Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-31 / 77. szám

KEDD, 1992. MÁRC.31. Nem lehetetlen, de csak 4-5 évre... / Ujabb pavilon a Mars térre? A VÁROS 5 (Folytatás az I. oldalról.) A történet akkor kezdődött, amikor a Program Kft. a Mars téri C pavilon hasznosítására szerződést kötött az akkori vásárigazgatóval. Ennek lényege, hogy a vásárok idejére egy-egy hónapra - a kft. visszaadja kiállítási célokra a pavilont a városnak, 11 hónapra pedig bérleti díjat fizet. A szerződés aláírása óta a kft. 40 millió forintot áldozott a Sing-Sing kialakítására, fény- és hangtechnikai, légkondicionáló berendezésekre, melegkonyhára. Ha ilyen értéket - a ki- és beköltözést is számítva - körülbelül az év tíz hónapjában használnak, a bevételkieséssel veszteség éri a tulajdonosokat. Ezért még arra is vállalkoznának, hogy egy ezer négyzetméter alapterületű, a külföldi kiállítók elhelyezését megoldó, mobil szerkezetű, elbontható és újra fölállítható pavilont telepítenének a térre. Ez pótolná a C-pavilont a vásár idején. A Sing-Singet pedig nem pakolnák ki, hanem vásárrendezvényekre, afféle kulturális centrumnak átengednék a vásárigazgatóságnak. Mint az új igazgató. Csonka Gábor kifejtette: az ügylet az igazgatóság szempontjából hasznos, mert a külföldiek egy központi helyen, a főbejárattal szembeni, jó állapotú pavilonban állíthatnák ki termékeiket. A városnak pedig azért kellene elfogadnia az ajánlatot, mert a bérleti díjból évi további 2,2 millió forintos bevétele származna. (Ehhez jönne még a páratlan években megrendezhető szakvásárok, s más bemutatók bevétele. Az is számításba jöhet, hogy 11 hónapig az új pavilon akár diszkontáruházként működtethető.) A Program Kft. azt szeretné, ha most a C pavilonra szóló szerződését 2002-ig meghoszszabbítanák, s az újra is ilyen időtávra állapodnának meg. Ennek fejében vállalják a mobil pavilon telepítésével járó költségeket, s a terület bérleti díját is. A leckét, hogy véleményezze ezt az ajánlatot, nemrégiben kapta meg a városfejlesztési és -üzemeltetési kérdésekben illetékes önkormányzati szakbizottság. Abban valamennyi szakértője egyetértett, hogy végleges pavilonról szó sem lehet, hiszen az mind az érvényes szabályozási előírásokkal, mind a Mars tér jövőbeli „kitakarításának" szándékával ellentétes lenne. Sőt ellenérdekeltek azok a vállalkozók - s talán a közvélemény is akiknek eddig eszükbe sem juthatott ilyen ajánlatot tenni. A bizottsági szakértők egyike-másika azt is megfogalmazta: az ajánlat ugyan pluszbevételhez juttatja a várost, mely ezáltal egy jól fizető bérlője megtartásában is közreműködik, mégis mérlegelni kell, nem sok-e a remélt szerződés tíz éve. Hiszen a város a Mars tér zsúfoltságát éppenséggel mérsékelni szeretné, s azzal is számolnia kell, hogy idővel a vásárnak más, újabb területet keli találnia. „Megváltoztathatatlan lépésekhez ne segédkezzünk" fogalmazott az egyik építészszakértő, s máris eljutott a bizottság annak kimondásáig, hogy a Mars tér rendezési tervére, bizony, már most nagy szükség volna. (S abban nem csupán a terület hasznosítási javaslatait, a jövő térbeli kottáját kellene papírra fektetni, hanem időbeli programot is kellene - legalább - fölvázolni: melyik lépésre mikor szánhatja el magát a város.) Eddig tart a történet, melynek summázataként szolgálhat, hogyan döntött a városfejlesztési bizottság. Nos, rendezési szempontból 4-5 évig (de nem tovább!) nem tartja lehetetlennek az elbontható pavilon fölállítását, de hogy milyen feltételekkel, azt további vizsgálódásnak kell megalapoznia. A labda tehát most továbbgurult a vagyonkezelői, vállalkozási és privatizációs bizottsághoz, illetve a polgármesteri hivatal illetékes irodáihoz. (Képünkön az elképzelt pavilon helyét tüntettük fel.) P. K. Versenyben sem szabad egymás alá ígérni! A mérnöki kamara törvényt sürget A közelmúltban kétszer is felhívta