Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-15 / 140. szám

HÉTFŐ, 1992. JÚN. 15. BELÜGYEINK 3 FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN „Toljuk arrébb!..." - Erőlködés a magyar-román határon Mégsem lesz Kiszomboron határátkelő A kiszombori ideiglenes határátkelő megnyitásának gondolata a múlt héten, pénteken vetődött fel, amikor Mihály Zoltán ország­gyűlési képviselő arról nyilatkozott, hogy Makón, a megnövekedett nemzetközi forgalom miatt, elviselhetetlen lett a helyzet. Ezért egyedüli megoldás a kiszombori ideiglenes átkelőhely megnyitása. Nagy Tibortól, Kiszombor polgármesterétől kérdeztük, azóta született-e döntés határügyben. - Tudomásom szerint Makón hétfőn délelőtt összeült egy válságstáb - amelyre furcsamód minket nem hívtak meg, holott tagok vagyunk -, s ezen az összejövetelen három alternatívát dolgoztak ki. Az egyik közülük a kiszombori határátkelőhely megnyitása volt. Mi ebbe semmilyen körülmények között nem mentünk volna bele. Ugrásra készen kapcsolatban vol­tunk a képviselő-testület tagjaival, s ha született volna ilyen döntés, mi biztos megvétózzuk. - Mégis miért ellenzik az ideiglenes határ megnyitását? - Ez a falu, meg a főtér sem bírta volna el a megnövekedett forgalmat, továbbá itt van a műemlékké nyilvánított páratlan szépségű rotunda, amely európai viszonylatban is egyedülálló. Ha történetesen meg is nyitják ideiglenesen az átkelőhelyet és baleset nélkül megússzuk, rögtön az lenne az érv, hogy a jelen állapotok megfelelőek és véglegesíteni kell a határt. - Önök teljes egészében elvetik az átkelőhely megnyitását, vagy csak föltételekhez kötik? - Ha megépül a kerülőút és a forgalom nem a falu központján halad keresztül, akkor tá­mogatjuk az ötletet. Ahhoz azonban szélesíteni kell a 43-as utat mindkét irányban, bekötő- és kerülőutakat kell építeni. Egyszóval nem olyan egyszerű a dolog. - A román fél mennyire lelkesedik az öt­letért? - Ok nagyon támogatják a határ megnyitását, hisz Temes megyének egyetlen kijárata sincs, ezért erre a lapra tettek föl mindent. Mellesleg, Temes megye az ország egyik leggazdagabb mégyéinek a sorába tartozik. - Ezek szerint egyelőre elvetették az ideiglenes határmegnyitást. - Egyelőre igen és ez számunkra meg­nyugtató. Kormányközi megbeszélésekre, egyeztetésekre van szükség, hiszen egyik fél sem ismeri a másik közútkoncepcióját. - Végül is a határ megnyitása csak használna a falu gyorsabb gazdasági fellendülésének, nem? - Igen. A falu jövőjét távlatilag is meghatározza a határátkelő. Tehát épüljön ki minél előbb, de úgy, hogy bekötőutak kiépí­tésével a forgalom legalább öt-hat kilométerre kerülje el Kiszombort. T. T. KÖZÉLETI NAPLÓ MA A MUNKÁSPÁRT (MSZMP) Csap utca 62. szám alatti székházában 16-18 óráig dr. Krajkó Zoltán ingyenes jogi tanácsadást tart. AZ SZDSZ Földváry utca 3. szám alatti irodájában 16-17 óráig jogsegélyszolgálatot tart dr. Pesti Gábor ügyvéd. DR. KOVÁCS BEÁTA, a 6-os számú választókerület képvise­lője fogadóórát tart 16.15-17.15 óráig, a Herke Utcai Általános Iskolában. HOLNAP KATONA GYULA, a 13-as választókerület képviselője fogadóórát tart 16-18 óráig, a Vízművek és Fürdők Vállalat székházában (Tisza Lajos körút 88 ) Á SZOCIALISTA PÁRT hívő tagozata 18 órakor, a Tisza Lajos körút 2-4. alatt tartja következő összejövetelét, ahol az eddigi munka áttekintésén és az előttük álló feladatok meghatározásán túl megtekintik a Legyetek jók, ha tudtok című videofilmet. A DÉLVIDÉKI MAGYA­ROK KÖRE (DMK) taggyű­lést