Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-22 / 95. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. ÁPR. 22. OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PK.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Szegedi kaszinótörténet Széchenyi István, a nemzet építőmestere, múltunk 19. századának első felében indult reformmozgalom első és legjelentősebb kezdeményezője, s egyben legnagyobb személyisége ama mozgalmaknak, amelyek sorra a kaszinókat is létre hívták. A Pesti Kaszinót 1827-ben hívta létre, rá három évtől Nemzeti Kaszinó néven. A Szeged-belvárosi (űri) Kaszinó 1829-ben alakult, elsősorban a kötelescsaládból kiemelkedett Wőber György főbíró szorgalmából, és első elnöke Götz János bábáskodása mellett. Elsőként az Oskola utcában Gurgl Mihály házában működtek, majd a Fekete-házban, azután a Tisza Szállóban, később a szeged-csongrádi takarékpénztári épület helyiségeiben, s végül a saját épületükben, a mai Juhász Gyula Művelődési Központban, amelyet nemrégiben múlt 100 éve. 1891-ben, hogy felépítettek. Szegeden (a palánki mintájára) szorgalmazott kaszinót Széchenyi a Felsővároson, ami létre is jött, mintegy 300 taggal, Maros utcai épületükben. Az Alsóvároson létrehívták az úgynevezett gyékénykaszinót, már Vedres István (1765— 1830) szorgalmazására. A Belvárosi Kaszinó önálló épületének felépítésére számos kezdeményezés jött létre, immár az ötödik helyről a véglegesre, majd a korábbi bérleményt 1890. végén felmondták. Ekkor bizottságot választottak a további teendőkre, s úgy döntöttek, hogy új székházat építenek. Ekkor határoztak a Vörösmarty utca 5. szám alatti beépítetlen telek mellett. Felépítési tervet készített Tóth Mihály városi főmérnök, aki később visszalépett, majd a Gerle Lajos által bemutatott épületterveket és költségvetést fogadták el. A kivitelezést Heszlényi (Heszler) Józséf végezte, dr. Lázár György, Tóth Mihály városi főmérnök és Magyar Endre városi mérnök ellenőrzése mellett. Az építkezés egyre gyorsabb ütemben haladt, és a bokrétaünnepélyt 1891. július 4-én tartották. Ezen számos'előkelőség mellett részt vett Tisza Lajos gr. is. Az építkezés fópallcra: Elek Tihamér volt, aki külön versben köszöntötte az egybegyűlteket. A kaszinó épületének felépültével a belső berendezéseket Seifmann Mór bútorkereskedő szállította, plüssdíványokkal és zsöllyékkel. A kaszinó megnyitására 1891. október 24-én került sor, amelyre megérkezett Szeged grófja, Tisza Lajos is. De itt járt akkor a megnyitón: Munkácsy Mihály, Mikszáth Kálmán, valamint Nóvák József és Ivánkovics József országgyűlési képviselő. A jelesek között ott volt Reök Iván folyammérnökségi főmérnök is, Munkácsy Mihály unokatestvére. Másnap, október 25-én szentelték fel a felsótanyai (szatymazi) templomot és avatták fel a közigazgatási központot. A kaszinó kulcsait jelképesen Pálfy Ferenc polgármesternek adták át. A szegedi kaszinó fennállása alatt érdemes kultúrintézménynek bizonyult, Szeged művelt polgárai számára és egyben javára. Nyolc hónap alatt építették fel! Megintcsak micsoda tempó és elismerésre igyekezet! Saját erőből származott ez a lelkesedés, amely párosult az alkotólelkesedéssel. Itt bérelt helyet magának a katolikus kör és a tisztviselők otthona Jászai Géza c. püspök elnöksége mellett, de a másodelnöki funkciókat egy mérnökember, Stelczel Frigyes vasúti-üzletvezető (ma MAV-igazgató) látta el. Egy kevés ideig itt bérelt magának helyiségeket a szabadkőműves páholy, amely aztán a századfordulóra új és szecessziós palotát építtetett magának a Kálvin térre, és ma úgy nevezik ezt az épületet, hogy Százszorszép Gyermekház. A kaszinó neves vezetői voltak a későbbiekben: Salamon Zsigmond, Káplán Géza táblabíró, Fluck Ferenc, Nagy Géza honvédezredes. Molnár Pál városi főmérnök, Csikós-Nagy József gyógyszerész, Kállay Albert, Magyar Gábor, Pillich Kálmán. Rainer József kapitány és többek mások. Ez a nemes szervezet nem csak önmagáért élt. hanem a városért is munkált. Résztvettek: Deák Ferenc, Kossuth Lajos, II. Rákóczi Ferenc, Tisza Lajos, Klauzál Gábor és mások szobrának felállításában. Igen élénk kapcsolatot alakítottak ki a Dugonics Társasággal (1892), a Magyar Képzőművészeti Társulattal, a műbarátok egyesületével, a DMKE-vel, stb. A szegedi kaszinó áldásos munkássága 1948-ban szűnt meg. Bátyai Jenő Templomfelújítás Tápén Az Árpád-korból megmaradt gótikus szentélyt, amely a 13. században épült, egyúttal a Dél Alföld egyik legrégebbi egyházi építménye, az évszázadok folyamán többször is bővítették. A kereszthajó - 1938-ig ez volt a főhajó - ajtaja előtt kis építmény állott, a koldusok színje. A tetőzet, benne értve a toronysisak tetejét is, zsindellyel volt fedve, amit a későbbi építéskor dúrtak le, és helyére cserepet, illetve bádogot tettek. Az 1930-as évek végén már annyira gyengült az épület állaga - közben rongálta az 1879. évi árvíz, máskor belvíz, sőt tűz -. hogy a város, mint földesúr, kimondotta rá a halálos ítéletet: megérett a csákányra. Ám a tápai nép dr. Bogoss Béla esperes-plébánossal együtt szívósan ragaszkodott az ősi fundamentumon lévő öreg templomhoz. Ennek az lett a vége, hogy alig három év múlva a régi hajót, és természetesen a gótikus szentélyt megmentve, új, a régihez képest gigantikus méretű, katedrális-templom épült fel Tápén. Mégpedig szinte teljes egészében a tápai nép buzgalmából, akik nem csak pénzÁllványerdő a torony körül adományokkal, hanem gabona adományokkal is segítették az építkezést, nem beszélve a szinte érzelmi kötelességből és szívesen vállalt munkákról. Ilyenképpen a templombővítés hatalmas munkáiban az egész falu részt vett. Emlékezések szerint sok szegedi család, sőt, maga a város (!) is jelentős összeggel támogatta a tápaiak buzgó, ragaszkodó, áldozatos szorgalmát. Az új templomot 1940-ben szentelték fel, mely szentelést megerősítendő, 1990-ben, ötvenéves jubileumán újra szenteltetett. Időközben azonban az idő vasfoga sokat rongált a tetőzeten, és a falakon is. A toronyra vörösréz lemez sisak került, a hajók cserepezését is teljesen át kellett rakni. Ugyanakkor az esőcsatornák felújítása is időszerűvé vált. A tápai nép önzetlen segítőkészségének lett az eredménye most is, hogy mindezen munkálatok folytatásaképpen a templombelső kimeszelésére is sort kerítettek. Sőt egy esztendővel ezelőtt az egyházközség - bízva a lakosság további segítségében - úgy határozott, hogy amenynyiben megfelelő összeg állna rendelkezésükre, a külső pucolást és a kőporozást is megejtik. És lám, napjainkra már állványerdő öleli a tápai templomot. Megint megmozdult Tápé szorgalmas, tisztes népe. Vannak, akik minden szabadidejüket ott töltik, mások akár egy lyukas órára, de elszaladnak, hogy segítsenek. Idősebbek, és