Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-18 / 41. szám

KEDD, 1992. FEBR. 18. BELPOLITIKA 3 Egy repülőgép - feleannyi használt gépkocsi A MAGYAR KATONAI VEZETÉS nem fogadja el Jugoszlávia budapesti katonaiattasé-hivatalának azt a közlését, amely tagadja, hogy csütörtökön egy jugoszláv felségjelű katonai repülőgép megsértette Magyarország légterét - mondta Keleti György ezredes, a HM szóvivője. Közölte: az attaséhivatal - még szombaton - arról tájékoztatta a Magyar Honvédség parancsnokságát, hogy Belgrádból kapott információja szerint jugoszláv katonai repülőgép csütörtökön nem sértette meg a Magyar Köztársaság légterét. A jugoszláv illetékesek ugyanakkor elismerték, hogy a kérdéses időpontban egy Jastreb típusú repülőgépük - amely egy Belgrádtól északra fekvő katonai repülőtérről szállt fel - mintegy 500 méter magasságban a Melenci-Zenta-Bajmok-Zombor útvonalon repült. A NEMZETKÖZI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK MINISZTÉRIUMÁBAN elbírálták a személygépkocsi behozatali kérelmeket. A minisztérium minden új személygépkocsira szóló igényt elfogadott és azokra kiadta az engedélyt. Ezek szerint az első félévben a kereskedők 34 ezer új autót hozhatnak az országba, közel 200 millió dollár értékben. A használt gépkocsik esetében már nem voltak ilyen nagyvonalúak az engedélyezők. A fennmaradt kvótát darabaranvosan osztották el a kérelmezők között Átlagosan minden kereskedő feleannyi gépkocsit hozhat be, mint amennyire eredetileg engedélyt kért. A FŐVÁROSI VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁG egyhangú szavazással megsemmisítette a február 9-i gazdagréti helyi képviselő-választás 98. szavazókörének eredményét. Az indoklás szerint a szavazókörben a szavazás napján megsértették a kampánycsendet. A HÚSIPARI SZÖVETSÉG semmiben sem lépte túl hatáskörét mondta Mike Imre főtitkár ezért határozottan visszautasítja Gergátz Elemér földmüvelésügyi miniszter vádjait, miszerint bejelentésértékü információnyújtáshoz a szövetség vezetőjének nem volt joga. Elmondta: a várható húsárváltozásokról eredetileg nem kívánt nyilatkozni és ezt nem is kezdeményezte. Válaszai nem bejelentések voltak, hanem tájékoztató jellegű információk, hogy a szövetség véleménye alapján milyen árváltozásokra lehet számítani. „Nem csókolok kezet senkinek!" - mondja Király Zoltán (Folytatás az I. oldalról.) - Ez önmagában nem zavar. Az, hogy kiszorultam az érdeklődés centrumából, önmagában nem baj. Az volt túlzott érdeklődés, ami a rendszerváltás előtt övezett; bár ez nem annyira a személyemnek szólt, mint annak a szerepnek, amit felvállaltam. Azt viszont én is helyesnek tartom, hogy ma a pártok poltizálása a döntő. Egyébként én az MDF-frakcióban is a lelkiismeretem és legjobb meggyőződésem szerint szavazatam. A Magyar Demokrata Fórum frakciójának egy építész tagjával beszélgettem a közelmúltban. Elmondta, hogy nem jár frakcióülésre, mert harminc ember hoz az egész frakcióra kötelező határozatokat. - Harminc ember? - Annyian mennek el, és ők hozzák azokat a határozatokat, amelyeket majd a 160 embernek képviselnie kell a vita és a szavazás során. Sokan érzik rosszul magukat ebben a helyzetben, csak ők nem tehetik meg azt, amit én, hogy úgy szavaznak, ahogy legjobb meggyőződésük diktálja. - Frakciófegyelem van? - Mondok egy példát. A közelmúltban interpelláltunk a Virág cukrászda privatizációjának ügyében. Ismeretes, hogy az Országgyűlés nem fogadta el Szabó Tamás válaszát. Az egyik MDF-es képviselő, aki nemmel szavazott, két nap múlva kapott egy levelet a minisztertől, hogy hogy képzelte ezt? Ha egy kormánypárti képviselőt meggyőz az ellenzék érvelése, és ezt