Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-25 / 47. szám

6 KULTÚRA DclnaqyarorszAq KEDD, 1992. FEBR. 25. Ha kedd van, akkor ez Belgium. Ahol - akárcsak régen - újra riportokat olvashatunk az ÉS-ben, a tizenhatodik oldalon. Az ES az egy irodalmi és politikai hetilap, ez az írás meg nem akar reklám vagy fogadatlan prókátor lenni, meggyőződhet bárki, hogy riport van. És ez öröm. Lehet, hogy most ezt úgy magában nem is lehet érteni, hogy mért öröm az. hogy valami visszakerül a régi helyére - mégha pályázattal is, bár az sem mindegy; kiderül van jó pályázat - vagy, hogy valaminek helye van, ami nem mindegy. Ezt messzebbről kellene kezdeni nem is a műfajjal, hanem azzal, ahonnan a riport is veszi magát. Az élettel kell kezdeni. Amikor én olvasni kezdtem az ÉS-t, akkor olyan akart lenni az élet, mintha egyféle volna, mintha minden szél onnan fújt volna, mintha nem lett volna más magyarázat csak az. ami volt. s mintha ez úgy lett volna a jó és öröktől fogott és változhatatlan, mint rendszer, mint rend, mint minden. Ez volt tanítva, ez volt mondva, ez volt élve. Ám közben, kicsi meg nagy csöppekben, hullott ám más is az ember szemébe, más dolgok, amik sehogyan sem fértek be, abba, amibe bele kellett volna 'férniük, mert nagyobbak voltak meg kisebbek meg más alakúak, gazdag formák egy szegény, buta magyarázatokkal teli világban. S ezek azután vágták, metszették, tépték le a hályogot az emberfia szeméről, pmíg még csak meg nem látta, mi van. Ebben volt cinkos az ÉS. a tizenhatodik oldal, az egyik cinkos volt, mégpedig a legjobbak közül való. Várta az ember, megszokta, amikor meg nem jött, hál hiányzott. Ma is emlékszem a zászlógyáras riportra, nem volt abban egy darab kommunista sem, nem volt abban egy deka szocializmus sem, semmi ellenzéki, semmi olyan, ami később jött, semmi olyan, ami ma a szótárban van arról, ami akkor volt, jelszó meg patakvér, meg patkány, meg varangy, meg ez a harc lesz a végső, meg keresztesháború, felsorolni sem tudnám, mi nem volt abban a riportban abból, ami akkoriban volt, s mint kiderült abból is, ami azután jött. Az asszonyok azok benne voltak, ahogy viszik az anyagot, meg varrják a zászlót, meg, hogy miből van a zászló - sok vöröse például hogy miből van az ünnep, de leginkább az volt benne, hogy miből van a hazugság! S ez olyan pontosan benne volt, ez az egy zászlós-hazugság, hogy a többi hazugságok, amik nem a bot meg a vászon meg a gyár voltak, azok is mind megmutatták magukat, nem volt hova bújniuk többé, le voltak leplezve. Csak az asszonyok nem voltak hazugság, ők sors voltak meg élet, azóta tudom, milyen a jó riport, mire való. Évekig azután nem volt riport az ÉS-ben, másutt is egyre kevesebb, fontosabb lett az életnél az, hogy változik, hogy gyorsan változik, billen, átfordul, s most másutt van. Még magyarázatok is születtek, hogy a riportra nincs idő. az életnek nincs ideje riportozni, mert politika van, győztesek meg vesztesek, csomó minden, ami csak gondolva van, nem érdekes a dzsungel, a mocsár vagy éppen a tiszta hegyoldal, a rét eső után, szóval a vidék, ahonnan vagyunk. Vége ennek is. Érdekes. Érdekesek az új hazugságok, melyek az új zászlók alatt nőnek. Az élet is érdekes, ami mindezm kívül van, régin is meg újon is. Alatta