Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-04 / 29. szám

4 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1992. FEBR. 4. KÖRKÉP FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Bod Péter Ákos: a forint tovább erősödhet Mire jó az ukrán facsipesz? Egy vezető pénzügyi szakembertől - különösen, ha az a Magyar Nemzeti Bank elnöke minden újságíró azt kérdezi mostanában, mennyi lesz az infláció, minden exportban érdekelt cég arra kíváncsi, mikor lesz a legközelebbi forintleértékelés, vállalkozók pedig túlnyomórészt az olcsóbb hitelek után érdeklődnék. Egy portás néni két éve zaklat folyamatosan azzal, kérdezzem meg egyszer valamelyik nagy embertől, hogy a sok árreform után mikor lesz végre bérreform. Most sem éltem a lehetőséggel, s a hétvégi Talent rendezvény kissé megkésett szombati ebédje előtt csak néhány percig - s szigorúan csak a pénzügyeket érintő kérdésekkel - tartottam fel az MNB éhes elnökét. - Az infláció csökkenésének jóslataira fittyet hányva még a közelmúltban is akadt olyan kereskedelmi bank, amelyik értékpapírján bőven harminc százalék feletti fix kamatot ígért, mégpedig bátran, három évre előre. - Üzlctpolitikailag is hatalmas hibának tartom, akár szándékosan, akár gondatlanságból vezetik félre, illetve tájékoztatják elégtelenül az ügyfelet. A pórul járt betétes meg fogja jegyezni a bank nevét, s miután ma már választhat a pénzintézetek között, legközelebb máshova megy. Az eljárást helytelenítem, mindenképpen fel kell lépni ellene, s a Bankfelügyeletnek ilyen esetekben határozottan közbe kell avatkoznia. - Tavaly relatíve felértékelődött a forint azáltal, hogy a hazai árszínvonal-emelkedés és az átlagos nyugat-európai infláció különbségénél kisebb mértékben értékeltük le nemzeti valutánkat. Idén is számíthatunk hasonlóra? - Ezt elég nehezen tudom megmondani, mert a jegybank belső döntéseihez tartozik, de sem az MNB vezetése, sem a kormány nem kívánja folytatni az erős felértékelést, mert az az exportőröket hozná nehéz helyzetbe. A teljesen automatikus forint utánértékelés ellen is van kifogás, hiszen ez a belföldi inflációt vinné tovább, vetítené ki, és ebben az évben igazán jó esélyünk van arra, hogy az árszínvonalemelkedést megtörjük. Kár volna elszalasztani ezt a lehetőséget, ezért úgy fogalmazunk magunk között, hogy enyhén felértékelő árfolyampolitikát folytatunk. Ebbe természetesen beletartozik a leértékelés, de nem olyan mértékben, mint ahogy a hazai árszínvonal emelkedik. Ezt még túl fogják élni a termelők, és nem bánják talán a fogyasztók sem, akik azért nem kapják annyival drágábban a külföldi árut. - Előadásában az adósságszolgálat terheinek mérséklődéséről beszélt, ami természetesen nem nominális csökkenést jelent, inkább valamiféle arány kedvezőbbé válását. - Az adósságszolgálatnak van egy mérési mutatója, amit általában a nemzeti jövedelemhez, de leginkább az exportbevételekhez, vagy az egyéb, esetenként például a turisztikai bevételekhez viszonyítanak. Ez a leglényegesebb mutató, mert ha azt mondom, hogy Lengyelországban az adósság fele a magyarországinak, ezzel nem mondtam semmit, mert az a fontos, hogy a lengyel gazdaság exportképes-e. Az pedig nem exportképes annyira, tehát a mi helyzetünk jobb. A dán adósság ötszöröse a magyarnak, de őket ez nem izgatja túlzottan, hiszen hatalmas a kivitelük. A mutató nagyon sokat mond arról, hogy mennyi terhet jelent az országnak az adósságszolgálat, az export bevételeinek hatvan százalékát kell-e kifizetni, vagy harmincat, mint most, esetleg húszat, mint egy év múlva. - Áramlik, ahogy előadásában fogalmazott, zúdul be a külföldi tőke, amely már-már szétfeszíti a nemzetgazdaságot, s a túlnyomás levezetésére az Ukrajnába, Horvátországba irányuló tőkeexport lehetőségét is felvetette. Nem kockázatos ez? - Nézze, egy osztrák üzletembernek nyolcvannyolcban, kilencvenben és kilencvenkettőben megérte eljönni Magyarországra befektetni, hiszen elég szép profitot vágott zsebre, ami ellen természetesen nem lehet kifogásom. Egyszerűen megtalálta a kelet-európai piacot, olcsón jutott ingatlanhoz, munkaerőhöz, s ennek tükrében egyáltalán nem furcsa, hogy a magyar gazdaság a maga fejlettségi, szintjén egy még olcsóbb országot keres, ahol a privatizáció állapota miatt még kevesebbe kerül a vagyonszerzés. Ennek természetesen megvan a maga kockázata, ezért a vállalkozónak ki kell számítania, hogy