magára a figyelmet az Országos Mérnöki Kamara megyei szervezete. Bálra, s mint „kémeink" jelentették, jól sikerült bálra hívta tagjait és szimpatizánsait, aztán néhány nap múltán gratulálhattunk az első szegedi, s így megyei Euromémöknek, aki történetesen kamarai elnök is: dr. Körmöczi Ernőnek. E két alkalmat leszámítva azonban diszkréten háttérbe vonulva működik a mérnökök megyei kamarája, elnökét és társelnökét - dr. Kováts Gábor vízügyi igazgatót - ezért kértük hát beszélgetésre. Mi az, amit fölvállalhatnak, egyáltalán: van-e érdemi tennivalójuk, miért fontos, hogy egységes elvek alapján tevékenykedjenek az ország mérnökei? - kérdeztük. Magyarországon komoly hagyománya van a műszaki ismeretekkel rendelkezők szerveződésének - a Magyar Mérnökök és Építészek Egyesülete a kiegyezés után alakult, 1923-tól már törvény védte a mérnöki munkát, s tisztes jogosítványokkal ruházta fei az 1989-ben alakult mérnöki kamara jogelődjét. A Csongrád megyei szervezet létrejöttét leginkább azok a kollégák szorgalmazták, akiket kisvállalkozásoknál foglalkoztattak, s akik valamiféle érdekszövetségben kerestek „menedéket" olykor kiszolgáltatott helyzetükben. Aztán persze tágult, s mára klasszikus feladatokkal is gazdagodott a kamara cselekvési szférája, miközben a megalakuláskor legnagyobb vidéki szervezet, a megyei rövid létszámolvadás után ismét erőre kapott, s 280-ról 430-ra növelte taglétszámát. (Ha azonban arra gondolunk, hogy ma Magyarországon körülbelül százezer a diplomás mérnök és üzemmérnök, s a kamara körülük csak 5-6 ezret tömörít, sejthetjük, még akad tennivaló. Szervezési is.) Beszélgetőpartnereink azonban a legfontosabb, jövőbeli célnak azt tartják, hogy a mérnöki munka becsületét visszaszerezhessék, szakmai és etikai garanciáit biztosíthassák. „Mit tagadjuk, a kontárok, a versenyhelyzetre hivatkozva egymásnak tisztességtelenül aláígércík, a szellemi munka értékét művi úton alábecslők miatt fáj leginkább a fejünk, s épp ezért igen sokat várunk a készülőfélben lévő, a mérnöki tevékenységet törvényben körülíró szabályozástól. Onnan kezdve, hogy mi a mérnöki tevékenység és ki a mérnök, odáig, hogy mire jogosultak a kamara területi szervezetei, végre pontosan körülhatárolódik ez az értékteremtő munka. S ha elfogadja a Parlament - remélhetőleg még az idén - , talán a társadalmi megítélés is javulhat. Például a megbízói oldalon, ahol ma még sajnos általános az a jelenség, hogy a tervezői díjat minél lejjebb óhajtják srófolni, nem látván be: a mindenáron olcsóbb legtöbbször a legdrágább... Szeretnénk elérni, hogy a kidolgozás alatt lévő, mérnöki díjszabástervezetben olyan tételek szerepeljenek, melyekben kifejeződik nem csupán az adott munka ellenértéke, hanem a felkészülés lehetősége, a tanulmányút, a szakirodalom ára, a nyelvtudás megszerzésének értéke is." A kamara máris eredményként könyvelheti el, hogy a nyugat-európai versenygyakorlat kézikönyvéhez, a Mérnöki létesítmények munkáinak szerződéses feltételei című kiskátéjához a kamarai tagok magyarul hozzájuthattak - ezt például az Ativizig már használja is - , s a Mérnökkamarai Kiskönyvtár sorozatban további, hasznos alapművek megjelentetését is tervezik. Beszélgetőpartnereim ezzel kapcsolatban elmondták, hogy egyébként Nyugat-Európától azt a gyakorlatot is el kellene tanulnunk, amely nem az árakat versenyezteti igazából, hanem szabott árak mellett pályáztat mérnököket, s a referenciáikat, az ötleteiket méri meg a versenyben. Készülőben az etikai kódex, mellyel kapcsolatban nagyok a viták mostanában. Sokan vannak azon a nézeten, hogy az etikátlanságra hajlamos társadalmi körülmények közepette etikus magatartást megkövetelni csak azoktól lehet, akik - mint a kamarai tagok - azt magukra nézve elfogadhatónak tartják. Aki pedig nem kamaratag? - tehetjük föl a kérdést. Nos, ezért van szükség törvényi szabályozásra - mondják a kamarai tisztségviselők - , hogy mindenkire, egyformán, hovatartozástól függetlenül érvényesek legyenek a morális elvek. A hazai mérnökök körében sem eléggé ismert talán, hogy a kamara - mind az országos, mind a területi szervezetek - rendre részt kér magának a törvényalkotásból is. így alakítottak munkabizottságot az szja-törvény véleményezésére még elfogadása előtt, részt vettek a mérnöki biztosítási rendszer, a felsőoktatás reformjának kidolgozásában. S közben megpróbálják a hétköznapi szervezeti életet is élvezetesebbé tenni - ezért találkoznak a Csongrád megyei kamaratagok minden hónap utolsó hétfőjén a vízművek klubjában baráti csevegésre, véleménycserére, ismerkedésre ösztönözve a műszaki szakértőt, a fejlesztőt, a tervezőt, a kutatót, a hatósági ellenőrt, az építésvezetőt, a minőségi ellenőrt, a szakoktatót, a műszaki menedzsert: a mérnököt. A már végzettet, de számítva a leendőre is. PÁLFY KATALIN FOTÓ: SOMOGYI KÁRÓLYNÉ Diákkezek nyomán szebb lesz egy elhanyagolt terület Rendbe hozzák a Felszabadulási ligetet Pihenőerdő céllal létesítették, de jelen állapotában leginkább dzsungelhez hasonlít a Rókusi körút és az Északi városrész között húzódó zöld sáv. Elburjánzott aljnövényzet, kiszáradt fák, áthatolhatatlan sűrűség - itt tesznek most rendet a Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola diákjai. A Csongrádi sugárút felőli részről már kinyesték a rendetlenül nőtt gallyakat, magról sarjadt növendékeket. Elszállítani viszont túl drága lett volna a vékony ágakat, ezért az iskola aprítógépét vetették be: apró forgáccsá őrli a gallyakat, s fúvókájával szétteríti a talajon. Halápi Nándor igazgatóhelyettes elmondta, hogy a városgondnoksággal közösen már tavaly tervezték a liget rendezését, de akkor nem kezdhettek neki a tényleges munkának. Most viszont a terület önkormányzati'képviselője, Dobó János újra kezdeményezte a dzsungel fölszámolását, s erre a képviselői alapból 100 ezer forintot biztosítottak. Az erdészeti szakközépiskola végzős diákjai számára a tanultak gyakorlására nyílik lehetőség. A megegyezés szerint egyhavi munka után már pontosan föl tudják mérni, mennyi idő alatt és mekkora költséggel végezhetik el az egész mintegy tíz hektárnyi - liget rendezését. Most a terület egyharmadát tisztítják meg. A fennmaradó részre Dobó János még 150 ezer forint megítélésére számít, s így - önköltségi áron, ami szinte csak a gépek üzemeltetését fedezi - még ezen a nyáron befejezhetik a munkát. Dobó János azt is elmondta, hogy a környékbelieknek gondot okoznak a ligetben elszaporodott kullancsok, fertőzéstől féltik a fák között játszó gyerekeket. A népjóléti iroda hamarosan előadásokat szervez a szülőknek arról, hogyan lehet fölismerni a kullancsokat, s mi a védekezés módja. Megnyugtatásul még azt közölték a terület képviselőjével, hogy vírustól nem kell félni, fertőzött kullancsot eddig csak a Dunántúlon találtak. NY. P Menedzser típusú titkárnők Milyen a ma ideális titkárnője? A szakma értői szerint: menedzser típusú, idegen nyelven író és beszélő, számítógéphez és szövegszerkesztőhöz értő, intelligens, művelt, amolyan a főnökpótló, biztos és magabiztos pont egy intézmény, vállalat, kft. stb. életében. Ma, amikor a legtöbb szakmában egyre magasabbra állítják a mércét, nCTn elégedhet meg a titkárnjí csupán azzal, hogy gyors- és gépír kiváló minőségben, hanem törekednie kell a sokoldalúságra. Ezt a felismerést követve alakult meg ez é» februárjában a Magyar Titkárnők Egyesülete, amelynek vezetősége a hét végén a szegedi csoporttal találkozott. A titkárnők egyesülete szegedi csoportjának 45 tagja javarészt a SZOTE-n dolgozik, de néhány kft. és iparvállalat igényesebb titkárnői is aláírták már a belépési nyilatkozatot. Az országos egyesületnek, s ezen belül a szegedieknek „munkaterv" szerinti célja, hogy szakmailag fejlődjenek. Ennek érdekében szerveznek továbbképzéseket, ahova a legkülönbözőbb területek szakértőit hívják meg - a nyelvésztől a protokoll szervezőig -, olyan rendezvényket szervezzenek, amelyeken a város, a nagyvállalatok vezetőivel, illetve az irányításuk alatt álló intézmények munkájával ismerkedhetnek meg. Nem utolsósorban érdekvédelmi munkár a is vállalkoznak, és állásajánlatokkal segítik munka nélkül maradt kolleganőiket. A Magyar Titkárnők Egyesületének szegedi csoportja várja a további tagfelvételi kérelmeket. Törökök - történetek Sok Szegeden az ideiglenesen tartózkodó idegen, de az átutazó külföldi is. Ha a röszkei határon történik grimbusz, az is - mind - Szegeden végződik. Az utóbbi napok bűnügyi krónikáiban vissza-visszatérő szereplők törökök. Nővel a karján állított a szegedi kapitányságra egy ankarai kamionos. Az eset említésre sem méltó, csakhogy a nő nem jószántából ment a Párizsi körútra: vitték. Még március 12-én, amikor áthaladt Szegeden a kamionos, akkor állt meg egy stopos hölgynek. A nő vele tartott a fővárosig, ahol is búcsút mondtak egymásnak. Ezután következtek a keserű csalódás percei: a pilóta sehol sem lelte 1300 német márkáját. A pénznek lába kélt, bizonyára, mikor egyedül maradt a fülkében a nő, ezt gondolta a sofőr. De mi köze mindehhez a szegedi rendőrségnek? Csak annyi, hogy a török visszaérkezvén városunk határába, a dorozsmai és a pesti út kereszteződésében ki mást is pillantott meg. mint a nőt, aki megszabadította pénzétől. A kamionos ekkor úgy döntött, megint magával viszi - a rendőrségre. A történetet jegyzőkönyvezték, s bár fölöttébb gyanús, hogy a török pilóta igazat állít, a szófiai születésű, osztrák állampolgárságú nő szegedi szállodai szobájában nem hogy egy márkát, de egyetlen pfenniget sem találtak. Azért a nyomozás még tart. Egy a hajnali órán török embercsempészt lepleztek le a röszkei határátkelőn. A mikorbusz külsején semmi különös sem látszott, annál érdekesebb átalakításra bukkantak a kisbusz belsejében. Az utastér egy részét deszkákkal választották el, és furcsán pakolták a csomagokat is. A feltornyozott bőröndök mintha takartak volna valamit. A deszkák is, meg a bőröndök is rejtekéül szolgáltak két-két utasnak. Három rendelkezett útlevéllel, a negyediknek az sem volt. A megtalált utasok elmondták, Németországba érve 200 márkát adtak volna a csempésznek. A lélek fakasztotta - Finn Klub Vidáman játszadozó parányi gyertyaláng... fehér damaszt... színes csokor a hosszú asztalon. Mosolygós arcok, halk csevely... Hátul a teadélután csemegéi, Lakka is. Éz az aranysárga likőr mocsári hamvas szederből Készült, a finnek életüket kockáztatják szüretekor: a süppedő ingoványra mennek érte. De ez igazán apróság. Vagy éppen ellenkezőleg? Hisz a Lakkát is csak az ismeri, aki a finnek ismerője, közeli barátja a messzeségben élő rokon népnek. Vannak jó néhányan Szegeden. A nagy múltú Magyar-Finn Baráti Kör szegedi szervezete mellett egy új klub alapítói tettek erről tanúságot tegnap, hétfőn kora este. Az evangélikus egyház gyülekezeti termében létrehozták a Szegedi Finn Klubot. Meleg, családias hangulatban viselték az alapítók a társadalmi egyesületek alakulásakor is kényszerű jogi procedúrát. Jelölés... szavazás... urna... a lélekből fakadó akarat és kellő bölcsesség bírja a kötelező formaságokat. A Finn Klubnak különben múltja is vaii. Nem először gyűltek öszsze húsz-egynéhányan a Tisza Lajos körúton, s az elhatározásuk is meghatározatlan időre szól: hétfőnként délután 4 és 6 között ott lesznek ezentúl is. Az ajtó nyitva áll mások előtt is. Csak legyenek jó rokonok. Jót tesz a városnak, ha minél több önszerveződő, kis közösség jön létre, mondta valaki az alakulás, vezetőségválasztás végezetekor. Egészen biztosan igaza van. A civil társas kapcsolatok tartalmukpan gazdagok, nélkülöznék minden föltűnést, csinnadrattát. Észre kell venni ezeket Szegeden is. MAG