Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-27 / 49. szám

6 KÜLPOLITIKA DÉLMAQYARORSZÁQ CSÜTÖRTÖK, 1992. FEBR. 27. Tessék csodálkozni: működik ilyen szellemben egy kis csoport a városházán. Képviselőkből áll, s úgynevezett külső szakértőkből, mint a többi - bizottság. A többiénél talán komolyabb belső bajaik ellenére is, egy „fölöttük" gyártott koncepció hiányában is koncepciózusán dolgoznak. A csapat neve: Kulturális és Közművelődési Bizottság. Túl vannak egy csomó gyermekbetegségen. Nem is olyan régen azt írtam róluk ezeken a hasábokon, hogy sorozatos kudarcaik jól mutatják, hogyan gátolhatnak ésszerű döntéseket politikai megfontolások. Nos, mintha ebben a bizottságban fedezték volna föl a leghamarabb, hogy a politikai érdek is érdek, nem értelmes kihagyni a számításból, ha tetszik, a koncepcióból. Ebben a bizottságban már senki sem hörög a dühtől, ha egynémelyikük a politikai céljai szerint szól hozzá a szakmai témához; gyakran leszavazzák, kisebbségben marad. Kinyilvánították a bizalmatlanságukat a saját bizottsági elnökükkel szemben, mert alkalmatlan a posztján; mintha mi sem történt volna, úgy viselkedett az elnök pártja. S a bizottság? Viseli, hogy nem áll módjában változtatni a kínos helyzeten. Addig is a titkár, dr. Simoncsics János dolgozott az elnök helyett, azóta is ő dolgozik helyette. A ma kezdődő költségvetési vitára fölkészültek: a tavalyi „tanulóév" tapasztalatait is figyelembe vették, amikor kialakították, megtervezték az idei „kulturális célú költségigényeket"; nemkülönben azokat az alapos vita után elfogadott Pénz a kultúrára Már-már mosolyogtató, ahogy éven át - s nem csak ilyentájt, költségvetési vita idején - ostorozzák egyes városatyák a maguk közül választott vezetőiket, hogy, úgymond, nincs koncepció. Rendre azt a képzetet keltve, mintha azt szeretnék, ha „valaki" megmondaná végre, mit kell itt csinálni, ki is adná a megfelelő ukázokat, aztán kész. Menne minden, mint a karikacsapás. Képviselő uraimék ennyiben hasonlítanak amaz frankhoni királyokhoz, akik semmit sem tanultak, mindent felejtettek. Nem is olyan régen volt, hogy alacsonyan szálltak itt a koncepciók, s jaj volt annak, akit elértek; fenekestül forgatták föl az élet rendjét, fittyet hányva a valóság tényeire-törvényeire, minden szerves, természetes változásra. Változtattak bizony a koncepciók, ha kellett, ha nem; beavatkoztak, művi úton, hatalmi tébolyultak és kisstílű akarnokok szeszélye szerint. Nem mondom én, dehogyis mondom, hogy ésszerű tervezés nélkül lehet eredményesen dolgozni, ellenkezőleg; csak azt, hogy a városlakók valószínűleg nem azért választották képviselőiket, hogy azok egyfolytában egy mindent tudó, tévedhetetlen egyént keresgéljenek - koncepciógyártás céljából; hanem azért, hogy képviseljék őket az érdekharcban. Lobbyzzanak. S ez bizony nem megy másként, csak úgy, ha a képviselők ismerik a különféle érdekeket, választanak, s kemény ütközéseket vállalnak, míg kiderül, melyik az érvényes érdek. elveket, amelyeket iránytűként használnak, amikor eldöntik, hogy milyen kulturális tevékenységeket támogatnak pénzzel és egyéb módon. (Természetesen nem az önkormányzati intézmények költségvetéséről van szó, hanem az ezen felüli, kulturális célokra fordítható pénzekről.) A város kulturális arculatának alakítását nem vindikálja magának a bizottság, mert úgy tartja, a művelődésben, a művészetben az egyéni kezdeményezéseknek, az önszerveződéseknek kell tág teret kapni. Mindazonáltal az értékeket kívánják támogatni. Az értékek kiválasztásában pedig a városi kulturális hagyományok, s a progresszív újdonságok a meghatározók. Szeged egyetemi város, irodalmi, zenei, színházi, képzőművészeti központ, népzenei és néptánc-bázis, ám e tradicionális értékek mellett támogatni kívánják például az alternatív színházi mozgalmat, a dzsessz-életet, az új irodalmi kezdeményezéseket. Az