tart az 1KV Dáni János utca 14-16. szám alatti (Domus mögötti) székházának nagyter­mében, 18 órai kezdettel. Hőmérő: hőemelkedés... Horváth Balázs tárca nél­küli miniszter vasárnap az alábbiak közlésére kérte az MTI-t: „Megdöbbenéssel érte­sültem a Hőmérő című tv-mű­sor szombati, június 13-i adásából, hogy a taxisblokád kapcsán Eörsi Mátyás SZDSZ-képviselő és a mű­sorban megszólalók a közrend helyreállításának törvényes eszközeként vették számításba a tömegbe lövetést. Én ezt a jogállam és a demokrácia szabályaival összeegyeztet­hetetlennek tartom és azokat, akik - mint a fent említettek ­törvényes, eszköznek tekintik a tömegmészárlást, emlékeztetem Mosonmagyaróvárra, a Kos­suth Lajos térre és Salgó­tarjánra. " Az átkelő vezetőhelyettese, Pardi Attila hadnagy azzal fogadott, hogy semmi különös hírrel nem szolgálhat. Átlagos a forgalom. A kilépés tempója pusztán a románok fogadó­képességétől függ. Tőlük mehetnének az autók, csak a túloldalon nincs hely. - A belépők okoznak több gondot - magyarázta a fiatal tiszt. - A többször vissza­fordított és újból kísérletező román utasok sokszor fegyelmezetlenek. Na, a ma­gyarokat se kell félteni! Amikor törökből megérkezik a seftes busz, azonnal szétszé­lednek. Megpróbálnak néhány csomagot átvarázsolni a belső oldalra, hogy kijátsszák a vámot. Persze ez nem sikerül nekik. - Azt mondta, átlagos a forgalom. Ez mit jelent? - Azt, hogy nemigen kell várakozniuk az utasoknak. Úgy gondolom, körülbelül 15-20 ezren lesznek ma, szombaton a ki-belépők. A nagyobb rész hozzánk igyek­szik bevásárolni. - Egy hete okozott-e na­gyobb feszültséget a félnapos várakozás? - Különösebbet nem. Vára­kozni ugyan senki sem szeret, de az ellátás biztosított volt, így nem adódtak problé­mák. A várakozók inkább csak egymással hőbörögtek, ha valaki tolakodott a sorbari. A polgári védelemmel, a rendőr­séggel együtt dolgozunk. Ha nagy torlódás alakulna ki, akkor már Szegeden meg­kezdik lassítani a forgalmat. A román kollégák is remek partnerek. Arról nem ők te­hetnek, hogy az átkelőhelyük a nagy forgalomhoz kicsi. Amíg beszélgettünk, látha­Nagy lak csendes, újra csendes... A török roham elmaradt Török rohamtól nem az egrieknek kellett tartniok, hanem a másik végváriaknak, Nagylaknál. Az elmúlt hét végét megelőző szombaton, vasárnap úgy összeszaladtak az országból a magyar-román határnál kilépők, hogy a személyi forgalom tizenkét órát, a kamionok pedig 17-18-at is várakoztak. Nem csoda, hogy már az ideiglenes kiszombori határátkelő megnyitásának gondolatát fontolgatták. Erre nem kerúlt sor. Mindenesetre kíváncsiak voltunk, hogy a török invázió után egy héttel lesz-e újabb roham, mi újság Nagylaknál? Ez a kérdés nemcsak a Romániába igyekvőket izgathatja, hanem azokat is, akik nyári szabadságukat a görög tengerparton szeretnék eltölteni, de a jugoszláv események miatt kénytelenek erre kerúlni. tóan hosszabb lett a kocsisor. Egy aradi férfi Daciája ablakán kikönyökölve újságolta: - Ez semmi. Még csak fél órája várok. Mindjárt odaát leszek. Szóba elegyedtünk egy ka­mionossal. Erdemes-e román­bolgár útvonalon Görögor­szágba indulni, kérdeztük. Nem ajánlotta. Előfordulhat, hogy egy-két napot kell vá­rakozni. Szerinte busszal sem biztonságos az út. A belépő oldalon sorra érkeztek a piacra szánt holmikkal zsúfolt, közlekedésbiztonsági szem­pontból ránézésre kétes kül­lemű román autóbuszok. Tele „turistákkal". A járművek egy részét rövid vizsgálat után fordították is vissza. Temérdek