Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-11 / 60. szám

SZERDA, 1992. MÁRC. 11. INTERJÚ 5 Vendégségben a szóvivőnél „A sajtó nem politikaformáló, hanem közvetítő' eszköz!" - Egy népszerű, sikeres, szakmájában elismert rádióriporter miért vállalja egy minisztérium, egy kormány politikájának tükrözését, a szóvivőséget? - Kissé hihetetlen a történet számomra is. Surján doktorral addig nem találkoztunk, rádiós munkámat ismerve kért arra, legyek a szóvivője. Vállaljak el egy olyan munkát, amely a politikus és újságíró közötti feltétlen bizalomra épülői, közeli kapcsolatot kíván. Meghökkentő volt, hogy ismeretlenül fölkért erre a feladatra, de azt érzékeltette, hogy fontosnak tartja a média szerepét, s jelentős feladatot szán annak a munkatársának, aki vezeti sajtóirodáját és képviseli őt a közvélemény előtt. Legfontosabb érve az volt, hogy olyan változást szeretne elindítani, amelyért én is szóltam a Rádióban szociálpolitikai, egészségügyi, az emberek életét közelről vizsgáló riportjaimmal. Kért, legyek a munkatársa. Ezért mondtam igent. Az újabb döntést, a kormányszóvivőség vállalását több hónapos tépelődés után hoztam meg. Ez ugyanis differenciáltabb feladat, egy egész kormányzat munkáját kell „megtestesítenem". - Ön nemrégiben a JATE Újságíróképzői programjának vendége volt. Mit mondott Szegeden az újságírópalántáknak: a szóvivőségben mi a legnehezebb? - A Rádióban mindig a magam nevében beszéltem, saját, kiérlelt véleményemet mondhattam. A szóvivői viszont egy politikus vagy egy testület véleményét közvetíti. Olyan döntésekről kell beszámolnia, amelyek mögött sok-sok kompromisszum és rengeteg olyan részlet húzódik meg, melyeket nem lehet terjedelmesen előadni. Az első hónapokban a legmeghatározóbb élményem a szorongás volt: jól tolmácsolom-e azt, amit kell. Egy ilyen pályán igazán elengedhetetlen a szerénység! Tanulni, kérdezni soha nem szégyen, így hatolhatunk az ügyek mélyére, így fedezhetjük föl az összefüggéseket. A Rádióban magamnak tévedtem. Itt viszont egy kormányt, egy teljes erővel dolgozó miniszterelnököt képviselek a nyilvánosság előtt, így minden apró hiba felnagyítódik. A szóvivő csupaszon áll a közfigyelem céltáblájaként, de nem érzékenykedhet. Ha mégis megsebezték, nagyon gyorsan fel kell dolgoznia a történteket, hogy ne gyöngüljön, inkább erősödjék a negatív élménytől. Gyakran látom a szavak és a pillanatnyi valóság közötti óriási szakadékot. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Ugye, Önök is emlékeznek Juhász Judit „mosolygós hangjára", a Családi tükör szombati beszélgetéseire, melyekben oly sokszor ismerhettünk saját gondjainkra? A hang után már az arc is ismerős. Juhász Judit, a Rádió népszerű szerkesztő-riportere 1990 májusában 24 óra alatt döntött: pályát módosít, szóvivő lesz. Azóta derűsen, nyugodt hangon. Finom gesztusokkal, csiszolt, egyszerű mondatokkal közvetíti a Népjóléti Minisztérium és a kormány döntéseit, magyarázza a történéseket. Érzem, hogyan pattannak vissza a szavaim az emberek életéről - elnézést a képzavarért! -, mert például a törvényalkotók küzdelme a polgár életérzését nem befolyásolja jótékonyan. Az emberek a gyarapodásukon vagy az elszegényedésükön mérik a politika sikerességét. Ha bizonytalan a jövőkép, könnyen megbicsaklik a bizalom is. Ebbe belefáradhatunk, ettől el is gyávulhatunk... - A szóvivő újságíró vagy inkább a politikus menedzsere? - A szóvivőségben szerencsére megtaláltam