Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-25 / 47. szám

KEDD, 1992. FEBR. 25. TÁRSADALOM 7 SZDSZ-kompromisszum Semleges hatalom Szétforgácsolódó SZDSZ? - kérdeztük néhány nappal ezelőtt, mikor a szabaddemokraták szegedi szervezetére vetettünk -pillantást. A párt közgyűlése nemrégiben adta meg a feleletet: elnököt és ügyvivői testületet választott, a két legjelentősebb politikai áramlat pedig kinyilvánította készségét az együttműködésre. Nagy Sándor elnököt először arról kérdeztük, hogyan sikerült megegyezni az első számú ember személyében. - A válasz­tást három­fordulós egyez­tető tárgya­lások előzték meg, s a két héttel ezelőtti tisztújítás ku­darcát (az ak­kor megvá­lasztott öt ügyvivőből három mindjárt le is mondott) végül siker követte.Meg­állapodtunk: semleges el­nököt és - az áramlatok kö­zötti paritásos alapon - négy fős ügyvivői testületet választunk; előbbi volnék én, utóbbiban Mészáros József és névro­konom, Nagy Sándor a sza­badelvű műhelyt, Roszik György és Tanos Béla a prag­matikus szárnyat képviseli. A tagságon belül - 106 ember ­ez a két, egyenként 20-22 fős irányzat fogalmazta meg ön­magát. - Miben áll e két irányzat különbsége? - A törésvonalak az országos vezetőség repedéseihez hason­latosak. A szabadelvűek a Dornbach Alajost, a pragma­tikusok Tölgyessy Pétert favori­zálják. A különbségeket nehéz politikai kategóriák segítségé­vel megfoghatóvá tenni, mert ezek inkább stiláris jellegűek, a mindennapi ügyek vitelére vonatkoznak. - Kérem, a lényeget azért röviden foglalja össze! - A különböző nézetek mö­gött az SzDSz helyzetének eltérő megítélése áll: Tölgyessy szerint a párt a mainál sokkal jobb pozíciót is elfoglalhatna, Dornbach egyenesen azt mond­ja, kutyaszorítóban van az SzDSz, és az az elvi döntés juttatta ide, amely a csoportból nagy pártot igyekezett csinálni. A belső feszültséget fokozta, hogy a választáson vesztett az MDF-fel szemben. A legna­gyobb ellenzéki pártként egy sor kérdésben véleményt kell nyilvánítania, hosszú vitákba bonyolódik a kormánypártokkal (címer, egyházi oktatás stb.). Szegeden ez a két irányzat fel­ismerte, hogy együtt kell élni, más lehetőseg nincs. - Itt is a „régiek" és az „újak" bizonyos értelemben hatalmi torzsalkodásáról volt szó? - Egy belső szociológiai felmérés tényleg igazolta, hogy Dornbach tábora főként a „régieket", Tölgyessyé pedig az „újakat" tömöríti. Érthetőnek tűnik azonban az újonnan be­lépetteknek az az igénye, hogy beleszól­janak a veze­tésbe. - Azt rebes­getik, hatalom­átvétel ké­szült. .. - Voltak arra utaló jelek, hogy az „újak­nak" nevezett csoport egy ré­sze nagyobb hatalmat sze­retne magának, mint azt poli­tikai súlya egyébként in­dokolná. - Hogyan fogadták dr. Do­bozy Levente és dr. Áb­rahám László megjelenését a pártban? - Megosztotta a tagságot, Dobozy úr ellen Jenei Ferenc etikai vizsgálatot kért. Arról, hogy milyen szerepet játsz­hatnak a pártban, a tagság fog dönteni. - Nemcsak Dobozy úr okán: milyen a kapcsolatuk az ön­kormányzat liberális frakció­jával? - Eddig mondhatni külön­életet élt a frakció és a párt. En­nek vége. A pártelnök részt fog venni a frakció ülésein, az ügyvivői megbeszélésekre pe­dig, tanácskozási joggal, meg­hívjuk a frakcióvezetőt. A párt önkormányzati képviselői nem vonhatják ki magukat a frakció munkájából, dr. Tichy-Rács Csaba és Dobó János egy hónapig gondolkodhatnak a visszalépésen. A liberálisok munkájával, ha nem is teljes mértékben, de elégedettek vagyunk. Úgy látjuk, a szóra érdemes kezdeményezések tő­lük származnak, de rendre elbuknak a konzervatívok akadékoskodásain. Ok egyéb­ként meglehetősen furcsa hely­zetbe kerültek: az alpolgármes­ternő személyén keresztül tu­lajdonképpen nagykoalícióban vannak a liberálisokkal, míg a frakció maga egyre inkább ellenzékbe szorul. - Pártjuk