volt az áru, a forint pedig kevés az utasoknál: „Retúrjáratos" belgrádi rendszámú buszról egészséges magyar káromkodás hallat­szott. Az ajtóban álló hölgyet faggattam, honnan jöttek. - Innen Temesvárról - így a válasz. - És hogyhogy belgrádi busszal? - Otthon béreltük. Olcsóbb, mintha románnal jöttünk volna. Meg kell fognunk minden fillért. Tudja mi van nálunk? - legyintett. Aki nem munkanélküli, az legfeljebb tízezer lejt keres. Kétezer forintot. Abból próbáljon meg valaki eltartani két-három gyereket. Azért jöttünk volna a piacra, hogy valamicskét ke­ressünk. Megérti az ember, hogy annyi holmival, mint amennyit egyesek hoztak, nem lehet bejönni Magyarországra. Kirándultunk egyet - nevette el magát az asszony. Természetesen a visszafor­dított utasok között nem csak autósok és busszal érkezők akadnak. Hanem gyalogosok is. Nagyon sokukról látszik, dolgozni jönnének Magyaror­szágra. Huszonnégy órás tartózkodási engedélyt kapnak, azzal bizony nem sokra men­nek. A 8-10 fiatalemberből álló csoportnak lefelé görbül a szája a 24 órás „pecsét" miatt. - Honnan, hová? - Marosvásárhely mellől, Kóródszentmártonból jöttünk ­válaszolta egyikük. - Balás­tyára igyekszünk. Tavaly már dolgoztunk ott. Naponta 500 forintot fizettek, ételt is kaptunk. Egy domaszéki ta­nyán laktunk. Megint itt van a krumpliszedés ideje. De hogy most mit kezdjünk magunkkal, azt nem tudjuk. Valószínű, visszafordulunk. Egy nap alatt meg se járjuk Balástyát. Elképesztő, hogy honnan nem jönnek a kenyérkereset reményében. Akadtak a be­lépők között csángók, var­jasiak, crajovaiak, praho­vaiak és még galaciak is. Aki nem vallotta be, hogy dolgozni jön, az egyfolytában erősít­gette, hogy ő turista. Szaty­rában pedig törülköző, papucs, váltás fehérnemű és mun­karuha, fél kenyér, hagyma és szalonna. * Akik arra számítottak, hogy megismétlődik a hosszú sor­banállás Nagylaknál, azok elszámították magukat. Tegnap délután megtudtuk, hogy a leghosszabb várakozási idő három óra volt. Vasárnap haj­nalra viszont elfogyott a sor, azóta a forgalom folyamatos. V. FEKETE SÁNDOR Öböl HAZAFELÉ. Hegyeshalom, a WC még mindig nem olyan, de már nem is a régi. Tudja mit? Baumit! Olva­som tovább, ahogy haladunk hazafelé: Kenyérszakbolt. Azután: Café Coktail Bar, vagyis vendéglátóipari dilettantizmus. Jön a fantázia: Zöld Elefánt Pensió, majd az új nemzetköziség: OBST-GEMÜSE-NON­STOP. Öttevénynél az elevenünkbe vág egy táblapin­gáló kéz: ABC-GELDWECHSEL-WC. Néhány kilométerrel odébb egy jellegzetes kiírás, a parkolóban pénzváltás! ELVIS PARK, OPTISCHER SÁLON, hat a nyugati konzum. Azt olvasom Pest alatt, hogy a LADA újrakötött barátság, azután meg: Nyári szívküldi tejszínből. Kecskeméten Kegyelet Szaküzlet, azután Monostori Csárda - egy régi-régi íz. ízlelgetem. Csak nehogy MONO STORY maradjon belőle! Zbl*^ hi A vállalkozók Európája Budapesten Nyugatról szebbnek látszunk? Idén egyensúlyba kerül a gazdaság, s az 1993. esztendő már a fölemelkedés, a szolid növekedés ideje lesz szemben az eddig kényszerűen érvényesített pénzügyi megszorítópolitikával - ígérte Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter szombaton az Európai Közösség 3 millió kis és középvállalkozót tömörítő szervezetének (EMSU) budapesti tanácskozásán. (Budapesti tudósítónktól) Az EMSU tíz éve működik, a társult Európa egyik legna­gyobb súlyú szervezeteként. A volt szocialista országok közül elsősorban hazánk léphetett tagjainak sorába. A magyar tagozatba tartozik a Magyar Vállalkozói