Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-17 / 142. szám

A OrVl KFT. ES A DMÍÍK GAZDASAGI MELLEKLETE BANK Sanyi bácsi Néhány esztendős, de maradandó a történet: a sarki egységben - mely kívülről cukrászda, belülről kocsma ké­pét öltötte - jégkrémet vásároltam a fiaimnak, s hogy leöb­lítsem a nyári kánikula porát, lezúdítottam egy hus fröcs­csöt. Mennyi lesz? - kérdeztem. Kétszer huszonkettő az ötvennégy, meg harmincegy az kilencvenkettő - hangzott a rekedtes hangszerelésű mate­matikai szóló. Ez így nem jó, jegyeztem meg erre. A koros férfiú elölről kezdte, hasonló hangzásban, mire ugyanazt mondtam, zenekritika helyett, mintegy kommentárul. A férfi háta mögött fülelt a főnöknő. Terebélyes, riasz­tóan nagy mellű asszony, aki ahogy felém fordult a moso­gatásból. dús bájaival félre is sodorta a keszeg vénembert. Ah, a Sanyi bácsi ezt csak úgy mondta - negédeskedte halmai fölé kerekített mosollyal. Könnyű kitalálni, eevik kedves vesszónarírjárr,™ venüegiátóipari dilettantizmuson lovaglom. Könnyű rajta ülni, mert könnyűvé tették. Mire is gondolok? Anno, amikor még csak abban fejeződött ki a gebinkor­szak, hogy ütemesebb volt a sörellátás, kvázitulajdono­sokká váltak az egykori csaposok, mosogatók, leszedők, no meg persze a szakácsok és a pincérek. Később ugyanők valódi tulajdonosokká vagy valóságos bérlőkké léptek elő - valamivel tisztázottabb jogi keretek és jóval nehezebb gazdasági feltételek között. Kaptafára készültek a vendéglők, egy irányba - az európai konzum felé - gyarapodott az italválaszték, a megcélzott vendégkör pedig az az átlag magjfer lett, aki mersze nem létezik, de tömegesen kénytelen átlag ma­yarként fogyasztani. Vagyis Sanyi bácsi itt él közöttünk. Már nem a nyilvános számtani feladványok birodalmában, hanem a beszerzésnél, a szervezésnél, az étrend összeállításánál, a berendezés kiválasztásánál, sőt még akkor is, amikor eltűri, hogy a felszolgáló udvariatlanul - bár szerinte tré­fásan - magzatelhajtónak nevezi az ásványvizet. Vagyis, hogy világos legyek: stílusos kocsmákat, kis­vendéglőket, sörözőket, borozókat, éttermeket, bárokat szeretnék végre látni és látogatni. Ha szabadna kérnem, százszám. Dlusztus Imre Időszerű? Nemrég a Somogyi-könyv­tár vendége volt Lengyel László. Ezúttal közgazdászi minőségében kérdeztük arról, véleménye szerint időszerű-e az élénkítő gazdaságpolitika meghirdetése a Kupa-program monetáris restrikciójával szem­ben. - A múlt év második felétől itt semmiféle monetáris restrik­ció nincs. A pénz kint van a bankoknál, a vállalatoknál és a polgároknál. Egyedül a keres­kedelmi bankok százmilliárdot t.rtQnnl' " ** XT luiiuiiu. rt IWIMIIVHI u , 11 11-, I Bankban, mert nincsenek be­ruházókedvükben. Vagyis a problémát nem az jelenti, hogy nincs pénz a gazdaságban, hanem az, hogy nincs vállal­kozó, aki ilyen tulajdoni bi­zonytalanságban, ilyen kamat­feltételek mellett hajlandó lenne beruházni. Ezért ha valaki meghirdeti az élénkítést, több pénzt pumpál a gazdaság­ba, nem történik más, mint­hogy megtámogatja a csődben levő, gazdaságtalan ágazato­kat. Azoknak a vállalkozások­nak ugyanis, amelyeknek van­nak hosszú távú elképzeléseik, vannak pénzügyi forrásaik is. A veszteség támogatásával pedig éppúgy nem érhető el élénkülés, mint a restrikcióval. K. G. Elektrofémes kiútkeresés A Vásárhelyi Elektrofém Ipari Szövetkezet, a hazai világítástechnika egyik „nagy­hatalma" sem kerülhette el az öncsődöt, április 13-ig tudta elhúzni a bejelentést a vezetés. - Ezzel lélegzetvételnyi időhöz jutottunk - mondja dr. p Csordás József, a szövet­kezet elnöke. - A jelenlegi ál­lapot sokkal jobb annál, mintha a felszámolás veszélye fenye­getne. A hitelezők elé majd olyan komoly programot ter­jesztünk, amely garantálja szá­mukra, hogy hozzájuthatnak a pénzükhöz. Az Elektrofém