Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-01 / 78. szám

10 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. ÁPR. 1. OLVASÓSZOLGÁLAT Nosztalgia Csak le. kell hunynom a szemem és gondolataim nyomban arra a helyre röpítenek, amelyhez egykor sok-sok apró szál kötött. Kolozsvár. Tudjuk: ha az ember messze kerül attól a talpalatnyi földtől, mely oly kedves számára, hajlamos arra, hogy visszaidézésekor csak a jóra és a szépre emlékezzen. Velem is ez történik: látom a kismezei temetőben a régi vaskereszttel egybefonódó, azzal összeölelkező és azon keresztül az ég felé törő fiatal fatörzset; a Fellegvár titokzatos pihenőhelyeit, ahonnan lelátni az egész városra, mely onnan fentről kedves játéktérnek tűnik; látom a Magyar Színház és Opera magyar nyelvű feliratát és egy pillanatig érzem azt a meghatódottságot, ünnepélyességet, melyet éreztem valahányszor kialudtak előadás kezdetekor a reflektorok és villanyok; látom a sétatér öreg fáit és melléksétányait, ahol elrejtve a világ szeme elől, a lombok között beszemtelenkedő napfény simogató melegében csókolózni lehet; látom a Szamos-parti szomorúfűzfákat, a tavasszal ünneplőbe öltöző és orgonaillatot árasztó, mára már sajnos nevet változtatott egykori Rákóczi utat; a főtéren a Szent Mihály-templom mellett Mátyás király lovasszobrát, mely az utóbbi két évben annyi szomorú eseménynek volt csendes, mozdulatlan szemlélője; a térrel szemben a lábas házat, melynek boltíve alatt diákkoromban nem volt szabad átmenni napközben, mert - a babona szerint - tanulmányi sikertelenséget hozott; látom a Farkas utca végén, a református templom előtt Sárkányölő Szent György szobrát, melynek talapzatára ülve oly sokszor hallgattam elmélázva a templomból kiszűrődő orgonamuzsika hangjait; és látom a házsongárdi temetőben Dsida, Reményik, Kós Károly, Apáczai, Szilágyi Domokos (és sok más) sírját, melyet világításkor (halottak napján) minden évben felkerestem egy-egy szál gyertyát gyújtva az emlékükre. És ekkor, mint éles kés hasít belém a fájdalom és félelem: talán holnap e kedves helyek sorsa felett frissen választott (vagy megválasztatott?!) romboló erejű kezek és elmék döntenek, ki tudja hogyan? Mert mennyi elhallgatott esemény és titok bukkanna elő az idő rejtett útvesztőiből, ha a fellegvár, a Magyar Színház, a sétatér sok öreg fája, a Szamos, Mátyás király szobra, a Házsongárd beszélni tudna... K. E. M. Nem feltétlenül kell csodálkozni azon, hogy a mai politikusaink számottevő hányada a politika fogalmából csak a pejoratív tartalmat ismeri és gyakorolja. Erősen átmeneti korban élünk, ami igen kedvező alkalom és terep a szélhámosoknak és a tisztességtelen törekvéseknek. A demokrácia rostája azonban - bár lassan működik, előbb-utóbb szétválasztja az ocsút a búzától. Tehát, nem ez a fő gond, hiszen egy választás minden közvéleménykutatás eredményét meg szokta dönteni. Más kérdés a sajtó - írott, elektronikus, akusztikus stb. amely azért egy, az emberi munkamegosztásba beilleszkedő szakma. Itt már nem lehet a pillanatnyi érzelmeken, a tudatlanság és tisztességtelenség hullámain lovagolni. A sajtó szerepe és feladata, hogy az információkat és az egyéni véleményeket a maguk valóságában forgalmazza és kezelje. Egy rendkívül fontos erőforrás szakmai menedzseléséről van szó, ahol a fondorlatosság súlyos szakmai vétség, a szakmai kereteken túlmenő aspiráció pedig végzetes bűn. (Képzeljük el, ha a pék mérget tesz a kenyérbe!). Az előzőek illusztrálására vegyük például a költségvetés és az önkormányzatok költségvetése körüli — 1992. évről van szó - események, értékelések forgatagát. Szinte, a sajtó minden ága nélkülözte az 1992. évi költségvetés szakszerű bemutatását és elemzését. Ezzel szemben kiemelten közölte az MSZMP és az MSZP, továbbá mások azon értékelését, amely szerint az önkormányzatokat az állam teljesen kifosztotta. Az egyszerű szemlélődő és informálódó számára úgy is tűnhet, hogy a költségvetési támogatás most kisebb, mint tavaly volt. Nézzük meg a valóságot! A Magyar Hírlap 1992. március 27-i száma közölte, hogy Budapest költségvetési kiadása ebben az évben 59 milliárd forint lesz, ami 24 százalékkal nagyobb az 1991. évinél. A részleteket nem ismerem, de nyilvánvaló, hogy a főváros helyzete nem