Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-07 / 32. szám

6 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1992. FEBR. 7. Válámi ván... - Néhány évvel 56 után megjelent Budapesten egy szovjet, bocsánat, orosz komikus, Arkagyij Rajkin - kezdte öreg barátom, Bakó András, kényelmesen hátradőlve karszékében -, és előadott - méghozzá magyarul! - egy humoros monológot, melynek ez volt a refrénje: VALAMI VÁN, DE NEM AZ IGAZI. Fergeteges sikert aratott, nem is sejthette, mennyire a szívünk közepébe talált: ez a mondai ugyanis tökéletesen kifejezte a kor uralkodó életérzését. Most viszont a jelek szerint az igazi ván, csakhogy az valahogy nem eléggé válámi, - ugye, érted, mire gondolok? Bólintottam, mire Bakó András szivarra gyújtott, és folytatta. - Itt van, például, az eső. Azelőtt az eső a frissen ásott föld és a pipereszappannal mosott lányhaj illatát árasztotta, most viszont ázott kutyaszőr-szaga van: az isten tudja, mit csináltatok vele... -Én semmit - mentegetőztem ijedten, de öreg barátom ügyet se vetett rám. - Meg aztán itt vannak a házaitok. Istent keresitek, a vallásos érzést próbáljátok visszahozni kiszikkadt telketekbe, de hát megy ez úgy, hogy közben kietlen betonkalitkákban laktok? Azt hiszitek, Isten a tapéta mögül fog előbújni, csótányok kíséretében? Az én gyerekkoromban még igazi házakban éltünk - igaz, összkomfort nélkül, de minden háznak volt pincéje és padlása, azaz mindegyik tükrözte a kozmikus világrendet: pokol, föld, mennyország. A pokolnak a pince felelt meg, ahová a szenet hányták be kora ősszel, és szénporos macskák kergették a szénportól fekete egereket ördögök a kárhozottakat -: ide izgató és félelmetes volt lemenni a napi tüzelőért; hányszor megfogadtam, hogy jó leszek inkább, csak ezt a mindennapos elkárhozást ne kelljen megismételnem.'...A föld, a földi élet színtere volt maga a ház: a lakószobák, a konyha, az éléskamra; itt zajlott az emberi család élete: Adóm az orcája verítékével kereste meg a kenyerét, miközben Éva főzött, mosott, gyereket nevelt, és fűszeres ételekkel s „fénylő-öle édes örömével" várta haza párját... Ezekről az örömökről mi, gyerekek, is alkothattunk némi fogalmat, mivel az egész család egy szobában aludt, s éjszaka gyakran ébredtünk szapora lihegésre, elfojtott sikolyokra, melyeket a támlás szülői ágy nyikorgása kísért, szorongatóan izgalmas élmény volt, mint egy későromantikus szimfónia szkercója; az emberi létezés minden alantassága és fensége kifejeződött benne... És megvolt a mennyországunk is: a padlás. Ide csak ritkán engedtek fel, mert itt tárolták télen a sonkát, kolbászt, a diót is egy vesszőkosárban, meg mindenféle limlomot: kopott, behorpadt bőröndöket, összekötözött újságokat, régi ponyvaregényeket - egy akkoriban feledésre ítélt világ kultúrájának emlékeit; szentképekre is emlékszem, amelyek idekerültek. Am ezt a télen dermesztően hideg, nyáron kibírhatatlanul forró és fülledt teret fénysugarak járták át, akárcsak a templomi képeken - titokzatos, megszentelt félhomály uralkodott itt, s a fénysugarakban örvénylő porszemek az égi lelkek sereglését idézték. Lélek voltam én magam is, hangtalan mozgású, félig lebegő, amikor a mennyei lomok között kotorásztam. Nem a készleteket megdézsmálni, hanem olvasni jártam ide, de még azt is tiltották... Egyszer megpróbáltam selyemhernyót tenyészteni. Minden reggel felpattantam feles kerékpáromra és kivágtattam az eperfás országútra. De hiába etettem hernyóimat: vagy a levelek fonnyadtak meg, mire hazaértem, vagy a padlás - hiszen csakis ott tarthattam őket - volt túl meleg vagy túl hűvös, alig néhány gubózott be, nem lett volna érdemes leadni őket a selyemgombolyítóba. így hát magára hagytam az egész tenyészetet, ám amikor jóval később valamiért felmentem a padlásra, váratlanul rajnyi lepke röppent fel előttem, pörögve-forogva keresték a kiutat, a fehér angyalszárnyakat átvilágító fénylándzsák vezették őket - egy perc alatt eltűntek, kirepültek a nyitott padlásablakon. Akkor láttam életemben először és utoljára az ég angyalait - fejezte be Bakó András, és behunyta a szemét. Tudtam, most magára kell hagynom öreg barátomat. Lábujjhegyen lopakodtam ki a szobából. BAKA ISTVÁN Jazz-nap az IH-ban Minden jazz-zenész megszállott ember. Szenvedélyesen szeretnek zenélni, s általában mégis kevés a fellépési lehetőség, alacsonyak a gázsik és ritkán készíthetnek lemezt. Mondom általában, de a legutolsó megállapítás aLél biztos kivétel az In Line, hiszen két év alatt hét jazz lemez anyagot készítettek. Most jelenik meg Night Line Series „fedőnév" alatt sorozatuk a Protonnál. A lemezcsomag első tagja egy Vasvári-Debski lemez. Krzesimir Debski a String Connection alapítótagja volt, és őt választották Lengyelországban a 80-as évek dzsesszzenészének. A második lemez is megjelent már, ez a Secret Flight Lakatos Tony közreműködésével. Ezt követi egy In Line koncertlemez, majd Lakatos Tony egyik amerikai lemeze. A sok lemez azonban nem jelent elszürkülést az In Line zenei világában, hiszen rendszeresen hívtak vendégmuzsikusokat, illetve a lemezeken más-más zenekari tag került előtérbe. Ettől lesz mindig más az In Line zenei arculata. Mely anyag eléggé „közérthető", sőt néhányan slágerzenének nevezik. Vasvári Pál szerint azonban a free-zene helyére egyre inkább visszajön a harmónia, s ahol véget ér a ritmus, ott a hallgathatóság határa. De minderről - élőben - a saját fülünkkel is meggyőződhetünk február 11-én az Ifjúsági Házban este 8 órakor kezdődő In Line koncerten. A csapat tagjai: Vasvári Pál basszusgitár, Csepregi Gyula szaxofon, Tóth Gyula - gitár és Szendófi Péter dob. A jazz szerelmeseinek azonban érdemesebb korábban elindulni otthonról, ugyanis az IH lemezklubjában 18 órakor a CO-DO-NA jazz-trió lemezeit mutatja be Szerdahelyi Zoltán kritikus. A 10 éve haláleset miatt feloszlott trió csak 3 lemezt hagyott az utókorra. Zenéjükben többféle stílusvilág keveredik, megtalálható benne az indiai szitárzene, az avantgard jazz, a latin-amerikai népzene és klasszikus komolyzene elemei is. Egyszóval igazi csemege, csak vájtfülűeknek! TAKÁCS VIKTOR Tévéjegyzet A Szomszédok Dallasban vannak Nem kell hozzá különösebb jósolói tehetség, varázsgömb, bűvös sapka meg ilyenek, hogy ha megkérdeznénk elég sok embert, hogy szerinte melyik a legnézettebb tévéműsor, akkor a nagy számok törvénye alapján az egyik fele a Szomszédok-ra, a megmaradt másik fele pedig a Dallasra tippelne. Legalábbis én erre tippelek. Az más kérdés, hogy egy nemrégiben elkészült nézettségi toplista kimutatta, hogy a Szomszédok 123. fejezetének 72 százalék, a Dallas című filmsorozat 55. részének péntek esti ismétlése 70 százalékos nézettségnek örvendhetett. A sorozatok szapulására itt nem szabad kitérni, elvégre sokszor az ízlések is tudnak akkorát csattani, mint a pofonok. Inkább érdemesebb összevetni a két a sorozatot, és esetleg az azonos tendenciák alapján megállapítható, hogy mit esznek rajtuk. Az elég nyilvánvaló, hogy két teljesen, anyagi helyzetükben különböző „társaságot" mutat be. Amíg az egyik helyen arról beszélnek, hogy, 6, áremelés, nem lesz pénz tejre, stb.