hitelezőinek száma száz körüli, a legna­gyobbak az APEH, a társada­lombiztosítás, a vám- és pénz­ügyőrség. S hogy mi okozta a válságot a megye egyik legnagyobb ipari szövetkeze­ténél? Újra dr. Csordás Józsefé a szó: - Korábban az árbevétel egynegyede származott szocia­lista piacról, főleg Csehszlo­vákiából, egy kisebb hányad ­kizárólag kerti lámpákból ­Finn- és Svédországból, a nagy tételek azonban belföldön keltek el. Sajnos, az északi szomszéd már egy darabot sem rendel, s a hazai piacnak is kisebb mennyiség kell. A fényponton 260-270 millió forint volt az éves árbevétel, tavaly 300 kellett volna a nye­reséghez, de csak 200 jött ösz­sze. így veszteséggel zártunk. 1991-ben végeszakadt a macedón kapcsolatnak is. Az ottani partnerrel árucserés kapcsolata volt a vásárhelyi Elektrofémnek, ő is lámpákat küldött, de kissé ódivatúakat. Azzal, hogy a kooperáció hirtelen leállt, 15-20 millió forinttal lett szegényebb a szövetkezet. - Visszaütött az is, hogy csak a lámpákra alapoztunk. Több lábra kellett volna állni. Most nyugati kapcsolatokat keresünk, a régiekre, a své­dekre és a finnekre alapozva. Együttműködünk az Ikeával, közös fejlesztésekben gondol­kodunk. Kerti lámpákat szeret­nénk eladni az osztrákoknak és a hollandoknak is. Ha a cég idén eléri a 200 millió forintos árbevételt, annak a fele már bizonyosan dolláros üzletből származik. Az Elektrofém tavaly csök­kentette létszámát, a korábbi 300 helyett már csak 180-an vannak. Sokan mentek nyug­díjba, önálló vállalkozóként tevékenykednek a szolgáltatók. A „maradóknak", szerencsére, van munkájuk. Fekete Klára FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Több hellyel is próbálkozott a szegedi Etelka soron benzinkutat építő magánvállalkozó, végül erre a lakóházaktól elfogadható távolságban fekvő területre kapott engedélyt, illetve tulajdonjogot az önkormányzattól. A márciusi első kapavágás után várhatóan júliusban tankolhatnak majd itt az autósok, s a tulajdonos a lakótelepeken kívül Tápéval, Petőfiteleppel, mi több, a belvárossal is számol. A húszmilliós beruházás eredményeként fűtőolajon kívül mindenféle üzemanyagot forgalmaznak. Négy csehszlovák kútfej és nyolc töltő segítségével hozzák föl a felszín alá süllyesztett öt, egyenként húszezer literes tartályból a kü­lönböző oktánszámú benzint, illetve gázolajat. A napokban írtak alá egy szerződést a belga FINA céggel, amely a kenőolajokon kívül ­reményeik szerint - a benzin-adalékanyagot is szállítja. K. A. Roadshow Az információ-technológia jelentősége hazánk számára is egyre nagyobb - jelentette ki Csurgay Árpád akadémikus, a Magyar Tudományos Akadé­mia főtitkárhelyettese a Digital Roadshow '92 egynapos előadás-sorozatát üdvözlő beszédében. Az akadémikus rámutatott: már beépült mindennapi éle­tünkbe az információ-tech­nológia, és ezt leginkább a most felnövekvő generációk hasznosíthatják majd. E fej­lődés ma még beláthatatlan távlatokat nyit a technika fejlődése, s ezáltal az élet minőségének javítása előtt. A Digital Roadshowt, amely egy utazó multimédia számí­tástechnikai bemutató hazánk­ban, a Digital Equipment Cor­poration magyarországi leány­vállalata, a Digital Magyar­ország (Hungary) rendezi. A cég legújabb fejlesztéseit, ezek alkalmazását, valamint üzlet­politikáját kívánja bemutatni a szakembereknek. * HEGEDŰS PÉTOI nífvevM rEKSEG FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN Akárki hallja, hogy visszatérünk a hagyományhoz, először népdalokra vagy táncokra gondol. Kinek jutna eszébe a pék? Hegedűs Péter viszont váltig azt hajtogatja, a hagyományhoz tért vissza, amikor megnyitotta pékségét. (írásunk a IV. oldalon.) ő£) BANK Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. SZEFBERLET Szeged, Takaréktár utca 1. OTP-bank, mint mindig!

Next

/
Thumbnails
Contents