Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-10 / 59. szám

4 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1992. MÁRC. 10. Kitartott kamatok? A mind gyakrabban hallható csökkenő inflációs előrejelzések egyelőre még a betéti kamatoknál is csak nagyon kis mértékben éreztetik hatásukat. Igaz ugyan, hogy a legújabb lakossági konstrukciók már egyértelműen felhívják a figyelmet a változó, esetenként negyedévente újra megállapított kamatra, illetve a tervek szerint a PM új, változó kamatozású kincstárjegyének hozama 36-ról 33 százalékra csökken, a hiteleknél még alig érzékelhető valami. A jegybank kamatcsökkentését, egy-két kivételtől eltekintve, nem követte a kereskedelmi bankok hasonló intézkedése, s úgy tűnik, hogy a kamatok - elsősorban természetesen a hiteleké - csak késéssel követik majd a várakozások szerint csökkenő inflációt. Az üzletinél alacsonyabb kamatozású, vállalkozásoknak szánt célhiteleken - Start, Egzisztencia, Privatizációs stb. túlmenően a különböző kormányhitelek is csak részben tudnak eleget tenni a meghirdetett elvárásoknak. Egyrészt azért, mert a keretet biztosító ország ezzel sokszor saját gazdálkodóit - vegyes vállalataink külföldi partnereit - is preferálni próbálja, másrészt a kereskedelmi banki közvetítéssel adott hitel nem ritkán üzletivé drágul, mire a végső fogyasztóhoz, a vállalkozásokhoz ér. Az üzleti kamatozású hitel ára jelenleg negyven százalék körül van. (Egy évvel ezelőtt 34, két éve 27 százalék volt az átlagos hitelkamat.) A maximális futamidő egy év, és csak rendkívüli esetekben juthat a vállalkozó, a gazdálkodó szervezet 2-3 éves lejáratú hitelhez. Ezt azonban már szinte kizárólag a budapesti központokból engedélyezik, s természetesen csak nagyon alapos hitelfedezet-vizsgálat után. A célt a beruházás-gazdaságossági számításokon keresztül értékelik ugyan, legfontosabb azonban a fedezet. Ennek forgalomképes ingatlanban, esetleg hasonlóan forgalomképes gépben mindenképpen cl kell émic a felvett összeg másfélszeresét. A vállalkozásbarátnak hirdetett gazdaságpolitikából egyelőre csak annyit érzékel a megcélzott réteg, hogy még mindig drága a hitel, a biztosítékot egy valóban kezdő vállalkozó a család létalapjának veszélyeztetése nélkül képtelen letenni, a bankgarancia pedig akár 8-10 százalékkal is megdrágítja a hitelt. Miután ötven százalék feletti jövedelmezőségű, törvényes keretek között bonyolított vállalkozási részterület nagyon kevés található, legtöbben a gyors megtérülésű kereskedelemben keresik boldogulásukat. A nagyobb vállalkozások, az egykor állami középvállalatok a termelés elengedhetetlenül szükséges forgóeszközhitelhez is nehezen jutnak hozzá, illetve a kamatokat nem tudják kigazdálkodni. KOVÁCS ANDRÁS Megvették maguknak Teljes egészében dolgozói tulajdonba került a Gyár- és Gépszerelő Vállalat. Az Állami Vagyonügynökséggel kötött adásvételi szerződés értelmében a cég 82 százaléka vált a vállalat dolgozóinak tulajdonává, a fennmaradó részből pedig kárpótlási jegyekért értékesítenek részvényeket. Egy kevés - törvény által meghatározott - tulajdonhányad a helyi önkormányzatnak is jut. A gyárat SÍK) millió forintra tartotta az ÁVÜ. A dolgozók úgy teremtették elő a vételárat, hogy a 15 százalékos kedvezmény igénybevétele mellett 100 millió forint készpénzt tettek le, 436 millió forintot pedig privatizációs hitel formájában szereztek meg. Az immár dolgozói tulajdonban lévő gyár július 1jével a tervek szerint részvénytársasággá alakul, és akkor további szervezeti változtatásokat is végrehajtanak majd. A szokásostól eltérő privatizációt az tette lehetővé, hogy a Gyár- és Gépszerelő Vállalat fennállása óta sohasem volt veszteséges. Árbevétele évről évre nőtt, még az elmúlt