Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-29 / 51. szám

SZOMBAT, 1992. FEBR. 29. A HELYZET 5 Torgyániáda Egy szép emlék - ünneplés a szegedi Sportcsarnokban Gálszécsy visszautasítja Torgyán állítását Gálszécsy András, a nemzetbiztonságot felügyelő tárca nélküli miniszter visszautasítja Torgyán Józsefnek azt a több fórumon is elhangzott kijelentését, amely szerint a Független Kisgazdapárt „33-as" frakciójának elmúlt hét végi, a vásár területén tartott gyűlését a Nemzetbiztonsági Hivatal biztosította volna. Gálszécsy András az MTI munkatársának elmondta: felháborítónak tartja, hogy vannak olyan személyek, akik egy nemzet biztonságára ügyelő szerv tevékenységét pártpolitikai célokra igyekeznek felhasználni. A tárca nélküli miniszter olcsó rágalomnak tartja az ügyet, s nagyon szeretné, ha Torgyán József ez egyszer állításai igazolására végre bizonyítékokkal is előállna, s nem csak vádaskodna. / Éljen Torgyán! Ha majd rendet teremt Öreg, 66 éves, félig kiszen­vedett választópolgár vagyok. Sajnos, sok tapasztalatom elle­nére, választáskor favoritom volt Antall és most le a lanttal. Életemben nem ez az első baki. Egyetemista koromban, 1946-ban lobogómat fényes szellők fújták, és úgy, mint Nékosz- (népi kollégium) tag, hittem a jövőben. A Győrffy­kollégiumban tartandó fejtágító előadások előtt a „nagyok" ­Rákosi, Gerő, Révai és Veres Péter - megegyeztek abban, hogy nem pártpolitizálnak, ha­nem csak kizárólag ideológiával szédítenek bennünket. Az első nekiugráskor Rákosi, Gerő. Révai és Veres Péter je­lentek meg a Győrffy-kol­légiumban. A megállapodást csak Péter bátyánk tartotta be! A többiek mind hazudtak. Ezen elgondolkodtunk. Szeged „nagy fia", Révai József üvöltve or­dította: „véget kell vetni a ma­rodnyik munkásáruló búsma­gyar ideológiának!". Ekkor tudtam meg, hogy a fürdő-tuso­lóban fürdés közben nem sza­bad nótáznom, nem búsmagya­rozhatom a „gyere, bodri ku­tyám" vagy „ez a világ nem az enyém" c. dalokat. Pedig pa­raszti származásom miatt na­gyon szerettem nótázni. Mint kollégista szavaztam két cédulával, így részt vettem a választási csalásban, azzal a szépséghibával, hogy a hiede­lemmel ellentétben, a Baran­kovics-pártra szavaztam. A választási csalások miatt Riesz igazságügyi miniszter erélyesen fellépett, leleplezését nyilvános­ságra hozta és ezért meg is kellett halnia. Ez időben Révai újfent meg­jelent a kollégiumban és heve­sen bírálta a magas ideológiai képzettséggel felvértezett kol­légiumi vezetőket. Ordítva adta tudtul, hogy „véget kell vetni a munkásáruló bársonyszék­ideológiának!". Ne higgyük, ha elméletileg ideológiai bársony­székben ülünk, akkor a munkás­gyakorlattal is jól állunk! Végignéztük a dobiizmust, amint ez az áruló duhajda ember szétrobbantotta a kisgaz­dapártot. Minden lelkiismeret­furdalás nélkül rúgta szét ta­nulóasztalunkat, amint részegen táncolt rajta és a Révai-féle „búsmagyar ideológiát" gya­korolta. A bort annyira imádta, hogy „szabálytalankodott", mivel az egyik gyöngyösi gazda szilárdan birtokolhatta hat hold szőlőjét, mert Dobi oda járt inni és vinni. '56-ban is szilárdan „helyt állt". Most is analóg módon si­került a kisgazdapártot szétrob­bantani! A szégyenteljes törté­nelmi gyalázat, a dobiizmus megismétlődik. Rákosi dialek­tikájával a kisgazdapárt klikkje, a 33-asok kiugrottak, akik sem­miféle veszélyt sem jelentenek az MDF-re. E cselekedetükkel a választók passzivitását felfo­kozzák. Ha Torgyán rendet te­remt, a nép nem lesz passzív, mert a bizalom elősegíti a szavazási készséget. Azért is támogatja az MDF és vazallusa, a kereszténydemokrata minisz­ter a 33-akat, mert Torgyán nélkül ezek esélytelenné válnak a jövő szavazáson! „Divida et impera." A Torgyán vezette zseniális pártpolitika és politikai harc győzelmet jelent a