vagy fölötte. Ellenére. Érdekes, hogy a sors, a sorsok megmaradtak a szabadságban is. Lentinek és fentinek. Ezerfélének Hiába akar most az új is egy és egyféle lenni. Nem megy. És ha a sokaságnak nem jutna másutt hely, hát akkor olt lesz majd megint a tizenhatodik oldalon. BALOG JÓZSEF Ferenczi Krisztina naplója Neked írom Márai háborús naplóját olvasgattam legutoljára. Pest fölszabadítása, könyvmentés, halottak, fekete piac, aztán a demokrácia első évei. Ezernyi novella-ötlet, az élet villanásai, arisztokratikus fennsőbbség, nápolyi, svájci utak. A szellem, s az elegancia embere. Azt pedig vajon ki tudja, miért tartotta fontosnak Illyés, hogy aznap mit vacsorázott Aczél Györggyel? A sonka fajtáját, a salátákat, vagy a bor évjáratát. És itt a közelünkben Polcz Aleine tiszta-gyönyörű, megrendítő naivitása. Naplók. Személyesség és történelem. Ferenczi Krisztina színművésznő tavaly ilyenkor még főnővért alakított a Száll a kakukkban, aztán nem kevés keserűséggel, de igen gyorsan kellett távoznia a Szegedi Nemzeti Színházból. Már akkor írta azt a könyvet, mely Neked írom címmel jelent meg a napokban s műfaja szerint napló. A boríton az első férj. Tímár Béla arcképe látható. Tímár Bélát 1988 őszén negyvenedik születésnapján váratlanul megműtötték. Ma lignus Asztrocitóma. Pillangótumor. Agydaganat, nagyon rosszindulatú, és hatalmas. Egy héttel a műtét előtt még premiere volt a Madáchban. Shakespeare. A tévedések vígjátéka. A doktornő hitetlenkedve néz a volt feleségre. Játszani?! így?! Visszakérdeznek: És remény, van? „Lesz Ő Tímár Béla még?„ Azt hiszem, tudniuk kell, mi várható, mondja a doktornő. Október 16-án ezt írja nagybetűvel Ferenczi Krisztina: EGY MÁSIK VILÁGBÓL NÉZEL RÁM. Ha van tét élő és haldokló, egészséges és nagyon beteg ember között, akkor ez a naplónak is tétje lesz, akkor Ferenczi Krisztina zaklatott, fájdalmas mondatai is ezt a távolságot próbálják és próbálják átjárni, akárcsak az életben, otthontól kórházteremig, a szeretet különleges, fölszabadító erejével. S hogy mi ez a tét? Látni, tudni, érezni egymást, az utolsó pillanatig. Mert ki kell tölteni az életet, amíg van. Fonnák. Beletenni mindent, amink van. És ezek ilyen pillanatok. Tragikusak, mindent kívánóak, koppan a földön az álarc. Ferenczi Krisztina nem szépíró, de könyvét beragyogja a tragédiakezelés különleges méltósága. Két ember közé odaállt a halál. Hónapokig tartó viaskodással igyekeztek átnézni rajta. „4 legnehezebb, hogy nem lehel kifürkészni, mit élsz át belül, mit nem. Hiszen ha ezt tudni, sejteni, gyanítani lehetne, vagy befogni azt a tartományt, ami belső otthonod ebben a nagyszekrénnyel eltorlaszolt szörnyen kicsi négyágyas szobában, azt is tudhatnánk, mi az, ami nem kímélet, hanem alakoskodás, ami nem tapintat, hanem hazugság, „viselkedés" számodra mibennünk, és éppen ezért tűrhetetlen." És ezeket a mondatokat egy színész írta. Megrendítő, szívszorító könyv. DAL Rosszul tudjuk, hogy Sok mindent tudunk tévesen, ám van néhány olyan, évtizedek óta vissza-visszatérő hiba, melyet még a helytörténettel foglalkozók is gyakorta elkövetnek. E cikk megírásához a végső elhatározást az adta meg, hogy az alsóvárosi Havi Boldogasszony templomot - c hasábokon - az egyháztörténész is