önkormányzatnak az értékközpontú mecénási magatartás mellett nem anyagi jellegű támogatásra is módja van gondoljunk csak a Belváros kulturális ellátásának és arculatának védelmére a privatizáció során... Egy szó, mint száz: a bizottság részletesen kimunkálta, mi mindenre kellene - az önkormányzati intézmények költségvetési pénzei mellett - összesen 27 millió 100 ezer forint az idén. A tervezet egyik újdonsága a Szegedi Kulturális Alap (10 millió), amelyből esetenként, pályázat útján, elszámolási kötelezettséggel támogatást kaphatnának a nem önkormányzati kulturális csoportok, társaságok, rendezvények, fesztiválok, magánszemélyek; lehetne segíteni kiadványok, várostörténeti jelentőségű munkák megjelentetését, csatlakozni alapítványokhoz. A költségvetési intézmények pénzein felüli, 27 milliós igény a tavaly „befutott", ám ki nem elégíthetett igények, valamint a preferált értékek figyelembevételével „állt össze". Vagyis nem a légből kapott. A Szegedhez hasonlítható nagyvárosokban, Pécsett és Debrecenben két-három százalékkal nagyobb arányban részel a művelődés és a művészet a költségvetésből, mint itt. A választások idején nem volt párt, amelyik a versengés hevében ne használta volna az érvet: Szeged jövőjét szellemi-művészeti-kulturális értékeinek fejlesztése jelenti. A kulturális bizottságtól, mint föntebb szó volt róla, nem idegen a lobbyzás, azért sem, mert tagjai biztosak benne, hogy valamennyi városlakó távlatos érdekeiért szállnak ringbe. S. E. Pályázat gyerekeknek „Hágába készülünk!" Bizonyára sokan emlékeznek az UNICEF tavalyi Danny Kaye gálaestjére, amelyet Hágából közvetített a televízió. Akkor első ízben vq^ak magyar szereplői a műsornak. Augusztusban ismét Hágába készülhet néhány magyar gyerek, az UNICEF következő gálaműsorára. Ebből az alkalomból a TV2 és az UNICEF Magyar Nemzeti Bizottsága versenyt hirdet ének, hangszeres zene, tánc kategóriákban. A produkciók lehetőleg tükrözzék kulturális és művészeti hagyományainkat, de legyenek érthetőek külföldi közönség számára is, azaz ne legyenek szöveghez kötődőek. Egy-egy műsorszám időtartama ne haladja meg a két és fél percet. A szervezők a versenyben csak a gyerekek közreműködésére számítanak, mert a nemzetközi kiírás szerint playback és felnőtt kísérő közreműködése nem megengedett. A versenyre azon szólisták és maximum 4 fős csoportok jelentkezését várják, akik 1975. augusztus 15. után születtek, amatőrök és szeretnének Hágába utazni. A jelentkezéseket a következő címre kell eljuttatni: „Hágába készülünk" UNICEF 1027 Budapest, Varsányi Irén u. 26-34. A levelezőlapon szerepeljen a jelentkező címe, kora és az, hogy milyen produkciót kíván bemutatni. A jelentkezési határidő: 1992. március 2. A területi válogatók időpontjáról és helyéről mindenki értesítést kap. Az elődöntőket és a döntőt a TV2 közvetíti. A verseny győztesei közül négyen Hágába utazhatnak. Az Universitas-bérlet nyitánya Nyitóesemény lesz pénteken a szegedi hagversenyrendezvények sorában. A Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertje egy tervezett hangversenysorozathoz jelent nyitányt, amelynek célja, hogy megismertesse a felsőoktatási intézmények hallgatóival a zeneirodalom örök szépségű alkotásait. Az Universitas hangverseny bérlet a jövő tanévtől indul. A pénteki bevezető Universitas hangverseny Beethoven Egmont-nyitányát, Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét és Dvorak IX. Új világ szimfóniáját tűzte műsorára. A Szegedi Szimfonikus Zenekar mellett két kiváló zeneművésszel találkozhat a közönség. A koncert karmestere, Acél Ervin Kolozsvárott és Bukarestben végezte a Zeneakadémia karmesteri szakát, majd a hollandiai Hilversunban mesterkurzuson vett részt. Fellépett Európa számos országában. Japánban, Észak- és Dél-Amerikában. Huszonnyolc éven át vezette a Nagyváradi Szimfonikus Zenekart, közben két évig az Isztambuli Állami Operának