Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-06 / 56. szám

8 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1992. MÁRC. 6. A Kiszomborért Alapítvány terveiről Emlékhely az első iskolának Bő egy éve. hogy a kiszombori önkormányzat 3(X) ezer forintos alaptőkével életre hívta a Kiszomborért Alapítványt. A nyolctagú kuratórium elnökével, Barna Gyulával - aki 1951-tól egészen nyugdíjazásáig az általános iskolában oktatott mezőgazdasági ismereteket és gyakorlatot - eddigi tevékenységükről beszélgettünk a múlt szombaton, amikor Kiszombor két díszpolgárának az alapítvány is átadta a maga ajándékait. (A kuratórium tagjai még: Balogh Jánosné. Cseh Istvánné. Daróczi Lajos. Gazsi Gábor, Hatlik János, Kormányos Antal és dr. Szilágyi Dezső.) - Eddig várakozó állásponton voltunk. Szabályzatunk értelmében ugyanis egymillió forint alá nem csökkenhet az alapítvány vagyona, hanem e törzstőke kamatait, illetve az egymillió fölötti részt lehet csak fölhasználni. Lényegében a díszpolgári cím adományozása az első alkalom, hogy a nyilvánosság elé lépünk pontosabban egyszer a helyi, általános iskolásokból álló néptáncegyüttesnek már megszavaztunk 30 ezer forintot, ruhavásárlásra. A számlánkon egyébként pillanatnyilag több mint 1 millió 700 ezer forint van, amely lakossági és vállalati „adakozásból" jött össze. - Milyen célt tűztek ki maguknak a közeljövőt illetően? - Két nagyobb feladatunk van. Egyrészt Kiszomboron már az 1781/82-es tanévtől működött a templom mellett szervezett elemi iskola, amelynek falán mi 1955-56-ban elhelyeztünk egy emléktáblát. Ahol ez a később lebontott iskolaépület állt, ott szeretnénk egy emlékhelyet létesíteni. Ennek a tervezése most van folyamatban, s ha találunk megfelelő kivitelezőt a tervengedélyeztetés után - műemléki környezetről van ugyanis szó akkor ezt az emlékhelyet megcsináltatjuk. A másik tervünk: a II. világháborúban elesett kiszomboriak névsorát szeretnénk összegyűjteni, s megemlékezni róluk. Ez a névsor egyszer már elkészült - 150-160 név szerepelt rajta -, de sajnos elveszett. Nekünk jelenleg 60 név áll rendelkezésünkre, ám remélhetőleg - mivel még élnek a hozzátartozók -, sikerül összeállítani a teljes névsort. - S a további elképzelések? - Minden olyan dolgot anyagi erőnkhöz mérten szeretnénk támogatni, amely a község múltjával és jelenével foglalkozik. Nincs például teljes írott története Kiszombomak: a Kiss Mária Hortcnsia-féle munka, mely az egyetlen, nyomtatásban megjelent mű erről a témáról, csak 1938—40-ig tárgyalja a falu históriáját. Ettől az idópontól kezdve gondoljuk mi földolgoztatni és megjelentetni a község történetét. Erre a munkára pályázatot fogunk kiírni. P. L. Ottömösi '48 Négy méter magas, tölgyfából készült kopjafával állít mementót Öttömös lakossága '48 eszméjének, á forradalomés szabadságharc emlékének. Mindeddig nem volt 1848-49es monumentum a megyeszéli kistelepülésen, ám a község önkormányzatának elhatározására az idei március tizenötödikét már lesz hol ünnepelnie a lakosságnak. A faragott emlékoszlopot Dönczi András, szegedi asztalosmester és dekoratőr fafaragó készíti, akit az ásotthalmi fafaragótábor révén ismertek meg az öttömösi képviselők. A Kossuth-címerrel díszített, korabeli kardokat vésetben ábrázoló emlékoszlop rövidesen a helyére kerül, így március 15-én délelőtt 10 órakor az emlékünnepség egyben avatóalkalom is lesz. A kopjafát, alkalmasabb közterületet nem lelve, a főutca kereszteződésénél, a volt pártház majdan megszüntetendő kerítésű udvarán helyezik el. Bordány betegsége Zsúfolt rendelések