évben is 5,2 milliárd forintos árbevétele volt, 400 millióval több, mint 1990-ben. Tavaly mindössze 105 millió forint nyereséget ért el, ami a hazai piac visszaesése miatt következett be. A cég éppen azért választotta a privatizlciónak ezt a módját, mert tartott attól, hogy az idegen jelentkező csak a nyereséges, külföldi tevékenységet vásárolja ki. (MTI) Valutaárfolyamok Pénznem vételi eladási árfolyam, 1 egységre forintban Angol font 134,29 137,09 Ausztrál dollár 58,95 60,19 Belga frank (100) 228,09 232,75 Dán korona 12,10 12,36 Finn márka 17,18 17,58 Francia frank 13,81 14,09 Görög drachma (100) 40,33 41,17 Holland forint 41,70 42,56 ír font 125,01 127,61 Japán yen (100) 59,28 60,48 Kanadai dollár 65,51 66,91 Kuvaiti dinár 264,78 270,28 Német márka 46,91 47,87 Norvég korona 11,97 12,21 Olasz líra (1000) 62,59 63,87 Osztrák schilling (100) 667,24 680,84 Portugál escudo (100) 54,49 55,59 Spanyol peseta (100) 74,39 75,91 Svájci frank 51,70 52,78 Svéd korona 12,94 13,20 USA-dollár 78,14 79,70 ECU (Közös Piac) 95,97 97,93 A gazdaság színeváltozása 40000./ 32000. 24000. 16000. 8000./ 1989 • 1991 vállalat, tröszt gazdasági társaság A kft.-k viszik a pálmát A vállalkozások fele még mindig budapesti Előzetes adatok szerint közel ötvenezer jogi személyiségű gazdasági szervezet működött tavaly év végén az országban. Számuk az utóbbi három év során - a társasági törvény életbelépését követően - közel az ötszörösére nőtt. A társasági formán belül a korlátolt felelősségű társaságoké a vezetőszerep, hiszen 1991 végére arányuk meghaladta a 95 százalékot. Számuk gyors növekedővel lehetővé vált, hogy a magán kistőkék is közvetlenül bekapcsolódhassanak a termelőszférába. A régi típusú gazdasági szervezetek közül a vállalatok számában 1989 óta lassú és fokozatos csökkenés mutatkozik: ennek mértéke 1990-ben 1,5 százalék, '91-ben már 5,2 százalék. A különféle szövetkezeteknél csak csekély növekedés volt tapasztalható: az 1989-ben működött 7546 helyett 7749 ilyen gazdasági egység működött tavaly hazánkban. Az 1991 végén működő 49 ezer 378 gazdasági szervezet közül 16 ezer 255 a kereskedelemben, 11 ezer 530 az iparban, 6 ezer 600 az építőiparban és 3 ezer 543 az üzleti szolgáltatások területén tevékenykedett. A gazdasági szervezetek számának rendkívül gyors gyarapodása a nagyság szerinti eloszlást is jelentősen megváltoztatta a közepes- és egészen kisméretű (1-2 fős) szervezetek javára. 1991 végén az összes gazdasági szervezet 71,2 százaléka 20 alkalmazottnál kevesebb személyt foglalkoztatott. A 21-50 fő közötti létszámot foglalkoztató szervezet 12,5 százalékot, az 51-300 főt foglalkoztatók 11,2 százalékot képviseltek, míg a 300 főnél nagyobb szervezetek aránya 5,1 százalékra esett vissza. A gazdasági szervezetek többsége azonban továbbra is Budapestre és környékére koncentrálódik. A cégek 43,4 százaléka a fővárosban és 8,6 százaléka Pest megyében működött a tavalyi év végén, míg a többi megyére 1,5-4,1 százalék jutott. R. G. KÖRKÉP Tegnaptól jegyezhetők az első értékpapír-befeketetési alap, a CA befektetési jegyei. A kibocsátás iránt számottevő külföldi érdeklődés is van, hiszen ez a kör eddig bonyolult módon juthatott csak hozzá azokhoz a papírokhoz, amelyeket az alapból vásárolni kívánnak, vagyis az államkölcsönt megtestesítő értékpapírokhoz. Egy év alatt több mint kétszeresére növekedett a lakossági hitelhátralékok összege: az év végén már 4,4 milliárd forint volt az adósok hátraléka, míg 1990 végén csak 1,8 milliárd forint. Az elmúlt évi ugrásszerű növekedés összefügg a munkanélküliek számának emelkedésével. Jelenleg mintegy 300 ezer adósnak van hátraléka. Miközben romlik az adósmorál, a betétállomány tovább növekszik. Januárban 6 milliárd forinttal