Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-23 / 96. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. APR. 23. A nép autója a z elmúlt két évben alapjaiban változott meg az autópiac Magyarországon, a kép azonban még mára sem tisztult le igazán. Jellemző történet, hogy egy hölgy negyvennyolcezer forintért teljesen rendbehozatja - generálozza, foltozza festi - Polski FIAT-ját, kigurul vele az autópiacra és csak negyvenért találna rá vevőt. Pedig amikor hozzákezdett az egészhez, úgy gondolta, ér néhány tízezer forintot az autója. Szívesen leadná a rendszámot, hogy ne legyen gondja a kötelező biztosítással, akkor azonban tényleg eladhatatlanná válik a kocsi. Okos tanáccsal senki sem szolgál. A kétszázezer forinttal útnak induló autóvásárló már hosszú ideje két lehetőség között választhat. Fiatal, viszonylag jó állapotban levő, első. második gazdás keleti, valamint öregecskébb, sokadik tulajdonosú, külcsínre és hangra elfogadható állapotú nyugati. A választék mindkettőből óriási, s a szerencse is közel hasonló szerepet játszhat a jó, illetve rossz döntés kérdésében. Egy Ladán kicserélik a hirtelenjében megrepedt hengerfejet, nyugatin nem biztos, hogy érdemes belekezdeni, ugyanakkor két év hibátlan futás után a kisebb fogyasztású, de öregebb autó a nyerő. Apropó, a Ladát még nem lehet leírni, mi több, esély látszik a megkapaszkodásra. Akinek pénze van, az természetesen új autót szeretne, de csak az egyre-másra nyíló szalonok üzemeltetői tudják igazából, mennyire kevés az ilyen vevő. Nagyon széles még az a réteg aki nem engedheti meg a nulkilométeres autók vásárlását, nem bírja el az első néhány hét, hónap tetemes értékcsökkenését. A lízingcégek többsége 25-30 százalékos első részletet kér készpénzben, teljesen azonban csak negyven százaléknál nyugszik meg. Akkor ugyanis a későbbi részletekkel már mindig az ügyfél előtt jár és nemfizetés esetén veszteség nélkül tudja érvényesíteni tulajdonosi jogait. Akad olyan autógyártásáról híres ország - a dealerek ezt természetesen nem reklámozzák -, ahol huszonöt kilométer után használt autónak minősül egy vadonatúj kocsi. Nem is furikáznak a raktárkészlettel okkal, ok nélkül. Tdőközben megszületett az első hazai gyártású modern autó is, a -*- magyar Astra, azt azonban nem tudni, hogy erre a jelzőre mennyire büszke a cég, vagy jobban szeretné inkább a megkülönböztetés nélküli Astrát. A hazai összeszerelésű népautóra mindenesetre várni kell még néhány évet, s ebben sokai inkább a nép pontosabban annak pénztárcája -, mint az autó a hibás. Az első kísérlet elakadásjelző háromszögestől, illetve gumiszőnyegestől túl szaladt a millión, s úgy tűnik, a kisebb Suzukit sem vehetjük meg egy Samara árán. Kovács András FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Nissan Primera 1,6 SLX. Tesztünk a melléklet III. oldalán / Életmentő légzsák a mitfárernek is... Köztudott, hogy a személygépkocsikban a legveszélyesebb hely a vezető mellett ülőé. Nem csak a jobbkézszabály meg nem adása miatti ütközések következtében, hanem azért is, mert frontális ütközéskor vagy akár csak túl hirtelen megálláskor, a be nem kötött mitfárer fejjel zuhan a szélvédőnek vagy a műszerfalnak, a karosszériának. (A vezetők közül persze még többen sérülnek, de ennek is van magyarázata: nagyon sok balesetnél csak a vezető ül a kocsiban.) A sérülések csökkentésére ma már a jobb kocsik műszerfalából egy nagypárna méretű, és a másodperc századrésze alatt felfúvódó műanyag zsák emelkedik a kormány és a vezető közé, ha a lelassulás a veszélyes szintet eléri. Legújabban - és elsőként a japán autógyárak, élükön a Hondával a vezető melletti ülés műszerfalába is beépítik a mitfárert mentő légzsákot, az „air bag"-et. Safrane-sorakozó FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN Az