Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-14 / 89. szám

6 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1992. ÁPR. 14. Ha kedd van, akkor ez Belgium. Ahol a televízió mostanában majd minden nap megmutat néhány civil arcot. Olyanféle ötperces kis mozi ez - általában az éjszakai film előtt etűdnek, filmkarcolatnak is nevezhetnénk. Általában egy-egy írónak, közgondolkodónak, művésznek a műveiből kicsinyke részt kiemelnek a filmek készítői, és szabadon „rádolgoznak" a képekkel. Sokszor olyan távoli assziciációkból születik meg ilyenkor az egységes és erős sugallat, hogy az ember azt hiszi, nem is a pőrére vetkőztető tévés kamerán át látja a vizuális ajándékot, hanem saját szívében sarjadt az. Külön is érdekes volna ezekről az új szelekről szólani, erről a „másképp" látásról, ami sokszor fiatal és független filmesek sajátja csak, s amely úgy lóg ki a televízió egészéből, mint a vakvezető kutyák nyelve egy-egy iram után; de maradjunk most csak az arcoknál. Ezekből van ugyanis a legtöbb a belga televízióban. Amúgy már föl sem tűnnek. Aki kérdez és aki válaszol. Ez egy szereposztás. Elég fél füllel figyelni. Inkább nézegeti az ember a nyilatkozók irodáit. Öntöttvas gyertyatartó a tábornoknál. Benne vastag, sárga gyertyák. Orosz tank lánctalpából? Delegációs ajándék. Alatta piros terítő. Mögötte porcelán. Fehér. A miniszter szobájában színes tévé. A tetején hasas váza. Bőrpárna ajtó sziluettje a vállak mögött. Illetékes, hetvenes-nyolcvanas évek fotelben. Nemsokára bútorcsere. Nyugdíj. Nem kell majd remegő papírokból felolvasni a spontán - napokkal előbb elkészített - statisztikákat. De megint elkalandoztam. A civil arcok felé tehát! Civil arcok persze eddig is voltak. Volt a téma, puff, irány az utca, kamera vállon, mikrofon a balban, arc jön, bele a közepibe! Ez mégsem civil. Összekapja magát. Rendezi a kivonásait. Bevonja a vitorlákat. Laza lesz. Vagy bekeményít. Heherész. Anyáz. Van néhány javaslata, hogy kit is kellene kérdezni. Tévézik mindenképp. Képvisel. A képes felével. Talán a dokumentumfilm. A dokumentumfilmben is ritka a civil tekintet. Mert el van foglalva magával. Hogy ő most valóság. Saját valósága, és ezt kell jelentenie. Ezt akarja látni az is, aki a dokumentumfilmet készíti. Persze lehet, hogy szakad. Felfelé a sebek. És a könnyek, le. Ez persze marad. Ott a filmben. Ez emeli meg. Még valóságosabb. Pedig betörés. Talált tárgy. Bedobva a közönség közé. Hadd marja tovább. Vagy sajnálja. Vagy, hogy ismerjen magára benne. Azonosuljon. Szakadjon neki is szíve. Könnyebbüljön. Ez sem az. Vagy a privátfilm. Születésnap. A baba beszél. A mama tortát tesz a baba tányérjára. Apu keze a sörösüvegen. A rokonoknak csavvk a fele fér a videjóra. Majd a minyolta megállíccsa a pillanatot. Album. Dia. Itt is majdnem szerepelnek. Még kínosabb. Bulgáriai nyaralás. Badacsony borvirágzáskor. De ez úgy sem kerül a tévébe. Nagy titkán legfeljebb. Mint kampány. Vagy poén. Kandira kondicionált lencse. Hogy milyen hülyék is az emberek! Vagyunk... De akkor mi a civil arc? Mi különbözteti meg a többi tévés, filmes arcoktól? A színészarcoktól. A politikus-szakértő-vetélkedő-szórakoztatóarcoktól? A civil arc magányos, de nem védtelen. A civil arc saját képére formált, de a másikra ismer benne az ember. Nem magára. Csak az, ami. Annyit jelent, hogy én is vagyok! Itt élek vele a Földön. Most látsz, azután elfelejtesz. Nem baj. Láttad az embert. Aki álldogál még kicsit a fényben, s visszanéz terád. BALOG JÓZSEF A Déri az első helyen Az