közismert a saj­tóval való jó kapcsolatáról... - Szegeden sincs rossz saj­tónk, Célunk: élni az újság­gal! Írni fogunk, s reméljük ezt teszik a konzervatívok is. A közgyűlési eseményeket pél­dául csak egyetlen újságíró közvetíti, ezért megfontolan­dónak tartom, hogy az egyes üléseket követően a pártok fogalmazzák meg véleményü­ket, foglalják össze az ott tör­tént és lényegesnek tartott dol­gokat, és írjanak rövid értéke­lést a Délmagyarországba! Ó.J. Torgyán-röplap a liláktól? A Mai Nap szombati számában H. N. L. aláírással „Forduló Szegeden" címmel érdekes cikkre bukkantunk, melyet az alábbiakban teljes terjedelmében közlünk. „Lázasan készülődnek a szegedi kisgazdák pártjuk 1992. március elsejei orszá­gos nagygyűlésére. Az eddigi érdeklődés alapján a kétezer személyes Újszegedi Sport­csarnok kicsinek bizonyul majd a hetvenezer tag kép­viseletében megjelenő 1700 pártelnöknek, s az ország minden részéből különbu­szokkal, vonattal érkező kis­gazdáknak. A gyűlés nyilvános. Meg­hívták rá más pártok s az egyház képviselőit is. Talpra, magyar! Sorsforduló Szege­den - adja hírül az alkalomra megjelent röplap is, mely nagybetűvel jelzi a gyűlés szónoka, dr. Torgyán József pártelnök nevét, s melyet pénzszűkében a Csongrádban csak lilának nevezett Reggeli Délvilág nyomatott ki. Ezért is tán, hogy a röplapon együtt jelentkező újságot és a pártot most egyesek hírbe hozzák. Állítván: az MDF-es Csurká­tól elutasított lilák most dr. Torgyán Józseffel és a füg­getlen kisgazdákkal frigyre lépve megteremtik a párt régen nélkülözött országos lapját." Tisztújítás után Az MDF élén a centrum - Egyre - másra közöljük a hírt, tisztújításra készül ez vagy az a párt ilyen vagy olyan szervezete. Arra utal a megú­julási láz, hogy valóban megin­dult a választási készülődés? B. J.: - Évente ismétlődő, szabályos vezetőségválasztásról van szó az MDF esetében. Nem érzem, hogy kampányszem­pontok uralnák a tisztújítást. - A szegedi szervezet volt elnökét leváltották vagy új feladatot kapott? B. L.: - Annak idején egy évre vállaltam csak az elnöki funkciót. Egyébként meg na­gyon nehéz poszt az elnöki teendők ellátása, mert a mi szervezetünkben nincs fizetett pártalkalmazott, aki a vezetők keze alá dolgozna. Az elnökség munkájában továbbra is részt veszek. - Miért országgyűlési kép­viselők lettek a párt városi és megyei szervezetének első em­berei? Az elmúlt időszakban több szegedi MDF-politikust is elszólítottak innen, mert más, jelentős pozíciót kaptak. Nem sikerült új, vezetésre alkalmas embereket találni? B. L.: - A 9 fős elnökség 3 tagja az előző testület munká­jában is részt vett. Az új veze­tőség összetételéről a tagság döntött. B. J.: - Fiatal szakértők és új emberek is vannak sorainkban. Ugyanakkor az információra éhes fiataloknak, akár az Ifjú­sági Demokrata Fórumban lehetőséget adunk a politizá­lásra. - A „vezércserék" arra utalnak: az MDF vidéki szerve­zeteit megerősíti. Egy vezető több feladatot is ellát. Az erők összpontosításáról van szó? B. J.: - A választási ciklus félidejéhez érkeztünk, s létező igény, hogy különböző tevé­kenységi területeket kapcsol­junk össze. Abban semmi meg­lepőt nem találok, hogy egy országgyűlési képviselő törődik saját pártszervezetével. B. L.: - Az „erősítést" már az országgyűlési képvise­lőválasztások után elkezdtük. Azóta profi pártot sikerült fölépítenünk. A körzetek, a helyi szervezetek megyei, s országos rendszerré állnak össze. Struktúráját - ennyire átfogóan - egy párt se tudta kiépíteni. Jelentősnek tartom, hogy a politikától való elfor­dulás időszakában a szegedi „Senkit sem óhajtunk megbuktatni" FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Dr. Bratinka József Balogh László A Magyar Demokrata Fórum szegedi szervezetének 9 tagú elnöksége megújult. Mint arról hírt