pártnak és a népnek. Politikai tapasztalat, igaz hittel kialakult, jóságos törekvés tömöríteni fogja az egységes, Torgyán által vezette kisgazdapártot. Nem fogja hitegetni a népet, hogy száz nap alatt rend, jólét lesz. Nem lesz mentve az összeharácsolt, -rabolt és elerőszakolt vagyon. Nem lehet forint-dollárbeváltási akcióval a rablott vagyont Svájcba menteni, titkos betétre. Mint egy olyan választópol­gár, aki pártonkívüli voltam mindig és vagyok, annak örül­nék tiszta szívemből, ha Tor­gyán úr is azt mondhatná mély átérzéssel és meghatottsággal: „Szeged népe, nemzetem büsz­kesége!!!" É-Tor... , É-Tor... Éljen Torgyán...! Éljen Torgyán...!!! KÓSZÓ PALOTÁS JÓZSEF oki. vegyészmérnök Kalocsa Torgyán eladta a pártot Egyelőre rejtély, mit hoz majd a Torgyán József nevével fémjelzett országos gyűlés, amit vasárnap tartanak a szegedi Sportcsarnokban. Az bizonyosnak tűnik, hogy a párt tagsága igencsak megosztott, s amíg egy részük szinte isteníti a vezért, más részük árulónak, hazugnak és demagógnak tartja. Ha pedig mindkét szárny nagy létszámban jelen lesz az országos gyűlésen, hát ott alighanem forró pillanatokra lehet számítani. Pintér István képviselőt, a párt megyei elnökét csongrádi lakásán értük el telefonon. - Mi a véleménye a vasárnapi gyűlésről? - Nézze, a Csongrád megyei kisgazdáknak nem öröm, hogy Torgyán úr itt tartja az országos gyűlést. Mi úgy ítéljük meg, hogy Torgyán József eladta a kisgazdapártot. Éöljutott a csúcsra, méghozzá nem is teljesen tiszta eszközökkel. És miért törekedett erre? Hogy kilépjen a koalícióból, s ezzel eladja a pártot, mint kormányzópártot, hogy kettészakítson bennünket. Pedig a tagság nagy többsége nem ért egyet a kilépéssel. És nem is kell sok magyarázat hozzá, miért nem. Hogy mit jelent, hogy egy párt kormányon van vagy ellenzékben. - Hogyan látja: merre tart Torgyón? - Egyszer már kicsúszott a száján: szélső­jobbról akar ellenzékben politizálni. Azt viszont már többször is mondta: jobboldalinak vallja magát. Úgy tűnik, Torgyán úr elmulasztotta tanulmányozni a párt történetét. Hiszen a kisgazdapárt sosem volt jobboldali. - Hogyan látja a kizárások ügyét? - Abszurdnak. Mi másnak láthatnám, ha a párt szinte összes vezetőjét kizárják és képviselőinek nyolcvan százalékát? Nézze! Én nem ismerem a kommunista párt alapszabályát, de nem hinném, hogy az ilyen diktatórikus lett volna, mint a Torgyán úr által elfogadtatott pártalkotmány. Amiről ugyan azt állítja, hoj»y tervezetét a megyei vezetők megvitatták, előre megismerték. Ez egyszerűen hazugság. Előző éjjel készült el s csak a nagyválasztmányon kaphattuk kézbe. De egyébként is: hogyan lehet kizárni olyan embereket, mint például a baranyai szervezet el­nöke, aki 55 éve tagja a pártnak?! Arról nem is beszélve, milyen őrült politikai hiba akkor szétzilálni, meggyöngíteni a kisgazdapártot, amikor a legtöbb teendőnk lenne a falu, a mező­gazdaság érdekében. - Már jelezte: a Csongrád megyei kisgazdák többsége nem rokonszenvezik Torgyánnal. Milyenek az arányok? - Csütörtökön este tartottunk intézóbizottsági ülést. Két-három tag tartózkodott a vélemény­nyilvánítástól, de tízegynéhányan elfogadhatat­lannak tartották Torgyán József tevékenységét. Igaz, demagóg politikával sok embert maga mögé állított, de a megyei szervezetek nem támogatják őt és politikáját. - Apropó! Ön még mindig megyei elnök? - Akár büszke is lehetnék rá, hogy én vagyok az egyetlen megyei vezetője a pártnak, akit még Torgyán úrnak nem sikerült leváltatnia. Igaz, mint képviselőt, engem is kizártak, de hivatalosan erről még nem értesítettek. így aztán a 19 megye közül egyedül Csongrádban van meg még a régi elnök. Ezért még ilyen minőségben mondhatom: a megyei szervezetek nem támo­gatják Torgyán József politikáját. Sz.I A filozófiát