országos szakmai tanulmányi versenyek Egerben megrendezett döntőjében tíz tanuló képviselte a Déri Miksa Ipari Szakközépiskolát, és közülük nyolcan szereztek teljes körű kedvezményt - ami egyetemi felvételt és az érettségi képesítő vizsgán jeles minősítést jelent két szakmai elméleti tantárgyból, valamint szakmai gyakorlatból. A gépgyártó szakcsoportban Ördögh István 5., a gépszerelő szakcsoportban Szőke Zoltán 3., Goda Róbert 4., Molnár Tamás 5., Hajdú Balázs 6. és Lajkó Bertalan 10., az erősáramú szakcsoportban Kocsis Attila 2. és Ferenczi József 6. helyezést ért el. Ezzel a Déri az ország szakközépiskolái között az első helyen végzett. A Munkaügyi Minisztérium elismerő oklevéllel, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium pedig ötvenezer forinttal jutalmazta meg az iskola nevelőtestületét a hatékony felkészítőmunkáért. Az OKTV döntőjébe jutott matematikából Unghváry Ferenc III. E. osztályos tanuló. Dózsa-eredmények A Dózsa György Általános Iskolában megtartott városi versenyek eredményei Olasz nyelv: műfordítás, nem tagozatos iskolák versenyében: 5-6. oszt. korcsoport: 1. Kőfalvi Zsuzsa, 2. Gerebits Andrea, 3. Németh Ilona, mindhárman Záporkerti Ált. Isk. Felkészítő tanár: Böléné Tóth Ágnes. 7-8. oszt. korcsoport: 1. Basics Blanka Ságvári Endre Gyak. Ált. Isk. Felkészítő tanár: dr. Somogyi Györgyné, 2. Tóth Edit, Rókus I. Sz. Ált. Isk. 3. Kovács Dominika, Rókus I. Sz. Ált. Isk. Felkészítőtanár: Laczik Magdolna. Olasz nyelv műfordítás, tagozatos iskola: 5-6. oszt. korcsoport: 1. Blum László, 2. Révész Gabriella, 3. Szabó Zsolt. 7-8. oszt. korcsoport: 1. Varga Mónika, 2. Hebrich Katalin, 3. Jantyik Kornélia, a Dózsa György Általános Iskola tanulói. Olasz nyelv vers- és prózamondás: Alsósok: 1. Katona Zsuzsa, 2. Kiss Dóra és Kovács Barbara, 3. Miklós Nóra. 5-6. korcsoport: 1. Forró Tünde, 2. Tóth Marianna, 3. Makai András. 7-8. korcsoport: Nádasi Barbara, 2. Eperjesy Rita és Katona Ferenc, 3. Varga Mónika, valamennyi a Dózsa iskola tanulója. Felkészítő tanáraik: Ábrahám Anna, Kispál Judit, Madarász Klára, Radek Árpádné. Számítástechnika 4-6. osztályosok: 1. Bali János, Kossuth Lajos Ált. Isk. (Dobos J.), Oravecz Gábor, Dózsa György Ált. Isk. (Varga I.-né), 2. Perényi Áron, Rókus I. Sz. Ált. Isk. Erdélyi Figyelő Túlélni, átélni: élni... Immár negyedik évfolyamát jegyzi az 1958-1989. között megjelent Új Élet utódja, az Erdélyi Figyelő. Az előd valaha kéthetente jelent meg, a mai kiadvány - a szerkesztőbizottság elnöke Sütő András - kénytelen havi egy alkalommal jelentkezni a piacon. Áz 1992/1. számukban az alábbiakat hozzák fel mentségükre: már tavaly két lapszámuk a nyomdában betördelve várta a festéket, papírt viszont a kiadó állami vállalat nem biztosított a marosvásárhelyi lap számára. A munkatársak fizetsége a munkanélküli-segélyhez mérhető, s a folyó évben a minimális állami támogatást is megvonták tőlük. Jelenleg három lapszám papírfedezete (egyenként ötezer példányra; az országos igény harmincezer lenne) biztosított, ezt is áldozatkész támogatóknak köszönhetik. A kilincselést folytatják, a túlélés reményében. Szeged is fölzárkózhat a támogatók sorába: a Kárász utcai antikváriumban megvásárolható az Erdélyi Figyelő 1992/1. száma, melynek fellapozása után bepillantást nyerünk az erdélyi magyarságot foglalkoztató kérdésekbe. Markó Béla sorskérdésekről, az RMDSZ cselekvési lehetőségeiről nyilatkozik. Riport olvasható (Robban? Nem robban?) a Duna melletti Cernavodán épült atomerőműről - melynek a neve kísértetiesen