Lakossági felvetésre került újra napirendre a község önkormányzatában a második körzeti orvos régtől emlegetett hiánya. A legutóbbi idók tél végi, járványos szakasza olykor alig elviselhető zsúfoltságot és ezzel együtt dr. Frányó Ildikó körzeti orvosnak erőteljes túlterhelést jelentett. Előfordult, hogy a délelőtti rendelés estefelé, öt óra után zárult. Azaz, egybefüggő rendelés folyt a község ez idáig egyetlen körzeti orvosi rendelőjében. Fontos így említeni, mert most már elhatározott szándék a második orvosi körzet kialakítása. Az önkormányzati testület, amelynek az orvosnő is tagja, igen alapos képet adhat róla, miért válik egyre sürgetőbbé az egészségügyi alapellátás bővítése; Hasonló nagyságrendű, vagy Bordánynál kisebb településeken már hosszabb ideje két körorvos látja el a betegeket. Jóllehet, a műszerezettségre, tehát a technikai háttérre aligha lehet panasz, de a háromezres lélekszámú községben mindenképpen csökkenteni kell a zsúfoltságot, a betegellátás időbeni feltételeit javítva. Miután az új rendelkezések szerint minden gyógyszernek külön recepten kell szerepelnie, ezzel tovább nőtt az egyes betegekre fordítandó időtartam, s éppen nem az érdemi részében. A polgármester feladata, hogy az év végéig áttekintse, milyen lehetőség kínálkozik második körzeti orvos letelepítésére, egyáltalában a még tisztázatlan társadalombiztosítási törvénykezés milyen módozatot tesz lehetővé. Az anyagi-technikai háttér kialakítása, a minisztériumi engedélyezés és a társadalombiztosítási támogatás egymást feltételezve történhet, de mindenképpen indokolt Bordányban az újabb orvosi körzet létrehozása. A napi betegforgalom adataival messzemenően alátámasztást nyer az igény. Nem von le mindez semmit sem az orvosi ellátás érdemeiből, de éppen a betegségmegelőzés érdekében, a már kialakított számítógépes rendszer jó kihasználása jegyében szükséges a második körzeti orvos. A januártól kezdődően mindennapos gyermek szakorvosi rendelés, a korábban meglévő fogászati szakrendelés mellett az egészségügyi alapellátás fejlesztése jövő év elejével immáron „kötelező erővel" jelentkezik az önkormányzat feladatai között. B.P. Mórahalmon Jubileumra készülnek A centenáriumra helytörténeti monográfia jelenik meg Mórahaloinról, érmet veretnek, ünnepi számát adják ki a Mórahalmi Körképnek, s egy hétig jeles események színhelye lesz a város. A programból: május 16-án délután a város központjában májusfát állítanak, a temetőben pedig megemlékeznek az elhunyt mórahalmiakról. Május 17-én, vasárnap délelőtt 10 órakor ünnepi mise lesz, délután 3 órakor pedig a művelődési házban rendezett ünnepségen emlékeznek meg a centenáriumról. Másnap délelőtt az óvodában és az iskolában lesz program (például régi eszközök kiállítása, „eredeti" .kosztümös órák), délután 2 órakor pedig a művelődési házban megnyitják a helytörténeti kiállítást. Ekkor hirdetik ki annak a rajzversenynek az eredményét, amelyet korra való tekintet nélkül, valamennyi városlakó számára meghirdettek, azt kérdezve, hogyan •hmrohmmi A település alapításának 100. évfordulóját készülnek megünnepelni Mórahalmon. A májusban rendezendő nagyszabású ünnepi programot a napokban alakították ki. A centenáriumi események előkészítői közül Malmosné Borsi Edit képviselő tájékoztatta lapunkat. Mindenekelőtt tolmácsolva a szervezők azon kérését, hogy a város lakói ajánlják fel a birtokukban lévő hely történeti dokumentumokat, emléktárgyakat a jeles évfordulóra készülő kiállításokhoz. látják Mórahalmot. Ugyanezen a napon a művelődési házban az események nyugdíjastalálkozóval zárulnak. Május 19-én délelőtt a könyvtárban könyvvásárt rendeznek, délután 2 órakor névadó ünnepségre kerül sor, azt követően a művelődési házban kórustalálkozóra. A következő napon a szakszövetkezetben régi és új mezőgazdasági gépek bemutatója lesz, az iskolában pedig sportrendezvények. 21-én a fürdőben egészségügyi történeti kiállítást nyitnak, a művelődési házban pedig délután 4 órától étclbemutató lesz, este 6 órától a Molnár Dixieland játszik. A^következő napon (22én) az ikolások emléktúrán vesznek részt a régi kisvasút nyomvonalán, délután helytörténeti vetélkedő lesz. Május 23-át a település minden lakóját megmozgató sportnapnak szánják váltófutással, bicikliversennyel, focival, de lesz főzőverseny, sörkiállítás, táncbemutató és bál is. A sport a következő napon tekebajnoksággal folytatódik, s ugyanekkor tartanak lovas- és kutyabemutatót is. Minderről bővebben a várost járó kisbíró tájékoztatja majd a mórahalmiakat - természetesen dobszó kíséretében. Sz. M FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Hányszor nézett sz.embe önmagával? Borbély öt perc, avagy életmese a forráskúti figaróról -Józsi bácsi, úgy hallottam, nyolcvankét éves, de még mindig nem hagyott fel a borbélykodással. Sokan ragaszkodnak magához a faluban. - Nem jól hallotta, mert csak nyolcvan vagyok, az is csak nemrégen lettem - jegyzi meg önérzetesen, majd mintha csak magában morfondírozna tovább, így folytatja: - Az üzletemet alighanem be kell zárnom, mert karácsony óta sokat betegeskedem. Talán megfáztam, vagy csuda tudja mitől, nagyon leestem a lábamról, szinte jártányi erőm se volt az ünnepekben. Idegesít, hogy beteg vagyok, itt ez a sok gyógyszer... Nehezen mozgok, gyorsan elfáradok, már magamat is alig tudom megberetválni - sorolja az idős mester, akit lám, mit hoz a véletlen, mégis megszokott foglalatossága közben találok forráskúti otthonában. A fürdőszobából kukucskál ki, borostájától szabadulna meg éppen, ha nem háborgatnám. Lassan araszol be a szobába, fázósan húzza magára a plédet, amit az unokája hozott. Nyugodt, béketűrő embernek látszik, akit vendég nemigen hozhatott ki a sodrából. Betegségére való tekintettel csak rövid ideig akartam alkalmatlankodni, időzni Juhász Józsefnél, ám mégis afféle borbély öt perc lett találkozásunkból. Ottmarasztaltak az emlékei, kiváncsi lettem a műhelyére, ahol jóval több mint harminc éven át, az ő szóhasználatával élve, nyírta á férfiemberek haját, borotválta őket, stuccolta a bajuszukat, igazította a szakállukat. Józsi bácsit senki sem hívta férfifodrásznak, nem járta errefelé ez a finomkodó kifejezés. O borbély volt, és az is maradt mindenkinek. Vajon hogyan adta erre a mesterségre a fejét, tán iparos famíliából szármázik? - tudakoltam elöljárójában. - Dehogy - legyint egyet, de korántsem indulatosan. Ez csak egy parányi jelzés arra: fájdalmas dolgokat feszegetek. - Parasztcsalád a mienk, csakhogy rákényszerültem, hogy iparos legyek. Én is a földet túrtam, nyolc holdon gazdálkodtunk az öcsémmel együtt. Közösen vettünk cséplőgépet, termeltünk, amíg hagyták. Téesztag semmiképpen sem akartam lenni, így amikor már nagyon rebesgették, hogy elveszik a földet, beálltam tanoncnak Sándor István dorozsmai borbély műhelyébe.Valamiből élni kellett. Gondoltam, jó lesz nekem ez a szakma. Borbélyhoz, míg világ a világ járni fognak az emberek. Megtanultam a mesterséget, aztán itt, a falumban nyitottam üzletet. Idevalósi lány lett a párom, és a sors szépen mindent elrendezett. - Azért ne fogjon mindent a sorsra. A maga részét „vegye ki" belőle. Meséljen a régmúltról, amikor még nem akadt kunkurenciája, csak magához térhettek be a falubeli férfiak. Józsi bácsi jelentőségteljesen rám tekint. Pici fény villan a szemében, és büszkén idézi a hajdanvolt napokat. - Jöttek hozzám nem csak a községből, hanem az egész környékből. Üllési, bordányi, rúzsai, sőt még balástyai kuncsaftjaim is akadtak. Ügy gondolom, csak azért jöttek, mert szerették ahogy dolgozom. Igaz, nem is kértem sokat. Harminc, de még legutoljára is ötven forintot fizettek egy hajvágásért. Azt mondják, Szegeden ma kétszázat is elkérnek érte. Hát én ezt túl soknak tartom. Maga nem? - kérdi méltatlankodva, és miután megegyezünk, hogy valóban a csillagokig szöktek az árak, újra visszakanyarodunk a múltba. - Tudja, nálam nem kellett előre senkinek bejelentkeznie, ahogyan ez manapság szokás. Legfeljebb az szólt előre, aki lakodalomba készült. Nem tudta azt a parasztember: mikor ér rá. Kapta magát, és benézett, hányan várnak a sorukra. Ha volt türelme, leült, ha nem, betette maga mögött az ajtót és legközelebb újra próbálkozott. Vasárnap is mindig kinyitottam. így járta ez akkoriban. És a „meseszó" nem ér véget... Elképzelem, ahogyan kinyílik a hajdani műhelyajtó, a szép formájú forgatható karosszékben ott ül egy gazda, akinek éppen az oldalszakállát igazítja a forráskúti borbély. Miközben a tükörben észreveszi, hogy kártyát vesznek elő a sorukra várók. Tréfálkoznak, viccelődnek, neki is oda-odaszólnak néha. Senki sem sietteti a mestert, mindenkinek van ráérő ideje. A frizurát rábízzák a borbélyra, tudja az a dolgát: kinek, mi áll jól, milyen vágáshoz ragaszkodik. Minek szólnának bele? Szaporán jár a kézi gép a figaró kezében, a gazda csakhamar fizet. Helycsere a székben. Jöhet az ugratás, a tovább várakozók újra kiosztják a lapokat. Meghitt, idilli kép. De hol vannak már ezek a nyugodt, víg, ráérő parasztemberek? Derűs kártyapartik a hófehérre meszelt borbélyműhelyekben? Már nem érhető tetten ez a világ. Elmúlt. Mindössze mutatóban maradt néhány kicsi üzlet, amilyen Józsi bácsié is. Micisapkát tesz a fejére, erőt gyűjt és kikísér az utcai műhelybe. Most tűnik csak fel, mennyire görbe a h'áta, milyen nehézkesen lépeget. Mióta megbetegedett, először teszi ki a lábát a lakásból. Ódzkódik attól, hogy fehér köpenybe bújjon. - Nem szeretném megtéveszteni az embereket, hátha meglátnak, és azt hiszik, újra kinyitottam súgja a fülembe, és megfordítja a kulcsot a zárban. Keresem az ajtó fölött a cégért, a jellegzetes borbélytányért, de sehol. Az üzlet hideg, rideg. Az öreg kéz otthonosan teszi elém a megkopott eszközöket, a fenőszíjat, a borotvát, a pamacsot, a hajvágó gépet, a púderesdobozt, a timsótartót, a szirtkefét. Ott az öreg karosszék, amiben csak ritkán ült gyerek, mert Juhász úr nem tagadja, nem volt türelme a kölykökhöz. Azzal sem büszkélkedhet hogy felcserkedett, eret vágott, vagy fogat húzott. Nem tette. Ilyesmire sohasem „vetemedett". Amivel viszont dicsekedhetne, arról megfeledkezik. A falon Kiosz-oklevelet veszek észre, amely egy ezüstgyűrűről mesél. Szóba hozom. Mutatja az ujján, viseli, mióta megkapta. De má$ is feltűnik, ahogyan a ráncos kezét nézem. A megcsonkult kisujja. - Kosarat kötöttem, megszakadt egy ín, így lett ilyen az ujjam - magyarázza, és gondos mesterember módjára, komótosan visszapakolja a fiókba az előszedett holmikat. Lehet hogy utoljára járt vendég (az is csak kíváncsiskodott...) ebben az üzletben ? Józsi bácsi, ne bánja, ha így is lesz. Dolgozott eleget. Pihenjen. Gyógyuljon meg. Jó egészséget kívánok! GOMBOS ERZSÉBET