Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-17 / 142. szám

SZERDA, 1992. JÚN. 17. T%> GAZDASÁGI MELLÉKLET III. A képiigynök portréja Az üzlet végül mindig győz „Igent mondtam, és nem bántam meg, mert csodálatos harminc év van mögöttem. Szórakozva dolgozom, kimegyek a vásárlóimhoz, elbeszélgetünk, és ha még néhány üzlet is létrejön, igazán elégedett vagyok. Életreszóló barátságot kötöttem nagyszerű emberekkel. Igaz, nem volt könnyű a művészek bizalmát, szimpátiáját elnyerni, megfelelő vevőkört kialakítani." - Ezek szerint úgy csöppent bele a művészvilágba. Hogyan kezdett árulni? A hóna alá csapott néhány képet, és elindult? - Beültem a Trabantomba és elmentem Gerendásra. Megálltam az első háznál, a községi tűzoltóparancsnok lakott ott. O lett az első vevőm, azonnal megvett tőlem egy csendéletet. Ilyen sikeresen kezdődött a pályafutásom. - Tételezzük fel, hogy el akar nekem adni egy képet. Hogyan érvel? Mit mond, miért jó az, ha az embernek van otthon egy festménye? - Azt gondolom, hogy egy kultúrember lakásában mindenképpen kell lennie festménynek. éppúgy hozzátartozik a szépen berendezett otthonhoz, mint a szőnyeg vagy a függöny. Különösen, ha gyerekek is vannak, fontos, hogy olyan környezetben nőjenek fel, amelyben jelen van a képzőművészet. A gyerekek akkor megszeretik a képeket. A festmény éppen olyan természetes lesz az életükben, mint a zene, vagy a könyvek a polcon. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Vígh Károly: Első vevőm a tűzoltóparancsnok volt Vígh Károly képkereskedő. Harminc éve a Képcsarnok kötelékében űzi a müvészetárusok egyre nehezebb mesterségét. Boldog, mert élete nagy részét egy álomszerű világban tölthette. Eredetileg autószerelő volt, de mindig érdekelte a képzőművészet, sok művészbarátja volt. Ennek köszönhetően a hatvanas években felkérték, hogy legyen a Képcsarnok üzletkötője. Alapvetően meg van az ember győződve arról, hogy amit árul. azok a legszebb alkotások a világon, ezen túl pedig megpróbál a vevő hangulatára, egyéniségére hatni. - Honnan tudja, mi az érték? Tanulta, érzi, tapasztalatból tudja? - Józan paraszti ésszel kell értékelni. Gyakran tapasztaltam vidéken, hogy falusi nénik ösztönösen kiválasztják a legnívósabb alkotásokat. Szerintem van az embereknek ösztönös ízlésük. - Ha egy kép önnek is nagyon tetszik, és szívesen látná a lakásában, mi az erősebb, az üzlet vagy a művészet? Vagyis eladja vagy megtartja? - Végül mindig az üzlet győz. Ha az ember vérbeli kereskedő, örül annak, ha egy neki kedves festmény méltó helyre kerül, ahol meg is becsülik. Az üzlet és a művészet szempontjai egyébként az utóbbi időben gyakran ütköznek; a szakma az utóbbi időben nagyon felhígult, gátlástalan értékesítők értéktelen alkotások tömegét adják el jó pénzért, kihasználva a vevők hozzá nem értését. - Hogyan változott a vevőkör az utóbbi időben ? - A vevőkör nem változott, hanem elmaradt. Sokkal nehezebb a mai világban képeket eladni. A pedagógusok például rendszeres vevőim voltak, az egyik legműveltebb réteg, de anyagi helyzetük ma nem teszi lehetővé, hogy festményeket vásároljanak. Az újonnan tehetősebbé lettek közül pedig még nagyon kevesen fogékonyak igazán a művészetek iránt, annyira leköti őket az üzlet. Abban bízom, hogy átmeneti időket élünk. Ha megerősödik a gazdaság, kialakul a hatékony mecenatúra, tisztességes galériák, jó kereskedők kezébe kerül a képzőművészet. Keczer Gabriella Mit, miért? Nálunk hétfőn hétvége van. „Ünneplős" ételsorral, tévéműsorral, focimeccsel, kiskerti tapasztalatcserével. Kitárgyaljuk, kipihenjük munkahelyünkön a heti pihenőnapokat. Belefér a munkaidőnkbe, megszoktuk. Még ideológiánk is van hozzá: eszerint „Hétfőn még a fű se nő. " S nemigen volt eddig, aki számon kérje, hogy miért. Ha pedig mégis akadt ilyen főnök, az „ hajcsárkodott", és személyes sértésnek vettük, hogy a munkanapon munkát várt el tőlünk. A szigorúbb követelmények, a feszesebb munkatempó miatt - mit az élet, a válságból kikecmergés ránk kényszerít - most jobbára háborgunk. Ám nem okvetlenül azért, mert lusták, dologkerülők lennénk. Sokkal inkább azért, mert a „keménykedés"-nek egyelőre kevés az alapja. Seregnyi vállalatunk épült le, vegetál: termékeinek nincs keletje (nyugatja főleg!), csak gyűlnek, mint az adósságuk, meg a csődeljárással fenyegetőző hitelezőik. Kivezető út meg semerre sem látszik: a dolgozó az istennek sem érti, merre, miért hajtják. Gazdasági átváltásunknak az talán a legnagyobb gondja, hogy nem tudjuk: mit, miért. A munkahelyét, a kenyerét féltő pedig (meggyőződésem) szívesen növelné hétfőn is a füvet. Dolgoznánk szorgosan, precízen, ha tudnánk, hogy ezt várják el tőlünk, biztosítják hozzá a feltételeket és munkánkért a fizetséget. Ha lenne mérce, lenne értékrend. Ha megmondanák világosan: erre van szükség, ezt várják el, így kérik, ez alapján minősítenek és díjaznak. Objektíven. Valahogy úgy, mint azt megtapasztalhatták például azok, akik nemrégiben jöttek haza a Suzuki cég kosai gyárának „edzőtáborából." Barátaim fia mesélte, kemény volt a tréning: napi kilenc árát dolgoztak, a gyártósoron másodpercnyi pontossággal érkező munkadarabok nem engedtek lazítást, mellébeszélést, arra háromnegyed óra ötnerenvi pihenő volt. Bérüket cet uj;hi. teljesítményük határozta meg. „jutalmuk" pedig az, hogy megszerzett tudásukkal. „kipróbált harcosként" biztos, jól fizető munkájuk lesz a Suzuki esztergomi gyárában. Ennyi hajtóerő - úgy vélem - minden magyar embernek elég lenne a tisztességes munkavégzéshez, a jó teljesítményhez. A sokat kritizált hazai munkamorált értelmes feladatokkal, megfelelő értékrenddel, prosperáló cégekkel lehetne javítani - nem öncélú „keménykedéssel." Attól nem lesz a hétfő (meg a hét többi napja sem) igazi munkanap... Szabó Magdolna Ki nyomul előre a gazdaságban? Ismét az alagútból Öt esztendeje készíti el évről évre a Pénzügykutató Rt. kutatócsoportja az elmúlt esztendő átfogó gazdasági elemzését, és az ebből levonható tanulságok alapján a prognózist. Mi nem változott ennyi év alatt? A kötet címe: „Jelentések az alagútból"! Azaz - ha létezik egyáltalán gazdasági alagút -, akkor változatlanul ebben haladunk: s egyelőre az irányok sem kevéssé kiismerhetetlenek. mint néhány évvel ezelőtt. A bizonyosságokra is bőven akad példa a múlt héten megjelent kötetben: legelső tanulság például az, hogy a gazdaság adatai szerint, a vártnál jóval hoszabban elhúzódik a válság, s nem igazolódnak be azok a kormányzati elképzelések, amelyek szerint legkésőbb az idén megkezdődik a kilábalás. Nem is csoda, hiszen a „nagygazdaság" mutatói azt erősítik, hogy a folyamatok merőben másként alakultak, mint a tervezett: a külső pénzügyi mutatók a vártnál sokkal kedvezőbben, míg a belgazdaság leromlása jóval meghaladja az elképzeléseket. Úgy tűnik, az Antall-kabinet a gazdasági növekedés megindítását latolgatja. A „kínálati motor" beindítása azonban a szakemberek szerint minden bizonnyal korai még. Megalapozottnak tűnik, hogy a kormány a korábbi tétova gazdasági lépései után most előrenyomulni igyekszik a gazdaságban, azaz a hatalom hoszabb távú gazdasági meglapozására törekszik. Ebben csak az a szomú - és persze a veszélyes -, hogy továbbra is a politika szolgálóleányának" tekintik a gazdaságot, s a személyi és pártakarnokság marad elsődleges a.gazdasággal szemben. Ezt bizonyítja az is, hogy a szakmailag egyébként megalapozott Kupa-programot a kormánycsatározások során sikerült félrelökni. Az államháztartás reformja megbicsaklott: a bevételek elmaradása mellett a kincstár máris óriási hiánnyal birkózik. Mi várható akkor, amikor már a közvetlen külső összeomlás veszélye elmúlt, de a jövedelemtermelés végletesen beszűkült? A válság további elhúzódása, hiszen egyszerre van jelen ma a gazdaságban az állam újraközpontosító törekvése, és egy olyan, dinamikusnak mondott kisvállalkozói szféra, amely jószerével csak az adóhivatal előli bújócskával képes ma még extraprofitra szert tenni. És akkor a feketegazdaságról még nem is beszéltünk... A tanulmány szerzői úgy vélekednek, továbbra is bizonytalan az infláció egy