetés közben. - Látja, ez forgalmas út, az olajosok jönnek-mennek, állandóan. A bikáim ott legelnek a húsüzem előtt. Az ottani dolgozók ismernek, nem szólva az éjjeliőrről. Kell ennél biztonságosabb hely? Aligha. Csoki-Bubusnak mégis hűlt helye maradt egy reggelre. Szelíd jószág volt. Elkötötték, átvezették le, a túloldali nádasba, a bokrok takarásába. Körbe hajtották egy fán, míg egészen föl nem tekeredett. - Hozzáértő ember műve. Nem először csinál az ilyet, így a kárvallott gazda. Előbbb a gégéjét vágta el, hogy ne ordítson, szegény. Kifolyatták a vérét. Esztendős borjú volt, jó három mázsás. A Duna-parton megtalálta a Csatornázási Művek központját, jelentkezett a személyzeti osztályon. Megdöbbent, amikor a megszabott fizetés alsó keretösszegét ajánlották - mintha megsejtették volna, hogy mindenképpen el kell fogadnia az állást. Borsos megpróbált vitatkozni, de csak egy százassal tudta feljebb alkudni a járandóságát. Leadta a munkakönyvét, magában elhatározta, hogy az első adandó alkalommal továbbáll. Végigment a felvétel szokásos állomásain, átadták neki a munkásszállóra szóló beutaló cédulát is. Egy hatágyas szobában helyezték el - kérésére nemdohányzók között. Az épületet a Csatornázási Művek tartotta fenn, de a helyek egy részét kiadta más üzemeknek, szervezeteknek. Borsos szobatársai között vidékről feljött építőmunkások, kéményseprők, sőt környékbeli rendőrök is akadtak. Délidőben csak egy lakót talált otthon; egy ötven év körüli, láthatóan nem szobatiszta, mocskos ruházatú férfi ült a sarokban. A benyitó takarítónő elmondta, hogy az illető valaha a csatomázásnál dolgozott, de egy agyhártyagyulladás után megzavarodott és le kellett százalékolni. Családja nem volt, szociális otthonban sem tudták elhelyezni, így ott maradt a szálláson, udvart söprögetett, segített a konyhán. Borsos borzongva nézett rá és behúzta maga után az ajtót, szerette volna átkérni magát egy másik szobába, de egyelőre nem találtak neki szabad ágyat. Körülnézett az épületben, de hiába kereste a kollégiumban megszokott testgyakorló-termet és a klubszoba Lekanyarították a két hátsó combját, de föl ám, egészen a bordákig. A többi nem kellett. Vagy nem volt idő szétbontani. Negyvenezer forintot vittem a dögtelepre. Takácsné, mint az asszonyok általában, gyakorlatias. Azt mondja, több ballagási ebédre is futhatta a száz kiló húsból. Jó pörköltet főztek biztos... Tápén nem ez az első Moldova György húslopás. Az utóbbi években valósággal odaszoktak a marhatolvajok. De visznek azok minden jószágot. Fényes nappal benn az egyik utcában két bárányt tuszkoltak volna a Mercedes csomagtartójába. Rájuk szóltak, elmondták őket mindennek úgyhogy eliszkoltak a flancos autóval. S mi történt? Kis idő múltán két autó jött vissza. Vasvillákat vettek elő, önérzetből. Még hogy eltévesztették a birkákat, ugyan! A téeszből egyszerre több tehenet is elhajtottak volna. Próbálkoznak a környékbeli tanyákon is. Mintha ennek igazolására: Trabant lassít mellettünk. Szélék tudakozódnak, tényleg Takácséké volt-e a lemészárolt bika. Ahogy Szél gazda igazolást nyer, nagyot káromkodik. - így aztán olcsó a drága hús - fortyog tehetetlen dühében. - Hová jutunk? Nálunk is jártak már a betyárok. Arról kérdezősködtek, van-e eladó lovunk. De ez csak ürügy. - Hát, egyik este meg mit látok! - Veszi át a szót fia. Éppen a teheneket hajtottam be, amikor két kocsi kanyarodott le a bekötőútra. Sötét volt, nem vettek észre. Kikapcsolták a lámpákat, aztán gyerünk. Előre, hátra, előre, hátra, vagy négyszer, ötször. Vigyorogva tördösték az autókat. Majd fizet a biztosító! Az ilyenek is veszélyesek ám. Úgy lapultam mint a nyúl! Hallgattam mint a sír. Szótlanul szívjuk a cigarettát mi is. Az égen megint felhők tornyosulnak, újabb nyári zápor készülődik. Ránk is férne egy nagytakarítás. MAG EDIT A félelem kapuja 43. rész sem látszott alkalmasnak rá, hogy behúzódjon oda füzeteivel és könyveivel. Új környezetet kellett kialakítani magának. Visszament holmijáért a Keleti pályaudvarra. Eszébe jutott a látvány, mely