megéri-e egy ukrán faüzletbc beszállni. Nekem van olyan ismerősöm, akinek nagyon is megéri, sőt, gyártat Ukrajnában. Kiviszi a gépét, ott olcsón szerez fát, munkaerőt, és behozza mondjuk a facsipeszt, amit azután lovábbad egy német áruháznak. Neki megéri ekkora kockázattal is, mert bőven marad rajta nyeresége. Ha kevés pénz lenne benne, akkor nem csinálná. - A történet kétségkívül meggyőző, de mikorra lehet ebből általános gyakorlat? - Ezt természetesen csak példának mondtam, de azt gondolom, hogy a magyar gazdaság erősödésével párhuzamosan hamarosan találkozhatunk olyan furcsaságokkal, mint például az ukrán bányász, a kínai vagy a lengyel munkaerő megjelenése Magyarországon. Nem kell meglepődni azon, hogy hazánk egy-két év múlva bár én azt remélem, még ebben az évben bizonyos mértékben tőkeexportőrként, kisebb volumenben technológia-, illetve szellemi termék exportőrként jelenik meg, és ebből az ország hasznot húz. KOVÁCS ANDRÁS Az agrárjövüt az az ország nyeri meg, amelyikben a mezőgazdasági termelők szellemi színvonala messze az átlagon fölüli - mondta Raskó György, az FM államtitkára szombaton egy gazdafórumon. Az idén 40 milliárd forintos támogatást kap az ágazat, amely ugyan jelentős összeg, mégis messze elmarad a nyugati országokban szokásos mértéktől. A hatékonyság érdekében exportszubvenció helyett a közvetlen termelői támogatást szorgalmazza a tárca. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium egyik szakértője szerint a magyar mezőgazdaság reformja során eluralkodó bizonytalanság idén az agrártermelés csökkenéséhez vezethet. Az agrárszektor átalakítása lassabban zajlik a kívánatosnál, és elsősorban ez okozza a termelők bizalmatlanságát. A bukott vállalkozók túlélési esélyeit szeretné növelni az Alapítvány a Tönkrement Vállalkozók Megsegítéséért. Négy olyan ember alapította, akik érezték már, mit jelent tönkremenni. Az alapítvány egyelőre 200 ezer forint alaptőkével jött létre, ám további forrásokra is vannak elképzeléseik. Az Állami Biztosító bejelentette, hogy ezentúl csak akkor köt casco biztosítást, ha az ügyfél előbb riasztóberendezést szereltet kocsijába. Lehetőleg a Globalarm Kft. Piranha típusú készülékét, mert ez esetben az ÁB díjkedvezményt is ad, nem beszélve a kft. 10 százalékos árengedményéről. Részvénytársasággá alakulhat a Magyar Villamos Művek Tröszt, hagyta jóvá az Állami Vagyonügynökség. Az ÁVÜ kétszintű (konszern) részvénytársasági rendszer formájában képzeli el az MVMT átalakulását. Ebben a felső szintet a Magyar Villamos Művek Rt. képviseli majd, az alrészvénytársasági szintet pedig különböző más részvénytársaságok alkotják. A kárpótlási jegyek tulajdonosai jelenleg egy társaság, az Alfa Kereskedelmi Rt. papírjainak jegyzésével bízhatják meg az ezzel foglalkozó brókercégeket. Már a közeljövőben megkezdődhet további három cég - a Müárt Rt., a Viktória Rt., valamint a Zalakerámia Rt. - részvényének jegyzése is, kárpótlási jegyek ellenében. Az ÁVÜ arra számít, hogy az összes kibocsátott kárpótlási jegynek egynegyedét használják majd föl tulajdonosai befektetési célra. Ez összesen közel 10 milliárd forintnyi keresletet jelent, amelynek ellenértékét a privatizálásra kerülő átalakult állami vállalatok részvényeiből kell biztosítani. Negyvenöt ország kormányszintű nemzetközi szervezete, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) április 13-I4-én Budapesten tartja közgyűlését. A szervezőiroda vezetője szerint teljes mértékben megvan a rendezés pénzügyi háttere, mivel az eseményt a magyar kormány finanszírozza. A családcentrikus ipar Leépítés - téglával Ha nem épülnek családi- és társasházak a téglaipar padlóra kerül. A statisztika szerint 1985-ben még 72 ezer lakás készült el, melyből közel 45 ezerhez használtak téglát. Napjainkban panelból alig építkeznek, '91-ben már összesen is csak 30 ezren tarthattak lakásavatót. Becslések szerint az idén eljutunk a 20-23 ezres mélypontra. A nyolcvan gyár kapacitásának fele fölöslegessé vált. A félgőzzel termelés gazdaságtalan, így sorra zárják be a téglagyárakat. Az érintettek szempontjából nem mindegy, melyik vesz és melyik marad. A folyamat decentralizálással és privatizálással jár együtt. A szegedi gyárból hivatalosan a napokban lett Tisza Téglaipari Vállalat. Ebből az alkalomból az aktualitásokról váltottam szót Garai Györggyel, a volt tröszt s a mostani Uniform Tégla- és