Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-19 / 117. szám

4 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1992. MÁJ. 19. Ha kedd van, akkor ez Belgium. Ahol a minap azt mondta egy jeles epizodista színész, hogy amikor eljön a természetes kifáradás, heleunás ideje, akkor úgyis vége lesz. Vége lesz a hisztériának és a kiabálásnak. Azt mondta - s lehet, hogy ez szakmai ártalom nála epizód ez is, ez a jelen idő, amiben mindenki annyi jogos sérelmet, megaláztatást sorol most elő, hogy az bizony egész nemzedékeknek elég munkát adna, orvoslásra. S ekkor kérdezte meg, hogy ez a töméntelen példatár, kihez is szól, szólhat? Hogy ki tehetne itten igazságot? S a kérdés ott maradt a levegőben, nem kezdett mindjárt oszladozni, mint annyi más hirtelen született áj kérdés, hanem málha­tatlanságában lassan terjedni kezdett, egészen hozzánkig, s most itt van, nekünk szól. Hiszen mi vagyunk megszólítok és megszólítottak. Egyben kérdezők - s ha választ várunk, jó volna, ha az első válasz lehetőségét magunknak tartanánk fönn - s válaszadók is. Vagy volna olyan párt, grémium, testület, netán személy, mely ítélni kívánna? Volna. ítélő és ítélet többnyire azonnal akad, ha veszni kezd a régi, s épülni az áj. Mert, aki haragos arccal föl tudja sorolni a máit bűneit, azt maga ágy érezheti, hogy ahhoz a múlthoz már nem is tartozik. Legföljebb csak mint hős partizán, belülről bomlasztó, konspirátor, a leendő másik kor titkos élcsapata. Aki másra mutat, az magát vonja ki az ítélet alól, s ez így van akkor is, ha maga bűntelen, míg a megnevezett bűneihez nem férhet kétség. S ha mindezt lep­lezetlen politikai szándékkal, az áj hatalom szolgálatában teszi az illető, elfoglalva a történeti idők mindig ingatag erkölcsi magaslatait, akkor félő, hogy egy idő után ő maga kíván lenni jog, etika és erkölcs egyszerre. No persze ebben új nincsen, látott már ebből annyit a belga, hogy tudja a dolgát. A dolga pedig erősen kapcsolódik a ráunás és a kifáradás tü­neteihez. Hogy mindez csak epizód. Múlékony gerjedelmek foglyaival - míg ki nem adták magukból dühüket - úgysem lehet szót érteni. Marad tehát a praktikum. A lehető legkisebb mértékben rájuk hagyatkozva, építeni tovább. Lehet, hogy ezt hiszik a politika szereplői közönynek, bűnös kívül maradásnak, ellendrukknak, a jelen céljaival való azonosulás hiányának. Pedig jó volna ezt annak látni, ami. Civil kurázsinak, a jól fölfogott személyes érdekek ­ideológiáktól, uralkodó rendszerek szolgálatától mentes ­racionális képviseletének, mely lehet, hogy nem éppen lelkesítő egy forradalmi piedesztálról nézvést, de min­denképpen az ország működésének egyik legfontosabb föltétele. Finom háló ez, melyen nehéz átlátni, melyet nehéz leírni, s nehéz lerántani is. S az is igaz, hogy ez a háló álcája lehet a korrupciók határát súroló alkuk sorozatainak, hogy leple alatt gonosz kijátszások is történnek, cselek, átvágások. S áz is igaz, hogy nem jól van ez így. Ám éppen ehhez kellett volna az újkori nyilvánosság. Hogy ne csak a politika legyen szabad, ne csak a választás. Ne csupán a többség hatalma döntse el, hogy korlátozza-e magát vagy nyíltan megrendezi a nemzetmentők olyannyira unalmas - persze most jogba és demokráciába, no meg államba öltöztetett - vendettáját. Jó lett volna fölfedni a tálélés megannyi apró taktikáját és praktikáját. Jó lett volna, ha a politika azok mellé áll, akik megakadályozták az összeomlást. Még most sem volna késő. Hiszen a civil ott van a pályán, de csak téblábolni tud addig, amíg a bírák le nem fájták egymás közötti meccsüket. S hozták magukkal a labdákat is. Csak nehogy ők fáradjanak bele, hogy oly hosszá a várakozás. BALOG JÓZSEF IRAT-nívódíjak Jókai Anna, a Magyar író­szövetség elnöke átadta az írók Szakszervezetének díjait. Az MTI-hez hétfőn eljuttatott tájé­koztató szerint IRAT- nívódíjat kapott 1991-ben megjelent, első kiadású szépirodalmi művéért Makay Ida: Hamu, gyémánt; Prokop Péter: Cseppkőbarlang; Rakovszky Zsuzsa: Fehér-fekete és Vasadi Péter: A szív szüntelen mormolása. A különdíjat Forgács Éva vehette át Bauhaus című munkájáért. IRAT-nívójutalmat kapott Pálft Ágnes: Napéj; Schein Gábor: Szavak emlékezete és Zirkuli Péter: Izgalmas ország című munkája. Pályázat