olyanok, akiknek az egészségük nem teszi lehetővé a tényleges munkában való aktív részvételt, kisebb-nagyobb pénzadományokkal járulnak hozzá a nagy munkálatokhoz. Tisztes összeget adott a részönkormányzat, hasonló támogatást ígér még néhány, Tápén prosperáló üzem, intézmény. Ennek ellenére segítő kezekre mindennap, és még sokáig szükség lesz. Murányi plébános úr mondja: „Én soha nem kérek pénzt, csak segítségek: ki miben, és mivel tud. Örülök, hogy ilyen templomszerető, kedves nép közé kerülhettem. " Ifj. Lele József A háziorvos nem „sok kis specialista" A Délmagyarország április 1-i számában megjelent Próbajáték című írással kapcsolatban előre kell bocsátanom, hogy a cikk írójának sok szempontból igza van. Azonban a végkicsengése, már ami a körzeti-házi orvosok szakmai felkészültségét illeti, vitatható. Mi végigéltük a körzeti orvosok szakmai megaláztatásának évtizedeit. Mégis, ennek ellenére is állíthatom, hogy nagyon sok, jól felkészült, munkáját lelkiismeretesen ellátó, szakorvosi vizsgával rendelkező, minden áldozatot vállaló körzeti orvos tevékenykedik ebben a városban, ebben az országban. Eddig sem a felkészültséggel volt a baj! Baj volt viszont a szakmai irányítással, és az ezzel összefüggő szakmai megítéléssel, és a társadalmi szemléletmóddal. A körzeti orvos eddig is sok mindent meg tudott volna tenni betegei érdekében, de a kezét megkötöző bilincsek lehetetlenné tették ezt. Nem lehetett, és nem lehet még ma sem saját hatáskörében egy sereg gyógyszert felírnia, nem jogosult bizonyos diagnosztikus vizsgálatok beindikálására, és nincs lehetősége például fiziokóterápiás kezelések rendelésére sem. Csak akkor lehet majd igazi háziorvosi rendszerről beszélni, ha mindezektől a megkötöttségektől megszabadulva élhetünk a gyógyítás szabadságával. Nem osztom a cikk írójának véleményét abban sem, hogy a háziorvosnak „sok kis specialista" összegyúrásából kellene megszületnie. Miként a gyermekgyógyászat sem miniatűr felnőttgyógyászat, hanem minőségileg más, így a háziorvosi munka is minőségileg teljesen elkülönül minden egyéb orvostudományi szakágazattól. Megvannak a specifikumai, melyek megkülönböztetik másoktól. Ez eddig is így volt, az új rendszerben, a háziorvosi rendszerben sokkal inkább így kell lennie. Más munkát végez a háziorvos és mást a specialista. Nem rivalizálnak, hanem kölcsönösen kiegészítik egymást. A háziorvosnak nem kell „belebonyolódnia" a specialista feladatkörébe, hanem hagyni, engedni kell őt, hogy teljes értékű háziorvosi munkát végezzen. Számos, de inkább számtalan olyan eset van, amikor a körzetiházi orvos többet tud tenni betegéért, mint a specialista. Jó lenne ennek nagyobb publicitást biztosítani! És hogyha ez az egészségügyi legfelső vezetésben és a lakosságban is tudatosul, akkor a háziorvoslás visszanyeri elveszített rangját, becsületét, dicsőségét, és akkor már nem „Próbajáték"-ról lesz szó, hanem egy mindenki számára, orvos és beteg számára egyaránt hasznos és üdvös felemelkedésről. Dr. Cs. Szabó András körzeti megyei szakfőorvos Pótfütés A lakossághoz küldött és a Délmagyarországban is leközölt pótfűtési tájékoztatóhoz észrevételem a következő: Mint tényt kívánom először is leszögezni, hogy a főfűtési idényben - október 15. és április 15. között - több olyan nap van, amelyeken az enyhe időjárás miatt fűtésre nincs szükség, és ezért nem is fűtenek, a