Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-28 / 75. szám

< SZOMBAT, 1992. MÁRC. 28. HETEDHÉT HATÁRON 13 Kistelek költőpénze Összesen 241 millió 176 ezer forintot tesz ki az idén. Ebből az összegből gazdálkodik a város, amit csupán az a vala­mivel több mint 7 millió fo­rintos pénzmaradvány egészít ki, amelyet tavaly az intézmé­nyek megtakarítottak. Mint minden településen, itt is elsődleges feladat a város működőképességének megőr­zése. Erre csaknem 173 millió forintot szavazott meg a kép­viselő-testület. Ezt a pénzt osztják szét a különböző ok­tatási, egészségügyi és szociális intézmények között, ebből finanszírozzák a segélyezést, a KITE, a nyugdíjasklub és a kertbarátok körének működését, a diáksport támogatását, vala­mint a polgármesteri hivatal kiadásait. Ha minden a tervezett ütem­ben halad, szeptemberben át­adják az újjáépített Petőfi utcai általános iskolát. A bővítési munkálatok már tavaly meg­kezdődtek és az év végéig 6 millió forintot költöttek erre a fejlesztésre. Az idén 19 millió forint kell még ahhoz, hogy kulcsra kész legyen az épület, amelyben hat új tantermet alakítanak ki. További nyújtóz­kodási lehetőséget kínál a je­lenlegi bővítményhez csatla­kozó hajdani úttörőcsapat-ott­hon tetejének megemelése. Ha többre nem is futja az idén, de legalább a magas tető kiala­kítását a pillanatnyilag folyó beruházás részeként szeretnék megvalósítani. Visszatérve az építkezésre, kívül-belül meg­újul az iskola, amire az a másfél millió forint is utal, amelyből az új bútorokat, berendezési tárgyakat szerzik be. Útépítésre 3,5 millió forintot költenek. A Hársfa, a Molnár János, a Tömörkény, a József Attila és a Tóalj utca lakói várhatják az aszfaltozókat. A tavaly tervezett telkesítés át­húzódott erre az évre. Az új vá­rosrészek lehetséges helyszínei: a település északi régiója, azaz a Hársfa utca környéke, illetve a benzinkúthoz közeli terület. Napirenden a város északi lakókörzetében a szennyvíz­csatorna és az úgynevezett átemelő építése, amelynek költsége 950 ezer forint. Az első lakáshoz jutók tá­mogatására 2 millió, a lakás­építők és -vásárlók számára pedig 1 millió 555 ezer forintot szavazott meg a testület. Az önkormányzati bérlakások felújítása 2 millió 400 ezer forintot visz el az önkormány­zat kasszájából. A város egész­ségügyi intézményei jóval több mint 5 millió forintot spóroltak meg tavaly, nyilvánvalóan azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egy idei állami céltámogatás elnyerésével együtt szert te­hetnek akkora összegre, amely­ből már módjuk lesz egészség­ügyi gépparkjuk fejlesztésére. A Parlament azonban még nem döntött a céltámogatásokról, így kénytelen-kelletlen vára­koznak; nem tudják mikor és milyen értékű műszerek meg­rendelésére lesz lehetőségük. Az viszont máris tény: 350 ezer forintért felújíttatja a város a templomtorony elavult óráját. G. E. Érmek Mórahalmon Tanácskozott Mórahalom város képviselő-testülete. Mun­kaértekezleten összeállított egy, a városi szociális háló alapját képező szempontrendszert, kér­dőívet. A nyilvános képviselő­testületi ülésen pedig beszá­molókra került sor, többek kö­zött a lejárt határidejű határo­zatok végrehajtásáról, az 1991. évi költségvetésről, a képvi­selő-testület intézményeinél végzett pénzügyi ellenőrzési vizsgálatokról, majd előterjesz­tésekről döntöttek. Jóváhagyták a tavalyi pénz­ügyi terv végrehajtását. Az intézményeknél tartott ellen­őrzés azt állapította meg, hogy a korábbi hiányosságok nagy­részt megszűntek mind az is­kolánál, mind a művelődési háznál, működésük gazdaságo­sabb lett, jobban megfelel a jogszabályoknak. A képviselő-testület döntött arról, hogy a város