hasonlít Csernobilhoz. Egy kis székely faluban, Siklódon templom épül, néhai Kós Károly tervei alapján. Képes riport olvasható egy történelmi várról, Fogarasról. Id. Hermán János: Fogságom története; Balogh Edgár: Sajtó a cenzúra örvényében; Csőgör Lajos: Lapok a Bolyai Egyetem történetéből - megannyi, dokumentumértékű visszaemlékezés. Csak föl kell lapozni... P. S. A szép magyar beszéd versenyén Szegedi Kazinczy-díjasok FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Képünkön a két győztes: Török Ágnes és Pozsár Róbert, valamint felkészítő tanáruk, Mucsányi János A Kazinczy Ferenc szép magyar beszéd verseny országos döntőjének csütörtöktől három napon át Győr adott otthont. A pedagógusjelöltek vetélkedőjét huszadik alkalommal rendezte meg a Kazinczy Alapítvány kuratóriuma, a közoktatási tárca és a vendéglátó Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola. A hazai egyetemeken és főiskolákon kívül több, határainkon túli felsőoktatási intézmény is küldött versenyzőt, s szép számmal neveztek teológus hallgatók is az egyházi főiskolákról. A 75 versenyző közül 15 résztvevőt jutalmazott a bírálóbizottság Kazinczy-éremmel. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanítványai mondhatni, szokásuk szerint - szépen szerepeltek, hiszen mind Török Ágnes, mind Pozsár Róbert Borsos Miklós Kazinczy-plakettjével tért haza. Kettőjük nevén kívül meg kell'említeni még két nevet, elsősorban Rozgonyiné dr Molnár Emmáét, akinek nagyon sok Kazinczy-díjast köszönhet a város. S a másik tanár, Mucsányi János, aki már tavaly elnyerte legeredményesebb felkészítőtanár különdíját. Idén nem ő kapta, pedig a két Kazinczy-díj mellett Pozsár Róbert a legeredményesebb főiskolás különdíját is megkapta. A két győztest és tanárukat arról próbáltuk faggatni, hogy szerintük mennyire volt erős a mezőny. Mucsányi János találó megjegyzése szerint, a versenyzők kétharmada akart, egyharmada pedig tudott szépen beszélni. Évek óta erősödő tendencia, hogy 20-30 ember kiválik a mezőnyből. Ugyanakkor szomorú, hogy idén a résztvevők négy százalékát nem szabadott volna versenyre küldeni, olyan alapvető beszédhibájuk volt. Nagy gondot jelentettek a versenyen a szövegek. Még a szabadon választottak is. Legtöbb tanuló olyan szöveget választott, melynek nem érezték a ritmusát, s nem illett az egyéniségükhöz. Ági is - a tanára szerint - kegyetlenül nehéz szöveget választott, azonban megtalálta a nagyon kevés jó variáció egyikét. S amikor a kötelező szóba került, összeszaladt a szemöldökük. Egyöntetű véleményük szerint „aljasan" nehéz volt. Felkészítőtanáruk szerint egy profi előadóművész nem tudta volna stabilan elmondani negyed óra felkészülési idő után. Ráadásul Ági elnézte az időpontot, s mindössze öt perce volt, hogy átnézze a szöveget. De pont a kötelezőnél derült ki, hogy mennyire fontos a zenei hallás és a ritmusérzék a szép beszédhez. Róbert itt egyértelmű előnyben volt, hiszen magyar-ének szakos. A verseny általános értékeléséhez visszatérve Mucsányi János megjegyezte, meglátszott a résztvevők felkészültségén, hogy általános és középiskolában nincs retorikatanítás. Nem tanulnak meg a gyerekek szépen beszélni. Nagy tisztelet annak a néhány lelkes pedagógusnak, aki szívügyének tekinti a szép beszéd oktatását. Pedig a demokrácia egyik alapköve a szavak általi meggyőzés lehetősége. S ha nem használunk ilyen nagy szavakat, elég egy ügynökre gondolni, aki el szeretné adni a portékáját. Hogy fogja meggyőzni a vevőt, ha még a saját gondolatait se tudja