idei genfi autószálon egyik újdonsága: a „beszélő" autó. A Renault gvár több mint 7 milliárd frankot költött arra, hogy eddigi luxusautóját, az R 25-ösöt „nyugdíjba küldje" és megálmodja utódját, a Safrane-t. A luxuskocsi szinte mindent tud: azzal is elkápráztatja vezetőjét, hogy menet közben, gombnyomásra szelíd női hangon közli a száguldó kocsi adatait, figyelmezteti a feledékeny vezetőt, ha bekapcsolva felejtette fényszóróját. A komputerekkel felszerelt csodakocsit a VIII. oldalon mutatjuk be. Egyelőre azonban ne tessék sietni: csak októbertől forgalmazzák hazánkban, s borsos ára miatt aligha lesz nálunk egyelőre népautó. Téliről nyárira Olajcsere házilag Rövidesen cserélni kell a motorolajat! De természetesen csak akkouha az őszi-téli időszakban a --kocsi legalább 5-8000 kilométert futott, hiszen a korszérű olajok nagyjából ennyi kilométer megtétele után használódnak el. Ezért nálunk, ahol - legalábbis az utóbbi években - a tél nem túl szigorú, az univerzális, téli-nyári, (—)20 - (+)40 fokos hőmérsékletek között is jó kenést adó olajakat tanácsos használni. Az ilyen (all-wather, mindenfajta időjárásban használható) olajok célszerű csereideje a melegebb hónapokban van, amikor is a leállás után sem hűl, dermed le gyorsan az olaj. Ha az olaj már „megérett" a cserére, a melegebb, napsütéses napok már alkalmasak erre a gondosságot kívánó műveletre. Az eddig az olajcserét szervizben végeztetők is mindinkább rákényszerülnek az „s. k.-olajcserére", mert bizony alaposan megnőtt e művelet ára is. De csak az lásson neki, akinek van aknája, vagy emelője, és megfelelő fizikai ereje, meg egy, az olajteknő leeresztő csavarjába illeszkedő dugóskulcsa, továbbá egy olajszűrő-lecsavaró fogója. Személykocsikhoz érdemes a négyliteres kannákban kapható olajat venni, mert nagyjából annyi kell a motorba. Ha több kell, ki lehet egészíteni egy egyliteres flakonnal, ha kevesebb, a maradék jó lesz az utántöltéshez. De meg kell venni az olajszűrőt is. A cserénél legyen kéznél az olajat felfogó vödör, nyakoncsuklón zárható rossz köpeny, és egy jól lehúzható sapka. Ha minden együtt van, egy hosszabb út után gyorsan álljunk rá az aknára, öltözzünk neki a munkának, fékezzük be a kocsit, vegyük le az olajbeöntősapkát (hogy levegőt kapjon a motor, és ne tartsa vissza az olajat). Aztán gyorsan le az aknába, a kifofyónyílás alá a vödröt, és nekiláthatunk a dugó kicsavarásának. Vigyázat, ha már nem tömít, megindul az olaj, rendszerint hátrafele, ezért a vödröt középre-hátra állítsuk. Ha sokat futott a kocsi, az olaj meglehetősen forró lesz még. A menetes dugó legtöbbször beleesik a vödörbe. Amikor kihalásszuk, a belsejét is töröljük ki, mert némelyik dugó mágneses, hogy a motorból az olajkeringésbe került esetleges fémszilánkocskákat is ott gyűjtse össze. Ha már alig csepeg az olaj, egy rövidke, egy-két másodperces motorindítással serkentsük a további kifolyást. Ha teljesen elállt a folyás (az csak akkor lesz tökéletes, ha a kocsi pontosan vízszintesen áll!), lássunk neki a szűrő lecsavarásának. Ehhez bizony erős marok és a szűrőházat biztosan fogó szerszám kell. A használt szűrőt tegyük félre vigyázat, letéve is folyik még belőle a koszos olajsár! -, helyét töröljük szárazra, illesszük rá a tömítőkarikát, és óvatosan hajtsuk fel helyére az új szűrőt, és alaposan húzzuk meg. Aztán töröljük teljesen szárazra a külsejét. Húzzuk ki, és töröljük szárazra a nívópálcát, aztán azt is illesszük a helyére, és következhet a legegyszerűbb műveletrész, az olaj betöltése. Eleve csak annyit töltsünk, amennyit a kocsi kezelési utasítása előír. A betöltés után várjunk néhány percet, aztán a nívópálcán ellenőriztük az olajszintet. Ha rendben van, csavarjuk a helyére a betöltőnyílás sapkáját, és álló helyzetben egy-két percig járassuk a motort!