fennál­lásának 100 éves évfordulója alkalmából 10 személynek ezüst jftbileumi emlékérmet adomá­nyoznak. A település fejlődése, hírnevének emelése érdekében kiemelkedő tevékenységet vég­zőket lehet javasolni erre az elismerésre. Javaslatot tehet minden városban lakó nagykorú állampolgár, a képviselő-tes­tület és bizottságai, a pártok, társadalmi szervezetek április 18-ig, a polgármesternek kell az ajánlást benyújtani. A testületi ülésen szó esett arról is, hogy példaértékű meg­állapodástervezet született a megyei közgyűlés illetékesei és a város között. Arról, hogy a szociális otthon későbbi kor­szerűbb elhelyezéséig a volt gazdasági iskolában egyeztet­nek, közösen alakítanak ki minden fontosabb döntést az intézménnyel kapcsolatosan. Pehelysúly Asotthalom és lakói számára nem mindennapi beruházást jelentett az új tornaterem - ami tulajdonképpen sportcsarnok. Furdalt is a kíváncsiság, vajon a kötelező tornaórákon kívül van-e látogatója az iskola tőszomszédságában fölhúzott épületnek? Mivel Szabó Attilát, aki főállásban intézi a felmerülő gondokat (e tény az önkományzat kezelési módját jelzi...), nem sikerült megtalálnom, ám Krisztin András polgármesterhez intéztem a kérdést, aki kissé feszélyeztetve érezte magát... - Kihasználjuk a csarnokot, hogyne hasz­nálnék - negyven gyermek például karate tan­folyamra jár, s van közöttük néhány igazán te­hetséges. - Ki oktatja a gyermekeket? A polgármester úr mély lélegzetet vett, s meg kellett ismételnem a kérdést. - Az úgy volt... - Hogy volt? - Én is „jóban vagyok" a karatéval, mint sportággal. Az egyik nap gyakoroltam, s a lurkók kileshettek, mivel odasettenkedett egyikőjük, s megkérdezte, velem tarthat-e? Mondom, gyere, kisöcsém. De hozná a komáját is. Hozzad! Szó szót, gyakorlás gyakorlást követett, egy hét múl­va húszan, majd negyvenen, hatvanan, nyolc­vanan voltunk. Mostanra kiderült: negyven gyerkőcöt megfertőzött e küzdősport. Még pehelysúlyúak... - Szorgalmasak a fiatalok? - Lelkesek. Látván komolyságukat, fölve­tettem: akkor csináljuk tovább együtt, szerve­zetten. Hetente kétszer, hétfőn és csütörtökön 17-19 óra között tartjuk az edzést. Semminemű díjazást nem kérek - hogy is kérhetnék? ellenben a csarnok fönntartásához hozzájárulnak. - Lesz-e ásotthalmi karatebajnokuk? - Ez a jövő „mozdulata..." Különben asszony­tornát szervezünk - remélve, a mai középkorúak számára nem jelent kellemetlen emléket a valaha volt tornaóra. Várjuk jelentkezésüket! PATAKI FOTÓ: GYENES KÁLMÁN „Piknikszer" Ügy hallottam, maguk az ópusztaszeriek sem ismerik igazán a települést övező erdős-ligetes tájat, azokat a hepehupás utakat, amelyek egy­egy szép tisztásra visznek. Ahol érdemes a fák között megállni, nézelődni, ahol csend van és nyugalom, érintetlen a környezet, ahová nem ér el a világ zaja. Az a helyszín viszont, ahol mi jártunk fotós kollegámmai, csak manapság kihalt. Láthatóan valaha sokan megfordultak itt. Korhadó asztalok, padok, összetákolt esőbeállók utalnak az egykori látogatókra. Van itt tűzrakóhely, magasles, sőt kút is. Csakhamar kiderül, ez az erdészház melletti térség kiszesek, úttörők táborozóhelye volt hajdanán. Évről-évre a Béke Emléktúra résztvevőinek találkozóhelyéül is szolgált. Az ide vezető utat kék sáv jelzi a fákon. Tavasztól őszig szinte minden hétvégén megjelentek a kirándulók, a turisták ezen a kellemes pihe­nőhelyen. Aztán, amikor elkészült az emlékpark melletti kemping, megfeledkeztek erről a nomád táborhelyről. Igényesebbek lettek az emberek. A kulturáltabb környezetet részesítették előnyben, ami érthető is egy többnaposra tervezett program esetében. Am, aki pusztán pár órás hétvégi erdei sétára vágyik, annak ma is