emelkedett a lakossági betétek összege. Az amerikai értéktőzsde-felügyelet (SEC) irodákat kíván létesíteni Kelet-Európában a térségbeli részvény- és kötvénypiacok fejlődésének elősegítésére. A testület szakértői az érintett országokban működő amerikai követségeken dolgoznak majd. Az irodák technikai segítséget nyújtanak majd a tőzsdei tevékenység szabályozásához és tanácsokat adnak a tőkepiac kiépítéséhez. Vendéglátásmód Sok kicsi többre megy? A vendéglátás privatizációja valójában nem most, hanem tíz évvel ezelőtt, a szerződéses üzletek rendszerével kezdődött - mondja Éri Ferenc, a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat megbízott igazgatója. - Akkor a privát éttermeket tekintettük ideálnak, most viszont a vendéglátásban is élvezzük és szenvedjük a kezdeti kapitalizmus előnyeit és anomáliáit. Vannak, akik gazdasági kényszerből folytatnak olyan gazdálkodást, amely talán nem mindig a vendég érdekeit tartja szem előtt. A tőkeszegény, kezdő vállalkozóknak ugyanis most kell felhalmozniuk. A szakértelem és a vállalkozói készség sem mindig esik egybe. Ráadásul ma mindenki kereskedni akar, mert a termeléshez nagyobb befektetésre van szükség, ami lassabban térül meg. így sokféle vállalkozó kerül a vendéglátásba, és el kell telnie még egy kis időnek ahhoz, hogy a piac kiválogassa azokat, akikre a fogyasztóknak igazán szükségük van. - És a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat egységeivel mi lesz a piacon? - A vállalat kétszáz üzlete közül a létszám és az üzemelésforma alapján 146-ot érint az előprivatizáció, ezeket 1990 és 92 ősze között kellene magánkézbe adni. A privatizációt a CSMVV végzi az Állami Vagyonügynökség megbízásából. De előre látható, hogy a tulajdonjogi rendezetlenségek miatt nem minden üzlethelyiség magánkézbe adása lesz végrehajtható. Sokhelyütt magáningatlanon van az egység, vagy nem önálló üzletről van szó. - Mennyire mondható sikeresnek az eddigi privatizáció? - Szegeden a legjobb a helyzet; a kisebb alapterületű üzletek általában gazdára találnak. Vidéken kisebb az érdeklődés, főleg a tulajdonjoggal nem, csak bérleti joggal rendelkező egységek iránt. A kezdetihez képest pang a privatizáció, az árak mennek lefelé. Az ÁVÜ pedig január elsejétől elvonja a vállalattól a privatizálandó, de még el nem kelt üzletek nyereségét. - A vállalat hálózata fokozatosan csökken. Mi történik a központtal és a termelő üzemekkel? - A központtal az a probléma, hogy az adminisztratív feladatok nem egyszerűsödtek olyan mértékben, ahogyan a pénzelvonás miatt le kellene építeni az „apparátust". Az elmúlt tíz évben harmadára csökkent a vállalati központ létszáma, de a jelenlegi üzletmenet még a mostani 60 főt sem tudja eltartani. Ráadásul ez a gárda sem képzettségét, sem összetételét tekintve nem erre a rendkívül nehéz átmeneti időszakra szerveződött. A termelői háttér - a nagy kapacitású hidegkonyhák és cukrászüzemek - tovább dolgoznak; saját egységeinknek nyersanyag-, a privatizáltaknak kereskedelmi áron. Elképzelhető, hogy a teljes privatizáció után a vállalat részeként, de bérleti formában működnek majd tovább. - Hogyan képzelik a vállalat privatizációját? - Az átmeneti időszakban csak az önfenntartás lehet a cél, mert az előző évek 30 milliós nyereségével szemben a mérleg most 20 milliós veszteséget mutat. Később, kft.-vé vagy rt.-vé alakulással, külső tőke bevonásával, az egységek vállalkozásszerű működtetésével lehet versenyképessé tenni a vállalatot. Már folyik az ajánlatkérés a külföldi tőke bevonására, a hazai befektetők ugyanis nemigen tolonganak. Problémát jelent, hogy tűi sok egység van egy városban, ezért, ha a vállalatot egyben privatizálják, néhány helyen profilváltásra is szükség lesz. KECZER