fűtési díjat mégis úgy számítják fel, mintha teljes mértékű fűtésre volna szükség. Tehát a fűtési díj egy része mögött szolgáltatás nincs! Javaslom, hogy a szolgáltatás nélküli összeggel fedezzék a fűtési idényen kívüli szolgáltatást. Molnár György Durvulunk, balkanizálódunk Kép(telen) ernyő A Magyar Televízió közönségszolgálata örömmel értesíti a kedves nézőket, hogy új, nagyszabású családregény-sorozatot indít a képernyőn. A filmsorozat címe „A Guldenburg-ház "• Mint azt a kedves nézők már tudják, az állattenyésztéssel foglalkozó, igen előkelő Guldenburg család eladta Southfork Ranch nevű birtokát, és átköltözött Twin Peaks-be, a Lapály utcába, hogy rokonaik közelében, a Szabó család és Böhm bácsi szomszédságában élvezhessék a panellakás adta kényelmet. Az előzményekről annyit, hogy Jock boldogan élt feleségével, Lenke nénivel és gyermekeivel, Bandival, Lacival és Icuval, valamint unokáival, Julcsival és Naneval, míg a békés családi idillt meg nem zavarta Kewtak, aki megölte Laurát. Laura megjelenik Matula magándetektív álmában, és elárulja, hogy az egész ügy hátterében egy futballcsapat összeállítása húzódik meg, mert a korrumpálható edző, Jockey lecserélte a jobbhátvédet egy Balbeckre. Ezért Takács úr Kröger álnéven beáll a Ewingokhóz sofőrnek, és ő szállítja Amerikába a Guldenburg-sört. Azt azonban csak Cooper felügyelő tudja, hogy Jockey, aki titokban feleségül vette felesége húgát, Kittvt, Zsiga apunak. Karina de Angéla első férjének akarja átjátszani az üzletet. Zsiga apu, akit a családban megvetően csak Tintás Barnes néven emlegetnek, viszont Balbeckék sörével is kacérkodik, leadja az újságnál Kárpáthy szerkesztőnek, miszerint Martin apja nem Bobby, mint hitték, hanem Sümeghy úr, a szomszéd, aki szenátori posztra pályázott. Az ügyből hatalmas botrány kerekedik, és Sümeghy belebukik. A bukás közben eltöri a lábát, és Ray, a mentőorvos kórházba szállítja. Útközben Sümeghy elmondja az orvosnak, hogy Thomas el akarja hagyni Samanthát, mert megcsalta Jánossal, az erdésszel. Ez akkor történt, amikor egyszer János éppen Almát evett, és Samanthát Etus, a tyúkanyó Lucyvel hagyta. A kis bestia nem törődve azzal, milyen beteg az "anyja megszökött Tobiasszal, aki miatta otthagyta az iskolát, pedig elintézték volt, hogy Jutka osztályába kerüljön. Hiába figyelmeztette az egész Guldenburg család: „Na, ne csinálj hülyeséget!", nem fogadta meg a jó tanácsot. Eközben az egyedül maradt Samantha, akit csak barátnője, Evelyn értett meg, leugrott Péteri úr boltjába egy-két üveg piáért, és leitta magát. Végül érte is a mentő jött, és hogy az ügy titokban maradjon, Böhm bácsi napközijébe szállítják. Ezalatt leu elvált férje, Lauritzen bedolgozta magát a reklámszakmába, és ő lett a tévében a Mr. és Ms. Hair. Elvállalta, hogy menedzseli az énekesnőt, Liliácskát, akinek •hangversenyt szervezett Twin Peaksaben Baskurin kíséretével. A művésznőt ugyanis elkísérte ide a híres karmester, mert beleszeretett a hangjába. Am a szeszélyes énekesnő Cliff Barnesra vetette szemét és hálóját, aki - hogy megszabaduljon a kellemetlen kaland következményeitől megrendezte saját vízbe fúlását. Megint jött a mentő, és az énekesnő bekerült a Feketeerdő klinikára. Gyógyulását csak annak köszönhette, hogy Lauritzennek sikerült elintézni, hogy Liliácskára bízzák a Douwe Egberts Omnia reklámsanzont. Ezért