számjegyűvé faraghatósága, a gazdaság belátható időn belüli dinamizálhatósága. A társadalmi stabilizálódás a monopóliumok árnyékában és egy gyenge versenyszituációban meglehetősen kétséges. Ami viszont bizonyosság: közeljövőnk továbbra is sokesélyes. Rafai Gábor MRP A Riverside Befektetési Tanácsadó Kft. a „Munkavállalói Résztulajdonosi Program"-ról szóló törvényjavaslattal egyidejűleg, közvetlenül a törvény megjelenése után, június 19-én konferenciát rendez a privatizációnak erről a formájáról. MRP-t csak olyan vállalatoknál érdemes bevezetni, ahol a vállalat képes lesz megtermelni a dolgozói résztulajdon megteremtésének pénzügyi alapjait. Az alkalmazottak részére megszabott eladási árat a cég üzleti értéke határozza meg. Vagyis az AVÜ-nek olyan eladási vételárat kell kialakítania, amely a piaci érték körül mozog. Ehhez azonban a vállalat nyereséges működése szükséges, szavatolva azt, hogy a résztulajdonosi konstrukcióhoz felvett hitelt képes lesz visszafizetni. STADAT Megjelent a STADAT rendszer 1992. évi katalógusa. A STADAT videotexrendszer a gazdasági vezetők, szakemberek, politikusok és az érdeklődők gyors információellátását biztosítja. Az adatbázis jelenleg 6500 táblaképet tartalmaz, melyből kb. 5000 a KSH adatgyűjtéséből származik, a többi kilenc központi szerv adata. A KSH havi adatai 20-30 nappal a havi közlemények megjelenése előtt, az éves adatok több hónappal az évkönyv megjelenése előtt bekerülnek a rendszerbe. Minden adat nyilvános, így azokhoz bárki hozzáférhet IBM PC-vel telefonhálózaton keresztül. Csúcson a tőzsdeindex 500 480 460 jún. 12. Az elmúlt hét tőzsdei forgalma alacsony szintre esett vissza, köszönhetően a most induló nyári szabadságolásoknak. Az 1992. június 8—12-ig tartó héten árfolyamértéken az állampapírokkal együtt is csak alig több mint 106 M Ft értékű üzlet született. A Budapesti Értéktőzsde indexe 911,73-as induló értékről 913,9-re jutott, mely a legmagasabb az idén regisztrált értékek között. Tovább tartotta felfelé ívelcftendenciáját a Fotex értékpapírja. A múlt héten elért árfolyamemelkedés csak 2 Ft, de további emelkedés várható, mert az ÁVÜ tárgyalásokat kezdett a céggel az Ofotért eladásáról. Az ügy hátteréhez tartozik, hogy a privatizációs tendert az osztrák Herlango nyerte, de csődöt jelentett, így képtelen volt teljesíteni a szerződésben vállaltakat. Az ÁVÜ-vel való megállapodás esetén egy olyan céggel gyarapodik a holding, mely évi 300 M Ft nyereséget termel, és az egész országra kiterjedő fiókhálózattal rendelkezik. A papírok opciós piaca is megélénkült és az árfolyam-emelkedésben való bizakodást mutatja a vételi opciók elsöprő túlsúlya. Ezek kivétel nélkül 300 Ft fölé várják* az árat novemberig. Született egy rendkívül bizakodó üzletkötés is, 400 Ft-os áron, 2 Ft-os opciós díj mellett, 1993. május 31-i határidővel. Az értéktőzsde másik, sokat szereplő papírja a Konzum volt. Árfolyama kisebb hullámot ír le. Hétfőn 490 Ft-os átlagár alakult ki, amely a hét közepén 449-ig csökkent, majd a hét végén kissé lábra kapott, és elérte a 480 Ft-os árat. Meglepően jó hírek láttak napvilágot két, mostanában ritkán szereplő papírról. A Novotrade bejelentette, hogy még az idei évben megszabadul adósságállományától úgy, hogy bérleti jogokban megtestesülő ingatlanvagyonáról sem kell lemondania. A Kontrax Telekom közzétette az első negyedéves beszámolóját, amelyben több mint 40 M Ft-os haszonról tájékoztatta a befektetőket. Az év közben végrehajtott profiltisztítás következtében elképzelhető, hogy még nagyobb nyereség elérésére lesz képes. Rossz hetet tudhatnak maguk mögött a Hungagent és a Bonbon tulajdonosai. Mind a két papír viszonylag rövid idő alatt 15 százalékot vesztett értékéből. Kedvezőtlen hírek szivárogtak ki a MÜSZI és a Sztráda háza tájáról is. Mind a két cég egész éves nyeresége elúszhat adósainak fizetésképtelensége miatt. A MÜSZI 150 M Ft-os váltó kifizetésére kényszerül előreláthatólag úgy, hogy ezt a pénzt senkitől sem fogja tudni behajtani. Ágoston Róbert ím BETÉTSZÁMLAKÖNYV-KEZELÉS