szavazatában kifejezésre is juttatja, akkor máris nemtetszésüket fejezik ki a nagy emberek. S nem egy ilyen esetről tudok. A többség nem tud hatni az MDFfrakcióban - vagy nem is akar, mert már a kedve elment tőle csak vállalja a fegyelmet. Én meg eldönthetem. hogy mit teszek. - Ön azt mondta, magát kizárólag egy szocialista-szociáldemokrata pártban tudná elképzelni. Ilyen szerepre azonban több párt is pályázik, maga a szociáldemokrata párt is több részre szakadt. Lát esélyt arra, hogy egységes erőjöjjön létre? - Nyilvánvaló számomra, hogy a baloldal csonka, s így az egyre erőteljesebben jobboldali kormánynak nincs ellensúlya. Számomra az a legfontosabb, hogy legyen egy baloldali alternatíva is, és én ehhez próbálok valamiféle inspirációt adni. Az a botránypárt egyébként, amely most szociáldemokrataként megjelenik, kiválóan megfelel a kormánykolíciónak, de főleg az MDF populistáinak. Sőt ugyanúgy érdeke az Antall Józseféknek, hogy a kisgazdapártban is fennmaradjon a megosztottság. így maguk dönthetnek el minden fontos kérdést. - A rendszerváltás során mindenféle magas tisztségeket jósoltak Önnek; hogy majd tévéelnök lesz, vagy ombudsman stb. Aztán nem lett semmi, maradt egyszerű képviselő. Nem bánja? - Végül is nem. Valaki azt mondta: „Öreg, ha te nem akarsz állandóan a lelkiismeretedre hallgatni, ha nem szállsz szembe Antallékkai, az MDF-SZDSZ-paktummal, meg a közvetlen elnökválasztásért nem hadakozol, akkor te nagyon jól meglennél az MDF-frakcióban. Akármi lehetnél, például parlamenti bizottsági elnök, vagy bármi más." Ez a nagy probléma: hogy az ember föladja vagy vállalja önmagát. Úgy tűnik, én nem tudok megalkudni. Abban például, hogy két párt mindenki feje fölött megalkudva egyezzen meg a rendszerváltás alapkérdéseiben. Én ezeket a módszereket nem tudom elfogadni. Nem tudtam korábban sem elfogadni az MSZMP bolsevista módszereit, és azokat a bolsevista módszereket sem, amelyeket gyakorlatilag ma is ugyanúgy alkalmaznak. Például a sajtó irányában, vagy a médiaelnökökkel kapcsolatban. Emiatt nem sajnálom, hogy ebből kimaradtam. így legalább nem köpköd le senki. Ha vezető lettem volna, akkor nekem is be kellett volna tagozódnom ebbe a hatalmi struktúrába, kezet csókolni Antall Józsefnek, Csurka Istvánnak. Én meg ilyen hülye, makacsnyakas kun vagyok, hogy nem csókolok kezet senkinek. M.T. Arab diplomata Szegeden Zehani Abdelhamid, Algéria magyarországi nagykövetségének első titkára látogatott tegnap este Szegedre. (Korábbi hírünkkel ellentétben, nem a nagykövet érkezett, Bakhti Ahmed sajnos gyengélkedik, ezért nem tudott a fővárosból ideutazni.) Az arab diplomatát a JATE-klub vezetősége hívta meg a Barth M. Anna észak-afrikai útiélményeit rögzítő fotókiállítás megnyitójára. Zehani úr tiszteletére algériai teaházat rögtönöztek, a forró italt felszolgálták valamennyi érdeklődőnek. Az est házigazdája dr. J. Nagy László arabszakértő, a JATE Bölcsészettudományi Karának docense volt; rövid bevezető előadása után, amelyben Algériai történelmi és társadalmi fejlődésének sajátosságait és mai politkai helyzetét vázolta, Zehani Abdelhamid a hozzá intézett kérdések alapján tájékoztatott az észak-afrikai arab ország mindennapjairól. Öböl N

EGYVEN. Annyi mindent aggattunk a legutóbbi négy évtizedre, hogy e témában se jót, se igazán rosszat nem lehet már mondani. Legalábbis így gondoltam egészen addig a pillanatig, amíg a következő kifejezést nem olvastam: „negyven év agyvérzése." Hallottunk már bénult, gúzsba kötött, megalázott, bebörtönzött, lerabolt országról, beszéltünk tragikus, sötét, hazug vagy undorító negyven évről, de ez az agyvérzés - nekem legalábbis - teljesen új. Láttam már agyvérzésen túlesett embert, aki lelassulva, a szavakkal küzdve, korlátozott mozgástérben éli életét és ezért jóval esendőbb, mint a többi. Nem akarok senkit sem elzárni a jóreménytől, mégis ki kell jelenteni, hogy egy ilyen jellegű egészségkárosodás a lehető legritkább esetben hordoz visszafordítható folyamatokat. Magyarán szinten tartás, esetleg kicsiny javulás várható, de a beteg már sohasem lesz a régi. Nos, az agyvérzéses negyven évről nekem épp az jut eszembe, ami e szóösszetétel érvénytelenségére utal. Az például, hogy ma már komoly szerephez juthat a cselekvő polgár, hogy tág tere van az önszerveződésnek, és hogy természetes része az életnek a munkájába feledkező ember. Péntek este operában voltunk a párommal, és azt láttam, hogy az emberek sokkal kevésbé gondterheltek, mint korábban, vagy ha azok is, legalább otthon tudták hagyni a nyűgeiket. Szombat este a mérnökkamara bálján mulattunk, s ugyanezt tapasztaltam. Vidám, optimista csapatok ültek az asztaloknál és táncoltak a zenekar előtt. Mintha egy új élet kezdődött volna el, az emberek beszélgettek egymással, sőt társalogtak is, ahogy ilyen helyeken illik. Szóval az agyvérzés. Nem vagyok fizetett optimista, de be kell vallanom, hogy magamon is érzem a derűlátás esélyeit. Bénult volt ez az ország, de csak egy múlékony, rossz álom zsibbadásával kelünk most föl, s úgy gondolom, a fejünk tiszta. Vagyis: van jövő. TPAKÁI ki Három nappal a megyei közgyűlés előtt Tanácskoztak a polgármesterek Újszegeden, a Csongrád Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet tanácstermében tartottak tegnap konzultatív tanácskozást a megye polgármesterei. Hely hiányában csak a két legfontosabb napirendi pontról szólunk. Elsőként arról a beszámolóról, amelyet dr. Szilvássy László, a vagyonátadó bizottság megbízott vezetője tartott, a közüzemi vállalatok sorsával kapcsolatos, és még nem egészen tisztázott kérdésekről. Ahogy hallottuk, egyrészt van olyan település, ahonnan még mindig nem kaptak szándéknyilatkozatot, holott ennek határideje február 20., másrészt az eddig benyújtott igénylések sem voltak mindig világosak. Hogy a végső szót nehéz lesz majd kimondani, azt - látva például a testületek és a polgármesterek nem mindig felhőtlen viszonyát - nem nehéz megjósolni... A vita persze még mindig a közüzemi vállalatok központi, gyakran oszthatatlan, úgynevezett működtető vagyona fölött zajlik. A vízmű vállalat esetében a váb három lehetőséget vázolt fel: az ellátott lakosok száma szerint, a víztermelő kapacitás arányában vagy az ötéves árbevétel arányában osszák-e föl a működtető vagyont. Az érintett önkormányzatok 51 százalékának kellene azonos álláspontra kell jutnia - különben a bizottság hoz majd döntést. (Megint csak elhangzott az a kézenfekvő javaslat, hogy mi lenne, ha üzemfőmémökségi szinten történne a szétválás, ám kérdés, hogy sikerül-e egyezségre jutniuk a községeknek.) A temetkezési vállalat esetében a váb a lakosságszámot tartja olyan tényízőnek, amelynek arányában a vagyon felosztása megtörténhet. A településtisztasági és a moziüzemi vállalat esetében a felosztást azok között a települések között végzik el, amelyben azok végeznek is szolgáltatást. Á kertészeti vállalat sorsa jó példa arra, hogy milyen problémákkal kell a későbbiekben majd megbirkózni. Az említett vállalat működtető vagyonát Hódmezővásárhely, Makó és Mindszent között osztották föl - illetve ez a három önkormányzat osztja majd el közös megegyezéssel a vagyont -, ezeken a településeken van ugyanis ingatlanja a vállalatnak. A csongrádi polgármesterasszony a bejelentés után felszólalt, jelezve, hogy megfellebbezik majd a