volt zeneigazgatója. Művészeti vezetői munkája mellett jelenleg docensként oktat a római Rcspighi Zeneakadémia karmesterképző szakán. Karmesteri művészetét több mint 40 hanglemez örökítette meg. A hangverseny szólistájaként Kosztándi István hegedűművész, a Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertmestere lép fel. Kosztándi István Kolozsvárott végzett a Gh. Dima Zeneakadémián, majd öt évig a nagyváradi szimfonikusoknál tevékenykedett. A szegedi zenekarban 1991 óta hegedül. A koncert díjmentes. Helyszíne a JATE aulája. A kezdési időpont: február 28., 19 óra. Egy hölgy másfél éves kalandja Békeszolgálat a Fehér Házból Amerikában 1961-ben azzal a céllal hozták létre a Peace Corps nevű szervezetet, a Békeszolgálatot, hogy az önkéntesekből álló csoportok a harmadik világ országaiban különböző területeken, de főleg az angol nyelv tanításával segítséget nyújtsanak a felzárkózáshoz. A békeszolgálatosokat eredetileg csak a harmadik világ országaiba irányították, de Bush elnök 1989-es magyarországi látogatásakor a honi vezetők arra kérték, hogy országunkba is küldjenek békeszolgálatosokat, esetleg lesz mit tanulni tőlük. A harmadik világ 70 országán kívül ma már Lengyelország, Csehszlovákia és Bulgária is a szervezethez tartozik. A Békeszolgálat első, 61 fős csoportja 1990 júniusában érkezett Magyarországra, két évi szolgálatra. Az első csoportba tartozik Karén L. Fisher is, aki Szegeden angolt tanít. Öt kérdeztük tapasztalatairól, a béke szolgálatáról. - Hogyan kerültél a Békeszolgálathoz, és onnan miért pont Magyarországra? - Az Ohio állambeli Akron város egyetemén tanítottam irodalmat, stilisztikát, üzleti levelezést. Meguntam. A Békeszolgálathoz igazából a kalandvágy vitt, meg az is érdekelt, vajon milyen lehet két különböző kultúra találkozása. Az eredeti útirányom Szenegál lett volna. Indulás előtt egy hónappal derült ki, hogy Magyarországra jövök. Az első kelet-európai csoportot Bush elnök indította útnak a Fehér Házból. - Bárki beléphet a Békeszolgálatba? - A jelentkezés után egy évig kellett várnom a kiküldetésre. Ezalatt egészségügyi vizsgálatokon, meghallgatásokon vettünk részt, ezenfelül főiskolai diploma és fedhetetlen előélet szerepelt még a feltételek között. Utána már csak az úticél volt kérdéses. - Mit tudtál Magyarországról az indulás előtt, illetve értek-e meglepetések? - Igazából nem tudtam semmit - bár hallottam '56-ról, a szocializmusról - ezért aztán elvárásaim sem voltak. így egészen könnyen beilleszkedtem. Kaptunk ugyan egy brosúrát a szokásos feldolgozásban: történelem, kultúra, de hát ebből nem sok derül ki az itteni, pillanatnyi életről. Mindenesetre meglepett az a fokú modernség, amivel itt találkoztam, erre nem számítottam. - Hogyan láttatok hozzá a „misszióhoz" ? - Az első két és fél hónapban Pécsett kaptunk általános kiképzést. Magyar családoknál laktunk, minimális szókincsre tettünk szert, előadásokra jártunk, ahol főként azt tanították, hogyan kell tanítani egy második idegen nyelvet. Utána az ország különböző pontjaira küldtek szét bennünket, így kerültem Szegedre, ahol most négyen vagyunk a Békeszolgálattól. - Hogyan tartja a kapcsolatot a 61 amerikai, illetve az otthoni központ felé hogyan tudósítotok a munkátokról? - A 61-ből családi és egészségügyi okok miatt már csak 51-en vagyunk. Minden hónapban egyszer tartunk konferenciát Budapesten, hetente kapunk egy paksamétát, amiben a többiekről tájékoztatnak, ezenfelül folyóiratok is érkeznek. Az otthon felé folyamatosan, negyedévenként küldünk beszámolót. - Hol és kiket tanítasz? - Az orvosi egyetemről és a biológiai központból van egyegy csoportom. Velük főként környezetvédelemmel kapcsolatos szövegekkel dolgozok, ezenkívül néhány „zöld klubban" is tanítok. Összekötjük az angol nyelv tanulást a környezetvédelemmel is, lévén a Békeszolgálat teljesen politikamentes. Magánórákat viszont nem adhatok. - Amerikában milyen tendenciák mutatkoznak a dohányzással, az alkoholfogyasztással kapcsolatban ? - A dohányzást nagyon megszigorították. Nyilvános helyeken nem lehet dohányozni, az utcán is kinézik az embert. 