-re, addig Bobby azt mondja; hogy, de remek üzlet, apa már úgyis régóta akart egy saját kőolajfinomítót. A Dallast nézve tudjuk, hogy ez az ostor nem csattanhat rajtunk, a Szomszédok ostora meg azonnal csattog a hátunkon, és mégis élvezzük, élvezzük a saját nyomorúságunkat, ha az a tévében látható. De amiről mind a két film, bár más síkon beszél, hogy se így Dallas-módra, se úgy Szomszédok-módra nem jó, mert mindkét helyen ott az emberi tényező, s az ember állandóan galibákat csinál. Egyfelől a sok pénz őrülete, a gazdagság keveri a masszát, másfelől a pénztelenség, a „nincs". A nézőben ott a pénz vágya, de ott helyben a hiánya is. És ha jól megnézzük, akkor egyik sorozatban sem lehet felfedezni, hogy a szereplő átlagember valamiféle tartással, esetleg önbecsüléssel viselné a gazdagságot, vagy a szegénységet. Ezt különkülön a filmekben nehéz (keveseknek könnyű) tettenérni. Akkor arra gondoltam, hogy mégis van egy elég egyszerű módszer, amivel tettenérhetó az említett „tartástalanság". Ha például a nagyon fent idézett jeleneteket filmkockákban is egymás után, párhuzamba állítanánk. Akkor láthatnánk igazán, hogy ugyanarról a dologról miként nyafog egy gazdag amerikai és hogyan egy szegény magyar. S akkor ez a kétféle nyafogás megvilágítaná, illetve nevetségessé tenné egymást. Aztán jöhet a kioltás. És már látszik is, nem csak egy kutya, vagy gyermekszereplő vihet közsikerre egy filmet, hanem egy kis mérsékelt nyafogás elég ahhoz, hogy a fél ország könnyben úszva még koszosabbra mossa a szennyesét. PODMANICZKY SZILÁRD FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN Gábor Dénes-díj - biológusnak 23 millió dolláros koldusok? ••^•HNM Dr. Frank József, a Gabonatermesztési Kutatóintézet főigazgatója is egyike hazánkban azon keveseknek, akik elmondhatják magukról: megkapták az új szellemi alkotások elismerésére létrehozott - napjaink egyik, vagy talán legrangosabb kitüntetését, a - Gábor Dénes-díjat. Mindez azonban elsősorban azért igazán figyelemre méltó, mert biológusként az országban elsőként, ő részesült ebben az elismerésben. - Főigazgató úr! Ezt a díjat, amely kevésbé ismert a közvélemény előtt, de tudományos körökben is a műszaki szellemi alkotások, találmányok elismeréseként tartják számon, ön biológusként kapta meg. Miért? - Mindenekelőtt tudni kell, hogy a holográfia feltalálójáról, az ezért 1971-ben Nobel-díjat is kiérdemelt Gábor Dénesről elnevezett kitüntetést eredetileg a műszaki alkotások elismerésére hozták létre. Két és fél esztendeje a Novofer Innovációs Közös Vállalat kezdeményezte, ezt azon meggondolásból, hogy a rendszerváltással párhuzamosan megszűnt több, a tudományos eredményekért addig adott kitüntetés. Az alapítványhoz azután, tovább növelve ezzel rangját, csatlakozott még az Ipari Fejlesztési Bank. a Dunai Kőolajipari Vállalat, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület, az Országos Találmányi Hivatal, valamint az Altalános Értékforgalmi Bank is. így most már a mintegy három és fél millió forintos tőke kamatait fordíthatják díjazásra, szakmai kutatások, tanulmányutak finanszírozására. Sőt, az alapítvány kuratóriuma úgy döntött: az elismerést nem korlátozza kizárólag a műszaki tudományok területére. Ennek köszönhetően lettem én biológusként, több szabadalmamnak köszönhetően, legutóbb a hét díjazott egyike. Ki kell emelnem azonban azt, hogy e kisszámú kitü ntetett közé egyedül a mi megyénkből jelöltek ki két szakembert. Rajtam kívül ugyanis még dr. Rapcsák András, a Mérleg Kft. ügyvezető igazgatója is megkapta a Gábor Dénes-díjat. - Az átlagember