adtunk: a megyei és a szegedi elnöki posztra egy-egy köztiszteletben álló országgyűlési képviselőt választottak. A tisztújítás hátteréről, az új elnökségre váró feladatokról a régi és a frissen megválasztott tisztségviselővel, azaz Balogh Lászlóval és Bratinka Józseffel beszélgettünk. szervezetben közel 150 tagdíjat fizető személy dolgozik. Fontos viszont a pártsemleges civil szféra erősítése. - A vezetőségválasztással együttjár-e a stratégia, a taktika módosítása? Ehhez kapnak-e a központból javaslatokat? Azt hallottam, egyesek szerint azért vállalták az elnöki teendőt országgyűlési képviselők, hogy az önkormányzatban dolgozó­kat tehermentesítsék, s azoknak több energiájuk jusson a szege­di liberális polgármester, alpol­gármester „megbuktatására"... B. J.: - Nem erről van szó. A különböző típusú feladatok összekapcsolásának jegyében például két önkormányzati képviselő is tagja az elnök­ségnek. Mi az MDF tagságától és szimpatizánsaitól várjuk, hogy spontán laboratóriumként kidolgozzák: mit kell csinálnunk a jövőben. B. L.: - A választások ered­ményét tudomásul vettük. Sen­kit sem óhajtunk politikai okból vagy hisztériakeltésből meg­buktatni. A konzervatív frakciót egyetlen cél, a város érdeke vezérli. Ha ez azt diktálná, hogy személyi változás történjen, akkor valószínűleg szándékunk lenne azt megtenni, de a je­lenlegi törvények értelmében lehetetlen a bizalmatlansági indítvány, valaki „megbukta­tása". Legfeljebb lemondásra lehet bírni egy politikust. Mi a politikai tényeket figyelembe véve akarunk dolgozni. Kate­gorikusan kijelenthetem: se személyi, se taktikai, se straté­giai kérdésekbe nem szól bele senki a „központból". Ellenben minden nagyobb horderejű téma tárgyalását helyi vita előzi meg. - A a városi elnököt, Bra­tinka Józsefet és a megyei elnö­köt, Póda Jenőt szinte egymás mellé, a 15. illetve a 17. helyre sorolták a szegediek a lapunk­ban nemrégiben nyilvánosságra hozott közéleti toplistán. Ők országgyűlési képviselőként, Koha Róbert pedig az önkor­mányzat konzervatív frakciója vezetőjeként került (ő a 21. helyre) a közvéleménykutatók kérdőívére. A toplista sorrendje tükrözi-e az MDF-en belüli erősorrendet? Ki a párt sze­gedi „frontembere"? B. J.: - Nem vagyok arról meggyőződve, hogy ez a népszerűségi lista kifejezi a valóságot. Láthatóan sokféle szempont keveredett. A magam helyével nem vagyok elégedet­len, mert a „negyedik helyezett" után következők között egészen kicsi a különbség. A közvéle­ménykutatás ezen megnyilvá­nulási módjának nem tulajdoní­tok különösebb jelentőséget. Egyébként meg a párton belül nincs erősorrend. Mindenki teszi a dolgát. - Arra kíváncsi lehet az olvasó is: hol helyezi el Bra­tinka József önmagát az MDF-en belüli irányzatok között? B. J.: - Nálunk nincsenek platformok. Antall József pártelnök elemzésével egyetér­tek: a Demokrata Fórumot jellemző hármas alapérték elfogadása egy emberen belül is meglehet. A centrumban, a minden irányba tekintő közép­vonalon helyezem el magam. Hozzáteszem viszont: nem ri­asztottak a klasszikus liberaliz­mus értékei, sőt annak nemzeti örökségével szimpatizálok. Ugyanakkor elfogadom, amit a keresztény felfogás és erkölcs, s mindazt az értéket, amit a népi mozgalom, a népi írók jelente­nek. - Bratinka József az egyik szegedi választókerület ország­gyűlési képviselője, az Európa Tanács alelnöke. A képviselői munka, a parlamenti külügyi tevékenység mellett hogyan jut ideje egy nagyvárosi pártszer­vezel irányítására? - Távollétem idejére egy-egy elnökségi tagot hatalmazok fel az aktuális teendők ellátására. Jelenleg Mucsi Mihály - egyéb­ként az egyik elnökjelölt - az „ügyvezető". - Az új elnök is egy évre vállalta a funkciót. Az esztpndő múltán milyen eredménnyel lesz elégedett? B. J.: - Olyan programot kell kidolgoznuk, mellyel a