ajánlható az öreg erdészház körüli barangolás, az elhagyott pihenő felkeresése. Jóllehet tudván tudom, hogy az erdészek és a vadászok nem díjazzák majd ezt az ötletemet, de bizalom nélkül aligha lelnek segítő társakra a természet megóvásában. Kedves kirándulók! Ne feledjék tehát, rangos, becses vidékre szól ez a kalauzolás, ahol féltve őrzik a növény- és állatvilág békéjét. Tájvédelmi körzetben, természetvédelmi területen járnak. Érezzék jól magukat, piknikcljcnek kedvükre, de tartsák tiszteletben a szeri erdőség nyugalmát, hogy önnön nyugalmukat is szolgálhassa. GOMBOS ERZSÉBET Sándorfalván Barátkozó veszedelem Veszett állatok tűntek fel Sándorfalván. Az Attkai-holtág Szúnyogosnak nevezett hor­gászhelyén veszett rókák „ba­rátkoznak" a halászókkal. Há­rom veszélyes ravaszdit már le­lőttek, illetve agyonütöttek, de továbbiak feltűnésére is kell számítani, s arra is, hogy más állatokra - kutyákra, macskákra - is átragadt már a betegség. A sándorfalvi Kővágó határrész egyik kiskertjében veszett macs­ka mart meg egy gyermeket. A feltűnően szelídnek látszó, barátságosan sündörgő kóbor állatokkal óvatosnak kell lenni, nem szabad engedni, hogy meg­közelítsék az embert. Aki „ba­rátkozó" szándékú rókát, ide­gen, mégis hízelgő kutyát, macskát lát, azt kérik, jelentse be az állatot a polgármesteri hi­vatalban, vagy szóljon a halőr­nek vagy a vadőrnek. Ha vala­kit netán veszettséggel gyanú­sítható állat támad és sebesít meg, azonnal jelentkezzen orvosnál! ... A király új ruhája című Andersen-mesedarabban fel­lépett Filó Henrietta, Gubis Ré­ka, Udvardi Aranka, Szabó Andrea, Péter György, Székely Attila, Bagyinka Krisztina, Takó Rita és Répás Kitty. A betanító, Ficsor Zoltán moz­gósította a Balástyán és Sán­dorfalván tanuló dóci gyerme­keket. Rövid nekifutással, profi „intenzitással" készültek a ne­gyedik BergenDóciai Napokra. Ahogy szokás: a sikert a min­dent elnéző - és értékelő! - szü­lők, nagyszülők, rokonok, ked­ves szomszédok biztosították. Mit ad a véletlen, illetve a szervezői sokoldalúság? A dóci fiatalok „versenytársakra" lel­tek a szegedi Odessza II. álta­lános iskola kis színjátszóiban. Az újszegediek teljes társula­tukkal felvonultak Dócott - ők is Andersen egyik mesejáté­kához nyúltak (A kis hableány), felvonultatták Kasza Tibor táncdalénekest és a Ki mit tud?­győztes, diszkótáncos Nagyimre Szilviát. A szervezésben jeleskedő Ficsor Zoltán arról is gondos­Dóci harmónia Kis falu szellemisége kodott, hogy a falusiak elérhető áron zsűrizett képzőművészeti alkotásokat - tájképeket, port­rékat - is vásárolhattak. A helyi művelődési házat bérlő vállal­kozó terveiket az alábbiakban foglalta össze: - A gyermekekkel Az infáns­nő születésnapja című Oscar Wilde-mesét visszük színre rövidesen. Az önkormányzattal karöltve szeretnénk egy helyi kiadványt megvalósítani, amit a polgárok jelképes áron kap­nának. A művelődési ház nyári hasznosítására a tárgyalások P& * rr'". Ajr' I i • L L NMQkk. .k. IÉ113 W -3t "" 1 FOTÓ: SOMOGYI KÁROLYNÉ szerint szép reményeket táplál­hatunk. Dóc környéke bővel­kedik alföldi látnivalókkal. Az ősgyep, az atkai holtág, a pet­resi töltésszakadás (a szegedi nagy árvíz „okozója", a mosás három tóból álló rendszert ké­pezett) és a homoki körülmé­nyek között egymást sajátosan kiegészítő akác-, nyár- és fe­nyőerdők megannyi vonzerőt jelentenek. A nyári táborok sa­játossága: a ház udvarán, sátor­táborban laknak a gyermekek, s használják a technikai fölsze­reltségeket. Eddig számítógépes zenei, nemzetközi minősítést biztosító búvár és drámapeda­gógiai tábor szervezésére van felhatalmazásom. A Garabon­ciás Szövetségbe tömörült ol­vasótáborok, valamint a szen­tesi