jobb' szereti Interjú Kis Jánossal Négy hónapja köszönt le az SZDSZ elnöki tisztéről Kis János. Az egykori demokratikus ellenzék egyik vezéralakja visszatért eredeti munkahelyére: az MTA Filozófiai Intézetébe, ahonnan 1974-ben párthatározattal távolították el több más kollégájával együtt. Érdekesség, hogy az intézet igazgatója ma Tamás Gáspár Miklós. „() a főnököm - mondja nevetve ­de jó főnök, meg vagyok elégedve vele." Liberális - felelem. Elöljáróban kijelenti, hogy az SZDSZ pártügyeiről nem nyilatkozik. „Én nem vagyok a tagja a párt vezető testületének, többet nem is akarok vezető funkciót vállalni, ezért úgy gondolom, nem nekem kell pártkérdésekről nyilatkozni, hanem a hivatalban lévő vezetőknek. Véleményem természetesen van, de azt a párt fórumain mondom el." - Ön talán az egyetlen po­litikus Magyarországon, aki a posztján nem volt elég sikeres, és ezért lemondott. Egyetért ezzel az értékeléssel? - Nem, azt hiszem én első­sorban abban különbözöm a magyar politikusoktól, hogy sose tekintettem magam politi­kusnak. Hivatásszerű részvéte­lemet az országos politikában mindig ideiglenesnek gondol­tam. Részt akartam venni ab­ban. amit rendszerváltásnak ne­veznek, aztán vissza kívántam térni hivatásomhoz. Ezért például nem indultam az or­szággyűlési képviselőválasz­tásokon. És azoknak, akik legközelebbi barátaim voltak a pártvezetésben, meg is mond­tam, hogy az elnöki pozícióból is távozni fogok. - Tehát nem sikertelenség miatt jutott erre az elhatáro­zásra. - Függetlenül attól, hogy mennyire volt sikeres az SZDSZ abban az időszakban, amíg én voltam az elnöke, én minden körülmények között vissza akartam vonulni. - Eredeti szakmájában fog­lalkozott XX.századi politika­történettel, és politikai szocioló­giával is. Mint gyakorló po­litikus milyen új tapasztalatokat szerzett? - A legérdekesebb tapasztalat az volt, hogy mennyire más a kialakulatlan, ideiglenes, ha­gyományokkal nem rendelkező pártok működése, mennyire más egy hirtelen létrejött po­litika nyilvánosság működése, mint ami a stabil, kialakult demokráciákban elvárható. - Az országgyűlési válasz­tásokhoz képest jelentős el­mozdulás tapasztalható a pár­tok támogatottságában - már amennyire a közvélemény­kutatásokból ez leszűrhető. Többen úgy fogalmaznak, hogy pécsi kongresszusán a Fidesz átvette az ellenzék vezetését. - Jelen pillanatban valóban valamennyi párt közül a Fidesz lapjárása a legjobb. Ugyanakkor realizmusra é% józanságra vall, hogy a Fidesz vezetői nyilatkozataikban ma­guk is felhívják a figyelmet pártjuk gyenge pontjaira. Nem FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Kis János elemében csak arra gondolok, hogy a Fidesz szimpátiaszavazatait nehezebb valódi szavazatokra lefordítani, mint más pártok esetében, hanem arra is, hogy a fiatal demokratáké nagyon kicsi párt, úgyszólván nincs is tag­sága, és nagyon kevés helyi szervezete van. Ez egyfelől előny, mert megkímli a pártot azoktól a nehézségektói, ame­lyek a többi hirtelen létrejött és ideiglenes szerkezetű pártokat kínozzák. Másrészt azonban súlyos hátrány is, mert azt je­lenti, hogy a Fidesz-nek nem nagyon van saját belső káder­állománya, és ez a következő választásokon komoly nehézsé­geket okozhat. De hát a válasz­tásoktól még elválaszt bennün­ket két év, és addig még nagyon sok minden történhet. - A magyar politikai élet legfurcsább résztvevője pilla­natnyilag a Kisgazdapárt, mely­nek elnöke bejelentette, hogy kilépnek a koalícióból, míg a parlamenti képviselőcsoport többsége továbbra is támogatja az Antall-kormányt. Torgyán József épp Szegeden hirdeti meg holnap ellenzéki prog­ramját... - Ameddig a 35-ök stabilan a koalíció mellett állnak, addig Torgyán József kilépése az erőviszonyokat számottevően nem változtatja meg. Ellenben nagyon nagy baj - mert az egész magyar demokráciát lejáratja -, hogy a kormány­koalíció számszerű szilárdsága egy olyan párt képviselőinek a támogatásától függ, amely ilyen módon kint is van, meg bent is van, és amelynek a köz­jogi helyzete tökéletesen tisz­tázatlan. - Ön is említette, hogy me­gint kezd beindulni a választási harc. De sajnos abban a durva nyers formában, ahogy két éve tapasztaltuk. Van rá remény, hogy ez a kampány etikusabb és emelkedettebb lesz? - Én csak egyet tudok: azt, hogy a magyar választópolgár okos és józan, és a szélsőséges és immorális magatartást nem szereti. Az eltelt két év alatt a nagyon erős kiábrándulás mel­lett jelentős tanulási folyamat is elindult, és ez nem kedvez a politikai szélsőségeknek. Ez a társadalom nem hecckampá­nyokat, nem hisztériakeltést akar, hanem stabilitást, nyu­galmat, konszolidációt. - Tehát olyan propagan­disztikus rágalmakkal, ócska trükkökkel sokkal nehezebb lesz becsapni a választókat, ami­lyeneket az első választásokon sokan „megettek"? - Azt hiszem, ezeknek a ha­tásossága jóval kisebb volt, mint ezt annak idején sokan gondolták, de az biztos, hogy a szerepük egyre csökkenni fog. - Mióta leköszönt a párt­elnöki tisztről sokkal felsza­badultabbnak, vidámabbnak tűnik. Meglehetős aktivitással vetette bele magát a közéletbe: részt vett egy az Alkotmány­bíróságról rendezett tudomá­nyos tanácskozáson, megnyi­latkozott abortuszügyben is, most Szegedre jött erre a fórumra az egyház és a libe­ralizmus viszonyáról. Úgy tűnik, most sokkal inlább ele­mében van. - Igen, én úgy érzem, hogy most a helyemen vagyok. MÁROK TAMÁS Felmentés, kinevezések Göncz Árpád köztársasági elnök, dr. Gálszécsy András tár­ca nélküli minisztert e tisztsé­géből - a miniszterelnök ja­vaslatára - saját kérésére, nyug­állományba vonulása miatt, érdemei elismerése mellett 1992. február 29-i hatállyal fel­mentette. A köztársaság elnöke 1992. március 1-jei hatállyal - a legfőbb ügyész előterjesztésére - a legfőbb ügyész helyette­seivé nevezte ki dr. Fábián Já­nost és dr. Sátori Jánost. Kongresszusra készül a Vöröskereszt A Magyar Vöröskereszt 1988-ban megtartott utolsó kong­resszusa óta bizony sok víz lefolyt a Dunán. A rendszer­változással társadalmi és tömegszervezetek szűntek meg, a közösségi feladatok ellátására új intézmények, egyesületek vál­lalkoztak. A Vöröskereszt azonban a megváltozott körülmények közepette is meg tudta őrizni legitimitását. Biztosíték volt erre az az erkölcsi tőke, amelyet a nemzetközi mozgalom eszméjéhez való hűségnek köszönhetett. Nevezetesen annak, hogy vállalta: igyekszik megelőzni és enyhíteni az emberi szenvedést, bárhol is jelentkezik az igény erre. Az eltelt négy esztendőben a szegedi Vöröskereszt vezetősége is folytatta eddigi hagyományos, humanitárius tevékenységét, jóllehet szűkösebb anyagi körülmények között, az adományozók, munkájukat fölajánlók bőkezűbb, nagylelkűbb támogatására szorulva. Változatlan odaadással vettek részt a véradás szer­vezésében, a fiatalok nevelésében, az idősek ápolásában. A szer­vezet egészségnevelési feladatai azonban mindinkább háttérbe szorultak, mert az élet azt diktálta, hogy az egyre inkább elsze­gényedő rétegek, az egyre nagyobb számban városunkba érkező menekültek gondjait vállalják magukra. A rászorulók a meg­mondhatói, elhivatottságuknak milyen lelkiismeretcsen igye­keztek eleget tenni a szegedi Vöröskeresztesek, akár élelemre, meleg ruhára, szállásra vagy ügyintézésre volt szükségük. A szegedi vezetőség tagjai tegnap, pénteken küldöttgyűlésükön adtak számot az elmúlt négy év munkájáról, és a májusi, VIII. kongresszusukra készülvén, megvitatták a Vöröskereszt új alap­szabály tervezetét is. Végül megválasztották a megyei küldött­gyűlésre delegálandó 36 szegedi küldöttet. CH. Á.

Next

/
Thumbnails
Contents