viszont a szomszédok nem tűrték meg a Lapály utcában, és kiköltöztették Rayhez, aki őt is felkarolja. Elutaznak Kaszavubu és Casanova húgához, a kis Casablancához. Itt Rick vendéglőjében felismerik a pincérnőt, Almát, akiről kiderült, hogy nem alma, hanem mandula, azaz Amanda, és édesapja, az öreg Lear király után ő Amanda Lear. Az ügyeket még egy sötét ügyeiről közismert nemzetközi kalandor, a sok nevű Gábor László Viktor Gábor is bonyolítja, aki kompromittáló fényképekkel zsarolja Lenke néni régi iskolatársát, Hertát. A barátnők azonban összefognak, és Ellie, valamint a Stoppos Rozi segítségével csapdát állítanak. A történet itt folytatódik. A tévé sok-sok néző kérésének éleget téve intézkedett, hogy a két csatorna intendánsa egyeztesse a műsorok vetítési idejét. Örömmel közölhetem, hogy ez az egyeztetés sikeresen meg is történt: mindkét csatorna egy időben sugározza majd a sorozatfilmet, mégpedig úgy, hogy a TVl-en a páratlan, a TV2-n a páros részeket egyszerre élvezJtetik. - via Miért nem ünnepelhet a Munkáspárt szabadon, zavartalanul az országban? Vasrács, rendőrkordon, atrocitások és gyalázkodások nélkül? Plurális demokráciában élünk, állítólag. És mégis eluralkodtak az indulatok, a szélsőséges megnyilvánulások. Március 15-én az MSZMP megemlékezést tartott Debrecenben. A tévé statisztált a provokátoroknak. Mutatta, miként mossák le Thürmerék után a szobor lépcsőzetét és hogyan tapossák-gyalázzák meg vandál módon a koszorún levő vörös szalagot: a munkásmozgalom évszázados jelképét, amelyet Kossuth és Petőfi neve is fémjelez. Koszorúztak a fővárosban is Thürmerék április 4-én. A tévéhíradó közvetítette, villanásnyi ideig. Utána Franka Tibor gulyáspartiját hosszú képsorokkal. „Fajsúlyos téma" - mármint az utóbbi. Pártsemleges a nemzeti média, így mondják többen. Elgondokoztató... Röplap fogadta a szegedi Dugonics temetőben az ünnepségre gyülekezőket. Útszéli szöveg. Mocskolta a halott hősöket és az élőket. Tobzódnak széles e hazában a kétes szemléletű szélsőségesek, kiállítják önmagukról a bizonyítványt, elsősorban az akciók szervezői. Tudtommal még egyes honatyák is. Mindezt miért? Nem hiszem, hogy félteni kellene a rendszerváltást a kommunistáktól. Még akkor sem, ha programjuk néhány szempontból vitatható. Nézőpont kérdése. Mivégre akkor a tűzokádás, a sárdobálás? A múltat „balkáni" módon nem lehet lezárni. Vagyis úgy, hogy belegázolunk pár százezer ember önérzetébe, mert másként gondolkodik, mások az eszményei. Nem vezethet sehová az, ha szüntelenül acsarkodunk egymásra. Különösen nem, mert nagyratörő céljaink vannak. Illeszkedni akarunk Európához, nem mindegy, hogy milyen kultúrával. E sorok írása közben gondolatban ott állok a Dugonics temetőben a bepiszkított obeliszk tövében. Tisztelgek az elesett katonák sírja előtt. Engem felszabadítottak. Nem firtatom, hogy milyen náció fiai nyugosznak e hantok alatt. Uram bocsá', nekem szimpatikus az MSZMP önfegyelme, eszméihez való hűsége, következetessége. Viseli az atrocitásokat, a mocskoiódásokat. Nem válaszol a provokációkra, nem viselkedijc úgy, mint a vele szemben állók egy része, csürhe módjára. Tolerancia, politikai kultúra kérdése ez, pártelfogultság nélkül konstatálhatom. Fontolgatom, hogy feladom politikai függetlenségemet, belépek a Munkáspártba. Az már tuti. hogy rájuk szavazok - két év múlva. Takács József Szeged