Mátyástemplomként említette. Bálint Sándor két dologért tudott ingerült lenni. Azért, ha Mátyás-templomnak nevezték a Havi Boldogasszony templomot, és azért, ha Mihálytcleknek mondták Szentmihálytelcket. Ilyenkor a galambepéjű tudós pár másodpercre föl is fortyant, megemelte a hangját. A Szegedi Szótárban (1957) két helyen is ír a templomról. „Alsóvárosi templom: a Havi Boldogasszony tiszteletére szentelt középkori gótikus plom, tudálékos, uraskodó nyelven hibásan Mátyás-templom". A másik helyen ezt olvashatjuk: „Mátyás-templom: az alsóvárosi templom uraskodó, tudálékos neve. Valószínűleg Szegedi A. Kiüt könyve (IS62) nyomán terjedt el. Népünk sohasem említi így. " Föllapoztam az egykori páter könyvét (valójában füzetét), hogy cz-e a hiba forrása. A szerző mindvégig Havi Boldogasszony templomot ír, igaz, azt állítja, hogy építését Mátyás király rendelte cl (46. old.). Ordinánsz Konstantin is ténynek fogadja el a hagyományt 1831-ben Szegeden megjelent könyvében (34. old.). Nem célja e rövid cikknek a hibaforrás megkeresése. Célja csak annyi, hogy a Havi (értsd: Havas) Boldogasszony (Sancta Maria ad nives) tiszteletérc emelt templomot nevezzük a nevén. Azon a nevén, mely idestova fél évezredes... Rosszul tudjuk, hogy Károlyi Lajos festőművész (1877-1927) gyalog zarándokolt el Tolsztojhoz Jasznaja Poljanába. Ilyesmit sem Károlyi, sem oldalági rokonsága nem állított soha. A festő vonattal utazott a legközelebbi állomásig, és németül beszélt az írófejedelemmel. A téves adatot Juhász Gyula is leírta, hozzájárulván annak terjedéséhez: A század elején egy fiatal magyar művész gyalogszerrel indult el Jasznaja Poljanába, hogy vigasztalást és bátorítást merítsen Tolsztojtól, akinek evangéliumi tanításait olvasta, és akinek életét is meg akarta ismerni. A fiatal magyar művész a személyes találkozás alkalmával csalódott Mesterében, de nem ábrándult ki az igazság kereséséből, mely egyetlen és állandó szenvedélye maradi mindhalálig (Szcphalom, 1927. 7-9. s/ám. JGYÖM 8:107). Azt is rosszul tudjuk, hogy Csáky József szobrászművész (1888-1971), világhírű földink, a modern plasztika egyik megalapítója gyalog ment Párizsba. A művésznek a Tiszatáj 1964. júniusi számában megjelent emlékezéséből tudjuk, hogy épületszobrász barátjával gyalog vágtak neki az útnak. Szombathelyen munkái kaptak, és sikerült annyit keresniük, hogy megvettessék a vonatjegyet. Rosszul tudjuk, hogy Löw Immánuel hosszú ó-vel írta a nevét. A német helyesírás csak a rövid ékezetes ö-betűt ismeri! Löw ennek megfelelően írta a vezetéknevét. Sajnos a tudós főrabbi neve még a Hajnóczy utcai emléktáblára is hibásan van folvésve... Rosszul tudjuk továbbá OsztrőVszky József (1818-1899) nevének az írását. Az egykori szegedi pol gármester hosszú ó-betűvel írta vezetéknevének második magánhangzóját. Édesapjának a Dugonics-temetőben megmaradt sítján is Osztróvszky olvasható. Az ifjabb Osztróvszkynak az aláírása jól látható Ruszoly Józsefnek A szegedi népképviseleti közgyűlés 18481871 című úttörő munkájában (1984). Osztróvszkynak utcája is van Szegeden, kétszeresen is ügyelnünk kell nevének az írására. Rosszul tudjuk, hogy a Széchenyi téren, a városi széképület előtt április első hetében virágba boruló fák tulipánfák. A helyes nevük