Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-22 / 95. szám

II. GAZDASAGI MELLEKLET : Mr/C •• SZERDA, 1992. APR. 22 FOTÓ: SCUMIDT ANDREA „A befektetési kedv erősödésével járhat" Fotex vágta 3 ápr. 10 ápr. 14. ápr. 15. ápr. 16. Itt a privatizáció! Komplett árverési lista Bolt neve, címe: Alapter. Vételi ár Jogcím n.mét. MFt Hófehérke gyerm.ruha Szentes, Kossuth u.8. 281 2 550 béri. Tip-Top cipőbolt Szentes, Kossuth u.10. 215 2 350 béri. Kisáruház, Hmv.-hcly November 7 tér 1. 282 1 190 béri. Ruhaker márkabolt, Makó Lenin tér 13-15. 184 1 500 béri. Rövidárubolt, Makó József A. u. 2. 131 890 béri. Otthon méteráru, Makó Lenin tér 18-20. 166 5 000 tuljd. Tip-Top Cipó, Makó tuljd. Lenin tér 15-17. 118 1 840 bcrl. Elegancia, Makó Lenin tér 14. 358 1 490 béri. Csillag méteráru. Szeged, Bajcsy-Zsilinszky u. 24-26. 211 20 000 tulajd. Gombház, Szeged, Tisza L. krt. 42. 105 4 050 béri. Divatház, Szeged. Nagy J. u. 4. 208 3 500 béri. 100 X Szép, Szeged, Kárász u. 10. 88 3 050 béri. Tisza Cipő, Szeged Tisza Lajos krt. 51. 108 1 500 béri. Elit Cipő, Szeged Széchenyi tér 16. 180 3 200 béri. Overall Munkaruha Szeged, Dugonics tér 11. 153 2 500 béri. Babaház, Szeged, Dugonics tér 11. 91 1 500 béri. Különleges méteráru. Szeged Kárász u. 10. 195 7 150 béri. Ádám Konfekció, Szeged Kárász u. 10. 128 4 750 béri. Elegancia. Szeged, Kárász u. 8. 113 7 750 béri. Kisáruház, Szeged Mars tér 17. 152 3 600 béri. Elegant mintabolt, Szeged Kárász u. 5. 103 7 050 béri. Gabi Cipőbolt, Szeged Tisza Lajos krt. 38-40. 87 2 200 béri. Ha felépül végre a házunk. Több százmillió hiányzik. Csomagolt semmi Leáll a régi Hungária rekonstrukciója A régi Hungária szálloda a szegedieknek jóval több, mint üzleti kérdés. Éppen ezért volt bőkezű a megyei és a városi tanács, a szegedi vállalatok és a Dunabank, amikor 1987-ben 116 millió forint alaptőkével létrehozták a Régi Hungária Részvénytársaságot a szálloda újjáépítésére. 1990-ben viszont már látható volt, hogy a részvényesek nem fogják tudni biztosítani a befejezéshez szükséges második 250 milliót. - Mi lesz most a félig kész szállodával? - kérdeztük Darányi Istvántál. a Régi Hungária Rt. ügyvezetőjétől. - Pénzügyi források hiányában a munkálatokat szüneteltetjük. Heteken belül befejeződik az épület „csomagolása", vagyis kívülről korrektül lezárjuk a szállót, hogy ne rontsa a városképet és ne romoljon az épület állaga. Belül marad minden úgy, ahogyan most van, szerkezetkész állapotban. És tovább folytatjuk a befektetők keresését. - Lát esélyt arra. hogy tőkéstársat találnak, akivel befejezhetik az építkezést? - Pillanatnyilag a régióba, különösen az idegenforgalomba nem szívesen jön a tőke. De egy gazdasági fellendülés és a turizmus élénkülése esetén bizonyára találunk befektetőket. - Egyáltalán, gazdaságosan üzemeltelhető lenne a régi Hungária? Hiszen mindenki a szállodák kihasználatlanságáról panaszkodik, és szó volt arról is, hogy a 75 szoba kevés a gazdaságos működéshez. - Jobb gazdasági körülmények között 75 szobával is gazdaságos lehet a szálló, mert egy élénkebb idegenforgalom biztosítani tudja a kihasználtságot. A Tisza ugyanis nem szállodaként fog üzemelni, a Forrás egészen más jellegű forgalmat bonyolít, egy új szálló pedig felül tudja múlni a Royal és az új Hungária műszaki színvonalát. - Valóban a leállás az egyetlen megoldás? Szó volt arról, hogy befejezik az éttermet és a bárt, hogy legalább azok üzemeljenek. - A belső műszaki munkálatokat akkor is el kellene végezni, ha csak az éttermet és a bárt fejezzük be. Ez viszont olyan jelentős összeg lenne, amire nincs fedezet. Ráadásul a nagyobb hasznot nem az étterem, hanem a szállodai szolgáltatás hozná. - Mi lesz most a részvénytársasággal? - Az alkalmazottak száma folyamatosan csökkent; csak annyian maradtunk, hogy a befektetők keresését folytathassuk, az épület vagyonvédelmét biztosítani tudjuk. Annyi pénzt pedig tartalékoltunk, hogy ezeket a feladatokat el tudjuk látni. - Mennyi pénz kellene a folytatáshoz? - Körülbelül 300 millió forint. Ha ennek legalább 80 százaléka együtt van, ukkof lehet ismét hozzáfogni az építkezéshez. Keczer Az" 1992. április 9-től április 16-ig tartó tőzsdei héten a FOTEX papírja játszotta a főszerepet. Mind a kötések számában, mind értékében uralta a piacot, forgalma az összes kötés körülbelül 90 százalékát tette ki, 36,5 MFt értékben. Árfolyama április 9-étől folyamatosan emelkedett, és a kezdeti 230 forintos szintről a hét végére elérte a 243 forintos határt. Ha százalékosan fejezzük ki növekedését, láthatjuk, hogy egy hét alatt árfolyama 5,6 százalékot emelkedett. Ez az eredmény biztató a jövőre nézve is, mert a befektetési kedv erősödésével járhat. Hatása máris érezhető az opciós (határidős) piacon, ahol a befektetők további emelkedést várnak május végére. A részvény életében vízválasztó lesz az amerikai tőzsdékre való bevezetése, mert pozitív fogadtatása esetén a fokozatos növekedést vagy stagnálást egy boom követhetné. Természetesen ez érvényes negatív előjellel is, bár kevésbé valószínű, mert piaci helyzete nagyon jónak mondható a mai recessziós idők ellenére is. A hét másik meglepetéspapírja az IBUSZ volt. A meglepetést árfolyamának viszonylagos stabilsága, állandósága biztosította. A várakozások mögött az állt, hogy az ÁVÜ kihirdette privatizációs tenderének győztesét. E szerint a Kereskedelmi Bank Rt. 56 százalékos részesedést szerzett az ÁVÜ részvénypakettjéből. Árfolyamának változatlansága a szegényesen csordogáló információknak köszönhető, ugyanis egyelőre sem a stratégiai célokat, sem a működési területeket nem határozták meg. Ismét több olyan vállalat volt. melyeknek tőzsdei forgalomban jegyzett részvényeire nem történt üzletkötés. A kisbefektetők számára ez a tény több mint elgondolkodtató, mert árfolyammozgások és forgalom nélkül nincs mód nyereség elérésére, mivel az osztalék mértéke meg sem közelíti legtöbb esetben a pénzintézetekben elhelyezett tőke hozamát. Rendkívül rossz hetet zárt az államkötvény, mert míg az ezt megelőző héten több 100 MFt értékben cserélt gazdát, addig most forgalma 25 MFt-ra esett vissza. A forgalommal ellentétben árfolyama dinamikusan növekedett a kielégítetlen kereslet következtében. A tulajdonosok még magasabb árért sem hajlandók megválni kötvényeiktől. És végül néhány szót a tőzsdeindex változásáról. 862-es induló érték után, kisebb visszaesésekkel ugyan, de dinamikusan növekedett és elérte a 877-es értéket. Egy hét alatt az 1,7 százalékos növekedés jó eredménynek mondható, és biztató a jövőre nézve. Ágoston Róbert A tüneti kezelések idejét éljük Hitelválság a mezőgazdaságban A mezőgazdasági szövetkezeitek érdekvédelmi szervezete, a MOSZ szakembere szerint a hitelválság oka leginkább abban keresendő, hogy az 1302 zárómérleget készítő' téeszbó'l az elmúlt évet 800 zárta veszteséggel. Becslések szerint közel 600 szövetkezetet kényszerül a csődeljárásra, s ezek egyharmada nem kerülheti el a felszámolást. A téeszekkel szembeni banki követelés több mint 40 milliárd forint. A mezőgazdaságban egyébként is ritka a 4—5 százaléknál nagyobb jövedelemmel kecsegtető tevékenység, most viszont a nyereségveszteség adatok ennél