számára kicsit idegenül hangozhat, hogy biológiai találmányok szabadalmaztatásáról beszélünk, hiszen ez a fogalom a köztudatban elsősorban műszaki alkotásokhoz kötődik. - Igen, ez nagyon hosszú ideig így is volt. A biológia területén létrehozott szellemi értékeket korábban a különböző külföldi és hazai szaklapok mindenki számára hozzáférhetővé tették. A tudomány ezen egyetemes jellege akkor kezdett beszűkülni, amikor az államok egyre kevésbé finanszírozták a kutatásokat. Az azt támogato magáncégek pedig nem voltak érdekelve abban, hogy esetleg mások ötletet meríthessenek az ő pénzük segítségével megszületett kutatási eredményekből. Ezért 1969-ben hoztak törvényt arra. hogy szabadalommal lehet védeni a növény- és állatfajtákra vonatkozó találmányokat is. Ezzel vették gyakorlatilag elejét annak, hogy valaki eltulajdoníthassa egy másik kutató szellemi termékét. - Hány szabadalom fűződik az ön nevéhez, és . mely növényre vonatkozóan ? - Napraforgó-nemesítéssel foglalkozom, amellyel kapcsolatban húsz szabadalmam van. Ezek között azonban nem mind hazai, mivel,jó" magyar szokás szerint nehézségekbe ütközött az első napraforgóhibridjeim elfogadtatása, pedig túlzás nélkül mondhatom, akkor, a '80-as évek elején ez tudománytörténeti eredménynek számított. Ezért nerii volt más választásom, külföldön is megmutattam a találmányaimat, ahol azokat azonnal el is ismerték. Közel hat évi küzdelem kellett ahhoz, hogy Magyarországon is értékeljék az általam kifejlesztett napraforgóhibridek előnyeit. Napjainkra viszont már sikerült elérni, hogy a hazai vetésterületek ötven százalékát már a mi fajtáinkkal yetik be. Emellett hét nyugat-európai országban is forgalmazzuk ezeket, de ott vagyunk már Kanadában, USA-ban, Marokkóban, Argentínában és Szudánban is. Intézetünk és Magyarország számára ez a nemzetközi elismertségen túl azért nagyon fontos, mert e vetőmagok forgalmazása évente huszonhárommillió dollárt tesz ki. Ebből a GKI-nek is jelentős összeg jut, amely hozzásegít minket a működőképesség fenntartásához, kutatásaink további folytatásához, a magyar állam ugyanis, sajnálatos módon, ma igen csekély összeggel támogatja még a nagy értékeket előállító tudományos kutatásokat is! N. RÁcz JUDIT •BHMH Német nyelv és testnevelés Új tagozatok az Odessza II. iskolában Az Odessza II. Számú Altalános Iskola az 199293-as tanévben testnevelés és német tagozatos első osztályokat indít. Az iskola némettagozatos osztályában a magyar nyelv és irodalom tantárgyát a nyelvi irodalmi kommunikációs képességfejlesztő módszerrel oktatják majd. a német nyelvet pedig a felvett diákok az első osztály második félévétől heti 2x1/2, illetve 3x1/2 órában tanulhatják. A német nyelv oktatása a harmadik osztálytól csoportbontás alapján történik majd: egy csoport emelt (tagozatos) óraszámban, a másik heti 2 illetve 3 órában tanulhatja a nyelvet. Eredményes előmenetel esetén a diákok a 8-ik osztály végén nyelvvizsgát tehetnek, s ezen kívül az iskola németországi kapcsolata lehetőséget ad a nyelvgyakorló csereüdültetések megszerve zésére is. Az Odessza II. Általános Iskola az indítandó testnevelés tagozatra azokat a leendő elsőosztályosokat várja, akik jó mozgáskészségűek és kedvet éreznek a kézilabda, az úszás és az atlétika iránt. Ezen a tagozaton angol és német nyelvoktatás között választhatnak. A felvételik időpontja 1992 február l l-e és 18-a; mindkét esetben 16 és 18 óra között. A helyszín: Odessza II. Általános Iskola Szeged, Herke u. 5. (Tel.: 54 564). A testnevelés tagozatra jelentkezők felszerelést vigyenek magukkal.