döntést - mire az egyik érintett polgármester, a makói, azonnal reflektált: igen, ó is igazságtalannak tartja az említett felosztást, hiszen ezzel együtt a 21 milliós adósság is csak a három település között osztódik föl. Megjelent a tanácskozáson Vladiszavlyev András, a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ vezetője is, aki a közhasznú munkák támogatására benyújtható pályázati lehetőségeket ismertette, mely többek között a munkából tartósan ki-, illetve a munkanélküli-segélyezéstől hamarosan elesők számára is munkát jelenthetne. Öt nagy területe lehet ennek a foglalkoztatási formának, melynek költségeit 70 százalékban a központ, 30 százalékban pedig a helyi önkormányzat kell hogy fedezze, az adott munkaerőpiaci térség bérviszonyaihoz igazodva: az egészégügy, a szociális ellátás, az oktatás, a környezetvédelem és a településfejlesztés. Az előadó ezenkívül még több lehetőséget felsorolt a munkahelyteremtésre - például ha egy vállalat nem képes teljes munkaidőben foglalkoztatni valakit, de vállalja, hogy négyórás részmunkaidőben munkát biztosít számára, a központ további kétórányi munkadíjat kifizet a munkavállalónak. Szót ejtett a munkanélküli segélyből kiesettektől is, akiknek havi 5U00 forintos, két évre szóló ellátást ígér a minisztérium - ám ahogy néhány felszólalótól is hallottam, hogy ez milyen pénzből történik majd, arra nincs még konkrét elképzelés. S végül még egy problémáról: hogyan segítsenek a falvak munkanélkülijein az önkormányzatok, ha nem tudhatják, hogy kikről is van szó? Ezzel kapcsolatban Vladiszavlyev András megígérte, hogy amennyiben erre igény van, akkor név nélküli, foglalkozás és nem szerinti lebontást küldhetnek az önkormányzatoknak. pl KÖZÉLETI NAPLÓ MA KATONA GYULA, a 13-as választókerület képviselője 16 órától 18 óráig lakossági fogadóórát tart a vízmüvek Tisza L. körúti székházában. DOBÓ JÁNOS, az Északi városrész önkormányzati képviselője fogadóórát tart délután 5 órától a Kodály Téri Általános Iskolában. A KISKUNDOROZSMAI MDF szervezete a községháza nagytermében 18 órakor fórumot tart a szövetkezeti és a kárpótlási törvény végrehajtásáról. HOLNAP A SZOCIALISTÁK megyei agrárfórumot tartanak 17 órakor Makón „Mi lesz a szövetkezetekkel" címmel, amelyen részt vesz dr. Géczi József országgyűlési képviselő és a párt számos agrárszakértője. A tanácskozás előtt 15.30 órakor Szegeden, a Tisza Lajos krt. 2-4. szám alatt a sajtó érdeklődő képviselőinek sajtótájékoztatót tartanak. DR. DÖMÖTÖR LÁSZLÓ, az 1. számú választókerület képviselője 16-17 óráig fogadóórát tart a városháza 113-as szobájában (Széchenyi tér 10.). LENCSÉS EVA, a 22. számú választókerület képviselője 18 órától a Makkosházi Általános Iskolában fogadóórát tart. Hatalom és pénz, avagy a konc maradéka Nyelvünkön ez a szó már több mint negyven esztendeje nem pihenhet, használói körében ugyanis gőzerővel megy a politikai bizottságosdi, néha már azt gondolja az ember, sztahanovistáknak kell lenniük, akik ennyit vállalnak. Tizenhét bizottság működik a városházán, tucatnyi úgynevezett állandó bizottság és öt régi tanácsi vállallatokra specializálódott felügyelőbizottság. A bizottságok fölállása, személyi összetétele, az elnöki és a titkári posztok elosztása annak idején is politikai alku tárgya volt, és ezt nem is titkolta senki. A bizottsági konstrukciót szimmetrikusra építették, mindenütt konzervatív illetve liberális ellensúlyokkal. Kulcskérdésnek látszott a rendszerváltás, a politika logikájából a vagyonkezelés, a vállalkozás és a privatizáció; másfelől, a praktikum oldaláról pedig a város üzemeltetése és esetleges fejlesztése. E feladatok tárgyával azonos néven egy-egy bizottságot hoztak létre, liberális illetve konzervatív vezetéssel. A vállalkozás és a privatizáció játékterét azonban a centralizált állam erős korlátok közé szorította (ugyanebbe a helyzetbe került a szociális és az oktatási bizottság is), a városfejlesztési, -rendezési és -üzemeltetési bizottság - népszerű nevén a vévévé - azonban a lassacskán a várospolitika egészét befogta, nélküle ma már elgondolhatatlan Szeged működtetése; hosszú távú koncepciója - mindmáig az egyetlen már régen elkészült, a többi bizottság a második vonalba kényszerült a Borvendég Béla-féle vévévé kiszolgálására. E nyomasztóan súlyos bizottságot készülnek a liberálisok kettévágni, megosztani a stratégiai tervezés: a városfejlesztés, illetve az üzemeltetés gondjait. Eme emberbaráti érzületükön túl azonban természetesen semmilyen szakmai érvet nem tudtak szándékuk mellé felsorakoztatni. Nem is csoda, hiszen politika ez, a vaskosabb fajtából. A városüzemeltetés csonka bizottságát a környezetvédelemhez szeretnék csatolni. A környezetvédelmi bizotságról tudni kell, döntési jogköre egyáltalán nincs, az önkormányzatok nem látnak el ilyen jellegű hatósági feladatokat, a környezetvédelem más problémakörökbe integrálva jelenik meg, ezen a helyen legfeljebb ábrándozgatni lehet a tiszta városról, egyebekről - mást aligha. A mi képünk viszont valóban tisztább lehet, ha tudomásunk van arról, hogy ennek a bizottságnak Szabó Ferenc, a liberális frakció vezetője az elnöke. Csakhogy ez a színes buborék szétpukkadt alatta. Csakúgy, mint Jankó Attila alatt a vállalkozás és a privatizáció ügye. A liberálisok három frontemberéből kettő (a harmadik az alpolgármester) tényleges feladatok és hatáskör: politikai súly nélkül maradt; Tűhegyi Józsefet lekötik a jegyzői feladatokat ellátó vb-titkárral vívott ütközetei. Veszedelmesen megroggyant a helyi liberális politikai hatalom és adminisztráció egész talapzata; a terv: ennek újrabetonozása, és a konzervatív térnyerés visszaszorítása. A nehezen körvonalazódó konzervatívliberális egyezségnek ez a sarkalatos pontja, a többi részletkérdés. Alig törődnek például azzal, hogyan oldódik meg ezentúl a jogászképviselők teljes foglalkoztatása a közgyűlésben, s könnyen lehet, hogy a jogi és az ügyrendi bizottságot összevonják. Ha föntebb súlytalan kreációkról esett szó, föltétlen meg kell említeni az etnikai bizottságot. Ez a társaság például országos rendezvényére alig tudott összetrombitálni mintegy kéttucat embert, akiket aztán a pincér alig háromnegyed óra múltán udvariasan de határozottan kiparancsolt a színhelyről, egy szegedi eszpresszóból. . A bizottsági szerkezetet mégsem lehet túlságosan összezsugorítani. Básthy Gábor, a fiatal szocialista képviselő szerint mindössze három bizottság is elegendő lenne. Könnyű megjósolni, javaslatát nem fogják támogatni. Miért? Mert a bizottság nem csak hatalom. Első- vagy másodsorban, de egzisztencia is. Az öt felügyelőbizottság 20 képviselőnek ad munkát, és fejenként havi bruttó tízezer forintot. A 12 közgyűlési bizottságnak 12 elnöke (nettó 8500 Ft) és 12 titkára (nettó 7000 Ft) van. A bizottsági tagság 5500 forint tiszta pénzt jelent havonta. Könnyű belátni, hogy a városatyák között előfordul a 20-25 ezer forintos bruttó fizetésnek megfelelő havi jövedelem, a 13-14 ezer forintos nettó érték pedig egészen átlagos. Tulajdonképpen természetes, hogy soha, senki, sehol nem fogja megszüntetni a saját munkahelyét. Mert azért ez is táplálja egy kissé a sok apró Sztahanov politikai lelkesedését. Hatalom és pénz. De már egyik sem korlátlanul sok. Vidékre mindig is csupán a konc jutott. Ez már annak is csak a maradéka. ÓDOR JÓZSEF