Dr. Nagy László néprajzi pályázata a helybéli második hely után is sikerrel szerepeit. Az újszegedi őstermelők emlékére címet viselő dolgozat a 39. Országos Néprajzi és Nyelvjárási pályázaton több száz írás közül a harmadik helyezést érte el. Egy kihalt szakmának állít emléket Nagy László pályázata, a szakkép­zettség nélküli őstermelőknek, akik valójában kertészek voltak, s a tél végi ibolyával kezdték az évet, primőrökkel folytatták, majd pedig halottak napján koszorúkötéssel fejezték be. Ezekről az emberekről, kultúrájukról, szokásaikról, vallá­sosságukról szól Nagy László dolgozata. A filozófiaoktatásról A Filozófiaoktatók Nemzetközi Szervezetének magyar tagozata szombati ülésén hozott határo­zatában kimondta, hogy megszü­letett a tárgyi feltétele a filozó­fiaoktatás felfüggesztésére vo­natkozó tavaly augusztusi mi­nisztériumi intézkedés vissza­vonására - tájékoztatta Tamássy Györgyi, a szervezet illetékese az MTI-t. A filozófiaoktatók szervezete két filozófiai szöveggyűjtemény tervezetét vitatta meg. A részt­vevők észrevételeket fűztek az áttanulmányozott tartalomjegyzé­kekhez és megállapították azok iskolai használhatóságát. Az ülés halaszthatatlannak tartotta, hogy a minisztérium mihamarabb hatá­rozzon a tavaly augusztusi fel­függesztés megszüntetéséről, mivel a középiskolákban a tan­könyvek megrendelése most zajlik. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Középiskolások művészeti hete Már évekkel ezelőtt felmerült az igény olyan fórumra, ahol Szeged középiskolásai, ifjú művészei megmutathatják, mit tudnak, mi rejtőzik a hétköznapjaik mögött. Ez természetesen jó alkalom a tanároknak is arra, hogy az esetleg eddig - talán tudatosan - elrejtett tehetségeket felkarolhassák, további munkájukhoz segítséget nyújthassanak, vagy alkotóközösségek körvonalai rajzolódjanak ki. Az idén rendezték meg első alkalommal a Szegedi Középiskolások Művészeti hetét a JATE Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumában, ahol az iskola igazgatóhelyettese, Kis Dezső tegnap délutáni megnyitójában elmondta: a jelenlévők remélhetőleg egy leendő hagyomány első pillanataiban vehetnek részt. Bernáth Aurél és Csontváry szavaival a művészet lényegi vonásait, a gyermeki nyitottságot idézte. Majd köszönetet mondott a diákönkormányzatnak, tanároknak és diákoknak, akik a szervezésben részt vállaltak. A művészeti hetek megnyitója egyben a gimnázium három termében megrendezett, diákok munkáiból összeállított kiállítást is „útjára indította". Találhatók itt kisplasztikák, grafikák, festmények, fotók, objektek, amelyek között akadnak egészen kiemelkedő, figyelemre méltó munkák is. De akár tanulmányul is szolgálhatnak ahhoz, hogy mennyire színes, sokrétű a középiskolások gondolkodása, látásmódja, és nem egy tehetség áll kibontakozás előtt. A kiállítás 22-ig minden nap megtekinthető délután fél 3 órától este 7 óráig a 11 l-es, 112-es és 113-as termekben. Szoboravatás Szeged napján Kiderül, mi van a Kalap alatt Lapis András titokzatos. Nem szeretné, ha első, igazán fontos köztéri szobra az avatás napja előtt föltárulkozna az érdeklődők előtt. Ha már eltöltött rejtőzködve 16 esztendőt, akkor csütörtökig csak kibírja valahogy a kalap alatt ülő szép nőalak. Ha Lapis András szobrászművész neve szakmai berkekben szóba kerül, elsősorban mint kiváló érmészt emlegetik. Pedig Dózsája Nagylakon látható. Ülő nője a Köjál újszegcdi szék­házának udvarán található, József Attila verssorása készített dom­borműve a makói Espersit­házba került, s a Gabonatermesz­tési Kutatóintézet udvarán is áll két portréja. Ám az igazi köztéri munka mégiscsak a Kalap alatt című kompozíció, amelyet csü­törtökön délután avatnak föl a Korányi fasor sétányán. - Tizenhal éve, 1975. december 13-án, az akkor November 7. névre hallgató Művelődési Házban rendezett kiállításomon mutattam be a kalapos nő eredeti méretű gipszváltozatát. Akkor született meg a gondolat, hogy ebből köztéri munka legyen. Az elmúlt, több mint másfél évtized viszont e szobor sorsa, mely pontosan jellemzi ezen évek nemtörődöm­ségét, húzd meg-ereszd meg­játékait, hullámveréseit. Annak idején még Radnóti Tamás, a tanács egykori művelődési osztályvezető-helyettese indította el a gondolatot, tíz évvel később, 1986-ban zsűrizték le a szobrot, 1991-ben egy újonnan alakult Mozart-érem elő­és hátlapja szegcdi kft. végezte el a kivite­lezést, és most a polgármesteri hivatal már a kész bronzszobrot vásárolta meg. Isten és a bü­rokrácia malmai lassan őrölnek. - Különös és kedves szobornak tűnik a Kalap alatt című mű. Ráadásul a sétány fái alatt majd mellé lehet ülni, s akár meg is lehet simogatni domborulatait. Aki megfordult Budapesten a Váci utcában, az igazolhatja, hogy mennyire szeretik Ferenczy Béni fiúszobrát. Fényesre simogatták a füty ülőjét. - Rutinszerű rajzolás közben született meg a szobor ötlete. Persze közrejátszott a múzsa és a modell varázsa is. Úgy gondoltam, hogy ennek a szobornak nem szabad posztamensre kerülni, nem szabad a nézők fölé tornyosulni. Olyan közvetlen figurát mintáz­tam, amely mellé le lehet ülni, akivel együtt lehet merengeni a Tisza-parton, s akinek igenis meg lehet simogatni a fenekét. A kalap nagyszerű plasztikai játékra adott lehetőséget, befejezi a szobrot, intim kapcsolatba kell kerülni a szoborral ahhoz, hogy meglássam a lány arcát, tekintetét. - Ermészként ismernek, készí­tettél köztéri szobrokat, kis­plasztikákat is. Széles a spektrum, nem túl veszélyes-e? - Úgy gondolom, hogy mindig azt a műfajt választom, amelyet a feladat, az élmény megkíván. Nem kellet eddig soha elárulni ma­gamat, igyekeztem emberileg és szakmailag hiteles maradni. - Miért tartod fontosnak e szobor megvalósulását? - Azért, mert úgy gondolom, e szobor köztérre kerülésével valami talán megváltozik. Reményeim szerint véget ér az elmúlt két esztendő kopjafás korszaka, és tereinkre, parkjainkba valódi szobrok kerülnek. S ez új remé­nyekkel tölt el. TANDI LAJOS Akár Nyilas Misi idején Tanoda-bemutató Mórahalmon Hajdani tanyasi iskolák hangu­lata tért vissza egy bemutató nyílt tanóra erejéig Mórahalom sport­csarnokába, ahol egy ma-már­csak-emlék iskolatípust, az osz­tatlan tanodát idézték fel. Nem az a fontos, mit, hanem hogyan tanítottak - mondotta megnyi­tójában az órát tartó Hargitai Imre iskolaigazgató, aki hajdan maga is tanított az utolsó ilyen típusú Csongrád megyei iskolában. Akár Nyilas Misi idején: korhű nebulóöltözetben - volt, ki me­zítláb - együtt ültek elsőstől nyolcadikosig az általános iskolások. Régi tanyasi iskola­padok, katedra, golyós számoló­gép került elő erre az alkalomra a mzsai iskolamúzeumból, valamint az óra mellett kis kiállítás nyílt egykori tanszerekből, értesítőkből, iskolai felszerelésekből. Csendes fogalmazás, nyelvtan vagy számtanfoglalkozásuk volt a kisebbeknek, míg a nagyobbak olvasással, irodalommai, töijé­nelemmel foglalkoztak, s hogy a bemutató hogyan sikerült, kiket érdekelt: a centenáriumát ünneplő Mórahalom sportcsarnoka szü­lőkkel, tanárokkal, diáktársakkal volt tele. meg a mai napon délután fél háromkor Simon Magdolna mű­vészettörténész. Háromtól a művelődési házban kórustalálkozó lesz, négy település gyermek­kórusa és három felnőtt vegyeskar részvételével. Szerdán délelőtt 9-től mező­gazdasági gépkiállítás- és vásár zajlik a szakszövetkezet udvarán, követőleg délután 3-tól ver­senyeket tartanak iskolásokkal a sportcsarnokban. Négykor a fürdő előcsarnokában természet­gyógyárz-előadások hangzanak el gyógyfüvekről, betegségmegelőző módszerekről. A Napfény nyug­díjasklub fennállásának 10. évfordulójára rendezett baráti találkozót a művelődési házban szerdán délután 6 órától tartják. Csütörtökön délután 4-kor táplálkozástörténeti kiállítást és élelmiszeripari termékbemutatót nyitnak a művelődési házban. E napon este 7-től Dixi-műsor színhelye a művelődés hona, a Molnár Dixieland és a vásárhelyi Promenád Band közreműködésé­vel. A centenárium változatos eseménysorában helytörténeti kiállítás, az „Alkotó mórahalmi­ak " pályázatra beérkezett anyagok bemutatója és a városi Vörös­kereszt dokumentatív összeállítása szerepel. Ma, kedden délelőtt 10-kor a könyvtárban rendhagyó irodalomóra lesz, témaként a környék népköltészetét választva. Délután 2 órakor az ünnepi alkalom kínálta időben Tóth Menyhértről nevezik el a városi könyvtárt. Az irodalomnak azon hónát, ahol a város szülötte festőművész, Tóth Menyhért gyűjteményes kiállítását nyitja FOTÓ: GYENES KÁLMÁN

Next

/
Thumbnails
Contents