is gyengébb pozíciókról árulkodnak. Ebben a körben a 21 milliárdos mínusszal szemben csak 4,6 milliárd forint nyereség áll szemben. Nem véletlen, hogy ilyen körülmények között mindenféle tőke, így a banktőke is menekül az ágazatból, mivel kevés esélyt lát arra, hogy viszontlássa a pénzét. A Földművelésügyi Minisztérium illetékese is hasonlóképp ítéli meg a helyzetet, s több tényező - a kárpótlás, a szövetkezetek átalakulása, a csődeljárások tömeges beindulása - együtthatásában látja az okokat. A csődeljárásban egy-egy érintett téesznek esetenként több száz hitelezővel kellene megegyezésre jutnia. Az eddigi tapasztalatok szerint igen gyenge a nagyobb hitelezők - így például a társadalombiztosítás, a vámhatóság, az APEH - kompromisszumkészsége. A mezőgazdaság FOTÓ: GYENES KÁLMÁN A mostani helyzet mennyivel más? A bankok többsége hajlandó engedni. A mezőgazdasági üzemek nagy többségének pénzügyi helyzete '91-ben olymértékben leromlott, hogy az első félévben csak befektetéseket kívánó növénytermesztés kiadásainak fedezete is hiányzik. Bár a kormány március 4-i rendelete termelést segítő hiteleket helyezett kilátásba, igen csekély azoknak a gazdaságoknak a száma, melyek a bankoktól meg is kapták a pénzt. finanszírozásába „ belekeveredett" bankok többsége hajlandó elengedni a kintlévőségei egyrészét, főként a büntetőkamatokat, sőt akad példa egyes hitelek újraindítására is. A hitelválság megoldására sokak szerint egy falusi bankhálózat kiépítése, s a Földhitel Intézet létrehozása adna esélyt. E vidéki bankok a területükön lévő összes vállalkozás finanszírozásába bekapcsolódhatnának. Ezzel kapcsolatban hallottam már jónéhány kétkedő megjegyzést. Az alacsonyabb betétkamat és a cserébe igénybevehető, a mezőgazdaság jövedelmezőségi rátájához idomuló alacsonyabb hitelkamat pár százalékos infláció mellett látszik csak kivitelezhetőnek. Két százalékkal alacsonyabb betétkamattal megelégedőt még el tudok képzelni, de 10—15-ről az ügy érdekében lemondót kevésbé. Elképzelhető, hogy ide irányítanák az állami tehervállalással kedvezményessé tett fejlesztési, és egyéb programok végrehajtását. Ilyen próbálkozásnak már korábban tanúi lehettünk, hisz az Agrobank és a Mezőbank is szakosított pénzintézetként kezdte pályafutását. Ma ugyanolyan profitérdekelt kereskedelmi bankok, mint a többiek. Bizonyára ennek az irányváltásnak is megvolt a maga közgazdasági indoka, determináltsága. A mostani helyzet mennyiben más? Nemrégiben bankvezető és mezőgazdasági szakemberek találkozójának lehettem fültanúja. Itt elhangzott, hogy minden további nélkül bárki kaphat hitelt,' aki hitelképes. Rentábilis, üzleti tervvel alátámasztott kérésekből alig akad. Ezek is inkább a kereskedelem és a szolgáltatás körébe esnek, ipari termelésre már jóval nehezebb megfelelő kalkulációt készíteni, a mezőgazdaságban eleve „fehér holló" a bomba üzlettel kecsegtető vállalkozás. Nem ritka, hogy a pénzintézetek a kölcsön többszörösét kitevő fedezetet kívánnak meg. A mezőgazdaságban szóba jöhető ingatlanokkal így sem mennek sokra. Hisz adott esetben a jelentős könyvszerinti értéken nyilvántartott szőlőültetvényre, irodaépületre, istállóra sem lehet fizetőképes vevőt találni. Érdekes módon a termelők vita nélkül elfogadták ezt az érvelést, ami, ha belegondolunk azt is jelenti: ha nekik volna pénzük, jelen helyzetükben ők sem adnának maguknak. Úgy tűnik, a szakszerű munkát és ésszerű befektetést elismerő mezőgazdasági piaci- és árviszonyok kialakulásáig be kell érni az épp felszínre kerülő akut problémák tüneti kezelésével. Tóth Szeles István