Cserépipari Vállalat vezérigazgatójával. A szervezeti változás jelentős lépése volt, hogy '89 januárjában a tröszti vállalatok önállósodtak, a trösztre csak az igazgatók munkáltatói joga tartozott, illetve szolgáltatói feladatokat látott el. A központosítás oldásával az iparág nyeresége 100 millió forinttal nőtt. Közben a szervezeti korszerűsítés további lépései is megkezdődtek, az ehhez szükséges vagyonértékelési munkákat a tröszti szervezet végezte. A tröszt hivatalosan ezév elején szűnt meg, a helyette létrehozott Uniform Vállalat továbbra is a privatizáció, a társasággá alakulás érdekében munkálkodik. A külföldiek érdeklődését, befektetési szándékát konkrét üzletkötés is fémjelzi: a 2,6 milliárdos törzstőkéjű Hungária Wienerbcrger Kft.-ben 4 vállalat 4 gyárával érdekelt. Előrehaladottak a tárgyalások vegyesvállalatok alapítására angol, francia, osztrák, német, olasz cégekkel, s ír befektető is feltűnt a láthatáron. A DélAlföldön a békéscsabai Jaminával a francia Imetál és az osztrák Tondach cégnek vannak tervei. Felmerül a kérdés, miért pont egy tönkrement ágazatban lát fantáziát a külföldi tőke? Egyrészt most olcsón juthat a javakhoz, másrészt a magasabb értékű termékek, így a cserépfélék és burkolótéglák, gyártásában még mindig lát fantáziát. A tömegtermékekre alapozott, megszűnő gyárak privatizálása, értékesítése még ebben a negyedévben beindul, s ezek zöme vélhetően már nem téglagyár lesz. a befektető saját elképzelése szerint más célra hasznosítja. A téglagyártás semmiképp nem tudja a korábbi nagyságrendet elérni, amíg a családok nem jutnak abba a helyzetbe, hogy a lakásépítés ismét reális lehetőséggé váljék a számukra. Kisméretű téglában kifejezve '90-ben 1 milliárd 634 millió darab volt a forgalom, ez közel 40 százalékkal zuhant vissza egy év alatt. Baranyában és Tolnában még nagyobb a visszaesés. Ennek hatásait lehet mérsékelni, megszüntetni semmiképp. A válság már eddig 2 ezer ember elbocsátásával. s több mint két tucat gyár leállításával járt együtt. Mérsékelt piacélénkülésre a szakember legfeljebb '93-tól számít, s az új, stabilizált termelési szintet 1,2-1,3 milliárd téglára teszi. A Tisza Téglaipari Vállalat önállósódásának háttérvázlataként is felfogható e kitekintés. Lépésük legfontosabb motívuma: ne ők legyenek azok, akik e hullámvölgyben tönkremennek. A siker vagy sikertelenség - az általános építkezési pangást leszámítva - az * ó talpraesettségükön múlik. T. Sz. I Mi hír a Mahirnál? „A reklámszakma prostituálódott" •••••••••••••••••••MWHWWM I'IIIIIIMlIW A Mahirt, mint állami reklámcég olyan sajátos képződmény, amilyenre Nyugat-Európában nincs példa. Nem is marad így sokáig. Jakó Imrével kettős funkcióban beszélgettünk; kirendeltségvezetőként a Mahirról, a megyei reklámszövetség titkáraként pedig a reklámkultúráról. - A Mahir privatizációs tenderének határideje február közepén jár le. Tudni még csak annyit lehet; nem biztos, hogy egyben privatizálják az egész országos hálózatot. A sajtófigyelő szolgálatunk például önállóan került osztrák kézbe. Lehet, hogy a további privatizáció során is külföldi partnerekkel társulunk. - Hogyan érintette a Mahirt a számtalan kis reklámügynökség létrejötte? - Nyereségünk a felére csökkent, de a gazdaságos működésünket nem fenyegetik ezek a magáncégek, mert nem képesek olyan teljes körű reklámszolgáltatásra, mint a Magyar Hirdető. A kisügynökségek éppen azért versenyképesek, mert specializálódtak a piacon rengeteg a kis megrendelő, akik csak arculatot akarnak terveztetni, vagy egy kisebb kampányra adnak megbízást. - Melyik a Mahirt legkeresettebb szolgáltatása? - A cég klasszikus ügynökösködéssel, médiahirdetésekkel és reklámfilmkészítéssel foglalkozik. A legkeresettebb szolgáltatás a közterületi hirdetés. Itt érdekes változás figyelhető meg: tavaly ilyenkor a lakossági megrendelések voltak többségben, most inkább a közületi, azon belül is a közigazgatási megbízások. Vagyis a lakossági vásárlóerő jelentősen csökkent. A vállalkozói szféra pedig folyamatos munkát biztosít. - Milyennek találja reklámkultúránkat? - A reklámszakma prostituálódott. Rendkívül gyakori a plagizálás, vagyis az ötletek gátlástalan lopkodása, a fogyasztók megtévesztése, és a konkurrens lejáratására irányuló reklám. Ugyanakkor sok a jogszabályi anomália is, ami lehetővé teszi a gazdasági erőfölénnyel, a hatósági helyzettel való visszaélést. KECZER