középiskolás színjátszók igénylik szolgáltatásainkat. A 100 FtáiapTő igazán méltányos ár s minket az a cél vezérel, hogy nyáridőben a kis Dóc nagy forgalmú szellemi köz­ponttá váljon. Dóci harmónia: kicsik és „nagyok" P. S. Pusztaszer Alapítvány a tornateremért Ma már egy magára valamit is adó falusi település nem nélkü­lözheti a sportcentrumot. Ezzel a véleménnyel egyet értve, a pusz­taszeri elöljáróság elhatározta, bármilyen nehéz is lesz a tor­naterem mielőbbi megépítéséhez előteremteniük a szükséges pénz­összeget, a ter\'ük megmásíthatatlan. Az egyértelművé vált, hogy a falu 32 millió forintos költségvetéséből nem tudják finanszí­rozni az építkezés tervezési és kivitelezési munkálatait, ezért létre hozták azt az alapítványt, amely hivatott lesz kisegíteni a vékony pénztárcájú önkormányzatot. „A községi sportéletért és tornateremért" alapítvány egymillió forintos alaptőkéjét, az általános iskola és az önkormányzat közösen adta össze. Ötszáz-ötszáz ezer forinttal járultak hozzá az Tagjai Janosne, dr. •yosi Mihalyne, 'ovaszel Baíázsné, Ocskó Mih Nagy \y és Tóth Mihály. Pusztamérges Dánokra várva Amióta Storstrom megye összekötője, Ole Weischer úr régiónkban járva ellátogatott Pusztamérgesre, növekvő remé­nyeket támasztanak a községben a dán-magyar kapcsolatoknak. A település polgármestere erő­teljesen szorgalmazza a családi vendéglátás kialakulását, hiszen a barátságos északiak érdek­lődése a bortermő Pusztamérges iránt remélhetően gazdasági haszonnal is jár. Az első benyo­mások kedvezőek voltak a falusi turizmus, vendéglátás be­járatására, így fölmérték a fa­luban, kinek lenne kedve — és adottsága - a külhoni vendégek fogadására. Több mint tíz csa­lád jelentkezett, akiket körül­ményeikkel alkalmasnak is találnak a célra. Az első próba húsvétra te­vődik, ekkor érkezik puszta­mérgesi pihenésre, házi vendég­fogadásra egy dán család. Ha jó benyomásokkal, kedvező ta­pasztalatokkal mennek majd haza, bizonnyal jó jel lesz ez a további készülődőknek. Újra szól a „hangos" Tiszaszigeten Tiszaszigeten jó harminc-negyven évvel ezelőtt egyszer már működött „falurádió". Előbb csak a községháza tetején, később aztán, a hatvanas években, már a faluban többfelé is voltak hang­szórók. Ehhez a fejlesztéshez akkor a valamikori vezetékes nép­rádiók, más néven a „kolhozdudák" maradványait használták föl. Igen érdekesek lehettek azok a műszerek: két adót lehetett fogni rajtuk, a Kossuthot meg a Petőfit, s az adást a tanácsházán elhe­lyezett központból „sugározták", vagyis továbbították. Nos, ezek­nek a kétcsatornás rádióknak a vezetékein jutott el aztán egy köz­ponti erősítőrendszer segítségével a hangszórókhoz - s így a la­kossághoz - az információ. Később ez az erősítő tönkrement, a vezetékek leszakadtak, s érintésvédelmi szempontból életveszé­lyessé vált a rendszer, úgyhogy már a Újszentivánnal közös ta­nácsi korszak előtt, a hetvenes években meg is szűnt. Most néhány hete azonban ismét megszólalt a községháza te­tején két 25 wattos hangszóró. Autóbuszok érkezésekor-in­dulásakor sugározzák a zenei aláfestéssel - Clayderman, Vivaldi például - magnóra mondott szöveget, mely főként közérdekű információkat, így a művelődési ház programját, fórumok, gazdaköri előadások időpontját tartalmazza. „Megérte ez a 40 ezer forintos beruházás, hiszen több emberhez jutnak el így a hírek: a különböző, legutóbbi gyűléseken már jóval többen voltak, mint annak előtte" - vélekedik Ábrahám János polgármester, aki kérdésemre elmondta, hogy egyelőre csak a főtéren, ebből a két hangszóróból hallgathatják a tiszaszigeti polgárok az adásokat: nincs ugyanis pénz a továbbfejlesztéséhez. PL

Next

/
Thumbnails
Contents