Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-15 / 140. szám

4 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. JÚN. 15. Soltvadkerti capuccino (Folytatás az l. oldalról.) - Sokat köszönhetek Csillag János úrnak, aki első sikertelen szegedi kísérletem után megkeresett és szinte rábeszélt a pályázatra. Először mindenképpen tulajdonjogot akartam venni, de úgy jöttem haza, hogy ez reménytelen és lemondtam róla. Azután mégis bérleti jog lett, de külföldi, pontosabban bajor befektetők segítségével belátható időn belül legalább résztulajdont szeretnék szerezni. Hiába, én csak ebben hiszek. - Mikor ehetünk először soltvadkerti fagylaltot, illetve süteményt a Virágban ? - Néhány hét múlva, de a szezon közepén, illetve a szabadtéri játékok idején, nem lehet túl gyors, drasztikus változásokkal összezavarni a vendéget. Azt nem szabad elfelejteni, hogy az ország második legjobb állami cukrászdájáról van szó, tehát az átmenetet nem muszáj elkapkodni. A rendelkezésre álló termelőüzem területe nagyon kicsi, hosszabb távon egy használaton kívüli üzemcsarnok berendezésében látom a megoldást. Hogy milyenben, arról a soltvadkerti „gyárlátogatás" során alkothattunk képet. Néhány hete állították üzembe azt a két, alig embermagasságú, szinte átölelhető méretű fagylaltgépet, amelynek darabja pontosan annyiba kerül mint egy új, 300-as dízel Mercedes. Es tulajdonképpen nem is tud mást, mint fagylaltot fagyasztani. Ilyen mennyiségnél a süteménynél is csak az eladótérhez közeli szakaszban használnak sokszáz literes hűtőszekrényeket, beljebb, a gyártásnál a hűtőkamra járja. Eper és meggyszezon lévén, mindenütt bőven piroslik ez a két gyümölcs, bár az előbbiről akkor sem mond le a mester, ha karácsonytájt negyven forintért vesztegetik darabját. Ehhez képest a kiwi, a banán, a narancs már egészen hétköznapi. - Mekkora stábbal veszi be Szegedet? - Csak három-négy embert viszek magammal, de azok mindegyike elbír tíz beosztottal is. De én is teljes emberként tudok dolgozni, nincs már politika. - Ezek szerint volt. - Igen, napközben dolgoztam, este pedig rendszert váltottunk. Az önkormányzati képviselőséggel is próbálkoztam, de túl sok volt az üresjárat. Ma is vallom, hogy egy gondolkodásmód miatt felvetődő problémát nem lehet ugyanazzal a gondolkodásmóddal megoldani. - Tulajdonképpen mikor döntött úgy, hogy meghódítja Szegedet? - Véglegesen a húsvéti szünetben, amikor 44 évesen megálltam a Virág cukrászda előtt a kilencéves fiammal és a 13 éves, külföldön tanuló lányommal és megkérdeztem tőlük, ők akarják-e? Akarták. KOVÁCS ANDRÁS FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Vidia: A nagy privatizációs bokszolós (4.) SZEGEDI TAVHÓSZOLGALTATO V. A SZEGEDI TÁVHŐSZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT értesíti tisztelt fogyasztóit, hogy a beépítésre kerülő használatimelegvíz-mérő órákat 1992. július hó 1-jétől csak egybeépített visszacsapószeleppel tudja elszámolási alapként figyelembe venni. A fenti időpont előtt átvett mérőhelyek esetében az első megbontás alkalmával pótlólagosan visszacsapószelepet kell beépíteni. A beépíthető visszacsapószelepekről felvilágosítást ad, illetve azokat mérőórával együtt árusítja vállalatunk mintaboltja: Szeged, Rókusi krt. 31. Tel/fax: 14-618. NE HAGYJA ELFOLYNI A PENZET! Szereltessen lakásába vizorat PRIMOM típusú hideg-, melegvíz-mérő órák árusítása, beszerelése megrendelhető rövid határidővel, garanciával személyesen vagy telefonon: SZETÁV vevőszolgálati iroda, Szeged, Rókusi krt. 31. Tel/fax: 14-618. Magyar keresztapák? - Ott tartottunk, hogy tavaly kétszázmilliós forgótőkét kért a régi vezérigazgató a vételáron és az adósság átvállalásán túl - folytatja a történetet Victor Kivinen úr, a finn befektetők szakértője. Később Rigler Anikó közölte, négyszázmilliót kér a cégnek, ezt emelte hatszázra, majd legutoljára nyolcszázmilliós forgótőkét tartott szükségesnek. Miután elkészítettük a végleges ajánlatunkat, az ÁVÜ lefújta az egész versenytárgyalást. Majd újabb pályázatot írtak ki, későbbi időponttal. Januárban elkészült az ajánlati felhívás is, amelyben 1995-ig fillérre kiszámolták, mi fog történni a Vidiával. A kép igencsak rózsaszínűre sikeredett. - A kiírás szerint két év múlva már csodálatos eredményeket fog produkálni a cég. A befektetőknek viszont gyanús volt az egész. Nagy blöff, egy halott cégről. A mai kondíciók világosan mutatták, olyan rossz helyzetbe került a Vidia, hogy nem érdemes küzdeni érte. Ezt a dokumentum megfelelő fejezetei is alátámasztották. A finn befektetők végül is visszaléptek. Pontosabban olyan ajánlatot tettek, hogy a részvényeknek csak egy részét kívánják megvásárolni. Erre a privatizációt bonyolítók nemet mondtak. - Egyre jobban megerősödött bennem az az érzés, hogy minden pályázót el akarnak riasztani a vásárlástól. A háttérben zajlottak az események. Később az ÁVÜ-nél a távozó Barta Károlytól más vette át a Vidia-ügyet. Ekkor újra próbálkoztam. Felhívtam az ügyintézőt, hogy beszélni szeretnék vele. Mire odaértem, már Fenyő úr is ott volt, mondván, hogy ő lesz a tolmács. Pedig mindketten kiválóan beszélünk angolul... Kivinen úr távozóban még azt is sérelmezi, hogy mindössze néhány napot kapott csak A Vidáért folytatott privatizációs csatában a birtokon belül lévők mindvégig igyekeztek megőrizni előnyüket. Erre - szerencséjükre - a magyar jogszabályok is lehetőséget adnak. Levelek és telefaxok jöttek és mentek a főváros és Szeged között. Az ÁVÜ a Pénzügykutató Rt. egyik munkatársát. Fenyő Györgyöt bízta meg a Vidia részvényeinek eladásával. A kulcs tehát az ő kezébe került. Időközben a vásárlóként jelentkező finn cég esélyei is egyre csökkentek, pontosabban a befektetők kedve ment el a hivatalos hercehurcától. a Vidia feltérképezésére. Márpedig ő ahhoz szokott, ha kocsit vásárol, azt is alaposan kipróbálja. - Biztos vagyok benne, még eladható lenne a Vidia. De nem így. Miért nem a legtöbbet ígérő cégnek adták oda? Egyszerűen felfoghatatlan számomra, kinek az érdeke, hogy az állam ne járjon jól. Hogy Olaszországban hogyan működnek az ilyen dolgok, azt mindnyájan ismerjük, legalább filmekből. De hogy lennének magyar keresztapák is, azt nehezen akarom elhinni. Lehet, hogy csak nekem nem volt szerencsém. Kivinen úr egyelőre szabadságra megy. Lehet, hogy csak a Vidia-ügy kapcsán összeszedett fáradságát szeretné kipihenni? A pesti lakása ajtajában még kezet szorítunk, búcsúzóul csak annyit mond: - Már így is túl sokat mondtam. Köt az üzleti titoktartás: a nemzetközi szabályok még másfél évig nem teszik lehetővé, hogy beszéljek. Találkozzunk akkor. A fiókomban legalább öt kiló dokumentum lapul Vidia-ügyben. Kivinen úr állításairól egészen másként vélekednek a Vidia mai vezetői: - Victor Kivinen Csölle doktor elbeszéléseiből ismerte csak a Vidiát. Azért szerette volna megvásárolni, mert egy tőkeerős, jól prosperáló cégnek festette le a volt vezérigazgató egy finnországi útja alkalmával. Miután idejött, megnézte a céget és valósághűen tájékoztattuk, megváltozott a véleménye. Sőt egy telefaxon küldött levélben meg is köszönte nekünk, hogy hiteles képet kapott tőlünk a Vidiáról - mondja a két igazgató Szűcs Gábor és Elekes Zoltán. - Ehhez képest furcsa, hogy most azt állítja, becsapták a privatizációban! - Mert történt közben egy s más. Csölle doktor még decemberben megbízta, hogy kétmillió forintért világítsa át a Vidiát. Előlegként fel is vett 500 ezer forintot, de szerződés csak később született az egészről. Az új vezetés, januárban módosította a szerződést: még félmilliót kifizettünk Kivinen úrnak és ezzel az ügyet lezártnak tekintettük. Most azt gyanítják a vezetők, hogy emiatt indulatos a külföldi szakértő. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a szerződést mindössze csak szóban módosították. Dr. Rigler Anikó pedig felháborítónak tartja, hogy egy felkért szakértő, aki titkossági nyilatkozatot írt alá, most hogyan nyilatkozhat a cég helyzetéről. Kivinen úrnak egyébként sem volt tiszte a pénzügyi átvilágítás, őt a kereskedelmi stratégia kidolgozására szerződtették. Ráadásul, a vezérigazgatónő szerint, a finn cég pályázatot sem adott be az ÁVÜ-nek. Az egyre jobban összekuszálódott történetnek ma sincs vége: a privatizáció csendben tovább folyik, mintha mi sem történt volna. A Kes Kft. ismét pályázott. Már csak azon morfondírozok magamban: ha mindenkit sikerül elriasztani a Vidiától, vajon miért lát ekkora üzletet egy megtépázott hírnevű cég megvásárlásában a vezérigazgatónő. O csak tudja, mit ér, hiszen belülről látja a cég értékeit, és persze hibáit is. Az ő dolga, megveszi-e vagy sem! - legyinthetnénk. Minek ebből ekkora „ügyet" csinálni. A magyar privatizációs technika ugyanis jól ismert. Végy olcsón egy nagyvállalatot, add el az ingatlanok jórészét, köss útilaput a sok felesleges ember talpára, majd tartsd meg azt az egy-két jól működő részt és azután már csak a milliókra kell várnod. Ha ehhez sikerül időben megfelelő kapcsolatokat is szerezni, akkor minden megy simán, mint a karikacsapás. Az egész ország a privatizáció lázában ég. Miért épp a Vidia lenne kivétel a nagy gründolási lázban ? RAFAI GÁBOR