a hajdan annyira szeretett szerkesztői munkát is. Sajtótájékoztatók, háttérbeszélgetések formájában híreket, témákat, ötleteket adok az újságíróknak. A különbség csak az, hogy a riportok nem a saját műsoromban hangzanak el, hanem az országéban. Vigasz számomra, hogy olyan fiatal újságírókat segíthetek pályájuk elején, akik velem együtt vallják: a sajtó nem politikaformáló, hanem közvetítő eszköz. Tehát újságírói munkát végzek, csak más terepen. A szóvivőséget nem tartom menedzserségnek. Abban viszont biztos vagyok, hogy a szóvivő segíthet a politikusnak, hogy a sajtót ne kínzóeszköznek tekintse, hogy megtanulja használni a nyilvánosság eszközét. Újabban egyre többször hívnak háttérbeszélgetésre, március 20-án pedig egy Tapintható Tárlat megnyitására kértek, amelyen sajátos módszerrel vak és látássérült embereknek teszik „láthatóvá" Budapest köztéri szobrait. Ebből érzem, hogy sokan közéleti szereplőnek tekintik a szóvivőt. Az ilyen találkozókra szívesen megyek, mert talán el tudom mondani, honnan merítem az erőt, a bizakodást. A mi családunk tagjai nagyon tudtak örülni. Az édesanyám mindig azt mondta: ,Mi kisemberek vagyunk, a mi életünkben csak kis dolgok történhetnek. Meg kell tanulnunk örülni minden apróságnak, mert különben egész életünkben nagyon szerencsétlenek leszünk". Az ember csak önmagában találhat erőt. A baj nem teperhet le, abból építkezni lehet... - Vannak kedvenc lapjai vagy újságírói? - Egy szóvivő minden média minden munkatársának rendelkezésére áll. Ma versengenek a hírekért, ezért különösen fontos az újságírók korrekt tájékoztatása, alapinformációkkal való ellátása. Az újságíró jó néven veszi, ha beavatják. A kiszivárogtatás módszere nálunk még alig ismert. A szóvivőnek munkája közben nem lehet kedvenc lapja, rádió vagy tévéműsora. - Elődei - Bányász Rezső, ifj. Marosán György, Bajnok Zsolt, László Balázs - férfiak. Ön az első női kormányszóvivő. Kiválasztásakor vajon gondoltak-e arra, hogy egy hölgy könnyebben „eladja" a kormány politikáját? - A nő személyiségéhez a „puhább", az érzelmeknek nagyobb teret adó népjóléti, szociálpolitikai, egészségügyi tárgykör talán közelebb áll, mint egy férfiéhez. Ennek ellenére: a szóvivőségben nem a nembéli különbség, hanem a személyiség a lényeg. Az, hogy a szóvivő tárgyilagos, kulturált, tisztességes ember-e, hogy felkészült-e, hogy milyen a kapcsolatteremtő képessége. A szóvivő „tolmács", de munkája közben önmagát is adja. - Szolidan divatos ruhában, finom sminkkel, ápolt külsővel jelenik meg a nyilvánosság előtt. Hivatali szobájában a zöld kárpitok, a virágok, a munkatársai között tapasztalt visszafogott és udvarias hangnem is harmóniát, nyugalmat sugároz. Fontos a szóvivő külső megjelenése, stílusa? - Meggyőződésem: a kihívó viselet nem segíti a megjelenést. Jó, ha a szóvivő környezete, megjelenése összeszedettséget tükröz. Jó, ha látszik, hogy nem csak a szavai tisztaságára vigyáz. A jó megjelenés tiszteletet parancsol és védelmet is jelent. - Megváltozott-e az élete, veszített-e barátokat, miután szóvivő lett? - Minden barátom a régi. A ragaszkodás kölcsönös. Mégis elbizonytalanodom, ha olykor kételkednek bennem. Ha átfut a fejükben: megváltozhatom. Ha attól félnek, nem azt látom a világból, amit ők. „Judit, biztosan jól tudod, hogyan élnek az emberek, mi van Baranyában vagy éppen a Lehel téri piacon?" - kérdezik néha. holott jól tudják: ma is a Ferencvárosban, szegény emberek között