romlik 1992. évben. Sőt, a feltételeik rendívül kedvezőek. Részletesen megvizsgáltam Csongrád megye helyzetét. Az 1991. évi és az 1992. évi költségvetési törvény központi költségvetési támogatásait - ideértve a személyi jövedelemadót és kiegészítését is - figyelembe véve megállapítható, hogy az állami, kormányzati támogatás 19 százalékkal nagyobb a tavalyinál. (Az egyes önkormányzatok között csak a normatív mutatók vonzatának megfelelő eltérés van.) Ezen túlmenően, még több lehetőség is van. így például, a pénzmaradvány (1991. évi) a céltámogatás, a súlyadó, a helyi adó, privatizációs bevétel, a vállalkozási nyereség stb. Szó sincs arról tehát, hogy egyes intézményeket már néhány hónap múlva be kellene zárni. (Legfeljebb az ilyen intézmény vezetőjét.) Fontosnak tartom, hogy az úgynevezett önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került ön'kormányzatok még külön támogatásban is részesülhetnek. Értékelésem szerint, az önkormányzatok döntő többsége Már sokszor hallottam a panaszokat, és sokat elgondolkoztam azon, ezek mennyire reálisak? „Számszakilag", statisztikával kellene ennek egyszer utánajárni. El kellene végezni az alábbi kísérletet. Kérés is lehetne ez az olvasóhoz, hogy gyűjtsék össze az idevonatkozó valós adatokat. Elmondom, hogyan képzelem, hátha lesz belőle valami. Érdemes lenne szorgalmas adatgyűjtéssel összeállítani, hogy mit adtak Szegednek a „gyüttmöntek"? A bennszülöttek, vagy az ide bevándoroltak tettek le többet Szeged asztalára mennyiségileg és minőségileg, ezzel az egész országot gyarapítva? Közhely, „szlogen", hogy Szeged felnevelő, de nem megtartó város. Számszerűen mennyire lehet igaz ez a tétel is? Szeged védi „a mi kutyánk kölkeit", de ezzel mennyi értéket véd? Önmagában a lokálpatriotizmus értékes-e, vagy ehhez még valami más, több is kell? Pláne egy egyetemi városnak. Lehet-e Szeged befeléforduló, egoista ahelyett, hogy nyitott lenne, toleráns másokkal szemben, akik bevándorlók, akik nem szegedi születésűek? Ez a magatartás milyen fényt vet Szegedre, mint egyetemi nincs reménytelen és lehetetlen állapotban, a tehetetlenséget pedig saját maguknak kell felszámolniok. Hansúlyozom, hogy minden vállalkozó végtelenül örülne, ha részére 1992. évre 19-24 százalékos bevételnövekedést garantálnának. Sisák István Földvári u. 6. városra? Vajon ezt az „intoleranciát" hogyan lehetne objektivizálni, bizonyítani? Hátha így nem is lenne igaz? Ki számolta össze pontosan az elmenteket és az ittmaradtakat, a szegedieket, és a gyüttmönteket, hogy „ex catedra" - csak úgy hangoztatjuk ezt a vádat Szeged ellen? Senki! Nagyszabású gyűjtőmunka kellene hozzá. Talán kedvcsinálónak úgy lehetne elkezdeni, hogy az olvasók, szegediek és gyüttmöntek szállítanák először az általuk ismert személyeket. Felhívásnak is el lehetne fogadni ezt az elgondolást. Játéknak sem lenne haszontalan! Sorolni kellene, kik és honnan jöttek Szegedre, meddig voltak itt Szentesről, Csongrádról, Vásárhelyről, Félegyházáról, Kiskunhalasról stb. Kik azok a letelepültek, kik azok, akik továbbmentek, szegediek és nem szegediek egyaránt. Ettől és eddig „a városban élt és itt alkotott" tudósok, művészek, írók, színészek, újságírók stb. Ezek számát, mozgásuk menynyiségét kellene összehasonlítani mennyiségileg és minőségileg is a „bennszülöttekkel." Öntsünk már egyszer tiszta vizet Szeged poharába! Lássunk tisztán! Az öntudat tények és eredmények nélkül csak üres luftballon! Azt hiszem, hogy egy nem szegedi sem akarja azt, amit egy régi közmondással csak illusztrálni akarok: „Adj a tótnak szállást, kiver a házadból!" Ha most nagyon tárgyilagos lennék, nem is mernék, nem is lenne ildomos adatok nélkül erről a „szegedi jelenségről" véleményt mondani. Ha összeállna ez az adathalmaz, talán nem csak várostörténeti adatok maradnának, segítenék tisztázni Szeged helyzetét, megítélését is nem csak a városban, hanem a környező régióban is. És ez csak Szegednek használna! Dr. Veress Sándor LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Nem kifosztott önkormányzatok Gyüttmöntek Szögedön és a szögediek Nekem már nem édes az anyanyelv ...Tapasztalom, hogy aki nyilvános szerepléshez jut, nem akar a rádió, televízió, a napi politikai és az újságok hangzatos szavaitól