kifejezni?... TAKÁCS VIKTOR Amerika ötszáz éve Nemzetközi konferencia Szegeden Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkár, aki maga is a konferenciaszervező szegedi egyetem tanára, megnyitójában megemlékezett az iskolateremtő latin-amerikanistáról, Wittman Tiborról - halálának huszadik évfordulóján. Kelet-Európa és Latin-Amerika fejlődésében számos hasonló vonás .fedezhető fel, a két, egymástól földrajzilag távol eső térségben számos azonos típusú gonddal kell megküzdeni; hiszen mindkét térségben „néha ki kell fordítani a világot a medréből" — mondta az államtitkár. A mostani konferencia újabb alkalom arra is, hogy a távoli földrészen létező „magyar nyomokat", az egymást követő emigrációs hullámok tényeit föltérképezzék, a legendák világából a tudományok egzakt terepeire tereljék a tudósok. A kapcsolatok azonban nem csak szellemi-tudományos természetűek, mindkét fél számára fontosak a gazdasági együttműködés lehetőségei is szögezte le Katona Tamás. A latin-amerikai országok budaA megnyitóünnepségre Szegedre érkeztek a dél-amerikai országok budapesti misszióinak képviselői, nagykövetek és követtanácsosok. A konferenciának helyet adó akadémiai székházban házigazdaként fogadta őket dr. Telegdy Gyula akadémikus, az MTA területi bizottságának elnöke. A szervezők nevében dr. Anderle Ádám tanszékvezető egyetemi tanár, a JATE-n éppen tíz éve működő Latin-Amerika Története Kutatócsoport vezetője üdvözölte a megnyitón megjelenteket, közöttük dr. Lippai Pál polgármestert. pesti diplomáciai testületei nevében Manuel Sanhueza Cruz, a Chilei Köztársaság nagykövete köszöntötte a konferenciát, és előadásában áttekintette a két világrész történetének hasonlóságait. Plenáris ülésen, Boglár Lajos tanszékvezető egyetemi tanár előadásával kezdődött meg a konferencia tudományos munkája. Az etnikai tolerancia és intolerancia kérdéseit taglaló előadásban a mi térségünk jelenlegi viszonyai között különösen megszívlelendő következtetésekre jutott a professzor: „ Ott, ahol diktatórikus körülmények között él egy ország, egy nemzet, ott erőteljesebbek a társadalmi konfliktusok - leegyszerűsítve: elnyomók és elnyomottak között. A diktatúra megszűntével teret kapnak más jellegű, etnikai, kulturális, vagy vallási ellentétek - az intolerancia változatos megnyilvánulásaival. A tolerancia csak ott érvényesül, ahol az emberek közötti kapcsolatokat nem érdekellentétek vezérlik, s ezen a téren élen járnak azok az embercsoportok, amelyek függetlenek maradtak szocioökonómiai szempontból, tehát akik az integrálódás folyamatában csak a kezdeti lépéseket tették meg. Gondoljunk csak a kelet-középeurópai régióra, ahol az állam által inspirált opsztályharc vált hivatalosan a társadalom mozgatóerejévé, és ahol konstruált fogalmakkal - mint például: szovjet nép — igyekeztek egybemosni létező etnikai, vallási különbségeket - elfedve, tagadva azokat. Egészen természetes, hogy a diktatúrát követően más, nemzeti, etnikai, vallási feszültségek, gyűlölködések jöttek felszínre, valóságos intoleranciarobbanással, talán azért, mivel a térségben csaknem kiirtották a demokratikus hagyományokat." A latin-amerikai országok misszióinak képviselőit délben a városházán fogadták a szegedi önkormányzat vezetői. Az „indián napok" programjában este filmeket vetítettek Amerikáról, a konferencia helyszínén pedig gyerekrajzokból, magyar expedíciók néprajzi gyűjteményéből nyílt kiállítás. A SZAB-székházban megtekinthetők Lapis András éremtervei is, amelyeket a felfedezés évfordulójára készített. S~E