élek, gyakran metrózom, a 16 éves lányom két-három órát is bumlizik, hogy eljusson a külvárosi iskolába, ahol korábban is tanult... A barátaim nem fordultak el tőlem, csak most nehezebb összeegyezteni a közös esték időpontját, hogy találkozhassunk. Vannak viszont kollegák, akiknek a távolságtartását érzem. Ezt természetesnek tartom, ha nem fordul át ellenszenvvé csakis azért, mert az illető egyik vagy másik párt híveként, rokonszenvezőjeként a túlsó partról néz. Most sokkal többen megismernek az utcán, rám mosolyognak, megbökik egymást a koncerten, odajönnek az üzletben, hogy elmondják a bánatukat... Ezek a jelek arról győznek meg, még nincs nagy baj. - Egy országgyűlési képviselőtől hallottam: szerinte közérzetjavító tényező, hogy a kormány döntéseit egy mosolygós, jó megjelenésű hölgy közli. Miből meríti az erőt, mikor a rosszabb hírt is derűs nyugalommal magyarázza? - Mikor dolgozom, szavakból építkezem. E szavaknak fedezete kell, hogy legyen. Ennek egy részét önmagamból is előállíthatom. A legnagyobb küzdelmet mindenki önmagával vívja, s ebből meríti az erőt is. A szóvivő szavainak hitele a kormányzat politikájából is fakad. Ismétlem: a polgár persze létfeltételeinek változásán méri le a politika hitelét. El szeretném hitetni az emberekkel: nem szabad félniük, mert a legjobb úton vagyunk afelé, hogy jobbra forduljon a sorsunk. - Ezek szerint eddig olyasmit kellett közvetítenie, amivel azonosult. Keleti György, a Honvédelmi Minisztérium szóvivőjének lemondása igazán aktuálissá teszi a kérdést: Ön milyen okok miatt válna meg feladatától? - Csak azt szabad csinálnunk, amiben hiszünk. Ha eltávolodom a feladattól és magamat is kívülről nézem, abba kell hagynom, amit csinálok. Szem előtt tartom az aranyszabályt: csak az informálhat másokat, aki maga is tájékozott, aki hiteles, akiről tudják, igazat mond. A szóvivő - mondják — legfeljebb háromszor engedheti meg magának, hogy hazudjon. Én egyszer sem szeretnék... E két év alatt megismertem a kormányzat erkölcsiségét. Ebbe beleférhet néhány nem igazán sikerült döntés, ügyetlenkedés is. de tisztességtelenség nemigen. Antall József eddigi élete a garancialevél, hogy ez a kormány nem szavaz meg olyan döntést, amivel én nem tudok azonosulni. Ha mégis, akkor visszatérek rádiós munkámhoz. ÚJSZÁSZI IIJONA Belépő Én már akkor gondoltam, hogy itt baj lesz, amikor a rádió-krónika többször és következetesen „nah-lik"-nak mondta a „nálik"-nak ejtendő nevet, úgymint az új tévéalelnök nevét. És Nahlik (ejtsd tehát: „ nálik ") úr egy ilyen problémás névhez illően problémásán kezdte pályafutását. Jóllehet nehéz lenne hibáztatni azért, hogy hétfő délutáni kinevezését követően azonnal munkához látott. Bement a televízióba, jó szimattal azonnal fölfedezte, hogy a pénzügyek nem stimmelnek, azonnal látta, nincs is igazi gazdájuk, s azonnal talált is „illetékes főosztályvezetőnek " megfelelő embert. Azonnal értekezletet hívott össze, s a meghívottak sorából látszik, azonnal tudta, hogy neki Chrudinák és Pálfy G. urak megfelelő partnerek, az intendánsok azonban nem. Azonnal nyilatkozott a tévéhíradónak a tévé pénzügyeiről, s körlevélben azt is közölte azonnal: átvette a hatalmat. Ha az olvasó némi iróniát vélt fölfedezni eddigi soraimban, nos - nem tévedett. Mint a híradásokból kiderüli, az alelnöknek hétfő délutáni kinevezését követően egészen szerda délelőttig kellett volna tétlenül!?) várakoznia, hogy hazaérkezzen Amerikából a dolgok