lemaradni. Valaki úgy nyilatkozott, hogy milyen fontos a megfelelő tájékozódás a rádióban. Majd egy pillanatra elhallgatott, zavarát leküzdve így módosított: a média rádióban. Itt a csodaszó a média! Amikor néhány éve az újságírók közül valaki gondolom külföldről hazatérve - fölröppentette a média szót, különösen nem foglalkoztatott. Gondoltam majd elmúlik magától. Azóta a politikusok belegyömöszölték a fejükbe. A médium szó is gyakran felvetődik. Tulajdonképpen mi a média szó - eddig jól elvoltunk nélküle - pontos jelentése, mert ahányan beszélnek róla, annyi magyarázat van. Törvény még nincs, de Média-díj már van. Az Országgyűlés szégyene lesz, ha nem tud magyar elnevezést adni. Tobzódik a rongyrázás, jó magyar módra a külföld utánzása, majmolása. Majdnem másképpen írtam. Idegennyelv-tudás nincs, de „idegenül" már gyorsan tanulunk. A kisebbnagyobbb gazdasági egységek, utazási irodák, kulturális, sport, egészségügyi és egyéb szervezetek olyan elnevezéseket kapnak, hogy azokat elolvasni, helyeseri kiejteni, leírni, megjegyezni szinte lehetetlen. Kik a címek, nevek kitalálói, - bocsánatot kérek - kiagyalói? Tényleg baj van a magyar nyelv oktatásával. Ennyire szegényes Arany János, Petőfi Sándor nyelve, ennyire gügye Illyés Gyula nyelve? A működési engedélyek kiadásakor erre miért nem ügyelnek? Hol vannak a nyelvészek hathatós tiltakozásai? Nagy „távlatok" előtt állunk, mert ha így haladunk az angol nyelv gyarmata leszünk. Talán már azok is vagyunk. Ilyen szavak röpködnek ha nem: shop, lobby, hobbi, team, babi, intercity, biznisz, oké, stb. Ilyen „szinten" már megy az angol. Miért gondolja a mini shop tulajdonosa, hogy Angliából vagy Amerikából fél kiló szilváért iderpülnek? Ha pedig engem tekint vásárlójának, akkor tiszteljen meg azzal, hogy magyarul írja ki: élelmiszerbolt, vegyeskereskedés, stb. .Vonatkoztatom ezt a nagyobb üzletekre is. Az újságírók, a rádió-, és televízióműsorok készítői, rendezvények szervezői sem akarnak lemaradni. Talán innen ered az „angolmánia"? Minap az egyik pesti újságban Szupermodellek (ez se kutya) címszó alatt hajshow-ról írnak. Végigolvasva kiderül, hogy ez magyarul fodrászversenyt jelent. Ugyan ezen számban a sportrésznél nagy betűkkel írt Zöld show-jából megtudtam, hogy a Ferencváros a jégkorongbajnok. A televízióban is szaparodik a show-nak mondott műsorok száma. Legújabb a Hőmérő, mint Politikai-show műsor. A „só" olyan mint az aszpirin, mindenre jó? További angolos műsorcím a magyar (?) televízióból: Mozi Top 10, Top Modell, Spot Light. ...Ha már a paraszt szó lekezelő, van gazdálkodó, gazda. Egyesek mindenáron farmert akarnak „csinálni" a szép magyar elnevezés helyett. Megnyugodtam, amikor ezt a Szabad Föld is szóvá tette. Nincs megállás! Szülővárosommal kapcsolatos hírekkről egy új szegedi kereskedelmi lap hetykén „Szeged City,, címszó alatt számol be. Kérem, változtassanak ezen.... ...Minap értesültem a rádióból, hogy megrendezik - ez már azóta meg is történt - a kelet-európai kultúrbörzét non stop módra. „Ragyogó" elnevezés a non stop szóval együtt. Hogyan lehet a kulturát börzésíteni, lealacsonyítani? Egy szombati napon a Déli Krónikában a műsorvezető így kezdi a külföldi hírek összefoglalóját: X. Y. francia minisztert kirúgták. Ez nyelvi durvaság, vagy modortalanság? Sajnos a televízió és az újságok sem különbek e vonatkozásban. Ezért nem is csodálkoztam már azon, amikor egy nyolcéves gyerek arra a kérdésre, hogy mi történt a tanárokkal, így válaszolt: először az igazgatót rúgták ki. Szerintem valakit felmentenek, elbocsátanak, felfüggesztenek, felmondanak neki, elküldenek, keményebben mondva menesztik. Úgy tudom valakit csak a kocsmából szoktak esetleg kirúgni... Kószó Jenő iÜÜiiÉ fíÉliPliSl A MEGVALOSITAS Egy probléma megoldása sokszor gondot okozhat ÖNNEK Ha kérdéses, honnan vásároljon korszerű irodatechnikai berendezéseket, ne gondolkozzon. Mire van szüksége? Telefonra? Telefaxra? írógépre? Másológépre? Számítógépre? Irodabútorra? ...a válasz ADOTT! IRODATECHNIKA 6700 Szeged. Fekete sas u. 14. Tel.: (62) 12-044. TelAax: (62) 12-161 5600 Békéscsaba, Penza-ltp. 1. VIL28. Tel/fax: (66) 23-065 5540 Szarvas, Lenin u. 64. Tel/fax: (67) 12-212 6000 Kecskemét, Tóth M. u. 2. Tel/fax: (76) 46-477