Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-31 / 77. szám

4 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1992. MÁRC. 31. MSZOSZ-recept a gazdasági bajokra Van kivezető út 7 állítja a MSZOSZ. Mármint a gazdasági krízisből. Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete és a TÁMASZSZ el is készíttette ezt a címet viselő válságmenedzselő és stabilizációs programját Mocsáry József közgazdásszal. •^••MHnHHHHBHHHHHHHHHHHHMMHBI Végeredményben a beküldött .ötven pályázatból minden má­sodik „támogatásra érdemes­nek találtatott". Érdekes, hogy Szegeden két pékség is befutott, Németh Jánosné hat, a HDF Kft. kilenc személy félévkor kezdődő tartós foglalkoztatá­sára vállalt kötelezettséget úgy, hogy igényük a fejlesztés ösz­szcs értékének 16, illetve 7 százalékát jelentette. A támo­gatásoknak is köszönhetően a megyeszékhelyen néhány hóna­pon belül összesen közel száz új munkalehetőség születik. Szé­nási András műanyagfcldol­gozó és Buknicz Ferenc aszta­los kisiparos mellett a folyam­hajózó Admiralitás Kft., a MARY Cipőgyár, az Ács és Társa, a Délbriket és Kolorker Kft. kapott kisebb nagyobb ­százezres, illetve milliós nagy­ságú - összeget. Szeged szűkebb vonzáskör­zetében két vállalkozás, a tész­takészítéssel foglalkozó sándor­falvi Eldorádó Kft. és a kertész­kedő deszki Semperflorens Kft. munkahelyteremtő beruházását támogatták a bírálók. Mindket­ten áprilistól kezdődően vál­lalták a hét, illetve öt személy foglalkoztatását. Ásotthalmon Németh Attila péksége, Bor­dányban a Tata-Trade Kft. para­dicsomfeldolgozója számíthat a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ hathatós anyagi segítségére. KOVÁCS A dolgozat azzal a megálla­pítással indul, hogy „gazda­ságunk súlyos és egyre mélyülő válságban van. Az ok az ország gazdasági valóságával nem számoló, életidegen gazdaság­politika, amely nem vizsgálja elképzeléseinek megvalósítható­ságát, nem törődik a lakosság terheivel." Éppen ezért szögezi le a program, hogy „az ideoló­giai indíttatású gazdasági kísérletezést be kell fejezni, dilettantizmus helyett szakér­telemre, népbarát gazdaság­politikára, a tömegek áldo­zatainak minimalizálására van szükség." Legfontosabbnak az állam­háztartás költségeinek csökken­tését, az államháztartási refor­mot tartják. Elengedhetetlen az infláció megfékezése, de ehhez nem elegendő a kormányzati döntés, mert a pénzromlás ma már objektíy gazdasági folya­mat, így össztársadalmi áldo­zatvállalásra is szükség van. Az infláció megállításának alapja a költségvetés és a nemzetközi kereskedelmi mérleg egyensú­lyának megteremtése, az import és az export összekapcsolása valutatőzsdével. A gazdaság működőképessége helyreállítá­sának előfeltétele olyan nor­mális gazdasági viszonyok teremtése, ahol csak a valóban rosszak mennek tönkre. Ehhez szükséges a vállalatok pénzügyi ellehetetlenülésének megállí­tása egyszeri hitelrendezéssel, a gazdaság normális hitelel­látásának biztosítása, az esély­egyenlőség megteremtése. A dolgozat hangsúlyozza a belső piac élénkítésénak és egyenjo­gúsításának szükségességét. Mégpedig azért, mert az ipar minden országban túlnyomó részben belső piacra dolgozik, és az exportnak is ez a feltétele. „Realista, valóságra épülő nemzeti gazdaságpolitikán " a privatizáció rendbetételét, a külföldi adósság megfelelő ke­zelését, a hazai ipar külföldi­ekkel szembeni védelmét, józan agrárpolitikát és a magyar gaz­daság érdekeit szolgáló külpo­litikát ért a program kidolgo­zója. Szükségesnek tartja mind­ezek érdekében a gazdaságirá­nyítás megváltoztatását, mely­nek lényege, hogy átmenetileg, a piacgazdaság kialakulásáig erősíteni kell az állam gazda­sági szerepét. Elengedhetetlen még az adórendszer korsze­rűsítése és az állami kötele­zettségvállaláson alapuló szociálpolitika kidolgozása ­írja a dolgozat. KG „Lehet, hogy kenyérügyben mégsem a szalagrendszer az egyetlen üdvözítő megoldás" Támogatott pékségek A kenyér biztos munka Március 24-én, kedden tárgyalta a Csongrád Megyei Munkaügyi Tanács a munkahelyteremtő beruházások támogatására beérkezett pályázatokat (DM márc. 25.), s ajánlásokat fogalmazott a munkaügyi központ döntéséhez. Az utóbbi pénteken hozott határozatot arról, mely programokat kívánja anyagilag is támogatni a decentralizált Foglalkoztatási alapból. Ez is érdekvédelem A szakszervezeti gazdasági koncepcióról Tóth Józsefet, a MSZOSZ Csongrád megyei szerveze­teinek megbízott képviselőjét kérdeztük. - A szakszervezeteket jó ideje bírálják, hogy kritizálják a kormány gazdaságpolitikáját, de alternatívát nem tudnak felmutatni. Ezért felkértük állandó szakértőnket, Mocsáry József közgazdászt, hogy dolgozza ki a válságmenedzselési programot. A dolgozat el is készült még tavaly ősszel, eljuttattuk a kormányzat illetékeseihez, de azóta sem látjuk, hogy bármilyen hatása lenne. - A gazdaságpolitikai koncepció kidolgozása nem éppen klasszikus szakszervezeti feladat. - Nagyon sok kritikát kaptunk a kormányzat részéről amióta a dolgozat megszületett, hogy a szakszervezeteknek az érdekvédelem a dolguk, és nem gazdasági programok kidolgozása. De úgy gondoljuk, a munkavállalók elsődleges érdeke éppen a gazdasági krízisből való kilábalás. - Miben tér el leginkább a kormány és a szakszervezetek álláspontja a gazdaságot illetően? - A mi koncepciónk gazdasági törvényszerű­ségekre épül, míg a kormány spekulatív gazda­ságpolitikát folytat, amelyet politikai szempontoknak rendelnek alá. KECZER Hitelesített szövetkezetek Az akadozőan működő mezőgazdasági szövetkezetekben sokszor és sokan panaszolták, hogy gondjaikra a bankok érzéket­lenek, s nem adnak hitelt. A mezőgazdasági szövetségben elkészí­tett '9l-es összesítés meglepő módon, mást mutat. A számok azonban csalókák, valószínű, hogy az üzemviteli hitelek között sok a lejárt, tovább görgetett, s csak egy része az, amit tavaly használhattak föl a gazdaságok. Elgondolkodtató, hogy a lecsökkent készleteik ellenére az év végén szállítóikkal szemben mégis több mint 300 millió forinttal nagyobb volt a tartozásuk, mint egy esztendővel korábban. A szállítói hitelezés diagramján az egyéb rövid lejáratú hiteleket is feltüntettük. E háromféle hitel összege közel 3,8 milliárd forintot tett ki megyénk hetven szövetkezetében. Ezzel szemben csak 3,5 milliárdos az úgynevezett mobil eszközállományuk. A két szám arányával kifejezett likviditási mutató jelzi az egyensúly felbom­lását, hosszú évek óta most először egynél kisebb értékű. A '90-es 1,04-gyel szemben tíz százalékos a pozícióromlás. Az átlagszám mögött hihetetlen mértékű a differenciálódás, a két szélső érték az egynegyed és a 15,5. A szövetkezetek egy év alatti, 1 milliárd 354 millió forintos eredményromlást szenvedtek el. Ezzel szemben érdemes meg­vizsgálni, hogy mindebből mit érzékelt a költségvetés. A költség­vetésnek még mindig 15o millió forinttal többet fizettek be, mint amit kiutaltak nekik. A szaldó 75 millióval csökkent ugyan, de még pozitív maradt. Az ágazat közteherviselésére nem is lehetne ennél szemléletesebb példát találni. T. Sz. L Adták a bankót 0.81 2.97 • szállítói hitelezés • banki hitel E8 költségvetési kiutalás A tömegközlekedés vonal­hálózata a négy városban közel hasonló hosszúságú - 150-160 km közötti - annak ellenére, hogy a városterületek nagysága szerint nagy a szóródás. Ennek megfelelően a legkisebb város, Pécs tömegközlekedési hálóza­tának sűrűsége majd háromszo­rosa a legnagyobb kiterjedésű Debrecenének. A tömegközlekedés jármű­parkja 1980-1985 között mind a négy városban nőtt, Debre­cenben és Szegeden jelentő­sebben. Ezt követően már csak Szegeden haladta meg némileg a beszerzések száma a selejte­zésekét. A legtöbb jármű Mis­kolc tömegközlekedésében vesz részt, csaknem kétszer annyi, mint a pécsiében. Általános gond mind a négy városban, hogy a járműcserc alacsony szintje miatt az állomány rendkívüli módon elavult. Legnagyobb mértékű az autóbuszok clhasználódottsága, 30-45 százalékuk amortizá­lódott. Az autóbuszáliomány ily mértékű clhasználódottsága, amellett, hogy nagyfokú üzem­anyag és egyéb többletköltség vonzata van, óriási környezet­károsító hatású. Kora alapján legöregebb a villamos jármű­park. Debrecenben az állomány 64, Miskolcon 15, Szegeden 34 százaléka 20 év feletti. Jobb a másik környezetkímélő tömeg­közlekedési eszköz, a troli­buszállomány állapota. A troli­hálózat kiépítésérc Szegeden A vidéki nagyvárosok tömegközlekedése Keserű örökségek hamarabb került sor, mint Debrecenben. Ez meg is látszik a trolik átlagos élettartamán, ami Szegeden 8, Debrecenben 5 év. A tömegközlekedést legin­kább a miskolciak veszik igénybe, itt egy lakos 1990-ben átlagosan 932-szer szállt jár­műre, ennél csak valamivel kevesebbszer egy szegedi, illet­ve debreceni polgár. A helyi közlekedés teljesítménye az igényekhez igazodott. A szál­lított utasok száma a legna­gyobb lélekszámú Debrecenben volt a legmagasabb. A férőhely­kihasználtság a városok na­gyobb részénél csökkent, és 1990-ben a korábbi évekhez hasonlóan Miskolcon volt a legalacsonyabb, a másik három városban pedig közel azonos színvonalú volt. A környezet­kímélő villamosok és troli­buszok Debrecenben és Szege­den az utasoknak közel a négytizedét, Miskolcon pedig (ahol csak villamos van) a 17 százalékát szállítják. A személyszállításból szár­mazó bevételek - a viteldíjak nagymértékű emelése követ­keztében - az utóbbi években jelentősen növekedtek. Ennek ellenére az értékesítési bevétel továbbra sem fedezi a költ­FOTÓ: SCHMIDT ANDREA „A bevétel továbbra sem fedezi a költségeket" MHMMMMMNMMMMMM A tömegközlekedés a nagyvárosi élet szinte állandó neuralgikus pontja. Míg korábban - az utasok számának dinamikus bővülésekor - az utaskiszolgálás színvonalát rontó tényezők (csúcsidőszaki zsúfoltság, járatkimaradás stb.) miatt, addig az utóbbi években a finanszírozás rendszere, a szállítás díjainak drasztikus emelkedése, a környezetszennyezés fokozódása miatt kerül mind gyakrabban az érdeklődés homlokterébe. Szeged tömegközlekedését, annak 1980-1990 közötti változását az ország másik három legnagyobb, 150 ezernél magasabb lélekszámú vidéki városáéval (Debrecen, Miskolc, Pécs) összehasonlítva kevesebb különbséget, inkább több hasonlóságot találunk. ségeket, a bevétel jelentős részét a árkiegészítés képezi. 1990-ben a négy legnagyobb vidéki város közül a csak autóbuszt üzemeltető Pécsett volt a legkedvezőbb a helyzet, ahol az értékesítési bevétel meghaladta a költségek kéthar­madát, a többi városban nem érte el a felét sem. Az árkiegé­szítés nagyságrendje ennek megfelelően Pécsett volt a leg­kisebb, kevesebb, mint az összes bevétel négytizede, és Szegeden volt a legmagasabb, ahol megközelítette az összes bevétel hattizedét. A forgalom­ra, illetve a népességre vetített mutatók alapján az egy utazásra jutó árkiegészítés Debrecenben volt a legkisebb - 1,50 forint ­és Miskolcon a legnagyobb ­2,30 forint -, egy lakosra 1990-ben Miskolcon 2165 forint, Pécsett 733 forint „uta­zási" támogatás jutott. Szeged mind a két mutató alapján a középső szférában helyezkedik el. 1991-től a támogatások forrá­sa a helyi önkormányzatok költségvetése, amely kiegészül a különböző kedvezmények (nyugdíjasok, tanulók) után járó fogyasztói árkiegészítéssel. Ugyancsak önkormányzati ke­retek közé került a viteldíjak meghatározása. Nagyságát a lakosság, illetve az önkor­mányzat teherbíró képessége határozza meg. A közlekedési tarifák 1985 óta a többszörösére növekedtek, pl. Szegeden a villamosjegy a tízszeresére, a trolibusz- és az autóbuszjegy az ötszörösére. A változások nagy­ságrendje, illetve a jelenleg érvényes jegy- és bérletárak csaknem teljes egészében meg­egyeznek a négy nagyvárosban. A közelmúltban a férőhelyki­használtság, a csúcsidei zsúfolt­ság növekedését lehetett ta­pasztalni, mivel a közlekedési vállalatok a költségeknek a díjbevételt meghaladó emelke­dése miatt a kibocsátott teljesít­mények visszafogására kény­szerültek. Hasonló intézkedé­sekre az 1992. évi jelentős tarifaemelés ellenére a további­akban is lehet számítani. A négy városban egyöntetűen a legsúlyosabb problémát az elöregedett, rossz műszaki álla­potú járműpark okozza, mely­nek működése gazdaságossági és környezetvédelmi szempont­ból sem megfelelő. A díjeme­lés, ártámogatás és -kiegészítés ellenére is ráfizetéses üzemel­tetés miatt a szükséges jármű­rekonstrukciót önerőből nem tudják finanszírozni. A 0-ra leírt állomány rohamos növeke­dése miatt az amortizációs alap, mint fejlesztési forrás, is egyre csökken. A járműcseréhez nagyobb állami támogatásra lenne szükség. DR. FEKETE ISTVÁNNÉ ­PÁLFALVI ZSOLTNÉ KSH

Next

/
Thumbnails
Contents