21 éves kor alatt pedig nem szolgálnak ki alkoholt. - Ha lejár a küldetésed, mihez kezdesz? - Azt hiszem, a legnagyobb sokk lesz visszatérni, megszoktam ezt az életet, jól érzem itt magam a barátaim között. Már másfél éve nem voltam otthon, nem láttam a lányom gyermekét, a rockzenész fiamat, sokminden megváltozott az elutazásom óta. Nem tudom, hogyan fogok beilleszkedni. Például az iraki háborút értetlenül és könnyek között figyeltük. A munkanélküliek száma is jócskán növekedett Amerikában, lehet, hogy állást sem találok. Viszont ha taníthatok, akkor nem az egyetemen, hanem csakis középiskolában, itt szerettem meg ezt a korosztályt. De az is lehet, hogy egy év pihenő után visszatérek a Békeszolgálattal Magyarországra, ugyanis itt még hat évig teljesítünk szolgálatot. PODMANICZKY SZILÁRD A tettes: az intendatúra A tévé-krimi vége Szombaton este bejelentették: a nézők most látják utoljára a képernyőn a Krimiben tudós műsorát. Mivel a produkciót sokan megkedvelték, még törtben nézték, telefonon megkérdeztük Pomezansky György szerkesztő-műsorvezetőt a döntés hátteréről. - A sorozat befejezésére vonatkozó döntést az intendatúra hozta meg - mondotta kérdésünkre a szerkesztő. - Miért? Hiszen a nézettségre nem igen lehetett panasz, - Valóban nem. mert akadt adás, amit jó három és fél millióan néztek, s akkor is jó két és fél milliós nézettségről vallottak az adatok, amikor a másik csatornán éppen Piedonc vagy Terence Hill film ment. - Kár, mert érdekes kísérlete volt a televíziónak. - Bizonyos szempontból valóban kísérlet volt. Külföldön az ilyen bonyolultabb játékokat úgv indítják útra, nogy először élesben 2-3 probaműsort csinálnak. Méghozzá úgy, hogy a közönségtől kezdve minden hasonlít a valódi helyzethez, csak éppen nem megy adásba a dolog. Igy tanulhat a stáb és a szerzők is. Nálunk erre se pénz, se türelem nincs. Ez meg is látszott az első három adáson. Aztán sokat javult a műsor, de az induló koncepcióhoz mármint hogy a versenyzők „valódi" forró nyomos helyzettel találják szembe magukat igazán nem tudott fölnőni, mert ehhez nem volt elegendő technika. - Sokaknak mégis nagyon tetszett. - Szerintünk is egészen jó lett már az utolsó, a hatodik adás. Az viszont más lapra tartozik, hogy az egyszerűbb vetélkedők tetszési indexe általában magasabb. Talán azért is, mert rengeteg nézőnek szerez sikerélményt, hogy okosabb a versenyzőnél. Egy ilyen, bonyolultabb szellemi tevékenységet föltételező játéknál ez már nem biztos, hogy jelemző. - Nem volt túl drága a műsor? Hiszen egészen rendes krímiket csináltak. - Hát olcsó éppen biztosan nem volt, bár a díjakat kaptuk. - Lesz folytatás? - Egyelőre nem valószínű. SZÁVAY Február 27-én és 28-án (csütörtökön és pénteken) 8-17 óráig HOLLAND BÁLÁSRUHAVÁSÁR lesz az Olajosklubban (a Centrum mellett). KOZMETIKAI KIÁRUSÍTÁS! BRUT DEZODOR Eredeli FA dezodor EXOTtC dezodor BARBON dezodor LIMARA dezodor 100 db-os PAPÍRZSEPI WILKINSON penge 5 db-os B0 Ft 39.90 Ft Egyes USA-cigaretlák JbO Ft 110 Ft VIDAL sassoon balzsamsampon 219 Ft Beauty hajvégápoló 298 Ft KÁRÁSZ U. 15. (volt édességbolt) IRODANAK, ORVOSI RENDELŐNEK, 120 nm-es, BELVÁROSI HELYISÉG bérbe adó. ÉRD.: 6253-854-ES TELEFONON. Alsóvároson állomáshoz közel 200 n-öl közművesített telek, bekerítve, bérbe adó. „Március 7669" jeligére a Sajtóházba. Intenzív baby-sitter tanfolyamot indítunk. Díja: 5960 Ft. Külföldre a kiközvetítés díjtalan. Érdeklődés, jelentkezés a 21-021-es telefonon, du. 15 órától. Míf^n 5iz<sutéria NEMET, OLASZ, FRANCIA Bizsukülönlegességek. Rendkívül kedvező árainkból további 20% kedvezményt adunk, február 29-éig. Szeged, Jókai utca. Nagyáruház (passzázssor) •