liliomfa, pontosabban rózsás liliomfa, latinul magnólia soulangiana. Vannak, akik a latin magnólia szót - teljesen helytelenül olaszosan manyóliá-nak ejtik Pásztor Jánosnak (1881-1945) a városháza előtti díszkút szoborcsoportjai nem az Áldáshozó és a Romboló Tisza, hanem az * Aldáshozó és a Haragvó Balaton allegóriái. Ybl Ervin (18901965), a Szegedhez erős szálakkal fűződő művészettörténész a Magyar Művészet 1938. évi 5. számának 131. lapján közli az Áldáshozó Balatont Balatoni sellők címmel. O - másokkal együtt - abban tévedett, hogy a szoborcsoport nem seIlöket (halfarkú nőket), hanem najádokat (vízitündéreket) ábrázol. A két alkotást Klebelsberg Kunó rendelte a tihanyi Biológiai Kutató Intézet részére. Akik járatosak a halak világában, állítják, hogy a szoborcsoportok közepére Balatonban honos halat mintázott a művész. Mint bennszülött szegedi, ezért az utoljára írt hibás adatért neheztelek a legkevésbé. Ugye érthető? APRÓ FERENC Drien Károly halálára 1922. február l-jén, 82 éves korában Budapesten meghalt Drien Károly, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola nyugdíjas tanszékvezető főiskolai tanára. Temetése február 24-én volt a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben. Drien Károly életének jelentős részét Szegeden töltötte. Negyvenhat évesen került Szegedre, a tanárképző főiskolára. 1976-ban, 66 évesen ment nyugdíjba, de ezután is Szegeden maradt, dolgozott. Eletében tükröződnek azok a történeti események, amelyek 82 éve alatt játszódtak le. Érsekújváron született 1910. május l-jén. Édesanyja mosónő, édesapja vasúti pályamunkás volt. Elemi- és középiskoláit Érsekújváron végezte el. 1931-ben az érsekújvári reálgimnáziumban érettségizett. 1937-ben a pozsonyi egyetem tanárképző tagozatán magyar-szlovák-testnevelő szakos tanári oklevelet kapott. — Döntő változás következett be életében 1946-ban, amikor a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény keretében Magyarországra települt át. 1946-tól 1949-ig a Művelődésügyi Minisztérium külföldi kapcsolatok osztályán dolgozott 1953-ban nevezték ki a Budapesti Pedagógiai Főiskola .orosz tanszékére, adjunktusi beosztásba. A Budapesti Pedagógiai Főiskola megszüntetése után a Szlovák Nyelv és Irodalom Tanszéket is Szegedre helyezték. Drien Károly életében egy újabb nagy változás 1956-ban következett be, amikor 1956-ban saját kérésére a minisztérium a Szegedi Pedagógiai Főiskola Szlovák Nyelv- és Irodalom Tanszékére nevezte ki tanszékvezetőnek, adjunktusi beosztásba. 1959-ben vette át a .Neveléstudományi Tanszék vezetését s nevezték ki docensnek. 1968-bdh főiskolai tanári kinevezést kapott és újra a Szlovák Nyelv és Irodalom Tanszékének vezetésével bízták meg. E munkaköréből is ment nyugdíjba, 1976-ban. Jelentős szerepe volt a szegedi főiskola szerkesztésében megjelenő Módszertani Közlemények szerkesztőbizottsági munkájában. 1958-ban kapta meg a Felsőoktatás kiváló dolgozója kitüntetést. Cseh, lengyel, orosz, szlovák nyelvismerete révén jelentős külföldi pedagógiai, pszichológiai műveket fordított le, lektorált, s aktívan vett részt a Tankönyvkiadó munkájában. Az élet minden területén kemény, határozott egyéniség volt. Egyszerű, puritán egyénisége révén könnyen megnyerte tanítványainak, munkatársainak bizalmát. Annak ellenére, hogy eléggé zárkózott volt, segítőkészsége miatt is hamar tudott emberi kapcsolatokat kiépíteni. Vezetői beosztásában is közvetlen, humánus tudott maradni, s a „primus inter pares" elvét követte. Tisztelettel, megbecsüléssel, szeretettel búcsúzunk Tőle. Sok volt tanítványában, munkatársában hagyott maradandó vonást, tanári, emberi egyéniséget. Dr. B. S. ny. főiskolai docens Link Mihály meghalt Rég tikijuk, ez mindenkivel előfordul. Kivel előbb, vagy utóbb. O meg háborújárt egyén. Nem is kellett volna hatvannyolc évet múlatnia az árnyékvilágban, hogy ezt megnyerje, hogy tengelyt akasszon a csontkezűvel. Az esztergomi születésű, Pápán diákoskodó, Szegeden diplomázó tanár az öregátokházi futóhomokok végében csöpörödő Pusztamérgesen kezdi tanítani a betűvetést. Hét évig szánt-vet a buckák között, amikor a nagy önérzettel magára adó Dorozsma magához inti. Kezére bíz három-négy lerongyolódott iskolaépületet, teli tiszta szemű, betűéhes gyereksereggel, s gondjába ad száz putrilakó, csillogó szemű iskolakerülő vadat. Na, Link Mihály tanár-igazgató, ebből a masszából gyúrjon napközis, gyerekközpontó, konyhás, étellel, tudással szolgáló, okos, értelmes, tisztességes embersereget! A tanár nekifeküdt, illetve feszült a föladatmegoldásnak. És nemcsak virágzott, de megvalósult mindaz, amit kívántak tőle. Teljes harminckilenc évig tartott. Mindezen évek alatt ritkán lépdelt virággal fölhintett utakon. Ám akadtak rajta lödkösődések, cibálások is talán, de igazából egy elkóborolt kutya soha meg nem ugatta. Mi több, arra illetékesek kicsi csingilingikkel is megtisztelték. Akkoriban egykori pad- és tanulótársai országos hírű koszorús költőként pöngették lantjaikat, főiskolai, vagy egyetemi tanárként élték éveiket. Nem irigység fogdosta mivoltát. Inkább meleg jó érzések sugárolták belvilágát, hogy hová eljuthat az egykori pápai diák. Soha (Öl nem zokogta senki számlájára, hol ragadt ő a dorozsmai putrik szikföldes sarába, hiszen őt sem szülte kisebb tehetséggel a szülő édesanyja a többinél. Kedélyes belvilágában tán soha nem nyugodott le a derűt árasztó nap. Fölnevelt hat saját gyermeket, akikre kilencvenhárom tanulmányi évet költött. Azok révén tizenhárom unoka tudja nagyapát. így üzent a rákacsingató halálnak. Rajtam már nem foghatsz ki! De őrzik egykorvoltát tanítványainak százai, ha nem ezrei. Kiszámolja meg? S hitvese, küzdőtársa, munka- és tanártársa, a közös küzdelemmel fölépített Dorozsma szélére futotta kétszobás családi házban, amelynek ablakából a belgrádi útra látni. S őrzi a Cigánybizottság, amelynek örökös tagja volt, és némely pedagógusegyesület, társulat. Link Mihály aranydiplomája kiterítve várakozott, hogy a kezére kerüljön. Mellette aláíró penna, kalamáris fekete tintával. Az óvatlan halál odalépett, oktalan mozdulatával rádűtötte a bakacsinszínűt a díszes oklevélre. Azt már el nem olvassa senki! T. B. A Bemutatkozik az UJ-Vidéki Műhely Az Új-Vidéki Műhely, az újvidéki egyetem magyar tanszéke által kiadott folyóirat szerkesztői tartanak bemutatkozó találkozót kedden este 7 órakor a JATE-klubban. Az eseményen részt vesz Papp p Tibor költő, az újvidéki Új Symposion megbízott főszerkesztője, az Új-Vidéki Múhcly felelős szerkesztője is.