Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-06 / 56. szám

PÉNTEK, 1992. MÁRC. 6. - Hová ül Palotás úr? - szólítom meg, amint belép az ajtón. - Talán ott, az ablak mellett jó lesz az interjú! - A Parlamentre gondoltam, nem a beszélgetésre. - Tegnap este óta még nem volt módom találkozni azokkal, akik megválasztottak. Független képviselő vagyok, az MDF csak támogatott annak idején így ültem a frakcióba. Ezért meghatározó a választóim döntése lesz. Én Csurka Istvántól vagy Kónya Imrétől soha sem kértem bizalmat. Valószínű, hogy ők nem is tudják ezt tőlem megvonni. - Jelen volt azon a bizottsági ülésen, ahol felkérték, hogy álljon fel, és üljön át máshová? - Nem szoktam frakcióéletet élni. de nem ért váratlanul a döntés. Eddig szinte minden fellépésem után felvetették néhányan, üljek át máshová. De eddig a frakció napirendre sem tűzte a témát. Kedden talán túl hevesek voltak az érzelmek: az utolsó vita után fél órával kezdődött a frakcióülés... - Mi indíthatta a képviselőtársait erre a lépésre? *- Minden bizonnyal a nyugdíjtörvény miatti éles kirohanásomra válaszoltak így. Megint egy olyan törvényt fogadott el a Tisztelt Ház, amelyik legalább négy pontjában alkotmányellenes - természetesen a nyugdíjasok kárára. Az elmúlt hetekben minden alkalommal szakmailag is kifejtettem, hogy miért rossz ez a törvény. Dilettánsok az előkészítői, mert rendkívül magas járadékfizetési kötelezettség mellett sem tudnak megalapozni egy megfelelő szolgáltatási szintet a társadalombiztosításban. Azt is ki merem mondani, hogy már-már erkölcstelen magatartásnak tartom, amennyire hidegen hagyják a társadalom gondjai azokat, akik ezt a társadalombiztosítási koncepciót készítették. A népjóléti tárcának évek óta nem működik az irányítása. Ennek kapcsán terjesztették be tavaly azt a társadalombiztosítási törvényt, amelyben megígérték, hogy lesz értékálló nyugdíjrendszer kétezerhúszban: Ezt a pofátlansági szintet! Most meg azzal zsarolják a Parlamentet, hogy az alkotmányossági minimumnak megfelelő nyugdíjrendezés hetvenmilliárdot igényelne, a társadalombiztosításnak pedig csak ötvenmillió áll rendelkezésre. Akkor ne tartsuk be az alkotmányt? Miután egy ilyen rendkívül kényes kérdésről volt, azt hiszem, nekem is el kellett mennem a végsókig a hangnem keménységében. - Felszólalása sokakat sértett... - Minden bizonnyal a többség nem kapott mosolygörcsöt. Az egész Parlament rendkívül ideges volt. De ez természetes is, hiszen a nyugdíjak ügye és a társadalombiztosítás az egyik legnehezebb terület. Úgy gondolom, ha valamiért végsőkig ki kell állnia egy képviselőnek a Parlamentben, az jogilag az alkotmány. Az alkotmányosságnak a megkövetelése, az alaptörvény mindenek felettisége elsőrendű számomra, erkölcsileg pedig az a kérdés, amelyik a társadalom egynegyedét érinti. Pont az inaktívak esetében született hátrányos döntés, akik a jogfosztottság ellen semmit sem tudnak csinálni. Nem képesek többletmunkával kompenzálni a hátrányt. - Ezek szerint esze ágábansincs felállni a mostani székéről, és arrébb ülni! - Az én döntésemet nem különösképpen befolyásolja a frakció hét eleji állásfoglalása. Van azért akkora önbecsülésem. hogy nem szeretem ráerőszakolni magamat egy közösségre. A felhatalmazást, hogy a Magyar Demokrata Fórum által támogatott képviselőnek tartsam magam a Parlamentben, azt nem a párt parlamenti frakciójától kaptam, hanem egy egyéni választókörzetben egy olyan alapszervezettől, amelynek én nem voltam és nem is vagyok a tagja. Ha ők olyan döntésre jutnak, hogy velem és a pártjukkal szemben is megmaradt a bizalmuk és ezt az ellentmondást úgy látják jól feloldhatónak, hogy fogadjam el ezt a felszólítást, akkor ezt a tényt valószínűleg tudomásul venném. De ennek nem akarok elébe menni. - Evek óta a népszerűségi listák élén áll. Nem fél attól, azzal, hogy a magas nyugdíjakat is tovább emelné, veszít népszerűségéből? - A sikeretelen emberek szándékosan torzították el az indítványaimat, hiszen az több irányú. Egyébként, ha egy társadalmi csoportnak az alkotmányosság egy részének a betartása népszerűtlen, akkor egy országgyűlési képviselőnek a népszerűtlent is képviselnie kell, függetlenül a népszerűségi INTERJÚ 7 A nyakkendőt is újra kell kötni a boltok bérleti joga. Ez komolytalan, ha ezt kicsit tovább gondolja valaki, akkor elkeseredik. - Sokan azt mondják, hogy ami ma Magyarországon zajlik, az egy piszkos privatizáció! - Én nem szívesen mocskolnám be a privatizációt, azokat az eredményeket, amiket elértünk. Biztos, hogy volt számtalan visszaélés, de azt mondani, így egészében, hogy ez a privatizáció piszkos, nem illik. Jogállam van, bíróság van, törvényhozás van: meg kell támadni a visszaéléseket, ki kell vizsgálni a piszkos ügyeket. De tudni kell megkövetni is, ha nem volt az. Ha pedig visszaélés volt, akkor súlyosan meg kell büntetni a résztvevőket. A privatizáció szabadságfoka miatt mindig is lesznek vadhajtásai, amit a jogállam szabályai szerint kell kezelni. Az a baj, hogy ma többnyire majdnem csak mellékhatásai vannak. A privatizáció egészét a hatalom nem engedi. Ha ugyanis mehetne normálisan a maga útján, Hová ül Palotás úr? A vállalkozók elnöke az expóról, a lobbyzásróla levágott tehenekről és arról, hogy miért félti az alkotmányosságot Hajnali fél hat. A bajái úti repülőtéren még éppen csak kirajzolódnak a hangárok a félhomályból, amikor bemondják a rádióban: Palotás János országgyűlési képviselőt, a Vállalkozók Szövetségének elnökét az este felszólította a Magyar Demokrata Fóruin frakcióvezetője, üljön el az MDF padsoraiból. Már megint Palotás! - morfondírozok magamban a kocsiban. Akad idő gondolkodni Pécsig, ahol a VOSZ elnöksége éppen soros ülését tartja. „Talán elkaphatja Palotás urat, ha kicsit hamarabb odaér!" - jut eszembe a képviselő úr titkárnőjének előző napi telefonintelme, s beletaposok a gázba. Fél tízkor végre belép a pécsi Konzum Áruház épületébe Palotás János. Elegáns, sötét zakó, világoskék ing és persze az elmaradhatalan csokornyakkendő, ami most éppen lila-kék-zöld árnyalatokban játszik: design Palotás ! Igazi self-made man - villan át az agyamon, amit mondani szoktak róla. Jelenség, még azok is számolnak vele, akik nem szeretik, csak irigylik tehetségéért, karrierjéért, és persze millióiért. A semmiből építette fel magát. Kezében az a hatalom , amely miatt nem lehet sarokba szorítani: a függetlenség. Saját vállalkozásairól csak ritkán, s nem szívesen nyilatkozik, képviselőként ésVOSZ-elnökként azonban különleges, össze nem téveszthető image-t épített ki magáról. listától. De itt nem erről van szó, hiszen nem a kisnyugdíjasok kárára adtam be módosító indítványomat. Az egyik felvetésem - amit éppen úgy nem szavazott meg a Parlament, mint a többit - arról szól, hogy minden nyugdíjat minimum 19 és fél százalékkal kell emelni: a legalacsonyabbakat is! A Parlamentnek beterjesztett kormányjavaslat alapján viszont a nyugdíjakat csak alig több, mint 15 százalékkal emelik. - Az ön javaslatára volna pénz? - Van. Elő kell teremteni. Mondjon le az a társadalombiztosítási vezetés, amelyik ilyen hatalmas járulékszint mellett, ezzel a társadalmi vagyonnal csak ennyit tud produkálni. Ebben az országban nem is olyan rossz a gazdasági helyzet. Létezik a nagy államadósság, de egy, ezt kétszeresen meghaladó fedezetű állami vagyon is van. Ha ezt a vagyont csak államhatalmi-politikai célokra kívánják felhasználni, akkor valóban ki lehet jelenteni, hogy fontos dolgokra nem jutott pénz. Két év alatt csak az ígéretig jutott a kormány, hogy vagyonnal látja el a nyugdíjalapokat. A kormányzásra történő felkészülés szakaszában kellett volna ezt kidolgozni. Úgy kell politikai erőként a választásokon indulni, hogy ilyen alapvető kérdésekkel tisztába legyek. - Azt mondja, becsapták a nyugdíjasokat? - Be bizony! Nem kaptak 19 és fél százalék emelést. Ez az egyik alkotmányossági kifogásom. Csak nem erre reagáltak, mert ez nem lett volna elég népszerű lépés a hatalom részéről. Könyebb volt úgy beállítani az indítványomat, hogy Palotás küzd a legmagasabb nyugdíjak értékállóságáért. Én azonban valamennyi nyugdíj értékének megőrzéséért küzdök - a relatívan magas nyugdíjakéért is. De az alkotmányossági kifogásom vonatkozott a legkisebbekre is, akiket pont úgy átvertek. - Mik a további szándékai ebben az ügyben? - Természetesen módom lesz arra, hogy az igazamnak érvényt szerezzek, csak ez megint a Parlament tekintélyén ejt csorbát. Két és fél millió embert szorítottak ezzel a döntéssel háttérbe, és ami demokráciában elképzelhetetlen, ez már a sokadik alkotmányellenes törvényünk - s mindez következmények nélkül. - Akadnak.akik azt mondják, még örült is annak, hogy felszólították, üljön át máshová. - Azt hiszem, ép eszű ember ha valahol képviselni akar valamit, akkor abban érdekelt, hogy ebben a lehető legtöbben partnerei legyenek, tehát ha a bizalomvesztésnek egy látványosan ellentétes lépésére kerül sor, annak nem tud örülni, de ha ez az ára az alkotmányosságnak, akkor ebben nem vagyok hajlandó kompromisszumot kötni. - Tesz róla, hogy ne legyen olyan egyszerű dolga a felszólítóknak? - Azt hiszem, kivételesen egyszer átgondolták, amit léptek, hiszen nem kizártak, miután nem vagyok párttag, nem kitiltottak frakcióból, amire nincs módjuk, hanem felkértek, hogy hagyjam el az MDF padsorait. - Szimpátia alapján hová vonzódna? - Nem fogok politikai pártba belépni, ha erre gondol. - Azt mondta, hogy sokkal több pénz és tőke van ma Magyarországon, mint amivel a kormány számol. Ezt értsem úgy, hogy ön szerint Magyarországon még nem következett be a gazdasági rendszerváltás? - Annyiban nem, amennyiben az államhatalom magánál tartotta a gazdaságot. A magyar gazdaság egy jelentős része ma is a politika kezében van. És ez a forma is része a gazdasági rendszerváltásnak. Most szívesebben bizonygatnák a rendszerváltást úgy, hogy személycseréket akarnak végrehajtani a gazdaságban. A rendszerváltás pedig nem a személycseréktől következik be. Azt a tulajdonosnak kell végrehajtania, ha nem felel meg neki az adott személy. A gazdasági rendszerváltás lényege a tulajdonváltás. Viszont azokkal a lehetőségekkel nem éltünk, amelyeket ez a terület igényelt volna. Ez meg is felel a jelenlegi hatalom mindennapjainak. Egy csökkenő gazdasági teljesítmény mellett lassan már megtöbbszörözi kiadási büdzséjét az államhatalom, amit a saját igazgatási hatalmának kiterjesztésére használ fel. Erődöső államhatalom - gyengülő gazdasággal. Nekem az az elképzelésem a gazdasági rendszerváltásról, hogy egy erősödő, az államtól függetlenedő gazdaság mellett létre jön egy szolgáló államhatalom. Ez alatt nem azt értem, hogy társadalmi áldozatként kell a vezetőinek szolgálatot teljesíteni, hanem a viselkedésmódjukban kell szolgálniuk. - Mind a mai napig úgy néz ki, hogy ez az állam továbbra is parancsnokolni akar a gazdasági romok felett... - Hát éppen erről van szó. Az alatt, hogy nem következett be a rendszerváltás, igyekeznek a társadalomnak bemutatni azt, hogy nem cseréltek le elég gazdasági vezetőt. Márpedig biztos nem következett be nem csak a gazdasági, hanem a politikai rendszerváltás sem, ha arról szól a gazdaságban a politikai szerepvállalás, hogy lecseréli a vezetőket. - Ezek szerint a privatizációval is elégedetlen. - Eléggé elégedetlen vagyok vele. Azt hiszem, nem az az eredmény, ami vitathatatlan, hogy a közép-kelet-európai régióban nálunk volt eddig a legnagyobb a privatizáció dinamikája. Ez még arra nem ad mentséget, amit nem hajtottak végre. Eddig egyetlen, törvényileg is támogatott privatizáció akkor kisebb lenne a gazdasági visszaélések háttere. Ha egy kocsit normálisan is lehet vásárolni, akkor senki sem fog érte jattolni. Ha a valóságban a bolt bérleti joga az, amit simán fölajánlok, és a különböző tulajdonjogoknál bürokratikus akadályokat támasztok, akkor a bürokrácia kárt okoz, hiszen sokakban felmerül, hátha érdekeltté lehet tenni egyeseket és innen már a folyamat tisztasága elvész. - Mennyire érzi saját sikerének azt, hogy Magyarországon mégis csak lesz 1996ban világkiállítás? - Úgy érzem, az expo nagyon sokunk sikere volt, s ha ezek közül néhányan nincsenek, akkor ma nincs világkiállítás. De ez nem azt jelenti, hogy a sikert bárki kisajátíthatja magának. Azt hiszem, ha a kormányon belül nincs egy Kádár Béla, akkor a kormány egész reflexe nem olyan lett volna az expóhoz, mint így. Akkor én bármit csinálthattam volna, nem lett volna kiállítás. Nem akarom a VOSZ szerepét kisebbíteni sem, de túlértékeli sem ebben az ügyben. Ha nincs meg a médeákban az a támogatása a világkiállításnak, ami megvolt, akkor hiábavaló lett volna a vállalkozók küzdelme is. - Sokan attól féltik a vállalkozókat, hogy máris kialakultak bizonyos lobbyk az expo körül, amelyek a külföldi vállalkozóknak szeretnék átjátszani a nagyobb üzleteket... - Mi versenyezni szoktunk, és a politikusok szoktak félteni. Ha a magyar gazdaságban lesz érdemi növekedés, akkor majd mi bebizonyítjuk, hogy velünk érdemes expót csinálni. Ezt a kiállítást a befektetők finanszírozzák: azokat pedig nem érdekli, hogy angol, amerikai, magyar vagy spanyol a jelentkező. Amelyik a jobb ajánlatot teszi, az nyer. S ha én hazai pályán nem tudok jobb ajánlatot tenni, akkor nem is érdemlem meg az üzletet. - Hogyan látja, mi lesz a haszna a vidékieknek az expóból? - Az elmúlt hónapokban számtalan külföldi vállalkozóval találkoztam: horvátokkal, szlovénekkel, szerbekkel, ukránokkal, erdélyiekkel, szlovákokkal, mindegyiknek az volt az első kérdése, hogy ugye lesz világkiállítás Magyarországon? Én mindig azt mondtam, a legtermészetesebb, hogy lesz, s ebben meg is nyugodtak. Tudniillik ők tudják, hogy világkiállítást nem lehet úgy megrendezni, hogy annak ne legyen több száz kilométeres kisugárzása. Nekik csak hasznuk lehet, ha Budapesten lesz expo. Ez már a határainkon is túlmutató kisugárzás. Érdekes, a külföldiek ezt már érzik, a félúton lévők - a debreceniek, szegediek, pécsiek, miskolciak - viszont kételkedtek. A világkiállítás a felkészülési szakaszban egy erős keresletet és sok munkahelyet teremt. Ez még számunkra, vállalkozók számára is létfontosságú, hiszen ha van munkahely, akkor megjelenik a piacon a fizetőképes kereslet is. Ez a haszon mindenhol megjelenik, vidéken is. - Mi a véleménye a lobbyzásról? - Ez nálam egy pozitív kifejezés. Ki kell használni bizo.nyos társadalmi vagy csoport erőket arra, hogy egy-egy jó ügy érdekeben pozitív nyomást gyakoroljanak. A jó döntésekben mindig benne vannak a sikeres lobbyzások. -A VOSZ-éis? - Természetesen, a szó jó értelmében. A gazdasági fejlődést ugyanis ma még jelentősen gátolja a központosítás. Egy olyan világban, ahol a felvett újrakezdési kölcsönök nyolcvan százalékát nem tudják visszafizetni a vállalkozók szükség van az erős összetartásra. Persze ez nem a vállalkozók hibája. Csak el kell képzelni azt az embert, aki tavalyelőtt felvett négyszázezer forintot, vett nyolc tehenet, darabját ötvenezerért, hogy gazdálkodjon. Tavaly pedig fizetett neki az állam tízezereí minden levágott tehén után. Tréfásan azt mondtuk a VOSZ-ban, mi fizeténk húszezeret annak, aki „levágná" az ötletadót. Ki kellene végre dolgozni azt a gazdasági környezetet, amelyben van értelme vállalkozni. De ma még meg kell kérdezni, mennyire tisztességes az a gazdaságpolitika, amelyik azt mondja: alakuljon több százezer új vállalkozás, itt a vállalkozási kánaán, a jogi lehetőség, miközben a hatalom is tudja, a politikájának az az eredménye, hogy szűkül a hazai piac. így azután, amit a vállalkozók gyártanak, termelnek, azt soha, senkinek nem tudják eladni. Lehet nagyon jó egy termék, ha a társadalom tagjait mesterségesen fizetésképtelenné teszik, nincs aki megvegye. Magyarországon nem tejtúltermelési válság volt, hanem tej-alulfogyasztási. Az intézkedés pedig az előző betegségre lett volna jó gyógymód. A legnagyobb művészet fizetőképes keresletet gerjeszteni egy országban. Ezért pedig a gazdaságirányítás a felelős. Nem véletlen, nem fogadtam el az idei költségvetést: hiába mondja a kormány, hogy segíti a vállalkozásokat, ha nem szerepel semmilyen garancia a költségvetésben, akkor a gazdaságpolitika a valóságban nem akar vállalkozásbarát környezetet alkotni. Márpedig így könnyen válhat Magyarország egy kulturális skanzenné az európai gazdaság közepén, ahová szabadon áralmik ki-be a tőke, de igazán nem történik semmi. Én hiszem, hogy nem ez a szerep áll előttünk. RAFAI GÁBOR