érkezésénél fogadta a csarnokban, és egy hirtelen ötlettel benézett a mozgópostásokhoz, megtudakolta, hogy kaphatna-e alkalmi munkát az éjszakai rakodóknál. A kirendeltség vezetőjének szüksége volt kisegítő munkásokra, már másnap éjszakára berendelte, egy műszakra négyszáz forintot ígért, Boros elégedetten tért vissza a szállóba. Kipakolta a holmiját, a fémszekrény ajtajának kihajlított sarkai jelezték, hogy a tolvajok már többször is megpróbáltak hozzáférni a benne őrzött tárgyakhoz. Borsos egy vas keresztpántot rakott a kétoldalt felhegesztett fülekre, pénzét és igazolványait egy kis táskában az inge alá csúsztatta. Este korán lefeküdt, szerette volna kipihenni magát, de szobatársai még éjféltájban is jöttek-mentek, csapkodták az ajtókat, felgyújtották a villanyt. Nem akart már az első nap veszekedésbe keveredni, megpróbálta elterelni a gondolatait, egy idő után azonban elunta az álmatlan heverészést. Felkelt, az asztalról elvett egy újságot és keresett valamilyen helyet, ahol nyugodtan olvashatna. Egy félig nyitott ajtó mögött fény égett, Borsos arrafelé indult. A szobát eredetileg gyengélkedőnek használták, de a két ágyon betegek helyett kártyások üldögéltek, az asztalnál egy öregember demizsonból nyersszagú törkölypálinkát mért: - Iszol egy felest? Valódi kisüsti. A fiú bólintott, elfordult és kivett egy húszforintost a nyakában hordott zacskóból hogy a többiek ne vegyék észre, úgy tett, mintha a zsebéből szedné elő. Az ital inkább csak ürügy volt, hogy a jelenléte ne keltsen gyanakvást, a forma kedvéért a szájához emelte a poharat, aztán leült egy sarokba. Az egyik társaság fájert játszott, a másik huszonegyezett, az ő csatájukat figyelte. Az ágyat takaró pokrócon halomban feküdtek a százasok, egy-egy buliban egy havi átlagfizetés kétszerese is gazdát cserélt. Borsos nézte az arcokat, érthetetlennek találta, hogy a játékosok szinte indulat nélkül veszik tudomásul a nyerést vagy a vesztést, bár külsejükből nyilvánvalóan látszott, hogy nem veti fel őket a pénz. Csak arra gondolhatott, hogy ezek az emberek már végleg kiszakadtak családi kötelékeikből, egész környezetükből, és rég feladták a reményt, hogy változtathatnak a sorsukon. Néhány ezer forint nem hozhatja helyre az életüket, annyi pénzt sohasem tudnának összeszedni, hogy lakást vehessenek. Borsos töprengve ivott egy kortyot, ismét fel kellett fognia, hogy az ó lába előtt ugyanaz a szakadék tátong, és csak idő kérdése, hogy hasonlóvá váljék a társaihoz, de elterelte gondolatait. Elálmosodott, abban reménykedett, hogy a szobájában már lecsillapodott a jövés-menés, aludni indult. Másnap reggel hatkor jelentkezett kijelölt munkahelyén, a Boráros téren. A művezető kikérdezte, hogy mihez ért, mikor megtudta, hogy építőipari technikumba járt, egy kőművesmunkát végző brigádba osztotta be. Beöltözött, felvette a sárga munkaruhát, a derékig érő gumicsizmát és a kesztyűt. Beállt a leszálló csoportba, óvatosan lépkedett a lejáró aknáiba épített csigalépcsőkön. Borsos életében először járt lent a csatornában, attól félt, hogy rosszul lesz a szagtól és a látványtól, önkéntelenül összehúzta magát, de alig érzett valami bűzt, arra gondolt, hogy a csatornarendszert megfelelő módon szellőztetik. A lépcsőn leérve körülnézett, fejük fölött hat-nyolc méteres magasságban az úttestbe beékelt rácsok résein pászmákban esett be a fény, a látvány a tankönyvekben látott történelmi festmények megvilágítására emlékeztette Borsost. Burkolótéglákat és habarcsot pakoltak egy fémcsónakba, elindultak vele a Körút, alatti vonalon, a keskeny oldalsó padkán lépkedve kötéllel húzták maguk után. Borsos félt, hogy gumicsizmája megcsúszik az iszaptól síkos járdán, és beleesik a szelvény folyókájában rohanó szennyvízbe, tudta, hogy a társai nehezen emelnék ki. A biztonság kedvéért néha megérintette a fölverődő sárral beborított falat. Egy elágazásnál letértek és egy mellékágon folytatták az útjukat, a szelvény alig volt magasabb egy méternél, csak erősen meggörnyedve lehetett közlekedni benne. (Folytatjuk)