Kamara, a Magyar Iparszövetség, valamint a Kis­és Középvállalkozások Kama­rája. E három szervezet volt az esemény házigazdája a Gellért Szállóban, ahová az ország minden tájáról elküldték a vállalkozók képviselőiket. Bevezetőjében dr. Braun­Moser asszony, az EMSU elnöke kiemelte, hogy Magyar­ország előbbre tart térségbeli versenytársainál a privatizá­lásban éppúgy, mint a ma­gánszféra újraszervezésével. Brüsszeli központjukban igye­keznek minden tőlük telhető segítséget megadni a tőke­szegénységgel küszködő ma­gyar vállalkozói rétegnek az elinduláshoz. Diplomáciai sikernek tekint­hető, hogy az EMSU tavaly Csáti György személyében magyar alelnököt választott. Vitaindító előadásában az alelnök elmondta, hogy az idei évre a magánvállalkozások száma megközelítette a fél­milliót. Impozáns szám, de ezeknek a javarészt törpevál­lalkozásoknak tekintélyes része nem piacképes. A kö­vetkező két évben várhatóan sokan tönkremennek, vagy más, életképesebb vállalko­zásba fognak közülük. Élet­erejüket máris jelzi, hogy ez a szféra a GDP 20 százalékát adta 1991-ben. Ugyanakkor jellegzetesen családi alapon működnek még, amit jelez, hogy az összes foglalkoz­tatottnak alig 16 százaléka dolgozik náluk. Az állam je­lenleg 10 milliárd forinttal támogatja a kis- és középvál­lalkozásokat, ami nagyon kevés pénz. Sokkal többre a közeli jövőben nem számít­hatnak, ezért elsősorban ked­vezményekkel, különösen a kedvezőtlen adó- és társadalom­biztosítási feltételek változtatá­sával kell ezeket a rugalmas gazdasági szereplőket helyzet­be hozni. Nagy érdeklődés kísérte Szabó Iván miniszter bejelen­tését: három napja határozta el a kormány, hogy garancia­alapot hoz létre a kisvállal­kozók piacra jutásának segí­téséért. Tízé.ves futamidővel, alacsony kamattal, a saját erő 12,5-szereséig kaphatnak hitelt a legjobb programmal rendel­kezők. A miniszter elmondta, hogy az infláció fékentar­tásával - az ideit 21-23 szá­zalékra várja - végre a fejlesz­tésre is gondolhatnak. Megkez­dődött az ipar szerkezetátala­kulása, ami nem fájdalom­metes, de elengedhetetlen a fölemelkedéshez. A szolgál­tatások és a kereskedelem az a nagy ágazat, ahová az iparból kikerülő dolgozók, megfelelő átképzéssel átkerülve, biztos kenyérhez juthatnak a jövőben. Utalt a külföldi tőke szerepére is ebben a keserves folyamat­ban. A tanácskozás nem ma­gyar résztvevőinek élénk érdeklődése közepette kijelen­tette: 1993. december 31-ig azokat, akik magyarországi vállalkozásokba 30 százaléknál nagyobb részaránnyal beszáll­nak, s bekapcsolódnak az illető cég modernizálásába, alig adóznak. E határidő után kü­lönleges kedvezményük meg­szűnik, kialakul a teljes ver­senysemlegesség a piacon. Érdekes volt Jung-Olsen úr előadása, aki az Európai Kö­zösség képviseletében elsősor­ban a Phare programról be­szélt. Kijelentette, hogy még az idén 4500 magyar vállal­kozót juttatnak komplex támogatáshoz. Megyei infor­mációs irodák létrejöttét szor­galmazzák, hogy mindazok az ismeretek, adatok szabadon áramolhassanak hazánkban is, melyeknek cseréje a közösség tagállamai között évek óta naprakészen cserélődnek. Az esemény sajtótájékoz­tatóján munkatársunk megkér­dezte az EMSU német elnök­asszonyától: szerinte mikorra tehető, hogy rendes tagként az Európai Közösségbe bekapcso­lódhassunk? Dr. Ursula Bra­un-Moser derűlátóan nyilat­kozott: ennek még az ezred­fordulóig be kell következnie, ha a megkezdett reálfolya­matok folytatódnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents