Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-28 / 75. szám

GYERMEKEKNEK DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. MÁRC. 28. Április bolondja! Gyermekkoromban ezt illett mondani mindenkinek, akit sikerült megtréfálni, becsapni, átverni, csőbe húzni stb. április első napján. Az áprilisi tréfák többsége így utólag végiggondolva eléggé kezdetleges volt. Felpöcköltük egymás orrát, cédulát ragasztottunk egymás hátára, amely természetesen nem viselőjének kiváló tulajdonságait hangsúlyozta, inkább az állatvilággal való közös tulajdonságait emelte ki. Persze az iskola azért kevés volt. Olykor osztályok cseréltek helyet, a beérkező tanár katedráján már egy nevelói képet vágó srác ült, aki szigorúan helyére küldte a későn érkezőt, a tábla vajaskenyérré változtatva nem reagált a krétavonalakra. A tanári asztal alatt rejtett dióhéjak recsegtek, a fiókban vekker csörgött vagy bekötött szájú macska hallatott kísérteties hangokat. Ha valakit ez esetleg megbotránkoztatásra késztetne, mentségünkre felhozhatnám, hogy nem volt magnetofonunk. Persze senki se gondolja, hogy akkoriban minden április elsején sikerült egy ilyenféle színvonalas műsort összeállítani, de meg kell mondanom, igyekeztünk. A tanárok különféleképpen tűrték a dolgot. Volt aki tiltotta, volt aki elvárta, volt aki elvárta, de utólag megsértődött és volt. aki azért sértődött meg, mert ő kimaradt az általános ugratásból. Mert egy jól sikerült tréfa tulajdonképpen nagyon barátságos gesztus: a szeretet, a törődés, a bizalom jele. Hiszen a tréfák kiagyalása, kivitelezése sok időt. energiát emészt föl és a jól sikerült tréfálkozások emléke - ezt egy bizonyos kort megért felnőtt ismerősök tanúsíthatják - utólag is összeköti a résztvevőket. Csak hát a tréfálkozás olyasmi, mint a jégen, havon bemutatott gyakorlatok, könnyen el lehet vele hasalni. A közeledő április elsejére így aztán nem is adunk tanácsot, mindenki tréfálkozzék saját ízlése, tehetsége szerint. Am szeretnénk a bátor kezdeményezőknek a figyelmét felhívni, hogy az. iskolai csínyek kiválasztásakor legyenek tekintettel a célba vett pedagógusok személyi tulajdonságaira, sajátosságaira. Ehhez, kívánunk segítséget nyújtani szóban, írásban és karikatúrában is. Benneteket pedig arra kérünk, írjátok meg jól sikerült áprilisi tréfáitokat nekünk. A legjobbakból összeállítást közlünk az iskolai évet búcsúztató oldalunkon. A legötletesebb tréfamestert pedig meg is jutalmazzuk. Hogy mivel, azt most nem áruljuk el, érje öt is meglepetés. - góbé Rigó Béla Tanárcsúfoló Földrajztanár a párjára Fenemódon féltékeny. Iránytűvel megy utána mindennap a térképen. Vegytantanár keze-lába. úgy áll mint a vegyérték. Nincsen víz az italában grammolsúlyra lemérték. Nyelvtanárnak a fejéből szavanként megy ki a gőz. Neki mindegy, orosz, német. Azt tanuljuk, aki győz. Rajztanárnő szépre vágyik iskolánkban napestig. Mi csupán a papírt festjük, Ő magát is kifesti. Matektanár háztartása havonta új egyenlet. Azért van, hogy a megoldás végül sose legyen meg. Magyartanár szép lelkében élnek fényes alakok. 6 is lírát költ, ha egyszer Rámában vesz kalapot. Töritanár... neki aztán van szüksége velőre Honnan tudná azt, hogy mi volt másképp mindig előre. Biosztanár nyögve ér a hímnő ivarsejtekig. Hogy röhögnek rajta, ebből úgy véli. hogy sejthetik. Tornatanár a korlátról talajra hull maholnap. Gyűrűt húztak az ujjára. Jön egy nehéz gyakorlat. A fizikatanár végre megértette két hete: pé szer es a munka, ám a bérnek nincsen képlete. Énektanár hogyha fürdik, ül dalolva a lében. Hogy kimossa, mit naponta ordítunk a fülébe. Ellenfélismeret: tanártípusok A-tól Z-ig Az alternatív Vezérelve: másként élni (mint a többi tanár) - és ez őt a zsigerekig áthatja. Még a lehetetlent is megkísérli, midőn egyidejűleg megszállottja a kudarcot nem ismerő oktatásnak és a szeretetteljes emberi kapcsolatnak. A mindenen átgázoló teljesítményközpontúságot mélyen gyűlöli. Aki ilyen felfogással akar karriert csinálni, azt könyörtelenül elvágja. A környezetért vívott küzdelmet iskolai hivatásának tekinti, benne nem ismer se túl sok fáradságot, se túl hosszú győzködő szövegelést. Sajnos képtelen érzékelni, hogy ő az egyetlen lény, aki környezetvédelmi kukliprédikációit és ipari katasztrófákról eleresztett szónoklatait hosszabb távon elviseli. Mint ahogy azt sem képes fölfogni, hogy diákjai kórusban fütyülnek az úgynevezett Valóságra. így azután végeérhetetlen tirádáinak csupán egy eredménye bizonyos: a kávét rendre hidegen issza. A diákcsínyeket is ökologikus kritériumok alapján ítéli meg: történt-e általuk valami elvagy megvetendő. Keletkezett-e zajártalom. Gáz. Veszélyes folyadék. Biológiailag lebontható-e, fizikailag visszafordítható-e a csíny valamennyi következménye. Tartalmaz-e valamelyik dioxant vagy dioxint vagy formaldehidet vagy leprabacilust. Világós tehát: csak környezetbarát gaztetteknél hajlandó a végén együtt röhögni az osztállyal. A bratyizós Jártában-keltében szünet nélkül vállvereget, mindent meg-ért, és igyekszik mindenkivel jóban lenni. Meghitt barátság ban (és persze titokban) együtt bagózik a srácokkal a klotyóban, velük van minden osztálykiránduláson, ahol velük dekkol esténként a lányok hálótermében - természetesen, mint felügyelő. Valami formás kis csínnyel megtisztelni nem feltétlenül jelent mulatságot, minekutána, ugye, mindent megért. Csak a legnehezebb csínytevők felvonultatása kecsegtet a kívánt hatással. Ilyenkor kiszakad belőle: „Ami sok, az sok!" - és bebizonyítja, hogy képes hamisítatlan vadkanná válni. A holdkóros Voltaképp egész rendes ürge, csak épp a hivatását vétette el. (És ugyan melyik tanár nem?) Élete nagy álmai mind beteljesületlenek; lehetett volna festő, szobrász, táncművész, filozófus, milliomos, fociedző, író vagy komponista - ha a sok gond és baj nem sodorja a tanári pályára. Most már ez van, ezt kénytelen - ha szeretni nem is, legalább - folytatni. De közben lelki szemei változatlanul a nagy álmokon csüggnek, a reményt nem adta fel, sőt szabad idejének javát is újabb és újabb nekirugaszkodásokra áldozza. Csak azok a diákcsínyek sülnek el nála, amelyek valamely fent jelzett vágyálmát játsszák meg és ki. Némi képzelőerővel pompás kis helyzetek teremthetők számára, amelyekben aztán kedvünkre égetheti magát. Nincs két egyforma tanár. Hogy az ember ki ellen mit játszhat meg, az döntően függ az illető személyi mibenlététől. Ennek feltérképezéséhez nyújt segítséget az itt következő részlet a Diákcsínvek lexikonából. Az új husi Tegnap érkezett azon frissiben az egyetemről, letudván ugyan a gyakorlóévet, de vajmi kevéssé megfigyelve, miféle játékokat játszanak ott voltaképpen. így osztatlanul csak azért lángol, hogy tudását mielőbb kipróbálja a tanulóifjúságon. Úgy lengeti pedagógiai trükkjeit, mint nyalókát, s úgy sugárzik hozzá, mint egy mézeskalácsló. Már pusztán e sugárzás mámoros állapotba dönti a népet, és teljesen érdektelen, hogy a kis hölgy szakmai képessége - enyhén szólva még csupán a kiforrási folyamat legelején tart. A csínyekre vagy úgy reagál, mint egy pánikba esett tyúk (ez ismétlésre csábít), vagy úgy, hogy együtt érző nevetése még együtt érzőbbé fokozódik, amit viszont egy tanuló pszichológiai károsodás nélkül nemigen képes átvészelni. A házaspár A hivatás hozta össze őket, már csak ezért is szeretik mindenekfölött. De mint mindig, a jóból ezúttal is megárt a sok: e két lelkesült pedagógus úgy együtt kész tragédia. Kivált a kettősüket célba vevő diáktámadásokat torolják meg hatványozott túlerővel. Aki tehát ellenük fenekedik, az tegyen meg előbb minden megtehető óvintézkedést. A mellékállású Úgy bizony: a tanárkodás csupán a mellékállás. Főállásban - vagy inkább főhivatásban - házakat és telkeket árul (zömében kollégáknak), biztosítási kötvényeket, használt autókat, antikvitásokat és egyebeket közvetít (főleg szintén kollégáinak), magas szinten korrepetál és különórázik (bárhonnan jelentkező diákoknak). A tanítás mikéntje és hogyanja alig érdekli, annál inkább az óraközi szünetek, amikor is a nagy üzleteket bonyolítja. (Mellesleg, e főhivatás jövedelmét tekinti mellékesnek, s mint zsebpénzt elsüllyeszti.) Délután népes segélycsapattal intézi (intézteti) tovább főügyeit. Alkalmazottai természetesen a kollégái, akiknek, szegényeknek, valamiképp ugye, csak össze kell másodállásozniuk a dohányt a horribilis biztosítási díjakra, részlettörlesztésekre, jelzálog- és kölcsönkamatokra - amiket mindmind <5 sózott rájuk. A csínyek közömbösek számára - hacsak nem kerülnek pénzébe, nem károsítják bármi módon üzleti menetét. Ilyenkor - mint ki pánikban cselekszik kíméletlenül behajtja kintlevőségét kollégáitól, a szülőktől, az iskolatanácstól - ha kell, akár bírósági segédlettel is. Világos tehát: esetében az anyagi kárral járó csínyek kivételes élvezkedéseket ígérnek. A kreatív Óráin az unalom teljesen kizárt. Úgy dőlnek belőle az ötletek, mint másból a használt levegő. A tananyagot mindaddig teljesen ismeretlen technikákkal tálalja, amitől még az osztály címzetes hülyéje is kiugrik,a cipőjéből meglepetésében. O az abszolút menő tanerő, a biztos bajnok. A legunalmasabb tantémát is oly gazdagon áradó ötletkörítésben vezeti elő. hogy még az unatkozó fapofák is hökkenten kapják fel a-fejüket: honnan a pokolból kaparja elő a fazon ezeket az észbontó ideákat?! Egyetlen üröm az örömben, hogy a Kreatív az ő - okkal nagyra tartott rendkívüli képességét roppant mód szeretné diákjaiba is beleplántálni. Agyontornáztatásai egyszerűen félelmetesek. Biztató bölcselmei nem kevésbé: „Lazán, egész lazán, ne erőlködj, hagyd folyni magadban a dolgokat!" A csínyeket mint kreativitástréningjeinek eredményeit fogja fel, ezért aztán soha senki semmilyen örömhöz nem juthat általuk - jobb hagyni őket a francba. Az emberevő Ordítása közel s távol minden dobhártyát felhasít, fenyegető handabandázása filmre kívánkozik. Tarzanként tamtamol lelki mellkasán, Rambóként tüzel pedagógiai gépfegyverével, elevenen felfalást ígér az ellene vétkezőknek. Ám láss csodát: e tombolás mögött egy fölöttébb bizonytalan, olykor egészen kedves fickó rejtőzik. Ha valaki csak egyszer is ráérez félelmetes hőzöngésének természetére, működési mechanizmusára, egész tűrhetően ki tud vele jönni. Veszélyessé csak akkor válik, ha nem üvölt többé. A csínyekre, természetesen heves kitörésekkel reagál. „Hogy képzelted ezt már megint, disznó banda?! Úgy megtáncoltatlak, hogy attól kódulsz!" - és a roham e csúcspontján (na, már ha a csíny talpraesett és sikeres volt) többnyire elröhögi magát. Az őrmester Kiformálódásában a seregnek nincs közvetlen szerepe. Feltehetőleg a nehéz tanársors késztette rá, hogy a katonai szeméttelepről származó módszerekhez folyamodjék. Az is lehet persze, hogy készséggel beszélne ő normális tónusban is diákjaival, ámde van valami baj a hangfekvésével, s az emberek csak akkor figyelnek rá, ha ordít. „Pihenj! Ülj le!" vezényszavak egyébként rendre célt téveszt, hisz amikor bejön az osztályba, még senki sem áll, hanem épp e prikáz ugrasztja fel még a leghátsó pad legutolsó szunyókálóját is. Őraközi dörgő parancsai („Dajcs! A táblához! Számolni!" gondoskodnak arról, hogy az egészséges iskolai alvás kurtácska bóbiskolásokká töredezzék, ily módon - hála a megnyúlt ébrenléti fázisoknak még a legnyomorultabb álomszuszék is képessé válik sikeres záróvizsgát, mi több: sikeres érettségit produkálni. « A csínyekre azok minőségétől függően reagál. Az ártalmatlanabbakat kimért és elismerő mosollyal honorálja, a keményebbeket paramilitáris hisztériával - egészen a statáriális krétahajításig. A kiszámíthatatlan Diákkortól (-ból) tudja: a pedagógia mint olyan, az ostoba libáknak való. Tetteit sosem a konvenciók vagy a hagyomány, hanem a pillanatnyi érzései és hangulatai diktálják. (Aminek aztán elég kalandos következményei vannak.) A tantervvel csöppet sem törődik, dicséretbüntetés szisztémája is meglehetősen sajátos. („Mayer, ezennel adományozok magának három negatív KrekkmannArnold-pontot.") (Hogy ki az a Krekkmann Arnold? Na vajon! Ő.) Tanítási anyaga pillanatnyi érdekhelyzetéhez igazodik. („Fáradt vagyok, uraim. Ma nincs tornatermi hepaj. Vegyük elő a sakkelméletet!") Ahol mindenki más büntet, ő dicsér. Amit mások lenéznek, nála az viszi el a pálmát. Magyarán: abszolút kiszámíthatatlan, s ezért az óráján alvászat nemigen fordul elő. Csínyesdit játszani vele roppant nehéz, s talán ezért is szuperélvezet, ha mégis sikerül. Többnyire azonban ő játszik az osztályával. A szépfiú Minden leányzó a lábainál hever, sóvárog finom kezének érintésére - egyszóval: Napként ragyog a csajálmok egén. A diák nála (általában)_nem kap kemény csapásokat. Ot viszont a diák (főképp a hímnemű) különös előszeretettel és hatásosan készíti ki tréfáival. Csak hát vigyázat, emberek! Ha Szépfiú azt érzékeli, hogy egy csínytevés a legcsekélyebb mértékben is károsította a szebbik nem körében uralkodó nimbOszát - vadállattá válik. Mivelhogy nem adhat mást, csak mi lényege. A penészvirág Csendesen és szerényen űzi az ipart, és csak a tökfejek nem veszik észre, milyen jól csinálja. Az ilyen aszaltszilvák persze eleve nem lehetnek menők az osztály szemében, mivelhogy a jónép a hangszínnél (a tanárnőnél) a hangerőt (az osztálytársakét) lényegesen többre tartja. Ráadásul ez a langyoskacsendeske természet a férfifrakció tagjai előtt sem teszi különösebben vonzóvá - legfeljebb csak titokban mer bárki is beleszeretni. A szokásos kaliberű csínyek túlságosan durvák galamblelkének, célszerű ezért tapintatos, rá szabott változatokkal kísérletezni. így is megeshet, hogy kellemetlenül találva érzi magát, s ez nála már komoly szenvedést okoz. A muzikális Képzőművészetet vagy zenét tanul, magas szférákban lebeg, ahol hozzáférhetetlen, még a múló időnek is. Kari Orrf zenéje mintegy 20 centivel emeli fel a talajról, a posztmodern festők pedig olyannyira elkápráztatják, hogy a fúlfűtött lelkendezéstől nem veszi észre, amint a tüsszentőbajnokok vagy a vaddisznókutyák az első padban direkt ott bagóznak az orra előtt.