jelenlegi állása szerinti főnöke, Hankiss Elemér. Akivel - tekintettel arra, hogy még soha nem találkoztak -, vélhetően nem lett volna fölösleges megbeszélni, mi is lenne az alelnök dolga. Igaz, Nahlik (ejtsd: „nálik") Gábor kapott instrukciókat a munkájára vonatkozólag, saját bevallása szerint magától a miniszterelnöktől. Ezen instrukciókban szerepelhetett bizonyára az Egyenleg című műsor neve is, ami bizonyos ideje sokak szemében szálka. Az alelnök megszűntetni nem akarta az Egyenleget - mint nyilatkozta -, csupán racionalizálni. Egy esemény - egy tévés stáb címen. Anélkül, hogy hosszas elemzésbe kezdenék Híradóról és Egyenlegről, megjegyzem: a kétfajta hírműsort pontosan konkurens mivoltuk erősítette; a Híradó azóta javított sokak szerint erősen bírálható színvonalán, amióta létezett Egyenleg. A „racionalizáló" intézkedés éppen a sajtószakmában is olyannyira fontos versenyt szűrné ki. És van még valami, ami fontos (lenne) a sajtóban (is): a csapatmunka. Az alelnök vihart kavaró belépője talán éppen azi az esélyt iktatta ki, hogy a tévében elkezdődjön az olyannyira áhított minőséget produkáló tevékenység, a csapatmunka. Egyeduralomnál persze nem kell se verseny, se csapat. De ugye, nem erről van szó? BALOGH TAMÁS Ausztrál segély déli szomszédainknak A jelentkezőkkel szemben támasztott követelmények: horvát, szlovén, vagy jugoszláv állampolgár legyen, állandó lakhelye Horvátország, Szlovénia, vagy Jugoszlávia. Regisztrálják az UNHCR-nél, az ICRC-nél, a niece -, aki 1991. április 30 óta Vöröskereszt valamelyik helyi vagy ausztrál állampolgár vagy Rendkívüli segélyprogramot dolgozott ki az ausztrál kormány horvát, szlovén és jugoszláv állampolgárok ausztráliai rokonaikhoz való kitelepedését elősegítendő. E segély abban az esetben érvényes, ha az érintettet az országukban történt háborús események miatt az illetékes szerveknél hontalanként regisztrálták, továbbá, ha a jelentkező a volt lakóhelyén nem képes már normális élet visszaállítására. szervezeténél vagy más ille tékes szervnél. Legyen olyan rokona (szülő, gyerek, testvér, nagynéni, nagybácsi, unokaöccs, unokahúg - nephew, állandó tartózkodási engedéllyel rendelkezik, jelenleg is Ausztráliában él, és garanciát tud vállalni a jelentkezőért. A segélyre pályázónak be kell bizonyítania, hogy nemzetiségi hovatartozása miatt jogos a félelme a diszkriminációs bánásmódtól, illetve azt is, hogy eddigi otthonában nem képes a rendezett élet ••••••••• visszaállítására. A bécsi ausztrál nagykövetségen 1992. április 30-ig fogadnak jelentkezéseket, amelyek közvetítésével a magyar menekültügyi hivatalok foglalkoznak. Szegeden az Olajbányász tér 1. szám alatt található a hivatal. Ki darabolta fel Jónás Mátyást? Két héten át mindennap az 5. oldalon CSAK A KOCSI KELL! Hortobágyi Zoltán riportsorozata az utóbbi esztendők egyik legkülönösebb és legborzalmasabb gyilkosságáról. Tavaly, november 11-én este, egy Ecser környéki elhagyott úton Kiss Mihály tarkónlőtte Jónás Mátyást. Beült annak vadonatúj BMW-jébe, Szolnokra hajtott és a garázsban földarabolta áldozatát. Kiss Mihály néhány napja maga tett ezekről vallomást. Ki ez a vékony, gyöngécske férfi, aki képes volt erre a szörnyű tettre. Róla beszélnek egykori kollégái, ismerősei, édesanyja, bátyja. Egyedül a szerzőnek adott interjút a Gyorskocsi utcában fogva tartott Kiss Mihály. Holnaptól az 5. oldalon a „darabolás gyilkosról''' olvashatnak riportsorozatot két héten át.