követ­kező választásra mozgósítani, népszerűsíteni lehet az MDF-et. A szakértői bizottságok kibőví­tése azért is lényeges teendő, hogy újabb gondolatokat, újabb embereket vonjunk be a De­mokrata Fórumba. - Ezek szerint változik a párt image-a? B. J.: - Az alapvető értékek nem változnak. Ennek alapján kell megtalálnunk a kapcsolatot az emberekkel. ÚJSZÁSZI ILONA Három kérdés Thürmer Gyulához - Miben látja Ön ma a baloldal szerepét Magyarországon ? - Úgy érzem, hogy a baloldali erők ma erősödnek Magyarországon. Ennek több oka van: az ország helyzete nem javul, hanem romlik; az emberek nem jobban, hanem rosszabbul élnek; nem nagyobb biztonságban, hanem na'gyon viszontag­ságos politikai körülmények között. Kül­politikai helyzetünk nem vált szilárdabbá, hanem környezetünkkel - és még sok országgal - konfliktusban állunk. Az emberek ezt látják, meg azt is, hogy két évvel ezelőtt nem erre szavaztak! Ok nem rendszerváltást akartak, nem keresztény Magyarországot, hanem egy jól fejlődő, jobb megélhetést biztosító országot. Nem ezt kapták. A két évvel ezelőtti válságból ­úgy tűnik -, hogy a szakszervezetek is, a szocialista párt is és a munkáspárt is kezd kilábalni. Egyre több közöttünk a kapcso­lat. Én Für úrral, az MDF ügyvezető elnökével tökéletesen egyetértek: a balol­dal erősödik, egyben vitakozom vele: ez nem veszély, hanem nagy lehetőség a ma­gyar társadalom számára. Két-három év múlva az országnak olyan parlamentje lehet, amely a társadalom széles rétegeit képviseli. - A mezőgazdasággal kapcsolatos törvények közük melyik végrehajtását szeretné pártjuk felfüggeszteni, és miért? - Mi amellett vagyunk, Magyaror­szágnak legyen korszerű mezőgazdasága. Lássa el ezt az országot élelmiszerrel, <ls illetve teremtsen exportlehetőséget. Nem ez következett be. Szükség volt egy szö­vetkezeti törvényre, annak az elfogadását mi támogattuk. Áz összes többi, a kárpót­lási törvénytől az átmeneti törvényig, tulajdonképpen politikai és ideológiai célokat szolgál. A magyar mezőgazdaságot két évvel ezelőtt elkezdték először az árak növelésével, a hitelfeltételek nehezítésével szétzúzni. Utána megindult a tulajdon­viszonyok átalakítása. Mára ezek miatt a téeszek teljesen elbizonytalanodtak. Az érintettek - a téesz-vezetők - azt mondják, ezek a törvények nemcsak hogy jó szívvel nem hajthatók végre, de tisztességesen sem. A végeredmény az lesz, hogy az ország kenyér nélkül marad. Ennek a társadalmi következményét ma csak még sejtik az emberek: a munka és megélhetés nélkül maradt falusi milliók majd feláramlanak a fővárosba és a nagyvá­rosokba, s ebből társadalmi konfliktus lesz. Mi azt mondjuk, ezt meg lehet akadályoz­ni, ezeket a törvényeket - talán a szövet­kezeti törvény kivételével — egyelőre le kellene állítani, és egy olyan törvény­csomagot kellene kidolgozni, amely kon­szenzuson alapul, hiszen a mezőgazdaság sorsa mindenkit érint. - Valóban az „ellenségkereséshez" tartozik a Bruzsák-ügy? - A dolog nagyon egyszerű; az MDF keresztül erőltette a Parlamenten a Zé­tényi-Takács törvényt. Nagyon sok ember van ma Magyarországon, aki erkölcsi kárpótlásra tart igényt. Ezt meg is kell kapniuk. De nagyon kevés olyan ember van, akit ezt a bosszúállással, újabb perek sorával szeretné elérni. A magyar emberek nagy része nem vevő erre a törvényre! Nemsokára nyilatkoznia kell az Alkot­mánybíróságnak, hogy alkotmányellenes-e a törvény, vagy nem. Ha valaki politizál, akkor tudja, hogy ilyenkor lehet „légkört" teremteni. Ezért próbálkoznak ilyen nevet­séges dolgokkal. Elegendő elolvasni az Új Magyarország szombati, február 22-i és előző számát; jól látható, bárki is tervezte ezt a politikai provokációt, rosszul tervezte. Ezekből az derül ki, hogy a Bruzsa úr klinikai eset. KOROM ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents